Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-20 / 112. szám

» I XIV. ÉVF. 112. SZÁM. 1 : --r-~ —--rrj—n,­Kki&ttW&ifc B árhöl látott egy köiiyvet, és olvasni szeretné H A MŢC ál hol hallott egy könyvről, egy pár leiért kölcsön kapja a L//\i 1 I «J N. «lorga No. s! EGYESÜLETI ÉLET Eldőlt a Kemény Zsigmond társaság dalpályázata (Marosvásárhely, május 18.) A Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság az Erdélyi Fiata­lok vendégszereplésével vasárnap este tartotta meg szezönzáró, befejező ülését a református kollégium dísztermében, Trosner Lajos a lelnek vezetése mellett. László Dezső, az erdélyi ma­gyar ifjúság útjáról és célkitűzéseiről beszélt, majd Miizsnay Béla szavalt, Jancsó Bélának Kemény Zsigmond báróról szóló felolvasása után Dzsida Jenő saját verseiből adott elő, ifj. Szabó Géza zongorázott, Szilágyi dr. pedig az erdélyi magyar isk. ifj- kérdéseiről tartott tar­talmas előadást. Berde Mária az ülés végén be­számolt a Kemény Zsigmond Társaság dalpá­lyázatáról, amelyet Agyagássy KafMprjntaímá­zott. Huszonnyolc pályázó negyven pályázatot adott be s ezekből nyolcat találtak elbírálásra érdemesnek. Ötöt dicséretben és hármat juta­lomban részesitettek. Az első kétezer lejes dijat Vancsa Zeüo zeneiskolai tanár nyerte Árva lányhaj kezdetű dalával, a másodikat Trosiun- József, mig a harmadikat Bródy Sándor dr. A kolozsvári „Törekvés“ dalegylet közgyűlése A közkedvelt és kitűnő hírnévnek örvendő dalegylet május hó 17-én d. e. 11 órakor tnr- totta meg rendes évi közgyűlését az unit. fő- gimn. dísztermében. Dr. Gergely Endre elnök lendületes megnyitójában a dalegylet 10 éves történetéből a szegénységet állította párhuzam­ba azzal a heroikus, lelkiismeretes és önzetlen, odaadó, kitartó munkássággal, amely nemcsak a kolozsvári, hanem a nagyromániai kisebbsé­gi dalogyletek között általában a legelsők so­rába emelte föl s tette irigyelt versenytárssá azokkal a dalegyletekkel szemben, melyek 60—70 éves múltra tekinthetnek vissza s anya­gi gondoktól teljesen függetlenek s mégis a dalkultura fejlesztésében a „Törekvés“ nagyobb sikereket könyvelhet el magának. A reflexiók­ban gazdag elnöki megnyitó után a „Törekvés“ Kárpáti Emil karnagy vezetése mellett eg\ miidalt énekelt cl, mely után Nágel Nándor fő­titkár (ette még jelentését az elmúlt évi műkö­désről, melyből kitűnt, hogy a dalegylet 1930 ban 57 esetben szerepelt nyilvánosan, zászló avatási ünnepséget rendezett és részt vett a szept. 21-én Tordán tartott kerületi dalosver­senyen, ahol a legelső dijat, a tordai hölgyek adományozta nagy ezüstkoszorut nyerte el a dalegylet, továbbá, hogy dr. Gergely Endre el­nöknek tiszteletére nov. 16-án hangversenyt rendezett, mikor is dr. Balogh Ernő méltatta érdemeit, — nov. 80-án pedig koszolna va tó­estély keretében elnök lezárta a „Törekvés“ 10 éves történetét stb. A jelentés után Hadházy Sándor — alapitó tag — lelkes és szivbőljövő szavakkal ecsetelte a dalegylet érdemdús mun­káját és kitartást kívánt a további munkálko­dásra. A közgyűlés a frappáns beszédet meg­tapsolta. A mult évi közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítése és Kassai István h. pénztáros, vala­mint Páll Ferenc számvizsgáló bizottsági tag jelentése után a közgyűlés a h. pénztárosnak a felmentést megadta. Ezután a megüresedett tisztségek betöltésére került a sor. Előterjesztés után pénztárnoknak egyhangúlag Kassai Ist­vánt, egyik pénztári ellenőrnek Szász Feren­cet, választmányi póttagnak pedig Máthé La­jost választották meg. Néhány késve érkezett beadvány letárgyalását a közgyűlés a választ­mánynak utalta át, mely után dr. Gergely a közgyűlést bezárta. A közgyűlésen résztvevők­től a daelgylet egy népdalegyveleg eléngklésével búcsúzott. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület folyó hó 21-én, csütörtökön a következő gyalogtúrát rendezi. Gorbo völgy—Ekeforrás, Kismagura—Árpád­csúcs, Majláthkut—Bükkimenház. Indulás reg­gel 6 órakor. Találkozás a Mátyásház előtt. Ven­dégeket szívesen látunk. Kétezer ember lelkesedése közepette hatalmas beszédet tartett Nagykárolyban . Jósika. Janos Mepwisoiof elolt Megtartották a Magyar Párt tisztujitását és éles kri­tikában részesítették az elmúlt és a mostani kormányt (Nagykároly, május 18.) Az imperiumválto- zás óta alig volt lelkesebb magyar gyűlés, mint amilyen a Nagykárolyban és környékén élő ma­gyarság vasárnapi népgyülése volt. A nagykárolyi Magyar Párt közgyűlésének tárgya, az uj városi tagozat tisztikarának meg­választása és a járási tagozat megalakulásának knnondása volt. A tisztújító nagygyűlésen gróf Béldy Kálmán a szilágymegyei tagozat elnöke, báró Jósika János képviselő és Bölönyi Zoltán ügyvezető elnök is megjelentek. A gyűlést Béldy Kálmán gróf délelőtt 11 órakor a Polgári Kaszinó udvarán nyitotta meg, ahol az utolsó szegelet is szorongásig meg­telt. Gróf Béldy bejelenti, hogy a nagykárolyi Magyar Párt tisztikarának mandátuma lejárt és az uj tisztikart a közgyűlésnek kell megvá­lasztja. Dr. Schusterich Béla magyar helyettes pol­gármester felolvassa a kandidáló bizottság je­lölő listáját, amelyet egyhangúlag elfogadtak. A városi tagozat, elnökévé: dr. Kölcsey Feren­cet, ügyvezető elnökökké: dr. Nagy Gábort, dr. Tóth Zoltánt, álelnökökké Komlóssy Andrást, (iünezy Sándort, Rhédey Károlyt, dr. Vctzák Sándort és dr. Antal Istvánt választották. A járási tagozat tisztikara elnökévé szintén dr. Kölcsey Ferencet választották meg. Dr. Kölcsey Ferenc meghatódva köszönte meg a gyűlés bizalmát és szűnni nem akaló él­jenzés közepette felolvasta a Magyar Párt vég­leges választási listáját. A képviselőjelöltek: 1. Br. Jósika János. 2. Dr. Soós István. 3. Laár Ferenc. 4. Dr. Andrássy Ernő. 5. Dr. ITdvary József. 6. Dr. Zágoni István. Szenátor jelöltek: Dr. _>arabás Béla és dr. Paál Árpád; községi szenátor jelölt: gróf Béldy Kálmán. A lista felolvasása után a gyűlés percekig ünnepli báró Jósika János képviselő jelöltet, aki szólásra emelkedik. Nagykároly — a nagykárolyi magyaroké ! *y Magyar testvérek! Öt évvel ezelőtt vol­tam először Nagykárolyban, amikor Önök meg­választottak kisebbségi ügyünk parlamenti kép­viselőjének. Most sem —- épp úgy mint öt évvel ezelőtt — önös érdekek vezetnek ide, hanem az a rajongó szeretet, amivel ehhez a földhöz és magyarságomhoz ragaszkodom. Utána Jósika báró részletesen ismerteti a mai politikai helyzetet, még pedig kot szem­pontból, kisebbségi és gazdasági szempontból. A nemzeti parasztpárt, — folytatta — ha nagy nehézségek közepette vette is át a kor­mányzást, de két és félévi uralma blatt hibát hibára, sőt panamát-pananiára halmozott. A Yidrighin-féle rezsimet JoüéScu erőszakos nyelv rendeleté követte. A vámsorompók eltörlését a