Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-09 / 80. szám
4 XIV. ÉVF. SO. SZÁM. ta Megállapították a ceglédi gyorsvonat rablógyilkosának személyazonosságát Steinherz Rudolf gyilkosa Fischl Frigyes kárpitossegéd (Budapest, április 7.) Husvét hétfőjén t> ceglédi vasúton elkövetett rablógyilkosság nyomozásában fordulat állott be: a kecskeméti rendőrség megállapította Steinherz Rudolf gyilkosának, a titokzatos Kovács Ferencnek valódi nevét és személyazonosságát. A nyomozó hatóságok az első perctől kezdve azt kutatták, hogy ki ez a Kovátt^Ferenc és hol található, mert hiszen ő volt az, aki a gyilkosságot megelőző éjszakán Steinherz Rudolffal együtt szállt meg a Merán-szállóban. A nyomozás mindjárt kezdetben abból indult ki, hogy a titokzatos kisérő nem valódi nevét irta a bejelentőlapra. Steinherz Rudolf kísérője a bejelentőlapra azt irta, hogy anyja: Koszó Mária. A kecskeméti rendőrség elsősorban azt igyekezett megállapítani, hogy Koszó Mária nevii asszony van-e Kecskeméten, vagy Kiskunfélegyházán, amelyet az ál-Kovács Ferenc szülő- és lakóhelyének jelölt meg a bejelentőlapon. Rövid nyomozás után az elmúlt hét végén sikerült megállapítani, hogy Koszó Mária egy Olajos nevű iparos- segéd édesanyja, ez az Olajos viszont épp a gyilkosság napja óta eltűnt Kecskemétről, régi barátjával és lakótársával, Fischl Frigyes 20 éves kárpitossegéddel együtt. Ezen a nyomon haladt határozottan fölismerték Fischl Frigyes Írását. Ezek után a házkutatások során elsősorban Fischl holmijai közt kerestek bűnjelet. Miután azonban nem találtak, most már azt igyekeztek megállapítani, nem hiányzik-e a holmik közül olyan tárgy, amely a gyilkossággal vagy a gyilkosság színhelyén talált nyomokkal ősz szefüggésbe hozható. A tizedik házkutatásnál történt meg a döntő fordulat, amikor a lakásban kihallgatott ismerősök kijelentették, hogy Fischl Frigyes kárpitosszerszámai közül hiányzik egjr kalapács. Fischl egyidőben kommunista bűncselekményekért letartóztatásban volt. Hosszas keresgélés után husvét vasárnapján megtalálták a fényképet, amely Fisch lt két cellatársával együtt ábrázolja. Husvét hétfőjén dr. Vajda, kecskeméti államrendőrségi detektivfeltigyelő Budapestre utazott és magával hozta ezt a fényképet. Azonnal a Merán-szállodába ment, ahol azonban közölték vele, hogy az éjszakai személyzet. továbbá az az erdélyi hölgyvendég, akik valamennyien látták az ál-Kovács Ferencet, csak az esti órákban lesznek a szállóban, így azután Vajda dr. hétfőn este 8 órakor ismét megjelent a szállóban, ahol Temmel Antal éjjeli portás a fényképen ábrázolt három álak közül habozás nélkül mutatott rá Fischl Frigyes képére: — Ez az a fiatalember, akivel Steinherz Ru-« dolf március 24-én éjfélkor, mint barátjával állított be a szállodába! Ez mondotta magát Kovács Ferencnek! A rendőrség elrendelte Fischl országos körözését. Biztosítási csalás áldozata Steinherz? A nyomozás . során a rendőrség nyomozó közegeiben mindjobban megerősödik az a vélemény, hogy Steinherz egy őmaga által eltervezett és rosszul sikerült biztosítási csalásnak áldozata. Steinherz baleset és vasúti baleset ellen biztosította magát az utóbbi időben. Arra gondolnak, hogy Fischl cinkostársa volt az áldozatnak, akit csak meg akart sebcsiteni és csak véletlenül ütötte agyon. Stanimir bukaresti inspektort szabadlábra helyezte a táblai vádtanács most már tovább a kecskeméti rendőrség, amelynek husvét hétfőjére minden kétséget kizáróan sikerült megállapítani, hogy a Merán-szállóbeli Kovács Ferenc azo nos az eltűnt Fischl Frigyessel. Ismételt házkutatás után azt is sikerült megállapítani, hogy a kalapácsos gyilkosságot minden valósziníiség szerint szintén Fischl Frigyes követte el. A Fischllel együtt eltűnt Olajos szerepe még nincs tisztázva, abból azonban, hogy nem jelentkezik, arra következtetnek, hogy legalább is tudomása van a rablógyilkos személyéről. Már a Koszó Máriával való összefüggés fölfedezése után kiderült, hogy Olajos nem lehetett a Merán-szálló vendége, mert a bejelentőlap kézírásában Olajos és Fischl kecskeméti ismerősei (Kolozsvár, április 7.) Legutóbbi számunkban jelentettük, hogy a táblai vádtanács a Tä- näsescu, Stanimir és .Bálint szeszinspektorok letartóztatása ügyében való döntést szombatról keddre halasztotta, mivel ezen a napon ügytorlódás miatt nem tudott foglalkozni a hosszabb időt kívánó üggyel. Kedden délben aztán nyilvánosságra került a döntés, amely íelig-meddig meglepetésként hatott. A tábla vádtanácsa ugyanis elrendelte a három inspektor közül Stanimir szabadi ábrahelyezését s csak Bálint és Tánásescu további fogságban- taríásáí határozták ei. Stanimirt még a keddi napon szabadlábra is helyezték a tábla döntése alapján. A tábla határozata után beszélgetést folytattunk dr. Xantopollal, aki úgy Tänäsescu, mint Stanimir védői tisztségét látja el. — Meg voltam győződve arról, — mondotta Xantopol — hogy a tábla döntése kedvező lesz, ha csak részben is, védenceimre nézve. A tábla úgy látta, hogy Stanimir földmivelésügyi inspektor szerepe tisztázva van az ügyben, ezért rendelte el szabadíábrahelyezését, ami Tänäses- eut illeti, az ő ügyében még több tanú kihallgatására van szükség. Ezek mind büntelensége mellett fognak vallani s csak kihalgatásuk után lehet elrendelni szabadíábrahelyezését, ami azt hiszem, rövidesen meg fog történni. Bálint dési pénzügyi tisztviselő helyzete szintén a kihallgatásra váró tanuktól függ. KOSSAatöttB JASOS — Tavaly? s eltöprengett a leány oldalon, mialatt a leány ugyancsak mulatott magában. — Tavaly?... — Dehogy! Rosszul mondtam az elébb, mert most is egy házban laknak! — Most is? — s kérdően tekintett a leányra. — Csak nem Fehér Gyurka? — De ő, ő! — biztatgatta a leány. — Fehér Gyurka az édesapám öccse: én pedig Fehér Klári vagyok! Tamás úgy tett, hogy most már érti: — Persze, hogy igaz... De ő ezt nekem sosem mondta. — Tudom, — toppant bele a leány. — Ilyenek maguk valamennyién, a rokonfiuk, az unokafivérek: sajátmagukkal foglalkozó, öntelt emberek! Higyje meg, Halmy, maga is az, föltéve, hogy nővére, vagy unokahuga van. Csak magukkal szeretnek törődni, önző és csúnya emberek mind, de e védtelen teremtéseknek a tüntető közömbösségen kívül egyéb nem jár a maguk részéről. Mintha nem is lennének a világon ... — "De, kérem ... A leány leintette: — Hagyja el, Halmy, mert igazam van. Csak egy példát: Gyurka például jópajtása magának, azt hiszem, két évig ültek ugyanabban a tanteremben, egy házban laknak ma is, együtt szoktak mulatni s látja, ettől az irigy embertől maga még annyit sem hallott soha, hogy ő a nagybátyja egy eldugott unokahugának is ... Pedig minden héten kétszer-háromszor nálunk ebédel vagy vacsorázik. Én ilyenkor kicsit kikérdezem a barátai felől, a legtöbbször magáról beszélt s igy én megtudtam, ki maga, hová való,. hány éves lehet, szóval mindent. Egyszer aztán meg is mutatta magát, az idén tavaszon s azóta ón látásból is ismertem... — Klárika ... Klári feltartotta a mutatóujját: — Magának most hallgatni kell! Tehát: hogy mennyire igazam volt az elébb, hogy maguk mennyi indolenciával hallgatnak agyon minden lányt: kisebbet, eladót egyformán, aki szerencsétlenségére rokona egy-egy sokpajtásos fiatalúrnak, erre van egy nagyon szomorú esetem is... Tamás megütközött: — Ugyan? —- Igenis, hogy van, *— bizonyítgatta Klári. — Én például Gyurkából soha-soha nem bírtam kivenni, van-e magának nővére vagy más leányrokona. Pedig ezt olyan érdekes lett volna megtudni! Mennyit faggattam, Istenem és hányszor mandtam neki, hogy kérdezze meg... — Van egy hugocskám, — mosolygott Tamás. — Gyurka ezt sosem kérdezte tőlem... — Persze, hogy nem kérdezte s maga a világért sem mondta volna meg soha, még véletlenül és elvétve sem! Isten ments! Hát látja, ezért vagyok én felháborodva a Gyuri ellen is... A fiatalember itt már kötekedni akart vele: — Is? Szóval akkor ellenem is. — Azt most még nem árulhatom el... De higyje meg, nagy lelkiismeretlenség szükséges hozzá. Na, boldog vagyok, hogy ezt egyszer megmondhattam magának! De most már itthon vagyok, ez a mi házunk. Örülök, hogy megismertem s ezt este elmondom majd Gyurkának is, tudom, sziszegni fog tőle. Ne is szóljon semmit, Halmy, tudom én, hogy Gyuri alaposan rendre fog utasítani ezért a találkozásért. Nem számit — s nagyon komolyan rázta hozzá a fejét, — régen volt, amikor még törődtem vele. A viszontlátásra! Egy utolsót biccentett Halmy Tamás felé, betette maga mögött a vas rácsos kaput, az ernyőjét összevonta s egy pillanat múlva eltűnt a báz feljárójában.,. Halmy Tamás utánanézett s mikor elveszett szeme elől a leány lebegő szoknyája, fejbeütötte magát: — Krisztusom, micsoda hólyag vagyok! Bosszús lett magára, hogy egy valamirevaló ötlete nem volt a leány pattogására. No, az első találkozó után szépeket gondolhat össze róla Fehér Klári! Benyit az édesanyjára s föltétlenül elujságolja neki, hogy sikerült megismerkednie azzal a bizonyos Halmy Tamással, de olyan fajankó az, hogy majd kiesik a száján... higyje el, édesanyám! Ilyennek képzelte a Klári véleményét Halmy Tamás s miután, fejbeütötte sajátmagát, bosszankodva ebédelni ment, onnan a kávéházba indult, arról persze szó sem lehetett többé, hogy egyelőre nekidüljön a stúdiumnak, ahelyett — úgy három óra után — rárontott Fehér Gyurkára. Éppen otthon lelte: — Na, barátja a turósbélesnek, az unokahu- god alaposan kiprédikált mind a kettőnket! Fehér György önkéntes ur unatkozva legyintett: — Kiskorú még. Vagyis hosszú szoknyája van már, de locsogó, mint egy tízéves gyerek... Tamás felhúzta a szemöldökét: — Tízéves? Engemet ma délelőtt úgy kiforgatott az uecán, hogy olyan lettem, mint a főzött rák. Igaz, hogy rólad is elsorolta a nézetét! — Majd leintem, ma este úgy is hozzájuk megyek, — mondta Fehér Gyurka. —■ Különben honnan ismered? — Megtudod még. De annyit már most előre kell bocsátanom, hogy magadtól is bemutathattál volna neki... Most pedig azért jöttem, hogy mikor vihetnél el a házukba? — Minek? — Minek?... Annak, hogy megfelelhessek a húgodnak, mert ma délután nem engedett szóhoz, hanem miután megmosta a fejemet, kezet adott s azután a kaput becsapta az orrom előtt. ... Hát mikor megyünk? — Akár holnap délután. (Folytatjuk.)
