Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)

1931-04-24 / 92. szám

TAXA POSSTALA FLA- STTA IN I TMERAR No. 54256—927.

CivfKofoss var, 0&F£práis 2* Péntek

ELÖEiZETES BELFÖLDÖN:

J «fre 1200 lej, félévre 600» lej, negyed évre 300 le} egy bóra 100 lej.

Ára 5 lej.

ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP

Cserkeaztőség éa kiadóhivatal: Plata ITnirii (Si'ötér) t, Telefon: 5-08, 6-64.

XIV. éviolyasn 92«ík szám

ELŐFIZETEK BIAGYAKÜKSZAUON s évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévse 15 pengő,

Egyes szám ára 20 fillér.

Az uj kormány nép- kisebbségi politikája

A parlament feloszlatása körül éles konfliktus tört ki Jorga és Ärgefoianu között

Argetoiami és Manoilescn Jorga kikerülésével kérték a házfelosss- latást — Argetoiann máris orientálódik a liberálisok télé

Bifay Árpád csak pénteken tárgyal Jorgával

Gyárfás Elemér pesszimista nyilatkozata a kisebbségi államtitkárságról — A németek Bukarestben döntenek elhatározásukról

Az Argetoianu miniszter politikájának egyik bizalmas lapja, a Curentul cimü bukaresti újság. Argetoianu miniszter jelentősége pedig nyilvánvalóan feltűnő, ha elgondoljuk, bogy ő a mai kormány jövetelét már hónapokkal előre bejelentette, s a kormányválság előkészítésében és kibontakoztatásában is igen eldöntő volt a szerepe. Tehát ennek a jelentős román politikusnak a bizalmas lapjában maga a főszerkesztő irt közleményt arról, hogy az uj kormánnyal uj népkisebbségi politika is kezdődik.

A cikk eszmemenete az, hogy eddig a népkisebbségek csak választások idején jöttek számba, mikor is töméntelen Ígéretek hangzottak el feléjük. Az Ígéretek pedig beválthatatlanok voltak. Most Jorga miniszterelnök komolyabban ragadja meg a problémát. ígérgetések helyett egyenesen a tettek mezejére lép, német államtitkárt nevez ki, akinek a vezértitkára (helyettese) a magyar népkisebbség egyik képviselője fog lenni. A kisebbségeknek az államvezetésben való részesedése ezekre a kisebbségekre is vissza fog hatni.

Ha nem mennek jól a dolgok — mondja a cikk, — nemcsak a román nép fog szenvedni, hanem az együttlakó más népek is*,s nem lehet jó állapota a kisebbségeknek, mikor mi románok válságokon megyünk át; egyenlő módon oszlanak meg a közös fájdalmak mindazok között, kik az ország területén élnek. A kisebbségek eddig olyan felfogással voltak, hogy Európa mai összealkotása csak ideiglenes, s ennek az átmenetiségnek a hiedelmével mentek panaszra a nemzetközi fórumokhoz. Nem tudtak megbó- külni a gondolattal, hogy helyzetük rendezése nem jöhet kívülről, hanem csak tisztán belpolitikai viszonyok eredményeképpen.

Téves volt a kisebbségeknek ez a magatartása, — folytatja a Curentul. Nem juthattak ezzel a külföldre néző politikával semmire. Nem teremthettek maguknak barátságosabb légkört a román állammal való viszonyaikban. De most jön ez a két kisebbségi képviselő kinevezése a kormányzatban való részvételre; ez a kisebbsé gekhez való közeledés nyílt politikája, hogy az együttlakó nemzetek belefoglalodjanak a román állam életritmusába. Erre az őszinte gesztusra a kisebbségeknek kötelességük azzal válaszolni, hogy lélekbeli magatartásukat megváltoztassák Romániával szemben. „Megbocsáthatatlan vétek volna — végzi a cikk — ha a kezdődő uj politika visszhang nélkül maradna a kisebbségek öntudatában.“

Ha jól olvassuk, úgy ezen a cikken kérész tül az uj kormány izenete szól felénk, hogy jobban vegyünk részt az állam gondjaiban, mert hiszen ime, az állam vezetésében is részt adnak nekünk. Mindenesetre köszönjük a jóakaratot, de azt is meg kell mondanunk, hogy részünkről eddig sem volt hiba abban, bogy az ország szenvedéseiben részt vegyünk. Sőt aránytalanul nagyobb mértékben megvoltak a megpróbáltatásaink, s emiatt kellett a panaszok útjára is térnünk- A panaszok útját, a nemzetközi fórumot az ország alaptörvényei biztosilják pékünk, s így igazán nem értjük, hogy miért róják ezt olyan ideges érzékenységgel a terhűnkre.

De hát mi nagyon szívesen elhagynék ezt a kálváriajárást, ha elvesztett anyagi és kulturális helyzetünkből legalább annyit visszaadnának, amennyi minket népszámunk arányában megillet, s amennyit történelmi küzdésekkel szereztünk meg magunknak. Ha ezt az igénylő álláspontunkat csak államellenesnek tudják venni, s mikor mindenünkből kiforgatódtunk, akkor is csak minket tartanak hibásoknak, ezt a

(Bukarest, április 22.) A bukaresti román lapokat és nemcsak a kisebbségi, de a román politikai köröket is élénken foglalkoztatja a kisebbségi államtitkárság ügye. Minden bukaresti lapnak van valami mondani valója s a kérdés nagyon előtérbe került. A Bukarestben tartózkodó Gyárfás Elemér dr. szenátor a következőket mondotta munkatársunk kérdésére:

