Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)

1931-04-13 / 84. szám

F OCÍF. ff/. 04. #j»*, 1 A francia hegfemóiila ellen revíziós mozgalmai szervez­lek Német országban A* angol lapok is a hegemónia letöréséről írnak — A trianoni, saintgermaioi és Versailles! szerződések s a kisebbségi egyez­mény a revíziós liga drezdai gyűlésének határozatában (Berlin, április 11.) Németországban meg indult az úgynevezett revíziós liga szervezése s az első nagyobb nyilvános gyűlést most tar­tották Drezdában. Nem érdektelen, hogy ugyan­akkor, amikor a drezdai gyűlésen a francia po­litika hegemonikus törekvéseiről beszéltek, ugyanakkor londoni angol lapok is a hegemoni­kus törekvésben látják magyarázatát az oszt­rák-német vámunió elleni francia akciónak. Több angol lap élesen állást foglal a franciák magatartása ellen, viszont más angol lapok Curtins német külügyminiszternek olyan nyi­latkozatát közük, amely német-francia vám­unió lehetőségét pendíti meg. Gyakorlati jelen­tősége azonban e nyilatkozatnak nincsen, mert Curtius külügyminiszter legjobban tudja, hogy a franciák félnek ennek a vámuniónak még a gondolatától is. Az angol sajtót idegessé tette Dou- mergue nyilatkozata. Londonból jelentik: A Times szerint Dou- mergue nyilatkozata a leszerelési konferencia előtt rendkívül nagy mértékben megmerevítette a helyzetet. A Daily Express vezércikket ir A francia pszihcózis cimen s ebben élesen irja, hogy Franciaország nem képes haragját fé­ken tartani, amiért Németország és Ausztria közeledni mer­nek egymáshoz s ezzel keresztülhúzzák a fran­cia hegemónia terveit. Anglia közvéleménye ez­zel szemben szimpátiával fogadta a német lé­pést. A cikk igy fejeződik be: — Franciaország kezében tovább csattog az ostor s az a kérdés, hogy ezt vájjon meddig fog­juk még tűrni. Curtins a Népszövetség bnkását jósolja. Curtius német birodalmi külügyminiszter angol lapok berlini munkatársai előtt tett nyi­latkozatában felvetette a francia-német vám­unió gondolatát. Kijelentette, hogy a birodalmi kormán^ szívesen látná az ezirányu tárgyalá­sok megindulását és örömmel fogadná, ha a tár­gyalások eredményre vezetnének. A leszerelés kérdéséről szólva Curtius hangoztatta azt a meggyőződését, hogy egyszer már véget kellene vetni annak a komédiának, amelyet több mint. egy évtized óta e téren folytatnak. Ha a jövő februári világkonferencia is eredménytelen ma­rad, ez a Népszövetség bukását fogja magával hozni és uj háborúba dönti Európát. A német—magyar—osztrák sors­közösséget propagálta a drezdai gyűlés. A trianoni, saint-germaini, versaillesi béke- szerződések revíziójának propagálására alakult német liga, pénteken este Drezdában nagy nyil vános gyűlést tartott, amelyen a liga szervezője Reidl Rudolf, a propaganda osztály vezetője számolt be az eddigi szervezési munkálatokról. Utána Funetki dr., volt szász miniszter tartott nagy beszédet, amelyben hangoztatta, hogy Franciaország, az Európa feletti hege­móniát akarta ezekkel a békeszerződé­sekkel biztosítani, de, hogy azok mennyire nem Európa megbékól- tetésének ügyét képviselik, arra jó példa az az állásfoglalás, amelyet az osztrák-német vám­unió ügyében foglalt el, éppen Franciaország. — Feltétlenül szükséges, — mondotta —- hogy állandóan foglalkoztassuk a müveit világ lelkiismeretűt a revízió gondolatával. A mozga­lom a népszövetségi ligákon keresztül is jelen­tős hatalmi