Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-18 / 111. szám
XIV. ÉVF. 111. SZÁM. r HÉtalajtaak fiplméii! Falak nedvességét biztosan, gyorsan és tökéletesen csak a „BUER“ vegyianyaggal távolíthatja el. Egy 3 kg. doboz ára Lei 200"—, amely 8m2 szárítására elegendő. Minden dobozhoz használati utasítás mellékelve. f\\T Á Q ? Ne tévessze össze a „BUER“ anyagot más preparátumokkal- ¥ Jrk>3 • amelyek csak eltakarják, de nem szüntetik meg a nedvességettést? Mit akarsz csinálni? Az asszony meglepődött, egyszerre sokat vesztett az előbbi határozottságából. Hogy mit akar csinálni? Mindegy, akármit, amivel egy kis pénzt lehet keresni. Inkább követ török, minthogy ennyi gondban lássalak, az is nagyon becsületes munka. Majd akad valami, csak érdeklődni kell. Például a kalapvarrás nem rossz mesterség, meg kéne gyorsan tanulni, vagy üzletvezetői állás valamelyik női szalonban. Azt mondják, azokat jól fizetik és nekem kitűnő Ízlésem van, rajzolni is tudok egy kicsit. A férfi vállat vont. Jó, majd meglátjuk. Majd még gondolkozunk rajta, ámbár igazán fölösleges. Most már alakulnak a dolgok, majd lesz ez még jobban is. Néhány nappal ezután egyszer délelőtt, amikor csak az asszony volt otthon, egy ragyáské- pü, durva, nagyhangú ember jött valami számlával és rettentő lármát csapott, amikor nem kapott pénzt. A folyósóra is kihallatszott a kiabálás, amint fenyegetődzött, végül rendőrért kellett küldeni, hogy elmenjen. Az asszony ha- .lottsápadtím számolt be az urának a történtekről, de úgy látszott, hogy nem ér el nagyobb hatást. A férfi csak azt mondta, hogy az ilyen közönséges fráterrel nem érdemes törődni, egyébként majd a napokban rendezi a dolgot, intézkedik, hogy azt a fickót kidobják, vagy megbüntessék. Lényegében az egész nem fontos, alighanem valami félreértés történt a cég részéről, egyébként nagyon éhes, mi van az ebéddel. Az az érzése, hogy töltöttkáposzta lesz, bár már az asztalon lenne. Ebédnél is nagyon élénken, jókedvűen beszélgetett, ebéd után pedig nyomban cigarettára gyújtott és egy karosszékbe hátradőlve, öntudatos kényelemben élvezte a füstöt, egész füstfelhőket fújt maga elé. Egy pillanatra bele is feledkezett a füst kavargásába, belebámult a gomolyag közepébe, a félszemét kissé összehu- nyoritva figyelte, hogyan omlik rá egy sötétszürke füsttömeg a másik, világosabb karikára. Közben egyszerre valami réveteg, széteső kifejezést kapott az egész arca. Csak egy pillanatig tartott a dolog, de amire megint felkapta a fejét, már késő volt. Az asszony észrevette és nagy keserűség támadt benne. Felugrott és elszántan szembenézett az urával. Csak ennyit szólt: — Jó. A viszontlátásra! Elment, az ajtót erősen becsapta maga után. Este, amikor megint találkoztak, már nagyon bizakodónak, majdnem jókedvűnek látszott. Elmondta, hogy beszélt egy női ruhaszalon tulajdonosával, nagyon kedves ember, megigérte, hogy ha csak egy mód van rá, csinál valamit. Feljegyezte a cimét is, szükség esetén majd postán értesitik. A kalapvarrás nem valami jó ötlet, el is tart egy darabig, amig megtanulja az ember, de ez nagyon jó lesz, az ilyen direc- irice-féléket rendesen megfizetik és nem is nagyon nehéz a munka. Mindjárt könnyebb lesz minden, amint ón is keresek valamit, igaz, szivem? Most már majd én is segítek neked. A férfi kedvetlennek látszott, csak érthetetlenül dörmögött valamit, azután azt monda, hogy tulajdonképen kár erről ennyit beszélni, majd ő elintéz mindent, nemsokára jelentékenyen javulni fog a helyzet. A goromba ember számláját elintézték, de azután újak jöttek és gyűltek halomra. Az asz- szony jóidéig meglepően nyugodt maradt, bizakodva várta a meghívást a szalonba. Az értesítés nem jött, az asszony végre kezdett arról beszélni, hogy az ilyen üzletvezetői állás nem fenékig tejfel, sok gorombaságot kell