malom-törvény, ami a féktelen baksisrendszerf czerszáznlékosan hatványozta. Hogy ez utóbbi milyen balfogás volt, az kitűnt onnan is, hogy a saját hívei sem akarták megszavazni. Külföldi tőke természetszerűleg nem jött be, ami az égig emelte a kamatokat;’ erre csi­nálták a kamattörvényt s most meg a pénz tűnt el a piacról. Kaptunk olyan szesztörvényt, hogy évi 5000 vagon szeszről 200 vagonra esett le a ter­melés, de egy uj maffia termett: a feketeszesz, Nem akarok senkit gyanúsítani, de ilyen szemérmetlen panama nem tör­ténhetett a vezetők tudta nélkül. — A vasúti tarifát szinte az égig emelték. A faexport annyira csökkent, hogy ha ingyen adják a fát, akkor sem tudnak a külfölddel dol­gozni. Mikor azután eddig jutottak, — megbuk­tak. Őfelsége hasztalanul fáradozott azon, hogy a nemzeti egység kormányát megteremtse: a koncon való marakodás meghiúsította a jószán­dékot. Ekkor jött Iorga, akinek első dolga volt a liberálisokkal lepaktálni; az pedig köztudomá­sú, hogy talán soha sem érte a magyarságot annyi sérelem, mint a liberális éra alatt. Ök voltak azok, akik elvették iskoláinkat, kidob­ták állásukból a magyar tisztviselőket; éppen ezért nem szabad kitenni kisebbségi hajónkat a román pártok torzsalkodásainak, hanem saját erőnkbe bizva önálló listával megyünk a mosta­ni választási harcba. — A kormány élén Iorga van, de ez csak cé­gér, porhintés; kreáltak ugyan egy kisebbségi államtitkárságot, de éppen a magyarság legna­gyobb ellenségét ültették oda: Brandsch Ru­dolfot. — Nekünk egy értékünk van, -— fejezte be Jósika báró szavait, — a magyar nemzeti öntu­datunk. Hiába hurcoltak meg engem a hatósá­gok egy nagykárolyi lapban még a községi ta­nács választások ideje alatt irt cikkem miatt, amit akkor Írtam, most ismét kimondom: — Nagykároly a nagykárolyi magyaroké! Jósika báró beszédjét kétezer magyar per­cekig tartó lelkes ünnepléssel köszönte meg, amivel egyúttal törhetetlen egységükről tettek hitvallást. Jósika báró után Bölönyi Zoltán tagozati elnök nz uj tisztikart köszöntötte. Beszédében kitérd a nagykárolyi sváb-kérdésre is és többék között ezeket mondta. — Azokat a svábokat, akik 1914 előtt léptek ki a magyarság kötelékéből és németeknek, vagy sváb nemzetiségüeknek vallották" magu­kat; én mindenkor tisztelem. De az olyan ele­mek, amelyek akkor hagytak cserben bennün­ket, amikor a legnagyobb hajban voltunk ég pártoltak át a „napos oldalra“, azok az apa­gyilkosnál is elvetemiiltebb köpenyegforgatók, akikre nem illik a tisztességes jelző. — Tehát a sváboskódás nemcsak gazdásági kérdés, hanem egyéni becsület kérdése is. Bölönyi beszédét hatalmas éljenzés fejezi be. Utána Kölcsey Ferenc elnök a gyűlést be­zárja. A gyűlés után a vendégek részvéteiével a Polgári Kaszinó dísztermében bankett volt. Az a kétezer magyar ember, aki a gyűlésen részt vett, garancia arra, hogy a nyolc román lista mellett Szilágymegyében fölényesen győz a magyarság. £rtecmyili as ni száilocSa Bucureşti NEW-Y0RK Griviţei 143 és „HOTEL MARNA“, Buzeşti 3. az északi pályaudvar mellett. Egy ágyas szo­bák 100—120 Lei, két ágyas szobák 140—160 Lei, bezárólag az összes illetékekkel. Modern berendezés; gőzfűtés, meleg és hideg viz az összes szobákban, fürdő, parkett és kifogás­talan kiszolgálás. Hivatalnokok és utazók ár­engedményben részesülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents