Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-12 / 83. szám
SB» 1 HIT. *TT. 93. BEAM, TITULESCU fepes vajda tógájában A dezignált miniszterelnök portréja egy újságíró noteszéből Amíg az én fejem lehull, én a fejeknek egész erdejét fogom lehasitani... Tituleseu mondta ezt? A diplomata? Nem. A dezignált miniszterelnök. A homo novus. A király bizalmi embere. Úgy dübörögnek ezek a szavak, mintha a diktatúra harsonáját fújta volna meg Tituleseu. Pádig aki ismeri a volt londoni nagykövetet, a Balkán legügyesebb és legravaszabb diplomatáját, tudja, érzi, hogy a szellemes diplomata, a pompás sarmör csak valami rendkívülit, valami szokatlant és újat akart mondani. Nem más ez, mint primadonna-allűr. Pompás kép, frappáns szófordulat, minek az elcsattanása után az emberek felütik a fejüket, kiváncsiak lesznek s valami rendkívüli dolgot várnak. Valami rendkívülit. Olyan éhesek, úgy várnak valami fordulatra az emberek ma, hogy még a szavak zenéjétől is megcsillan a szemük. Hátha történni fog már ebben az országban valami rendkívüli, valami csoda, ami a gazdasági válságot, pénztelenséget, nyomorúságot, tespe dést, közigazgatási dezorganizáltságot megszünteti és jobb napok virradnak erre az agyonsanyargatott népre. Tituleseu hangja valóban uj, rendkívüli. De amíg a szavak tetté válnak, addig csak a várakozásban rejlő kíváncsiságot előlegezhetjük még Titulescunak is. Eddig nem ilyennek ismertük őt. Finomnak, mosolygósnak, ellentéteket elsi- mitónak, diplomatának. Titulescuval legelőször Curte de Arge?-ben találkoztam. Ferdinánd király temetésén. A vajdák és királyok kápolnájának az udvarába csak a legmagasabb személyiségeket engedték be. Magas politikusokat, diplomatákat, az udvar embereit és .az újságírókat. A halotti menet már csaknem a kapuk előtt állott, Az újságírók, akik közt igen sok előkelő külföldi világlap munkatársa volt, meg akarták nézni a többszázéves templomot, de az udvari marsall nem engedte. Az újságírók valósággal megrohamozták a templom bejáratát. Nem hagyták magukat. Kinos percek feszítették az idegeket. Udvari testörség állott sorfalat a bejárat előtt és azok szorították vissza a „tömeg“-et: az újságírókat. Egyéb sem kellett. Külföldi kollégáink meg voltak botránkozva. Mi belföldiek, érthető módon szintén megjátsztuk a sértettet. Az udvari marsall s a külföldi ujságirók közt pár perces, heves szóváltás zajlott le. Eredmény: a külföl - diek és velük együtt mi is, sértődő ten akartuk elhagyni a temetés színhelyét. — Botrány, — suttogták a politikusok. Nagy zür-zavar mindenfelé. Körülbelül harminc újságíró indult meg a kijárat felé. Ebben a pillanatban egy magas, rendkívül elegáns, sápadt, szörtelen arcú ur jelent meg a tömegben. Egy arc, amely mindennek nevezhető, csak szépnek nem. De annál feltűnőbb és érdekesebb volt. Pillanatok alatt átlátta a kényes helyzetet. Néhány szót súgott az udvari marsall fülébe, aki mereven szalutált és idegesen hátrafordult. Tituleseu széles, joviális mosollyal a kivonuló ujságirók elé lépett. Melegen, szeretettel átölelte őket, elnézést kért s most már semmi akadálya sem volt, hogy megtekinthessék a fe jedelmi sírok misztikus kápolnáját. — Ez Tituleseu!... — mondották nagy reverendával az ujságirók. Ez volt az első impresz- szióm Titulescuról. Végignéztem az egész királyi temetést. Minden fényben, pompában csillogott, a misztikus keleti szertartás lenyűgözött. De az egész hatalmas tömegben mégis csak két ember érdekelt: Tituleseu és Brätianu Ionéi. Ez utóbbi már a föld alatt álmodja tovább politikai álmait. Azt mondják, hogy ő volt az utolsó század román történelmének legnagyobb politikusa és legszuggesztivebb embere. Amióta meghalt, a liberális párt szétziillött. De a másik rendkivüli ember, aki biztos fellépésével, öntudatos magatartásával és az egész lényéből kisugárzó akaraterővel a nagy gyászszertartás közepette is lenyűgözött — ma is él és ez az ember Tituleseu, Románia dezignált miniszterelnöke. Tituleseu most a diktátor pózában olyan kijelentéseket tett, amelyek valósággal frappiroz- ták az ország népét. Xepeg vajdáról mondják, hagy á bogárok ez reit huzattá karóba, hogy az országban rendet csináljon. És most a finom és ravasz diplomata Tepe§ vajda tógájában áll a belpolitika porondjára, azt mondja, hogy a fejeknek egész erdejét fogja lehasitani. Eddig Titulescuról csak azt tudtuk, hogy a Népszövetség ülésein nagy debatteri sikereket aratott. Mint belpolitikust eddig komolyan nem vették. Azt mondták róla, primadonna, nagyszerű sarmör, rendkívül ravasz ember, tehát kitűnő diplomata. De hogy a belpolitika viharzásában bírni foja-e idegekkel, — az még épp olyan r^téb', mint Titulescunak n személyisége. Olyanokat hallottam róla Bukarestben, hogy költekező, fényűző ember. Brätianu Vintila közismerten a legzsugoribb milliomosa volt az országnak. A diplomaták utiszámláit és kiadásait saját maga bogarászta át és kegyetlenül törölte még a legapróbb kiadási tételeket is. A fáma szerint mikór Titulescuval Párizsban járt, nem akart magának uj frakkot csináltatni. Ti- tulescu parancsolt rá: frakkra pedig Párizsban szükség van. Mikor a frakk elkészült és a számlát prezentálták, Brätianu felhorkant és azt mondott ta, hogy ebből Bukarestben tiz frakkot Is lehetett volna csináltatni. De amikor Tituleseu a legborsosabb költség- számlákat asztalára helyezte, Vintila csak va- kargatta a fejét, idegesen turkálta a szakállát, de fizetett. Tudta azt, hogy Tituleseu Románia Ieggavalérabb embere a külföldön, akinek csak adósságai vanak, de egymaga több eredményt ért el Románia számára, mint az egész román diplomáciai kar együttvéve. És még valamit. Tituleseu szereti az újságírókat. Ha az uccán látja őket, nem nézi, hogy a gallérjuk piszkos, fényes autóját leállíttatja és beülteti őket maga mellé. Szereti a bohémeket, müvészhajlamu ember. Ki hitte volna róla, hogy a nagy europer ilyen kemény kormány- programot hirdessen? Vájjon nem az történt, hogy Tituleseu csak recitált, de a gondolat más agyában született meg? Mindegy, mégis csak Tituleseu mondotta el Romániában e szavakat, amelyek há tetté válnak, talán még sok mindent meg lehet menteni... Olajos Domokos. Népvándorlás indult meg a Zsilvölgyéből Három napi munkából nem tudnak megélni s ezért sokan önként hagyják el munkahelyeiket — Az elbocsátottak legnagyobb része magyar — Peírozsényban beszüntetik a Dilzsa-bányát, Vulkánban az egész termelést (Déva, április 10.) Amitől mindenki félt, de aminek bekövetkezését