Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-10 / 81. szám
u , w tdapest kér. jBtaIjA plju ,*a m í~TMKKAa No. 9425«—827. CIvj-Koíozsvir, 1931 április 10 Péntek r ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: '* tu« 1200 le), félévre 60» le), negyed «vre 300 le& egy hóra 100 le), Ára 5 lej. KÁR VOLT ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP és kiadóhivatal: Plata ünlrll (Főtér); 4, Telefon: 6-03, 6-04. XIV. évfolyam Si-I k szám \ SSESE3 ELŐFIZETÉS »lAGPAßOKSZAGON : 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Titnlescu uj pMén bont zászlót, ha a honcEntrációt elgáncsolják Mamiival Párizsban már megegyezési kőiéit — Bukarestben egyelőre mlndenlk pártot a belső ellentétek foglalkoztatják A politikai válság mai bizonytalanságai között az a kérdés foglalkoztat pártokat és érdeklődőket, hogy mit hoz Titulescu és hogy melyen fogadtatásra talál azzal, amit hoz. Bukarestben igyekeznek a pártok vezetői mindenféle eshetőségre felkészülni, de e felkészülések között úgy látszik, főképpen nem a most esetleg megalakuló koncentrációs kormányban való részvételre szorítkoznak a számításaikkal, hanem a tulajdonképpeni terveiket az azutáni időre szövik. Romániában különben is mondhatni tradicionális szokás, hogy kormányválságot átmeTífiilescft zászlót honi Párizsban az átutazó Titulescnt meginterjúvolta Pertinax, ismert francia politikai újságíró, aki a romániai helyzetről az utóbbi időben több éles cikket irt. Titulescu kijelentette, hogy a koncentrációt létre akarja hozni s erre a tervére Maniuval kötött már megállapodást, legutóbbi párizsi találkozásuk alkalmával. A királlyal is megbeszélte a terveit a pár hét előtti bukaresti tartózkodása alatt. Abban az esetben, ha nem számíthat a megfelelő támogatásra, feloszlattatja a parlamentet, a belügyminiszteri tárcát tartja meg magának s ebben a minőségében ő vezeti le személyesen a választást. Ez a kijelentése Titulescunak arra van, hogy a pártok ellentétei között nem riad vissza, valamilyen csoportokkal, egy nj kormánypárt A nemzőit paraszipárl belső vitái Bukarestben egyébként szakadatlanul foly- oak a politikai megbeszélések. A lopok híradásai szerint a nemzeti parasztpárt kebelében súlyos ellentétek merültek fel a párt két frakciója között. A párt nemzeti szárnya rendkívül intranzigens álláspontra helyezkedik és ragaszkodik a jelenlegi parlamenthez, s ezt a véleményét kifejezésre is juttatta azon a megbeszélésen, amelyet Pop Ghita lakásán tartottak. A volt parasztpártiak sokkal engedékenyebbek és a Titulescuval való együttműködés híveinek vallják magukat'. neti kormány közbeiktatásával oldanak meg s a nagy román pártok ilyen átmenetnek szeretnék tekinteni a Titulescu alatti koncentrációt is. Ebbe a számításba nagyon belecsapna Titulescunak egy olyan elhatározása, amely önálló párt választási zászlóját bontaná ki. Ez sincs kizárva, sőt Titulescunak Párizsban tett nyilatkozata arra enged következtetni, hogy valami ilyen szándék is van a tervei között arra az esetre, ha koncentrációs kísérlete kudarcot vall a két nagy párt magatartásán. 'zászlóbontásától sem. Bukaresti híreink a következők: Titnlescn átutazott Temesváron. Titulescu, amint már jelentettük, csütörtökön reggel érkezik Bukarestbe és megérkezése után azonnal megkezdi tárgyalásait a pártvezérekkel. Titulescu val együtt érkezik meg Madgearu is, aki a római agrárkonferenciáról jövet Milánóban csatlakozott a Szimplon vonaton utazó dezignált miniszterelnökhöz. Értesülésünk szerint Maniu egyenes utasítására történt ez a találkozás, amely igen nagy hatással lesz a tárgyalások további sorsára. Madgearu Titulescuval évek óta baráti viszonyt tart fenn. és ezidőszerint őt tartották a legalkalmasabbrak arra, hogy a dezignált miniszterelnököt a uemzeti parasztpárt álláspontjáról tájékoztassa. Titulescu szerdán éjjel utazott át Temesváron. Stere Is megjelent a láthatáron. Komplikálja a helyzetet Stere-nek Bukarestbe való megérkezése, amit a Mirto-vai lefolytatott és három óra hosszat tartott bizalmas tárgyalás követett. Nem lehet tudni, hogy mi volt a megbeszélés tárgya, csak következtetni lehet erre a két politikus eddigi magatartásából, hiszen egyikük sem titkolta a Maniuval szemben fennálló neheztelésüket, sőt ennek Stere annakidején egy cikksorozatban kifejezést is adott. (Folytatása a második oldalon.) Egyáltalában nem kicsinyeljük és nem értékeljük le azokat a kilátásokat, amelyek a nemzeti parasztpárt