Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-13 / 84. szám
xm mrr. sí s«2rar. A koncentráció és a magyarság Amennyire a külső jelek mutatják, eddig inég komoly tervként nem érlelődött ki a mostani kormányzati koncentráció alakítóiban az a gondolat, hogy ebben az összegeződésben a népkisebbségeknek is helyet biztosítsanak. Arra pedig valószínűen a legkevésbbé gondoltak, hogy a legnagyobb népkisebbséget, a magyarságot a kormányzati cselekvések részesévé tegyék. Magnk a kisebbségi népek ugyan az ország lakósságának az egynegyedrészét alkot- ját, tehát bizonyára olyan tömeget jelentenek, mely egy-egy nagyobb román párt közönségével okvetlenül fölér, sőt némelyiket túl is haladja. Maga a magyarság is az ország lakosságainak az egytized része, tehát a kisebb román pártok akármelyikénél is nagyobb száma. A koncentrációban azonban csak ezeknek a nagyobb és kisebb román pártoknak a szereplése van számbavéve; a velük súlyra és jelentőségre versenyezni tudó népegységek csak esetleg különc ötletekben bukkannak föl, de egyébként számításon kívül maradnak. Nem hibaként állapítjuk meg ezt, csak egyszerű helyzetrajzként. De azért ez a számításom kívül maradásunk nagyon jellemző úgy az ország általános viszonyaira, mint a népkisebbségek állapotára. A románság általános felfogása szempontjából ez azt jelenti, hogy nagyon idegennek tartanák azt, ha a népkisebbségek a kormányzásban képviseletet találnának, mert a kormányzást tisztán a románság előjogának és sznpremáciája kifejezőjének tekintik. Viszont a népkisebbségeknél igazán nincs semmi ambíció a kormányzatban való részvételre, ami legfőképpen annak tulajdonítható, mert olyan saját külön ügyeik és életfeladataik vannak, melyek őket teljesen lekötik é§ az általánosabb állami feladatokkal való foglalkozástól őket teljesen elvonják. így a népkisebbségeknek az általános állami kormányzás tekintetében csak bizonyos részletekre nézve vannak kívánalmaik, s az általános kiterjedésű kormányzat helyett csak a saját helyi ügyeik és speciális életköreik intézésére óhajtják a szabadságot. De ezt a helyi önkormányzatot, illetve az ő társadalmi, gazdasági és kulturális önrendelkezésüket annál szivósabban óhajtják. Ha ebben a tekintetben nem volnánk olyau távol minden kezdettől; ha igy a helyi és a kisebbségi érdekű önkormányzatok rendszere már megvalósult volna; s ha abban népeink nyűgöd tan és elrendezve érezhetnék magukat: akkor talán a népkisebbségekből is emelkedhetnék ki erő és tehetség, mely részt vállalhatna az általános állami kormányzás gondjaiban és nagy felelősségében. Addig azonban, mig a fejlődés ide nem érkezik, a helyzet a népkisebbségek szempontjából is éretlen, hogy az állam összes politikai erőinek az együttesében cselekvőén résztvehessenek. Van tehát egy általános román felfogás, mely a népkisebbségeket az államkormányzás- ból kihagyja. És van egy népkisebbségi ösztön és tudat is, mely az államkormányzásban való részvételtől tartózkodik. Van tehát igen lényeges országos kérdés, amiben néptöbbségi és népkisebbségi felfogás megegyezik. Csakhogy ez a megegyezés alapjában véve nem jelent ugyanolyan tartalmú megnyugvást, hanem tulajdonképpen csak olyan állapot, mint az ellenkező végleteknek a találkozása. Egy minden mást kizáró aktivitásnak és egy mindenből kiszorított passzivitásnak a találkozása. A kormányzati koncentrálás most folyó munkálatai előreláthatólag sikerrel fognak járni. Legfelsőbb helyen is szívósain akarják, az akaratnak a kifejezésére és végrehajtására a legérintetlenebb tekintélyű román államférfi vállalkozott, gazdasági és nemzetközi viszonyok is kényszerítőén közrehatnak, hogy a koncentráció megtörténjék. Tehát meglesz, mert súlyosabb erők nem mutatkoznak, melyek elgáncsolhatnák. Mi lesz a helyzete a magyarságnak ezzel a koncentrációval szemben? Mit