Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-03 / 76. szám
BUDAPEST V. kér. CIü^KoIox&vitk 1931 éprítta 3 'Pétkízh ' ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: S Ívre 1300 lej, félévre 600» lej, negyed évre 300 la]f egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LÁP ftaerkesztőség és kiadóhivatal: Plata Cnlrtt (Főtér); 4, Telefon: 5-08, 6-04. ~ ELŐFIZETÉS MAGYABOKSZAGON « I évre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedévei IS pengő. Ára 5 lej. XIV» évfolyam 76-ík státh Egyes szám ára 20 fillér. TAXA POST AJ Jt PIA- TITA EN I~TMERAR No. 2423»—927. Románia és a vámunió Az a nagy európai kavarodás, amely az osztrák-német vámunió terve körül kitört, úgy tetszik, egyelőre lecsendesedik. Németország elfogadta Henderson javaslatát és nem tiltakozik az ellen, hogy a német osztrák vámegyezmény jogi természetű kérdéseit a népszövetségi tanács letárgyalja. Nyugodtan meg kell tehát várnunk a fejleményeket, amelyeknek a népszövetségi tanács legközelebbi ülésén kell bekövetkezniük. A német-osztrák vámegyezmény kérdését sokoldalról megvitatták, de valljuk be őszintén, Románia álláspontja nem látszik eléggé tisztázottnak. Azt mondják, az április második felé ben Herkules-fürdőn összeülő kisantant konferencia fényt fog deríteni ebben a kérdésben is. Mindenesetre Románia két politikai érzelem harapófogójába került. Mint a kisantant tagja szívesen működne együtt Csehszlovákiával, hi szén az együttműködésnek immár több mint egy évtizede messzemenő politikai céljai voltak és vannak. Gazdasági létérdeke azonban önkénytelenül elsodorja a kisantant érdekszfé rájából — Németország mellé. Szeretné, ha a maga problémáját úgy oldhatná meg, ha Né metovszággal is jóban maradna és Csehszlovákiával som huzna ujjat. Igen ám, de ez a két állam késhegyig menő harcot folytat egymással. Tehát: választrni kell Németország vagy Csehszlovákia között. Jóslatba nehéz belebocsátkozni, tie ezer és ezer okunk van azt hinni, hogy Románia és Csehszlovákia gazdasági utjai ezután a vámegyezmény után megszűntek párhuzamosak lenni, annál az egyszerű oknál í gva. mert a rés e két állam gazdasági koncepciója között már az egyezmény előtt is kirívóan megmutatkozott. Románia kormánya elvileg nem tiltakozhatok a német-osztrák vámegyezmény ellen, még akkor sem, ha ebben a vámegyezményben nem volna olyan közelről érdekelve. Hiszen Madgea- ru miniszter, aki múlt évben a kereskedelmi tárcát képviselte, Genfben lendületes beszédben fejtette ki, hogy a középeurópai államoknak útja regionális egyezmények felé vezet és hogy revízió alá kell venni az érvényben lévő legnagyobb kedvezmény princípiumát. Madgearu na gyón bölcsen meglátta, bogy államok között lehetnek olyan gazdasági szükségességek, amelyek szorosabb kötelékeket követelnek a leg több államnak kijáró vámkedvezményre! Már most vegyük hozzá, hogy Románia és Németország között e szorosabb kapcsolat létesítésére adva van minden előfeltétel. Románia kereske del mi mérlege Németországgal szemben — a német statisztika szerint — az 1929. évi 46 millió márkáról 100 millió márkára emelkedett, da cára annak, hogy Románia fontosabb kiviteli cikkei árakban erősen estek. Németország Románia kivitele szempontjából a legelsőbbrendü piacnak bizonyult, hasonlóképpen Németországra rendkívül fontos, hogy ipari cikkei számára idehaza elhelyezési piacot találjon. Szinte azt mondhatnék, hogy a mai Németországnak Románia majdnem olyan fontos, mint Ausztria. Bizonyára nem érzelmi szempontok döntötték el a folyamatban lévő román-német és román osztrák gazdasági tárgyalásokat, amikor e tár gyalások kiinduló pontjául a preferenciális vámokat tekintették és amelynek szükségességét mindkét részről már kerek egy esztendeje kihangsúlyozták. Nemrégiben a Kölnische Zeitung foglalkozva Románia gazdasági helyzetével, azt fejtegette, hogy nem szabad Romániának megfeled kezni arról, miszerint dnyeszteri határának egyetlen hathatós garanciája Németország keManoilescut leszavazták, a miniszter lemondott Mironescu a lemondást nem fogadta el A kamara megszavazta a kényszerszindikaiizálást (Bukarest, április 1.) A kamt ra délelőtti ülésén Manoilescu racionalizálási javaslatát tárgyalták és D. R. Ioanitescu előadói, valamint a miniszter részletes beszéde után megszavazták Délelőtt megszavazta még