számára ennek a mai kormányválságnak a megoldása rendjén jutnak, sőt figyelembe vesszük főképpen azokat a kilátásokat, amelyekre egy uj, esetleg átmeneti kormány kinevezése után számíthat a párt. De éppen ezeknek a kilátásoknak a mérlegelt figyelembevételével kívánkozik pennára ez a két szó: kár volt. Két esztendő és jó néhány hónap az a múlt, amelyre a nemzeti parasztpárti kormányzás visszatekinthet. A két esztendő alatt háromszor mondott le s mindenik lemondása kiváltott rengeteg sóhajt olyan lelkekből, amelyek e pártnak voltak hivei, hogy kár volt Az erdélyi lelkű románok, akik a tartományi kizsákmányolás rendszerének végleges letörését várták, a széles néprétegek, amelyek a demokrácia győzelmében hittek s mindazok, akik a gyulafehérvári pontokat politikai értéknek tartották, találtak valami sajnálkozni valót abban, ami a kormányzás alatt történt. Emlékezünk arra a nagy várakozásra, ami a hosszas ellenzéki küzdelem után a kormányrajutás gátjainak ledöntésekor az első Maniu-kormányt a határtalan reménységekkel vette körül. Nem tagadjuk, mint ahogyan sokszor hangoztattuk, hogy reménységeket mi is tápláltunk, bár a reális valóságok szitáján át mérsékeltünk le minden optimizmust. Mégis nekünk is van okunk és az akkori biztató reménységek alapján jogunk is, azt mondani, hogy kár volt. Kár volt elszínteleníteni a kormányzási ténykedésekkel a gyulafehérvári programot, mert határozott elvi alapot ez adott annak a pártnak, amelynek a kormányon is mindig kellett volna gondolni a bukás utáni időre. A gyulafehérvári program adta meg a román nemzeti párt, vagy mondjuk nemzeti parasztpártnak, jelentőségét és tényező-erejét. A tényezőerőt nem pótolja az az előny, amit a kormányszékekben szerezhettek a párt számára a miniszterek. Bebizonyították azt, hogy posszibilis a pártjuk a kormányzásra, de elveszítették lefelé a néppel való kapcsolatoknak azokat a szálait, amelyek kétségtelenül rendkívül erősek voltak annak idején. Sok helyütt s főképpen az erdélyi román falvakban varázshit tette erőssé ezeket a kapcsolatokat, amelyekről nagyon enyhe kifejezést használunk akkor, ha azt mondjuk, hogy meglazultak. Ha számbavesszük a régi reménységeknek olyan túlzás t is, amelyekkel adóelengedést, folyóvizek irányának a megváltoztatását várták a karika-jelveny kormányrúd elé kerülésétől s a gazdasági világválság minden érthető s minden érthetetlen romániai vonatkozásait, a kormányzás összes nehézségeit mind felsorakoztatjuk, akkor sem találunk magyarázatot sok súlyos hibára. Nem a mi kitalálásunk s nem frázis az, hogy a demokráciának legbiztosabb próbája a kisebbségi kérdés prismája. A programhüség próbaköve pedig a cselekvési készség és a tettek határozott bátorsága. A gyulafehérvári határozatok kormánya, az uj államalakulás tizenharmadik évében nem jutott el harmadszori lemondásának napján sem odáig, ahova az önkényuralom ntáni magyar kormányzás egy esztendő alatt elérkezett: a kisebbségi jogok törvénybe foglalása. Ez az összehasonlítás nagyon kínálkozik a mérlegeléseknél. Mert akármilyen vitatható és vitán kívül álló tényeket hozhatnak fel, a valóságot a történelem feljegyezte s ez azt mutatja, hogy akik 1867-ben megkezdették a magyar államnak magyar impérium alatti szervezését, a kisebbségi kérdés fontosságával nagyon tisztában voltak s a törvényes rendezés szükségességének felismeréséről tanúskodik a 68-as magyar nemzetiségi törvény. Mi tanúskodik azonban itt arról, hogy az állami konszolidációnak s e konszolidáció minden külső és belső vonatkozásainak a kisebbségi jog rendezésében rejlő fontosságát államférfim belátás vette volna lelkiismereti gondozás alá? Nem beszélünk az előbbi kormányok hatalmi tobzódásairól, de a gyulafehérvári ígéret alkalmat ad a számonkérésre. És lezárult ez a kormányzási óra a negatívumok veszélyes felgyülemlésén kívül egy hirtelen bedobott olyan törvényjavaslatnak a megszavazásával, amely a kisebbségi egyházak papjainak a nevelését is miniszterileg kinevezett Kormanyexponensekre akarja bízni. Ez a törvényjavaslat és annak megszava- zási módja különös pontot tett a nemzeti parasztpárt kormányzására. Mert azt bizonyítja, hogy a magasabb állampolitikai szempont rostáján nem mentek keresztül a cselekedetek s a gyulafehérvári határozatokra már nem is emlékeztek. Kár volt úgy kormányozni, hogy a program elvi alapja nem adott nagy különbséget a most lezárult kormányzási ténykedés között és aközött, ami ezután következik.