tényező lehet. Megnyílt ez nj szálloda Bucure^tl NEW-YQRK Grlvitei 143 és „HOTEL MARNA“, Buze$tl 3. az északi pályaudvar mellett. Egy ágyas szo­bák 100—120 Lei, két ágyas szobák 140-160 Lei, bezárólag az összes illetékekkel. Modern berendezés; gőzfűtés, meleg és hideg víz az összes szobákban, fürdő, parkett és kifogás­talan kiszolgálás Hivatalnokok és utazók ár­engedményben részesülnek. A gyűlés ezután határozati javaslatot foga­dott el, amely először is azt állapítja meg, hogy, a békeszerződések állandó európai veszedelmet rejtenek magukban. A liga minden eszközzel ébren akarja tartani Európa szunnyadó lelkiismeretét, a szerződések revíziójának állandó követelésé­vel. Felhívást intéz a Németország határain belül és kívül élő németséghez, hogy minden magatartásában a kisebbségi ön­tudatot ápolják. Felkéri Németország és Ma­gyarország kormányait, hogy a népszövetségi egyezmény alapján követeljék az 1919. évi kisebbségi egyezmény hatá­rozatainak megvalósítását. Ezeket a szerződéseket az utódállamok annyi­szor megsértették, hogy a Népszövetség ellenőr­zésének semmiképpen nem szabad szünetelnie. A liga elhatározta, hogy működési körét egész Németországra, annak legkisebb falujára is kiterjeszti. Felhívja valamennyi nemzeties, hazafias érzületü társadalmi és tudományos egyesület szervezetét, hogy zárt sorokban áll­jon a szervezet mögé. A német, magyar, osztrák sorsközösség hangoztatásával a liga népmozgal­mat akar megindítani és ezt addig akarja ébren tartani, amig a revízió kivívása nem sikerül. Ríewyorlíi lapok fantasztikus fairét szerint; Miklós la er cég1 perszonális unióról tárgyait Magyarországon (Newyork, április 11.) Az itteni lapokban Miklós román királyi herceg legutóbbi buda­pesti látogatásával kapcsolatban olyan hírek jelentek meg, hogy a látogatás a magyar-román perszonáhniió kérdésével lenne összefüggésben. A perszonál unió megvalósulása esetén Károly román király lenne az egyesitett területek ural kodója. Hasonló találgatások keletkeztek Sixtus pármai herceg látogatásával kapcsolatban is. A herceget a newyorki lapok szerint Briand küldte volna Magyarországba. Budapesten legilletókesebb helyen határo­zottan kijelentik, hogy ezek a hírek merő kom­binációk, amelyek mindig felröppennek, ha ide­gen vendége van Budapestnek. ___ — Meg, Klárika .. • Vagyis, hogy ezekután csak — akartam. Azóta, hogy először beszéltem magával, egyszer sem láttam magát, de a száz szerelmes gondolatommal százszor megöleltem mindennap. Bolond voltam, Klári, ezt most már készséggel megállapítom, de én úgy gon­doltam ... Én úgy gondoltam, Klári, hogy egy­szerűen megkérem magát s őszre már a felesé­gem lesz... Ej no, ostoba voltam!... Felejtse el, Klárika... Jöjjön, hazakisérem... Klári szótfogadva megindult az oldalán s a kapuig szót sem szóltak egymáshoz. A kapu előtt aztán megállt Halmy Tamás s mintha mi sem történt volna, udvariasan megemelte a ka­lapját: — Jó éjt, Klárika! A leány visszanézett rá. A szeme szomorú volt, kicsit könnyes is, de a szája körül tartóz­kodó, félénk mosoly játszadozott már. A kezét nyújtotta: — Nagyon meglepett... Ne vegye rossz né­ven, ha, most nerq mondhatok semmit, de este van, á? uccán vagyunk... Maga jó fiú s meg fog érteni-.. Ne nézzen rám olyan sötéten, — s itt már szabadon mosolygott, — mert még azt fogom hinni, hogy meg akar verni vala­kit.,. Jöjjön fel holnap délután. Várni