várhat tőle, mivel tartozik neki? Ezekre a kérdésekre nagy általánosságban már azok a fejtegetések megad jak a választ, amiket idáig a népkisebbségek különös helyzetéről elmondottunk. Cselekvő részvétel hiányában a magyarságnak is csak passzív szerepe lesz, kormányzott tömegként kapja a maga kezelését. A kormányzat lehet felvilágosult, a néppel jól bánni tudó, a szabadságjogokat tisztelő; de lehet mindezeknek az ellenkezője. Lehet olyan is, mely mindenki mással szemben jó, csak éppen velünk, magyarokkal szemben lesz mostoha, mert akár külpolitikai okból, akár belpolitikai meggondolásokból ezt a kivételes taktikát látja velünk szemben alkalmazandónak. És ez a bánásmód nem is lesz uj a számunkra, csak folytatás. Hogy igy lesz-e tovább is, nem tudjuk. A bizonyos az, hogy a koncentráció az ország állapotainak huzamosabb elrendezésére törekszik. Mironescu miniszterelnök keletről jövő veszedelmes fölkészülésekre és nyugatról jövő európai változásokra utalt, mint amelyek szükségessé teszik az ország összeg politikai erőinek az összefogását. Tituleseu, a jövendő miniszter- elnök pedig nemzetközi, népszövetségi kölcsön tervével jön, s az ország költségvetését már öt évre előre be akarja rendezni, hogy az ország hitelképessége és gazdasági megalapozása ál lalidó és szilárd legyen. Ilyen kormányzati elgondolások megvalósításához nem elegendő egyes pártvezérek kibékitése és miniszterségekben való elhelyezése. Nem elegendő az se, hogy csak az állam külső vázát ápolják és építsék, s hogy öncélú hivatali rendszerek és súlyos költségű militárizmusok fenntartásában merüljenek ki. Az állam belső tartalmának, a benne levő különböző népeknek a felkarolása és megértése is szükséges, hogy meggyőződéses belső béke legyen, s abban mindenki remélni, bízni és hinni tudjon. Ha komolyan gondolnak erre, akkor a magyarsággal szemben se folytathatják azt ae eddigi politikát, mely csak bizalmatlansággal kezelt bennünket, vagyoni és művelődési létíülté- teleinket rendre elvette tőlünk, nyelvi kiterjedésünket minden oldalon visszaszorította és be- szüremlésekkel is szétlazitani igyekezett, s társadalmi fejlődésünket még a saját nyelvterületeinken is elzárta előlünk. Hogy ez tovább nem fog folyni, s hogy az eddigi kártevések valamelyes helyrehozatala is megtörténik, annak világos kifejezést kellene adni, nem ígéretekben, hanem cselekvésekben, s ezek intézményes állandóságában. A helyi ügyek önkormányzatának a szabadsága, s a közművelődési és gazdasági kérdéseinkben való Önrendelkezésünk volna a a tér, ahol az államkormányzat teljes érvényesülést engedhetne nekünk és ezzel megnyug vashoz juttathatna. Budapesti f Nemzetközi Vásár 1931. május 9—18. Nyugat és Kelet árucseréjének hatat- *v 9 •é-j*fr más piaca.. A magyar termelő erő és .t% * munka nagy bemutatója« 1 V 4% 200 gyáripari szakma, a mezőgazdasági ex- & X portám és a kézműipar termékeinek felvo- í. w Hutásával. Nemzeti paviüonok a külföldi ipar 9 számára. 50 százalékos utazási k* ti- A voxménv Romániában a visszautazás- X T nál, tifízpynnonsráffon úgy az oda, mini j W avisszautazásnál.Vizunsmontoshmtérátiápas. F&iviiátjosit’ís és vásár- Á X igazolvány kapható Busíapvstun ; 1 J « vásárirodánál, V. Alkotmány u. 8 szám., A* Kolozsvárt: az Európa Utazási Iroda «0» jv megbízottjánál: Dr. Iuliu Mczey, P. Uvireil. X X és a Wagons Lils fiókjánál; P. Unirei 1K jt Ezenkívül Románia összes nagyobb váró- 9 .