a kamara 1. az agrártörvény módosításáról szóló, 2. a", aviatikái alapra forditandó segélybélyegről, 8. a bírói szervezeti törvény több pontjának módósitásá- ról és 4. a rendőrségi törvény módósitásáról szóló törvényjavaslatokat. Manóikon, leszavazták. A kamara szerda délután tiz törvényjavaslatot szavazott meg A tárgyalásra került javaslatok között volt a dicsőszentmártoni Nitrogén-gyár vegyeskezelésbe való vétele is. A szaSúlyosbították 8 forgalmi adót A parlament legutóbb a forgalmi adóra vonatkozó törvény néhány szakaszának módosítását szavazta meg. Az egyik ilyen módosítás szerint a selyemgyárak a luxusadót ezentúl egyidejűleg fizetik az áruk után járó vamille- tékkel. A látszólag ártatlan jellegű törvény zében van. E vezető német lap bizonyára azokra az orosz-német gazdasági kapcsolatokra célzott, amelyek mindinkább nyilvánvalóvá válnak kevésbé beavatott közönség előtt is. Természetesen jó adag túlzás van abban a feltevésben, íogy Romániát esetleges orosz támadásoktól egyedül Németország fogja megóvni, de valami reális magva ennek is van: a német-orosz kapcsolatok alakulása politikailag is kihat majd Déleurópára és a román-német gazdasági megegyezéseknek politikai jelentőségei lehetnek- Ugyancsak egy másik Romániát érdeklő kijelentés is elhangzott a minap Schober osztrák kancellár ajkairól, aki — ha szavait jól adják vissza az újságok, — kijelentette volna, ho^y belátható időn belül Románia is vámszövetsóg- be fog jutni Ausztriával és Németországgal. Ennek a megvalósulásától bizonyára még igen messze vagyunk, de csipetnyi reálitás lappang ebben a kijelentésben is, annak valóságérzete, hogy Románia és Németország között a kereskedelmi tárgyalások nem szűnhetnek meg a Párizsban és Prágában mondva csinált konfliktus után sem. Hasonló a helyzet Németország és Jugoszlávia között is. Nem is lehet csodálkozni ezen, hiszen Jugoszlávia épp olyan gazdasági alkattal, szerkezeti berendezéssel rendelkezik, mint Románia. Ez az ország is szeretné a kisantant közösségét valahogyan fenntartani, de számára is a létérdek parancsszava jelentősebb a tiz év előtt esetleg még időszerű politikai követelményeknél. Az első pillanatra talán úgy látszik, hogy a délnémet Brüning ügyessége lendíti Németországot a „Drang nach Osten“ útjaira. Aligha. Ha ez a koncepció nem valósul meg ma, akkor megvalósul holnap. Egyes politikai személyiségeknél és irányelveknél súlyosabb tényezők hatnak itt közre: az Európát formáló gazdasági erők, a legnagyobb európai iparüző állam feszítő lendülete, az agrárállamok súlyosbodó és nem meglepetésszerü válsága, az élet tényei, amelyekkel szemben a politika is kénytelen behódolni, vazást megelőzőleg a javaslat ellen Heves agitáció indult meg a parlament folyosóján, amelynek eredményeként a szavazásnál a javaslat nem is kapta meg a szükséges szavazatszámot Manoilescu miniszter, a törvényjavaslat benyújtója, a kamarának ezt a magatartását ellene megnyilvánult bizalmatlanságnak fogta fel, azoyinal elhagyta a képviselőhöz épületét cs lakására ment, ahol megírta lemondó levelétMironescu miniszterelnök telefonon közölte Ma- noilescnval, bogy a lemondást semmicsetre sem fogadja el, a törvényjavaslatot az éjjeli ülésen újabb szavazásra tűzik ki és ekkor a kamara előreláthatólag meg fogja szavazni, Folyik a szavazás A kamara megszavazta a volt osztrák-ma- ' gyár hadseregben szolgált altisztek és tisztek nyugdijáról szóló javaslatot. z A törvényjavaslat a közlegényrokkantakra nem i vonatkozik, mivel a bizottságban a hadügymi- nlszterium megbízottja kijelentette, hogy ezek i ügyét már az 1920 évi rokkanttorvény elintézte. i Az ügyvéd-törvény megszavazásánál újabb- kellemetlen incidens játszódott le. A szavazás után „ az elnök kijelentette, hogy több szabálytalanságot észlelt és ezért újabb szavazást rendelt el. A második szavazás már rendben folyt le. Este kilenc órakor éjjeli ülés kezdődött 6 amennyiben ezen sikerül a napirendre kitűzött javaslatokat letárgyaltatni, úgy az ülés végén Mironescu miniszterelnök felovassa a parlamenti ülésszakot bezáró királyi kéziratot. meglehetős veszedelmet fog jelenteni a kis selyemgyárakra, amelyek csak nehezen, lesznek abban a helyzetben, hogy a luxusadó meglehetősen nagy tételét nem a kész áru átvétele után, hanem mindjárt a vámilletókkel együtt fizessék ki.