Gyárfás: „Nem tudom elképzelni kisebbsé'": olitikus állásvállalását.“

— Amenuyiuen loiga professzor őszinte szándéka, hogy a felállítandó alminiszterség tényleg a közeledés célját szolgálja, amely szándék Őszinteségében a disszonáns kisérőkörülmé- nyek dacára sem kívánok kételkedni, ezt a célját akkor érte volna el, ha úgy a felállítandó ügyosztály jellegére és hatáskörére vonatkozólag, mint az azzal kapcsolatos személyi kérdésekre nézve legalább is meghallgatta volna előzőleg a kisebbségek hivatott vezetőit, akiknek népük nevében való nyilatkozásra hivatottsá- gukat azok a szavazatok igazolják, amelyekkel a választók az eddigi választásokon őket bizalmukkal megtisztelték és amelyekkel a jövőben is várhatóan meg fogják tisztelni.

Nem tudom elképzelni, hogy nemcsak a magyar kisebbség körében, de a többi kisebbségek körében is akadhasson számottevő és a jövőben is komoly számbavételt igénylő férfi, aki a kérdés ilyen előzetes tisztázása nélkül egy politikai ügyosztály keretében politikai természetű megbízatást vállalna. Összehívták a német párt vezetőségét. Nagyszebenben, a német-szász politikai közfelfogást igazán nem tudjuk másnak venni, mint a mesebeli farkas vádját a patak folyásában alulálló bárány ellen, hogy ez a bárány zavarja a farkas ivóvizét.

Panaszos helyzetünk okait kellene megszüntetni, s akkor nem lenne panaszunk se nemzetközi fórumoknál, se idehaza. Az állam gondjaiban, az úgynevezett állami „életritmusában is részívennénk, ha magunkra külön, sokszorosabb gondok nem nehezednének. Hogy lehetnénk mi a hibásak ebben? Hiszen épelméjű ember nem akarhat olyat, hogy vadássza és keresse magának a másénál kínosabb helyzeteket. A népkisebbségekre gyanakvással néző állampolitika az, mely megrövidítésünket, leigázásunkat, elszegényedésünket és eknüveletlenedésünkeí akarja. Itt van a hiba és nem mibenniink.

Hogy ez a hiba ki fog-e igazitódni. azt majd meglátjuk. Nekünk azonban mégis csak az lehet a fontos, hogy a hiba kiigazitódjék. Mihelyt ez megtörténik, egész természetes érzéssel mi is hálásak tudunk lenni ezért. Nem kell külön kierőszakolni belőlünk a kellemes érzéseket, mert azok a jó tettek fejében maguktól elkövetkczpontban is az a tájékozatlanság áll a kérdés körül, amivel a kisebbségi államtitkárság ügye bedobodott a kisebbségi közéletbe. Telefonon kérdést intéztünk Bans Otto Roth dr.-hoz, a német párt parlamenti csoportjának elnökéhez, aki ezt mondja:

— Az egész kérdést a holnapi gyűlésünkön fogjuk letárgyalni, amit Bukarestben tartunk meg. Addig nem tudok semmit mondani. Az egész probléma ez elé a gyűlés elé kerül.

Hans ötlo Rofh dr. tegnap este indv.lt el Nagyszebenből s a, német párt vezetőségének ülése csütörtökön lesz s minden valószínűség szerint hosszas tanácskozásokra van kilátás. Ismeretes Brandsch Rudolfnak a német pártbani helyzete s az a magatartása, amely nemcsak a romániai kisebbségek legnagyobbfoku bizalmatlanságát keltette fel, hanem amely az európai kisebbségek nemzetközi mozgalmaiban súlyos megítélésre adott alkalmat.

Brandsch veszélyes elmélete a kisebbségi jogot nem ismeri el a maga természetes mivoltában,

hanem csak a hatalom részéről gyakorolható bánásmódot ismer, amely szerinte a különböző kisebbségi népekkel különböző lehet. Ettől eltekintve is, de ezen az alapon is, a német nép jogigényeit sem képviseli, mert sem a kisebbség' jogainak biztosításáért küzd, hanem csak azt tartja szükségesnek, hogy bizonyos előnyöket kijárjanak. Ez az a kijáró 'politika, amiért ő eleget előszobázott Maniunak a miniszterelnöki hivatalában s az előbbi kormányok tag(Folytatása a második oldalon.)

nek. De azt is bizonyára érthetőnek vehetik a Curentul oldalán, ha egy kisebb rangú kormány- hivatal adományozását a magyarság még nem tartja a vele szemben eddig folytatott politika megváltozásának. Igen túloz a Curentul, mikor ennek a fejében már lebomlást vár tőlünk.

Ha a liivataladományozással azt kívánják elérni, hogy most már jóba vegyük mindazt a káros visszafejlesztést, ami velünk eddig történt, — ez bizony pépünk komoly és súlyos érdekeinek az elárulása lenne. Előbb ennek a káros visszafejlesztésnek a leépitése szükséges. Ha a kormányhivatalt ennek a leépítésnek a megkezdésére, s e kezdet rendszeres folytatásának a biztosítékául adják, akkor lehet beszélni annak a kormányhivatalnak az értékéről. De ha csak szájtömésnek szánták a részünkre, akkor nincs mit örvendeznünk rajta.

Ez a felfogásunk van arról a kisebbségi államtitkárságról, s különösen a magyaroknak szánt vezértitkári hivatalról. Gesztus lehet benne. de a tartalom még hiányzik belőle. A komoly lényeg, a jobb sors biztosítása kell nekünk, s nem a hivatalt tartjuk fontosnak. (P.)