fogom. Tamás... Rámosolygptt a fjura s eltűnt a kapun, Halmy Tamás pedig igy szólt magához: — Megijedt a kislány, de azért rendben va­gyunk, mert a keresztnevemmel búcsúzott el. Hazasietett s a háziasszonyát megkérte, ho­zasson azonnal három liter bort. Közben levet­kezett, mert tikkadt meleg volt, leült az Íróasz­tala mellé s miután a szobalány azt az izenetet hozta, hogy Fehér Gyurka urék még mindig nem jöttek haza a gyakorlatról, Halmy Tamás egymagában kezdett lumpolni. Először arra gondolt, hogy igy szólóban unalmas lesz s ezért uj utasítást adott a szobalánynak, hogy menjen ki az uecára s hozza fel onnét a legelső embert, aki szembe jön vele, de a lány azzal jött vissza, hogy tiz óra elmúlt már s a kapu be van zárva. — Köszönöm, Annus. Tudja, ma elkvatev- kázgatok keveset, mert ma lettem doktor. — Az urfi doktor lett? — csodálkozott a leány. — Doktor. De inni muszáj azért is, mert úgy el vagyok keseredve, mint a Dohay-féle brindza. No, menjen csak aludni, Annus. A leány elment, tiinődözve, hogy milyen le­het a dohai brindza keserűsége. Tamás pedig nyakaim kezdett, egyenletes, kimért tempóban s kint hajnal derengett már, mire elkészült a három üveggel. De akkorára ő is úgy ki volt készítve, mint a vendégoldalrud. ... Ahogy felnyitotta a szemét, a nap a túlsó hpz falára sütött már, tehát délutánnak kellett lennie. Halmy Tamás az órájára pillantott s ijedten vette észre, hogy majdnem három óra... A feje nehéz volt és zúgott s lassan gondolkozni próbált, hogy mi is történt vele alapjában? De csak pillanatok múlva kezdett ébredezni a teg­napra... A szigorlatnak megörült, visszaemléke­zett, hogy erről idejében tudósította az apját is, később azonban valami más is motoszkálni pró­bált benne. Igen... azazhogy... Persze... persze..* Tegnap este elmondta a Fehér-kisasszonynak, ami négy hét óta feküdt a szivén... Persze, hogy úgy van...A kisasszony viszont arra kérte, hogy ma délután látogassa meg őket... Fellélegzett: — Valahogy csak lesz... Fürgén ugrott ki az ágyból s fejét a hideg lavórba mártotta-.. Egy óra múlva pedig jóked­vűen, fütyörészve sétált el a Farkas ucca felé... Ezt a jókedvet azonban nem szabad komo­lyan venni, mert Halmy Tamás igazság szerint okkor már szorongani kezdett s minden lépés­sel nagyobb lett a szorongása. Hiába áltatta magát, hogy ennek úgy is el kellett következ­nie, hogy komikus itt minden okoskodás, mert elvégre a leányt vagy megkapja vagy nem, — hiába magyarázta meg magának tiszta ésszel és hidegen, hogy ez mindig igy volt, mióta szo­kásba jött, hogy a feleségnek előbb menyasz- szonynak kell lennie s hogy a menyasszony sem lesz magától, hanem menyasszonnyá is kell tenni a leányt, aminek viszontag bizonyos elő­irt formái vannak, egye meg a fene!... Hiába... Halmy Tamás annyira nem volt magánál, hogy az utolsó pillanatban azt sem tudta már, mikor és milyen körülmények között jelentette be ma­gát Fehér Kláriéknál? De ezúttal szerencséje volt, mert Klári egye­dül fogadta. Szobájában várta a leány, a varró­gépe fölé hajolva s a gép fölött csak olykor-oly­kor tekintett ki az ablakon, mely pontosan a kertjükre nyilott... Ott ült Klárika és ahogy be­lépett a fiatalember, felnézett, hátrafordult, de nem állt fel, hanem megint babrálni kezdett maga előtt, aztán csöndesen visszaköszönt: — Isten hozta! Foglaljon helyet! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents