Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-03 / 76. szám
2 XIV. tvr 7$. 8TIM. Figyeljen a KATONA sütöde specialitásaira: Húsvéti vajas kalács, diós és mákos kitti olcsóbb és jobb, mint az otthon készült sütemény. Főüzlet: Calea Vlctoriei 14 sz. Fiókok: Str. Memoraadului 20 sz., Cal. Rog. Ferdinand 32 és Str. Reg. Maria 27. Teianu alminiszter lemondását még elintézetlen ügynek tekintik (Bukarest, április 1.) A lapok ismét behatóan foglalkoznak a pénzügyminisztérium vezetésének kérdésével. Miután Popoviei pénzügy- miniszter szabadságra megy, és Mironqpcu miniszterelnök helyettesíti, a minisztérium adminisztratív vezetéséről is gondoskodni kell annál is inkább, mert Teianu államtitkárról is az a hir terjedt el, hogy lemondott. A lap szerint Mironeseunak az a szándéka, hogy egy triumvirátus intézze a pénzügyminisztérium ügyeit Popoviei hazaérkeztéig, amelynek tagjai lennének, Teianu, mint államtitkár, Crisan Gheorghe Hajhullás *s haikorpázás ellen a legjobb szer az ESCiER-PETROL, Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában és Buzdugan, mint tanácsosok. Ezzel kapcsolatban tegnap az a hir terjedt el a parlament folyosóin, hogy Pop Ionéi dr. képviselőt, a kolozsvári nemzeti parasztpárt egyik vezető emberét nevezik ki pénzügyi alminiszternek. A pénzügyi alminiszter! állást a Mironesen-kor- mány kinevezése alkalmával nem töltötték be és most kerülne erre a sor. A lap tudni véli, hogy erre a hírre Teianu barátai azonnal egy ivet köröztek és 70 aláírást szereztek egy a miniszterelnökhöz intézett memorandumra, amely ben Teianu kinevezését kéri az alminiszteri tisztségre. A Lupta megcáfolja azokat a híreket, hogy uj pénzügyi alminisztert fognak kinevezni. Ez a hir nem nyert megerősítést és nem erősítették meg Teianu lemondásának a hírét sem. Tény az, hogy a párt erdélyi csoportja a Pop Ionéi kinevezése mellett már régebben is állást foglalt. Nincsen többé ócska cipő Feketéből fshéret, feketéből sárgát, sárgából fehéret, stb., stb., stb. vagy bármilyen szint bármilyenre ffess garancia mellett Ipari Festődé, Kolozsvár ucca) 32. Telefonszám: 595. | Felvételi hely: Hoffman Ernő, Calea Mofilor 25. Felmentették kozvány Jenőt (Nagyvárad, április 1.) A multévi városi tanácsválasztások alkalmával a dolgozók blokkja nevében Rozvány Jenő dr. aláírásával röp- irat jelent meg, melynek tartalmát az ügyészség kifogásolta és agy Rozvány, mint a 32 jelölt ellen állam- és osztályellenes izgatás címén megindította az eljárást. Az ügyben szerdán volt a tárgyalás a nagyváradi törvényszék előtt. Rozvány hangoztatata, hogy a szöveget hibásan fordították románra s a magyar fogalmazásban általában a szövegben nem volt semmiféle izgatás. A bíróság a vádlottakat felmentette a vád és annak következményei alól. Ab ítélet ellen az ügyész fellebbezett. A walesi herceget Buenos Ayresben kirabolták Londonból jelentik: Az argentiniai lapok most írják meg, hogy a walesi herceget Buenos Ayresben kirabolták. A két angol herceg, a trónörökös és öecse, György a buenosayresi angol követségen szállottak meg, itteni hálószobájukból egy éjjelen eltűntek a náluk levő nagyértékü ékszerek. Azonnal megindították a nyomozást, a tettest rövid idő alatt sikerült kézrekeriteni és a herceg, aki akkor már Brazíliában volt, visszakapta az ékszereket. Német és magyar rendőrtisztek Bukarestben (Bukarest, április 1.) Német és magyar rendőrtisztek egy tanulmányi csoportja érkezett tanulmányútja során kedden este Bukarestbe. A külföldi vendégek tiszteletére szerda este bankett volt a csendőrségi vezérfelügyelőségnél, majd meglátogatták a bonctani intézetet. A külföldi rendőrtisztek csütörtökön utaznak el a fővárosból Konstantinápolyba. — Nincs neked semmi bajod, Jóska, csak hülye vagy- A becsületed forog kockán? Te ezt olvastad valahol és sehogy sem illik hozzád ez a póz. Tehát megegyeztünk, hogy holnap reggel kétszáz forint végkielégítést kapsz a tiszttartómtól. Csak ne feleselgess, fogd be a szádat, mert azonkívül neked prezentelem a rajtad levő ruhámat is... Ha pedig tovább legépykedel, nagyon kutya véged lesz. Inkább örülnöd kellene, hogy most ennyire meg vagyok hatva. Mert meg vagyok hatva, Jóska fiam s ahelyett, hogy pökhendi ripők vagy, inkább sajnálnod kéne engemet. Mert látod, én itt szomorkodok most egy szép jány ágya szélén, aki az első pillanat óta felkavart bennem mindent... Figyelj ide, vén kulacs! Harminehótesztendős múltam, de ilyen még soha nem történt velem. Jóska fiam, mondd meg nékem hova lett a kis- jány? Csopak Jóska ekkor már, jó szokásához híven, felhagyott minden haragtartással, sőt szívből sajnálni kezdte Omodét: — Hát nem tenálad van a kisasszony, mél- tóságos ur, kérlek? — De nehéz fejű vagy, Csopak fiam! Hiszen ha nálam lenne, akkor nem vitáznék itt teveled! — Bocsánat, méltóságos ur, — hebegett a bojtár, — dehiszen ón azt hittem... Dehiszen én, hogy is mondjam csak, úgy gondoltam, hogy te most csak ugratni akarsz engemet s hogy a kisasszonynak már elcsavartad a fejét s azért káromkodtam annyira, mert tudod, hogy én akartam elcsavarni... Omode megütközve bámult a bojtárra: — Te el akartad csavarni a kisasszony fejét!! — Nagyon is... «— S mért akartad elcsavarni? --- kérdezte megdöbbenve. Csopak a közös pechben vallott már, mint a karikacsapás: — Azért méltóságos ur, kérlek alázatosan, mert meg akartam magamat bosszulni rajtad. Meg akartalak előzni, mert tudtam, hogy holnap már úgyis te következtél volna... — S hogy akartad csinálni? ügy, hogy éjféli időben egyszerűen rányitottál volna egy vendégleány szobájára? Csopak egy nagyot nyelt: — ügy! — Hát altkor megint marhaságot csináltál, Jóska. Ökör vagy te, Jóska. Mert látod, ha itt is éred a kisasszonyt, a kisasszony lármát csapott volna, a cselédség összefut s az lett volna csak a botrány! Szerencséd volt még, hogy üresen találtad a szobát és hogy észrevetíelek idejében. Ezért még hálával tartozol nekem, Jóska. — Hiszen hálás vagyok, méltóságos ur, — monta illemtudóan Csopak Jóska s most már semmi, semmi ellenvetése nem volt többé a méltóságos ur számára. Rövid szünet állt be. — S mit gondolsz, hol lehet most a kisaszszony? — Dunsztom nincs róla, méltóságos ur. Lehet, hogy taláu a kertbe ment ki... Nem? Omode váratlanul felugrott, pattintott egyet az ujján s egyszerre feltűnően friss lett: — A kertbe? Mondasz valamit... De minek és kihez? Hohó! Megállj csak, Jóska! — s a homlokára ütött, mert átvillant rajta valami, amit eddig teljesen figyelmen kívül hagyott. — Azt hiszem én, Jóska fiam, hogy most már szarvasmarhák vagyunk mi mind a ketten, de a nagyobb szarv mégis az enyém! Mondd csak. Jóska, mit csinált Halmy Tamás azalatt, amig én nem voltam idehaza? Csopak jnem értette: — Hogy mit csinált? Semmit se csinált. Feljárt a kastélyba s udvarolt a kisasszonynak ... — Mindig udvarolt? — Nem. Csak ha itt volt. De ha itt volt, mindig. — S miről beszéltek egymással? — Nem tudom, mert mindig másfele mentek. — Tegezték egymást? A bojtár gondolkozott: — Hát ami azt illeti, előttem mindig ugjj hívta a leány, hogy „kérem Halmy...“ — S örült olyankor a kisasszony? — Nem tudom, méltóságos ur, nem figyeltem őket. De azt hiszem, örült, mert nagyon barátságos volt Tamáshoz... Omode teljesen kijött a sodrából: — Mindjárt az első estén is, mikor Tamás hazahozta kocsin? — Azt én nem tudhatom, méltóságos ur, —• felelt a bojtár, — hiszen emlékszel rá, hogy akkor este olyan voltam a pukka*nós bortól, mint a lőcs. De másnap reggel hallottam, mikor a szobaleány azt mesélte a kulcsárnénak, hogy az első estén igen bánatos volt a kisasszony. Vacsorázni sem akart, a szobalányt elküldte magától s azt is hallottam még, hogy akkor este ki volt sírva a kisasszony szeme... De pszt, mintha jönne valaki... A folyosó felől mintha ruhasuhogás hallatszott volna, mint mikor a szoknya fodros széle ritmusra ütődik össze a keskeny, fehér bokák szélével... A külső neszre hirtelen összenéztek s ösztönösen kiugrottak az előszobába. De Omodé- nak, aki hátul volt, annyi ideje sem maradt, hogy behúzza maga után az ajtót, mert a folyosó felől akkor már belépett Felhő Klári... A leány, ahogy befordult, a küszöbnél egyszerre visszariadt. Kezét a kilincsen felejtette, ö maga megijedt, elsápadt s rámeredt a két férfira elcsodálkozott nagy szemmel... Megijedt ... Nagykendő volt a vállára hajítva s ezt a kendőt most védekezve kapta össze a keblén. A karja könyökig szabad volt s az első pillanatban a kezét is a kendő alá rejtette. A nagykendő rojtja csaknem földig borította a leányt, de a könnyű házicipőjét jól látta Omode, mert harmattól vek csatakos a cipő... (Folytatjük.) .