&» sában, ahol c kél utazási irodának fiókja, A ^ vagy a vásár közvetlen tb. képviselete működik Hogy várhatjuk-« ezt, abban nagyon kétsé- geskedők vagyunk. A román pártok koncentrációja ugyan igen hivatott néptöbbségi alakulat lehetne, mely a népkisebbségi kérdést önkormányzatok adásával véglegesein megoldhatná. Azonban baj az, hogy a koncentrációs pártok egyemfcint is nagyon távolállanak a kérdés lényegének a fölismerésétől és fáznak az önkormányzati eszmétől. Ami pedig a népkisebbségi kérdés magvát, a nyelvhasználati jogot illeti, azt csak legutóbb is egyik vezető koncentrációs újság úgy fogta fel, mint valami utópiát. A magyarságra nézve még külön súlyosbító körülményeket láttak azok a román politikusok, akik eddig a népkisebbségi kérdéssel foglalkoztak. Egyikük egész világosan kinyilatkoztatta, hogy az egész probléma nehány óra alatt megoldható volna, csak éppen a magyar-kérdés is ne lenne ott benne. Külpolitikai vonatkozás és kényesség van a mi kérdésünkben; rendőri felvigyázat alá tartozunk és további apasztás, további lefokozás kell nekünk, hogy holmi népjogokkal erőre ne kaphassunk. Ez a felfogás még igen élénk velünk szemben, s igy alaposan kell számítanunk arra, hogy ez az elfogultság át fog nyúlni a koncentrációs alakulat belső és külső politikájába is. Ennélfogva a magyarságnak a koncentrációtól nem sok várni valója lehet. Ha ez a jövő kormányzat valami nagy stílusra fog törekedni, akkor legjobb esetben bizonyos kíméletre és türelemre számíthatunk, s lehetséges az is, hogy külpolitikai barátságok előidézésére jóakaratu ígéretekben lesz részünk- De lehetséges mindezeknek az ellenkezője is. Kivált akkor, ha a koncentráció nagy stilus helyett úgy képzeli el a hivatását, hogy túlságos állami központosítást és egységesítést kell végbevinnie. Ez esetijén a népkisebbségeknek is, de különösen a magyarságnak nagyon számolnia kell az állami mindenhatósággal, s a mindenbe beleavatkozó hivatalnok-uralommal. Ákármint is lesz, a magyarságnak ápolnia kell magábaai azt az erkölcsöt és egymás iránti érzést, mely létrehozza és folyton erősiti a maga között való társadalmi összetartást. Ne várjon és ne reméljen senki mástól segítséget és életjavulást, csak magától és a magával egy- sorsuak lelki közösségétől. A lelkek egymásra találása utjából ki kell tépnünk a tüskéket és el kell .hárítanunk a nagyobb gátlásokat. Ekként közös erejű, nagy mélységű népiélek fejlődik ki bennünk, mely képessé fog tenni minket az egymásért való önzetlenségre, tehát arra is, hogy anyagi bajainkkal megküzdeni tudjunk. Meglesz igy a társadalmi, a lelki önkormányzatunk. Kialakul igy az a lélekből nőtt uépegyéniségünk, melynek aztán valamikor az államkormányzó politika is meg kell, hogy adja az elismerést. Vagy előbb, vagy utóbb. Társadalmi összetartásunk tökéletességének a létrejötte idejétől függ, hogy mikor. <P.) — Erdélyi gyermekek üdülőtelepe a Sem- meringen. A kolozsvári Montessori-óvoda vezetőnője, Hamburg Szeréna a bécsi Montessori- intézet vezetőnőjével a Semmering egyik legszebb pontján bécsi és erdélyi gyermekek részére üdülőtelepet létesít julius és augusztus hónapokra. Résztvehetnek 6—14 éves egészséges gyermekek, akik csoportosan julius, illetve augusztus elsején Kolozsvárról indulnak Hamburg Szerén kísérete mellett. A telep vezetése a Montessori nevelési elvele alapján történik. Szabadjáték, könnyű sport, kirándulások a környékre, Becs megtekintése szerepelnek a programon. A társalgási nyelv, a bécsi résztvevőkre való tekintettel, kizárólag német és igy kitűnő alkalom a német nyelv elsajátítására. A telep és konyhája kiváló bécsi gyermek-specialista orvos ellenőrzése alatt fog állani és az iskolaév alatt legyengült gyermekek szellemi és lelki felfrissítését, valamint testi kondíciójuk feljavitását célozza. Részvételi dij kollektív útlevéllel, vizumdijakkal és útiköltséggel együtt előreláthatólag két hónapra (julius és augusztus) 15.000 lej és egy hónapra (julius, vagy augusztus) 9000 lej. Jelentkezések április 25-ig Hamburg Szerén Montessori-intézetében Clúj, Strada Elisabeta 16., hol bővebb szóbeli, vágyj írásbeli felvilágosításokat is nyújtanak. Nfii, férfi ruhákat szintelenit fest. tisztit CZINK, Glut
