Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-02 / 75. szám
fösxjenWműíi *: 6 érdeket nagyobb erővel, több közszellemmel tud nák ápolni és fölkarolni. Az ilyen természetes regionalizmusokban minden megye és minden kisebb önkormányzati alakulat meg tudná kapni a maga helyét és érvényesülését. Hogy ehelyett az ál-ön kormányzatokat erőltetik, annak az az oka, hogy az állam sok olyan teendőt és terhet utal át az önkormányzatokra, ami állami feladat volna és nem helyi szükséglet. Ilyen az állami iskolák, igazgatói lakások, állami kórházak épitése és fenntartása, s a mezőgazdasági kamarákon keresztül az állami ag- ronomok hivatali szervezetének a költsége. A mai közigaagatási törvény is kötelező kiadásként rója a községek és megyék terhére mindazt, amit a törvények elrendelnek. A községeknek hiá’oa van sajátálapitásu százados iskolájuk, hiába akarják saját uépjóléti intézményeiket fenntartani, hiába akarják saját házi ügyeiket saját Választottaikkal ellátni. Ezeket a köz- igazgatási törvény csak másodsorba állítja, költségvetési kielégítésüket csak akkor engedi meg, ha az állami természetű kiadásokat, ezeket a kötelező kiadásokat előbb födözték. A többi, saját- szükségletü kiadások, azok nem kötelezők. Az uj törvényterv a népszavazással való ön adóztatást is megengedi. így födözhetik a köte lező kiadásokat, ha egyébből nincs elegendő be vételük. És ha még ez sem elég, hát akkor jö hetnek a kényszeritett szövetségek, majd azok kiadják a rájuk terhelt költségeket. Erre kell az önkormányzat és az ál-önkormányzat. Erre kell a sok felügyelő, ellenőrző és rendelkező állami hatóság az önkormányzatok fölött, hogy ez a sokfelŐl szoritó mechanizmus rákényszerítse az önkormányzatokat a saját képességeik kisajtol ásár a. Az állami költségvetés igy nem kell, hogy annyi terhelést rárójon a polgárokra. Ami igy hiányzik az állami költségvetésből, azt behajtják az önkormányzati költségvetéseken keresztül. Tehát az állami tulkiadások elhelyezésére, levezetésére és elleplezésére kell az önkormányzatok látszata, s kell ezeknek a szerepeltetése. Amig ezt a funkcióját betölti, addig jó: ha saját akaratát és szükségeit is ápolni és érvényesíteni akarja, akkor már megszorítás alá kerül. Az uj törvény olyan bíróságokat is állít az önkormányzatok fölé, melyek csak erősitik, fokozzák ezeket a kényszerítéseket, 8 egyúttal uj költséges bürokráciát is hoznak be a közigazgatás szervezetébe. Ezek a bíróságok ugyanis nem csak vitás ügyeket döntenek el, hanem gyámkodnak is az önkormányzatok fölött. A gyámkodás azt jelenti, bogy az egyes vagyoni érdekű határozatokat és költségvetéseket ezek a külön — Tavaly? s eltöprengett a leány oldalon, mialatt a leány ugyancsak mulatott magában. — Tavaly?... — Dehogy! Rosszul mondtam az elébb, mert most is egy házban laknak! — Most is? — s kérdően tekintett a leányra. — Csak nem Féhér Gyurka? — De ő, ő! — biztatgatta a leány. — Fehér Gyurka az édesapám öccse: én pedig Fehér Klári vagyok! Tamás úgy tett, hogy most már érti: — Persze, hogy igaz... De ő ezt nekem sosem mondta — Tudom, — toppant bele a leány. — Ilyenek maguk valamennyien, a rokonfiuk, az unokafivérek: sajátmagukkal foglalkozó, öntelt emberek! Higyje meg, Halmy, maga is az, föltéve, hogy nővére, vagy unokahuga van. Csak magukkal szeretnek törődni, önző és csúnya emberek mind, de e védtelen teremtéseknek a tüntető közömbösségen kívül egyéb nem jár a maguk részéről. Mintha nem is lepnének a világon ... — De, kérem ... A leány leintette: — Hagyja el, Halmy, mert igazam van. Csak egy példát: Gyurka például jópajtása magának, azt hiszem, két évig ültek ugyanabban a tanteremben, egy házban laknak ma is, együtt szoktak mulatni s látja, ettől az irigy embertől maga még annyit sem hallott soha, hogy ö a nagybátyja egy eldugott unokahugának is... Pedig minden héten kétszer-háromszor nálunk ebédel vagy vacsorázik. Én ilyenkor kicsit ki kérdezem a barátai felől, a legtöbbször magáról beszélt s igy én megtudtam, ki maga, hová való, XIV. ÉVF. 75. SZÁM. bíróságok jóváhagyják, vagy módosítják, kiegé szitík és az önkormányzati akarat helyébe a sa jút akaratukat állítják. Eddig kétfokozatú volt ez a biróság, az uj törvényterv szerint hármas fokozatú lenne. Eddig se volt jó, ezután se lesz jó. A közigazgatási határozatok vitás kérdése két teremthetnek a hatóságok és felek között, sőt több hatóság között is. Ezekre csakugyan kell biróság; de kell akkor, ha az egymás fölé épült közigazgatási hatóságok maguk el nem tudják enyésztem a fölidézett összeütközést. Keli egy legmagasabb fokú bírói eldöntés. De kell nemcsak az önkormányzatokkal szemben, hanem az államigazgatás minden funkciójával szemben is. Az önkormányzatokra ráterhelt gyám kodó bíróságok azonban csak velük szemben döntenek, s legtöbbnyire az állami felügyelet cs ellenőrzés közegeinek a kezdeményezésére. Viszont az Önkormányzatoknak semmi joguk uiucs, hogy az állami felügyelet és ellenőrzés beavatkozásai ellen ezeknél az újkeletű közigazgatási bíróságoknál védelmet kapjanak. Ha az önkormányzati testületeknek jelentőségük fokozódása szerint egymás fölötti hatóságuk volna, úgy ezeken az önkormányzati fokozatokon át legtöbb hiba megkapná a maga kiigazítását. Csak a legfőbb önkormányzati testületek és szervek határozatai kerülhetnének bírói megítélés alá, s erre elég volna a legfőbb bi róság egy külön tanácsa. így azonban a legkisebb község határozata is, óppenugy, mint a vá- 'asztási eljárások folytonosan bírói eljárás alá kerülhetnek, a fölebbezések és panaszlások légiót idézhetik elő, s a heecelődő és elakadályozó kereseteknek tág kaput nyitnak. Ezek miatt a legkisebb közigazgatási eset is szövevényes bonyodalmaknak lehet a tárgya, s folyton elcsavarodik a közigazgatási elintézés útjáról. Az adott közigazgatási bírósági hatáskörben igen rendes eset lehet, hogy e bíróságok, iwnB>iiMWWWBinwraBiwiiww«ri~m'MCTnrrwiwrr rfiiT-TT-i mint gyámkodó hatóságok hol jóváhagynak valamit, hol megtagadják a jóváhagyást. De azután a saját jóváhagyásuk is hozzájuk, mint ^Íróságokhoz panasz folytán visszakerülhet, mikor is bírói szempontból saját jóváhagyásuk ellen fognak dönteni. így a közigazgatási bíróságoknak igen sok munkájuk lehet, de mi lesz a közigazgatásból? Mi lesz különösen az önkormányzatból? Hiszen ebbe az államigazgatás is minden fokon be- leavatkozhatik, a prefektus rendelkezése másvént intézkedhetik, az ellenőrzés lépten nyomon megállíthatja, s még azon kivül minden fokon a biróság is felfüggesztheti, másíthatja, megsemmisítheti. Szegény önkormányzatnak igazán csak pofozógépkónt lehet szerepelnie és csak abban lehet biztos, hogy saját ügyeire nem gondolhat, de az állami természetű kiadásokat magából okvetlenül ki kell izzadnia. Az önadóztatás nagy joga, s az önkormányzat szép eszméje csak arra lesz jó, hogy az otthonokat saját akaratuk látszatával huzza ki az emberek alól. Az uj közigazgatási törvénytervnek ez az önkormányzatgyilkolás a lényeges tartalma. Az őszinte, valóságos és népakaratra bizott önkormányzat behozatala sok belső békét teremtene, a különböző nyelvű népek sajátszerü ügyeit is, de az egyéb társadalmi és gazdasági kérdéseket is közelebb vinné a megoldáshoz. Hiszen az embereket a saját akaratuk és saját képességük szerint való eligazodásra vezetné. Az uj törvén yterv mindezt nem akarja, s ez akkor is sajnálatos, ha ebből a tervből nem lesz törvény. Mert akkor is világosan annak a bizonyítéka, hogy még mindig nincs olyan kormányzati szellem, mely az igazi önkormányzat áldásos jelentőségét felismerni tudná. Ha pedig a nemzeti parasztpárt kormányában sincs meg ez a szellem, akkor igen nehéz elképzelnünk, hogy kiktől várhatnék másoktól ennek a szellemnek a föltámadásáti (P.) A prágai közönség meg akart lincselni egy elasz herceget, mert egy cselre* megpoiozoit Prágából jelentik: Az európai birkozóbaj- riokságok utolsó fordulóján kellemetlen incidens történt. Nizzola olasz bajnotc birkózott egy franciával, a csehek tüntetést rendeztek az olasz ellen. Makaróni! hangzott folytonosan a kiáltás. Az első sorokban ülő San Severino herceg, olasz követségi tanácsost rendkivül felmérgesitette a tömeg magatartása és •'LSrf'J. .... ~gaaiTiTi ÍM .».li .','n »ii. T'i' TZT egy a közelben levő kiabáló csebet felpofozott. Általános dulakodás támadt s a rendőrség a herceget alig tudta kimenteni a tömeg kezei közül. A birkózáson jelen volt Szlavik belügyminiszter is, aki az incidens alatt rosszalólag csóválta a fejét. hány éves lehet, szóval mindent. Egyszer aztán meg is mutatta magát, az idén tavaszon s azóta ón látásból is ismertem ... — Klárika ... Klári feltartotta a mutatóujját: — Magának most hallgatni kell! Tehát: hogy mennyire igazam volt az elébb, hogy ma guk mennyi indolenciával hallgatnak agyon minden lányt: kisebbet, eladót egyformán, aki szerencsétlenségére rokona egy-egy sokpajtásos fiatalúrnak, erre van egy nagyon szomorú esetem is... Tamás megütközött: — Ugyan? — Igenis, hogy van, — bizonyítgatta Klári. — Én például Gyurkából soha-soha nem bírtam kivenni, van-e magának nővére vagy más leányrokona. Pedig ezt olyan érdekes lett volna megtudni! Mennyit faggattam. Istenem és hányszor mandtam neki, hogy kérdezze meg ... — Van egy hugocskám, — mosolygott Tamás. — Gyurka ezt sosem kérdezte tőlem... — Persze, hogy nem kérdezte s maga a világért sem mondta volna meg soha, még vélet lenül és elvétve sem! Isten ments! Hát látja, ezért vagyok én felháborodva a Gyuri ellen is... A fiatalember itt már kötekedni akart vele: — Is? Szóval akkor ellenem is. — Azt most még nem árulhatom el... De higyje meg, nagy lelkiismeretlenség szükséges hozzá. Na, boldog vagyok, hogy ezt egyszer megmondhattam magának! De most már itthon vagyok, ez a mi házunk. Örülök, hogy megismertem s ezt este elmondom majd Gyurkának is, tudom, sziszegni fog tőle Ne is szóljon semmit, Halmy, tudom én, hogy Gyuri alaposan rendre fog utasítani ezért a találkozásért. Nem számit — s nagyon komolyan rázta hozzá a fejét, — régen volt, amikor még törődtem vele A viszontlátásra! Egy* utolsót biccentett Halmy Tamá3 felé. betette maga mögött a vas rácsos kaput, az ernyőjét összevonta s egy pillanat múlva eltűnt a ház feljárójában ... Halmy Tamás utánanézett s mikor elveszett zeme elől a leány lebegő szoknyája, fejbeütötte magát: — Krisztusom, micsoda hólyag vagyok! Bosszús lett magára, hogy egy valamirevaló ötlete nem volt a leány pattogására. No, az első találkozó után szépeket gondolhat össze róla Fehér Klári! Benyit az édesanyjára s föltétlenül elujságolja neki, hogy sikerült megismerkednie azzal a bizonyos Halmy Tamással, de olyan fajankó az, hogy majd kiesik a száján... higyje el, édesanyám! Ilyennek képzelte a Klári véleményét Halmy Tamás s miután fejbeütötte sajátmagát, bosszankodva ebédelni ment, onnan a kávéházba indult, arról persze szó sem lehetett többé, hogy egyelőre nekidüljön a stúdiumnak, ahelyett — úgy három óra után — rárontott Fehér Gyurkára. Éppen otthon lelte: — Na, barátja a turósbélesnek, az unokahu- god alaposan kiprédikált mind a kettőnket! Fehér György önkéntes ur unatkozva legyintett: — Kiskorú még. Vagyis hosszú szoknyája van már, de locsogó, mint egy tízéves gyerek... Tamás felhúzta a szemöldökét: — Tízéves? Engemet ma délelőtt úgy kiforgatott az uccán, hogy olyan lettem, mint a főzött rák. Igaz, hogy rólad is elsorolta a nézetét! — Majd leintem, ma este úgy is hozzájuk megyek, — mondta Fehér Gyurka. — Különben honnan ismered? — Megtudod még. De annyit, már most előre kell bocsátanom, hogy magadtól is bemutathattál volna neki... Most pedig azért jöttem, hogy mikor vihetnél el a házukb a? — Minek? — Minek?... Annak, hogy megfelelhessek a húgodnak, mert ma délután nem engedett szóhoz, hanem miután megmosta a fejemet, kezet adott s azután a kaput becsapta az orrom előtt. ... Hát mikor megyünk? — Akár holnap délután. (Folytatjuk.)