senki sem akarta elhinni, — bekövetkezett. A Zsilvölgyéből megindult a népvándorlás. A munkások belátták, hogy ott, ahol nem tudnak kenyeret kapni, nem tudnak megélni sem s emiatt nagyon sokan önként veszik a kezükbe a vándorbotot. A hivatalos megállapítás, amely a legtöbb esetben csak vékony visszfénye a valóságnak az, hogy sokan vannak a Zsilvölgyében olyanok, akik a heti 3 nap keresményéből nem tudnak megélni s emiatt illetőségi helyükre távoznak. Ebben a tervükben a társulat is támogatja őket, mivel útiköltségképpen családonkint 1200 lejt utal ki, sőt vagonokat is a családok rendelkezésére bocsát. Ennyi a jelentés és nem is hosszú. Nincs meg benne, hogy mi a közvetlen oka tulajdonképpen a katasztrófának. Mi azonban tudjuk és tudja mindenki, aki a Zsil völgy ét ismeri. A kormány évek óta harcot folytat a liberális társulatokkal a munkásságért, illetve a rendért. S ebben a harcban, úgy látszik, a kormány lett a vesztes, mert mégsem tudja megakadályozni, hogy a munkásság nagy tömegét ne bocsássák el. Amikor a kormány interveniált az elbocsátásoknál, mindannyiszor a társulatok a heti munkanapok csökkentésével válaszoltak, ami oda vitte a dolgot, hogy olyan kevés munkát nyújtottak az ott élőknek, hogy abból a keresményből képtelenek voltak továbbra fenntartani magukat. S az ígéretek ellenére is az elbocsátások egyre folytak, hol 5—10-ével, hol pedig százával s azokból legnagyobbrészt a magyarok voltak azok, akiket menesztettek, úgy, hogy a jó magyar hangzású név a Zsilvöl- gyében a legrosszabb ajánlólevél lett az utóbbi időben. E nehéz helyzetben a legnagyobb döfést a petrozsényi Dilja-bánya beszüntetése s a Vulkánnal összeköttetésben lévő hírek adták. A régi Dilja-bánya jó csomó munkáselbocsátást je-, lent, de Vulkánban a bányaüzem, iletve a ter- melés beszüntetése s egy egész községnek a kihalását fogja jelenteni. A tervek szerint ugyanis Vulkánban csak annyi szenet fognak termelni, amennyi a villamosközpont ellátására szükséges, ami összesen mintegy 200—300 embernek a visszatartását jelenti. Ez a leépités azonban azt jelenti, hogy mintegy 1500 munkás fog eltávozni csak egye* dűl Vulkánból. Hogy mennyi munkást bocsátanak el, arról hivatalosan nem tudnak s a társulat az ilyen ügyekben nem nyilatkozik. Azt sem lehet biztosan megállapítani, hogy hányán hagyják el munkahelyüket önkéntesen, annyi azonban bi- zonyos, hogy már megindult a népvándorlás a Zsilvölgyéből, az állomások egész nap hemzsegnek a szegény meggyötört utasoktól és családtagjaiktól. Me-, nekülésezerü képe van az állomásoknak s nemcsak a munkások hagyják el a nyomorúság völgyét, de iparosok és magánosok is, akik látják, hogy valósággal a halálos ítéletet mondják ki felettük az elbocsátásokkal. Legszebb a tavasz a pesti korzón... az itt lévő BRISTOL _js __ SZÁLLODA uj rendszere a közönség tetszését megnyerte. Napi 12-— P.-ért kaphat — a szoba fekvésétől íüggőleg — lakást és elsőrendű teljes ellátást. - Jöjjön, próbálja meg és mindig csak hozzánk fog szállni. BRISTOL SZÁLLODA BUDAPEST - DUNAKORZÓ. HA 'WmiJEA JÉS POBíiáOM NYOMDAI MUNKÁRA van szüksége, ne mulassza el felkeresni és ajánlatot kérni a lapkiadó Nyomdai Vállalattól Cluj-Kolozsvár, Str Universitátii (Egyetem u.) 3 a. I