nyelni szeszélyes asszonyoktól, nem is fizetnek annyit, hogy érdemes lenne reggeltől estig ott ülni a poros szobában. Sokkal jobb és könnyebb foglalkozás a gépírás. A férfi szórakozottan hallgatta, csak akkor figyelt föl, amikor egyszer hazaérkezve, Írógép lassú, szaggatott kattogását hallotta ki az előszobába. Az asszony örömtől ragyogó arccal szaladt ki elé és ugrott a nyakába. Büszkén mutatta a gépet, délután vásárolta a Belvárosban, tizennyolchavi részlet- fizetésre. Vadonatúj, szép kis szerkezet volt, könnyedén, félkézben lehetett vinni formás kis piros dobozában. Drágább volt, mint egy nagy, nehéz gép, de sokkal csinosabb és könnyebb volt írni rajta, az asszony már az első délelőtt egy egész oldalt leirt. Hamarosan megtanulta jobban is, hiszen nem nagy dolog az egész, aki zongorázik mint ő, könnyen belejön. Akkor aztán irhát pénzért mindenfélét, egész csomó pénzt fog keresni vele. A férfi-szótlanul hallgatta és olyan nyugtalanul, idegenkedve nézett az írógépre, hogy az asszonynak hirtelen valahai rassz érzésé támadt. Ijedten elhallgatott és nagyon piros volt, amikor megkérdezte: — Haragszol, szivem? Nem jól tettem? A férfi csendesen felsóhajtott, de azután csak annyit felelt: — Dehogynem. Jól tetted. Tanuld meg minél előbb — és megcsókolta. Néhány részletet több-kevesebb késéssel kifizettek, az Írógép egész nap kopogott a lakásban. Az asszony már két oldalt irt egy délelőtt, azután már egy oldalt egy óra alatt és állandóan lila tintás volt mind a tiz ujja. Később már több baj volt a részletekkel. Először sürgető levelek jöttek, aztán ügyvédi felszólítások, végül bírósági végzések. Egyszer azután a ház kapujára is kiszögeztek egy cédulát, hogy végrehajtás lesz náluk, háromszázegynéhány pengő és járulékai miatt, likvidációra kerül hatszázhuszonnyolc pengőre becsült bútor, kép és egyéb berendezési tárgy. Attól kezdve az asszony mindig lihegve szaladt fel a lépcsőn az emeletre, hogy ne találkozzon házbeliekkel és sietve ugrott be az előszobába. Az árverést megelőző napon, este nagyon csendesen ültek együtt a szobában. Jódarabig csak hallgattak, azután a férfi azt kezdte monLászló Marcella azok közé a fiatal irőnők közé tartozik, akik bizonyos tekintetben uj utakon akarnak haladni. Ebben a beállításban első pillanatra mindeki azt gondolná, hogy az Íróknak mindennapi értelemben vett „haladó‘ csoportjához tartozik. László Marcella útkeresése azonban más természetű, egészen uj, nem any- nyira Írásainak formáját, mint a tárgy-választás és a részletek összeillesztését illetően. Ebből természetszerűleg következik, hogy Írásain bizonyos önkényesség ömlik el s csak széleskörű tudásának és tulfinomult Ízlésének köszönhető, hogy ebből komoly hibák nem származnak. Eredeti utakat taposni a legrutiniro- zottabb Írónak is veszélyes vállalkozás, menynyivel veszedelmesebb ez akkor, ha valaki még csak pályájának kezdetén áll! A kezdet azonban határozottan biztató és László Marcella máris korát meghazudtoló sikereket könyvelhet el. Első mesés könyve „Nó- tás Zsuzsiid“ a „Minerva“ irodalmi és nyomdai vállalat kiadásában jelent meg. Ezzel a könyvével szép sikert aratott s megérdemelte ezt már csak azért is, mert erdélyi, magyar irodalmunk olyan'szegény hasonló munkákban. Most megjelent munkája: „A mesemondó királykisasszony“, szilire alkalmazott, mesejáték. Á darabot a tél folyamán a magyar egyetemi hallgatók mutatták be a magyar Diákotthon javára — nagyon szép sikerrel. A mesejáték természetének megfelelően nincs tartalommal túlterhelve, ellenben ügyes szereplőkkel és megfelelő díszletekkel szinre- hozva, látványos és szórakoztató darabot nyújt. Hibája, hogy az egyes képek túlságosan rövidek. Mit sem segit ezen az, hogy a szünetekbe a következő kép meséje be van illesztve és ezt ügyes előadó a színjáték szerves részévé építheti ki. A túlságosan rövid képek az előadásban és a nézők logikai kapcsolataiban olyan zökkenőket okoznak, amelyek könnyen elkerülhetők lettek volna. A darab értékét más nem is rontja! * t”~ Párbeszédei elevenen:, logikusak és szervesen illenek he a mesejáték által nyújtott keretbe. A jelenetek a maguk rövidségében, amit az írónő reájuk bízott — visszaadják, természetesen éppen a rövidség miatt itt-ott kis ugrásokkal. Helyes a darab magyar aláfestése. Ajánljuk is László Marcellának, hogy hagyjon fel az internacionalizmussal való kacérkodással, mert különösen abban a műfajban, amit ő dani, hogy nagy baj még nincs, reggel még találkozik a kávéházban valakivel és feltétlenül kap annyi pénzt, amennyi az ügyvédnek kell, de azután hirtelen elhallgatott és a kezébe temette az arcát. Keservesen nagyot nyögött, majdnem kiáltott valamit. Édes Istenem. Nem birom tovább. Az asszony nyomban ott termett mellette, ráborult a vállára és kétségbeesetten vigasztalta. Édes szivem, nyugodj meg. Majd elintézed. És ha el is viszik ezt a sok vacakot, hadd vigyék, nem kell nekem. Utálom az egész ócskaságot. A férfi felnézett, tétova, réveteg pillantással, még azt mondta: szélmegy a lejem, de azután nyomban összeszedte magát és mosolyogni próbált. Az asszony lázasan sürgött- forgott körülötte. — Ne félj, szivem. Majd lesz ez még jobban is. Máris javul a helyzet, határozottan javul. Csak légy nyugodt. — Igen, — mondta a férfi — most már javulni fog. — Egy pillanatig habozott, azután könyörögve nézett az asszonyra. Megfogta a kezét, megszorította és úgy kérte: — Csak te ne segits. Csak azt ígérd meg, hogy nem segítesz többé, nem akarom! Ne haragudj, szivem! miivel, csak a legtisztultabb nemzeti érzésekkel lehet boldogulni, természetesen annak kihang- sulyozása nélkül. László Marcella „Mesemondó királykisasz- szony“-ki üdvözölhetjük, mint olyan darabot, amelyik nemcsak igér, hanem nyújt is valamit. Szerzőjének pedig azt ajánljuk, hogy haladjon a megkezdett utón, de több önkritikával, meghallgatva a mások véleményét is, apai feltétlenül jótékonyan fogja befolyásolni szépen nekilendült irói pályáját. Végezetül nem mulaszthatom el, hogy e helyen emlitést ne tegyek László Marcellának „Föld alatt — föld felett“ cimii kéziratáról. Rendkívül friss és meseszerii feldolgozásban geológiát, természettudományt ad az Írónő ebben a kéziratában. Ilyenformán kell a jövő mesés-könyvét elképzelnünk! A gyermekszobába necsak az erkölcsi tanulságu, a csodálatos és érzelgős mesék találjanak utat, hanem a „Föld alatt— föld felett“ szerű mese-értekezések is. Ám lehetnek, akik azt vallják, hogy a meséből ki kell irtani a tanitó elemeket, de ezeknek ellenérv gyanánt számtalan példát lehetne felsorolni a világ meseirodalmának taglalásával kapcsolatban! László Marcella ebben a kéziratában nemcsak azt mutatja be, hogy mindent himes, meseköntösbe képes öltöztetni, de megcsillogtatja benne szokatlanul helyes, természettudományi tudását is. Nem szabad azonban mindig any- nyira a meseszerüség felé tolódnia felfogásaiban, mint némely helyen teszi. A felfogás legyen természettudományos, a feldolgozás vedig meseszerü. A két problémát helyes összhangba hozni — ez tulajdonképen az a művészi feladat, ami az ilyen Írások értékét perdöntőén befolyásolja. Hisszük, hogy a fiatal Írónő meg fogja oldani ezt a kétségkívül nehéz feladatot! Sz. F. dr. Szőlő-, vagy gyümölcs- telepifők figyelmébe! Ha éghajlatunknak megfelelő, kipróbált és egészséges szőlő, vagy gyümőlcsfaoltványt akarnak ültetni, kérjenek árjegyzéket és tájékoztatót Tótli- falusi és Társa oltványtelepéről Tárgu-nures—Marosvásárhely, Str. Sft. Ghéorgüe (Széntgyörgy u.) í). LÁSZLÓ MARCELLA : A mesemondó király kisasszony Színre a halmazait mesejáték 9 képben — Az Erdélyi Magyar Lányok lapjának kiadása
