Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-29 / 72. szám
XIV. EVF. 72. SZÁM. trnmaeammmmátmÉmámm mxjsrwms^ Minden ülésen kétszáz kérvényt intéz el a nyugdijbizottság (Bnkarest, március 27.) A napokban mult egy hónapja, hogy a bukaresti nyugdijközpont- ban beszervezte Boila Romulus dr., a nyugdij- megállapitó bizottság elnöke az uj rendet, melynek alapelve mindennemű közbenjárás kizárása és a nyugdijkérvényeknek beadási sorrendben való letárgyalása. Mindenki szkeptikusan fogadta a rendeletileg életbeléptetett uj rendszert, mert a közönség, a nyugdijközpont eddigi eredményeinek figyelembevételével elképzelhetetlennek tartotta, hogy a nyugdíjmegállapító bizottság közbenjárások nélkül is kézbe vegye az irattár álványain hosszú sorokban elhelyezett aktacsomókat, amelyek két-három éve várakoznak elintézésre és legfőképpen hihetetlennek tartotta mindenki, hogy ugyan az a bizottság, amely eddig naponta mindössze tizenöt- húsz kérvény elintézésével piszmogott, egyszerre napi kétszáz kérvény megoldására képes le gyen. A nagy eréllyel beindított uj rend azonban nagyobb rázkódtatások nélkül elérkezett egy hónapos jubileumához s annak eddigi megvalósításairól igy nyilatkozik a nyugdijközpont vezérigazgatója: — Az utolsó órában jött Boila Romulus elnök elhatározása, hogy mindent egészen uj alapokra fektessen itt, a nyugdijközpontban. Mert a restanciák egyre veszedelmesebb arányokban szaporodtak, a nyugdijukat hiába váró jogosultak panaszai már elviselhetetlenekké váltak, a becsületes interveniálok mellett felburjánzott kijárási üzérkedés pşdig nemcsak hogy minden komoly munkát lehetetlenné tett a hivatalokban, hanem a csalás, aktaelsikkasztás, zsarolás eszközeivel mérhetetlen károkat okozott maguknak a nyugdíjasoknak is. — Az első hónapi munka eredménye: több ezer ügy bizottsági letárgyalása részint véglegesen, részint pedig a kérvények hiányos felszerelése miatt az elintézés első stádiumáig eljutott. A kérvényezők tömegeit értesitettük, milyen okmányokra van még szükség folyamodványuk kedvező elintézéséhez és már az is jó hatást tett országszerte, hogy olyan nyugdíj- jogosultak, akik hosszú idő óta semmi „mozgást“ sem észleltek ügyükben, végre jelét látták, hogy valami történik odafenn, Bukarestben az ő joguk elismerése körül is... — Természetesen, ez nagy munkát igényel. Tizenöt újonnan alkalmazott tisztviselő egyebet sem csinál, mint minden nap kétszáz akta csomót előkészít a bizottság legközelebbi üléséhez, egy másik kétszáz aktacsomónál pedig, amely előző nap járta meg a bizottságot, elvégzi a felek értesítésének munkáját, úgy, hogy az eredményről mindenki három nap alatt tudomást szerezhet. —- Maga a bizottság szigorúan tartja magát a kijelölt programúihoz: minden üléses napon kétszáz kérvényt intéz el, azok beadási sorszáma szerint és pedig úgy, hogy minden év kérvény-anyagából és minden kategória folyamodványaiból sorra kerül naponta 25—50 darab. Az irattár folyosóján kifüggesztett listák tanúskodnak egyébként az elvégzett munka nagyságáról. Napi nyolc-tiz ólfát dolgozik a bizottság, néha a késő esti órákig is, mert a kétszáz ügydarabnak tüzön-vizen át elintézést kell nyernie. Ilyenformán biztosan várható, hogy 3—4 hónap alatt elkészülünk az egész anyag-hátralékkal. És akkor, a folyó ügyek elvégzése már gyerekjáték... Ezeket mondja a nyugdijközpont vezérigazgatója és ha nyilatkozata kissé optimista is, kétségtelen, hogy a múlthoz képest valóban imponáló munkateljesítmény beszámolója. A nyugdijközpont folyosóin minden nap pontosan kifüggesztik az elintézett ügyek listáját s ma már egész iratkötegekre gyűltek ezek a listák, de a közönség, amelynek meg kell elégednie azzal, hogy egy keskeny ablaknyiláson át nyerjen valamelyes felvilágosítást az információs osztálytól, sok csalódással böngész, keresgél a kifüggesztett ivek szám- és betüerdejében. Futólagos rátekintéssel is azonnal meg lehet állapítani ugyanis, hogy különösen a T. A. (Teri- toriilie Alipite — csatolt országrészek) jelzésű iveken feltűnően kevés a kedvező elintézés, rengeteg a visszautasítás és több mint ötvenszáza- lékban ez a megjegyzés olvasható a nevek mellett: „uj okmányok kérettek“... Elég sűrűn szerepel ez az elintézés is: „Irattárba helyezve“, aminek két magyarázata is van. Az egyik az, 1 . HMUJUUlMtt——30——MtamEl UHUIM .......Ml ■ I IIIOTOgl, —«IJMIMUI A dohány nikontinmentesitésének problémájához. M OST, hogy a Fumosan vállalat révén a román dohánymonopolium is forgalomba hozta a nikotinmentesitett cigarettákat, nem lesz érdektelen, ha rövid visszapillantást vetünk azokra az „eljárásokra“, amelyekkel eddig próbálkoztak kivonni a nikotint a dohányból. Voltak törekvések, különösen Németországban, melyek a dohány termelése során akarták kiküszöbölni a nikotint, vagyis olyan dohányt termelni, amely már learatáskor minimális mennyiségű nikotint tartalmaz. Ezek a kísérletek rengeteg pénzbe kerültek, de alig jártak pozitiv eredménnyel, úgy, hogy a pferzhiemi német dohánykutató állomás abba is hagyta őket. Számtalan próbálkozás történt a dohány nikotin tartalmának a készáruban való csökkentésére és még több arra, hogy a cigaretta nikotin tartalmának csökkentése nélkül az elszívás alkalmával kevesebb nikotin jusson a szervezetbe. Vannak ezek között igen naiv elgondolások. A legegyszerűbb példa az, hogy a szivás egy réteg vattán keresztül történik s akkor a dohányos boldogan emeli ki a barnára i'estődött vattát. A Fumosan által nikotin- mentesitett cigaretták forgalombahozatalának napjaiban is megfigyeltük, hogy sokan egy zsebkendőn, vagy vattán keresztül való szivás által akarták kipróbálni, vájjon valóban kivonták-e a nikotint a dohányból és rosszalólag csóválták a fejüket, ha a vattán, vagy zsebkendőn maradt egy kis barna folt. Ez naivitás és önámitás is egyben, mert a nikotin színtelen, viztiszta anyag, mely emmi nyomot nem hagy, mig az a barna festék anyag, amit a vatta, vagy a zsebkendő /elfog, nem egyéb, mint a dohányban levő gyanta és más égési termékek. A tudományos vizsgálatok beigazolták, hogy sem a vatta, sem a zsebkendő nem tart vissza semmit a nikotinból. Számos kísérlet történt, hogy különböző vegyszerekkel távolítsák el a nikotint a dohányból. A vitrioltól kezdve az összes maróanyagokkal megpróbálkoztak. Természetesen hasztalanul, mert ezek a szerek a nikotinnal együtt a dohányt is elpusztítják. Ez természetesen nem akadályozott meg egyes túlélőnk üzleti szellemű embereket abban, hogy forgalomba hozzanak ilyen „nikotinmentesitő“ vegyszereket, melyeket vagy befecskendeznek a cigarettába, vagy más utón hoznak érintkezésbe a dohánnyal. A drezdai törvényszék csak nemrég Ítélt el másodfokon is csalás miatt egy ilyen vállalkozót, aki „antitoxin-octapin“ néven hozott forgalomba egy nikotinmentesitő szert, amelyről három egyetemi tanár megállapította, hogy nem egyéb tiszta viznél. Ma már az egész tudományos világ elismeri, hogy az egyetlen komoly nikotinmente- sitési eljárás a Kaik és Dr. Wenusch-féle elektrokemiai módszer, amely amellett, hogy ténylegesen kivonja a nikotint a dohányból, egyben változatlanul megőrzi annak kellemes izét és aromáját. A bukaresti Fumosan-gyárban ezen korszakalkotó tudományos felfedezés alapján, csodálatosan megkonstruált elektromos gépek segítségével történik a cigaretták nikotin- mentesítése. ü@sz@deimes beföröbandát tartóztatott le a kolozsvári rendőrség (Kolozsvár, március 27.) A kolozsvári rendőrség bűnügyi osztálya tegnap kitűnő fogási csinált. Draghiciu Aurel rendőrigazgató és Maryozan kapitány a nyomozóosztály vezetője a városben felismerték Vadan Vasilet, aki régi ismerőse a rendőrségnek. A nyakoncsipett betö rő, akinek bűnügyi életrajza a forradalom utáni években kezdődik, a keresztkérdések során szépen vallani kezdett. Beismerte, hogy társaival együtt, névszerint Klein Viktor, Ambrus János és Percei Andrei-al egyetemben ők követték el a Páris uccai nagyszabású lopást, amelynek során Nagyfaludi Simont hatvanezer lej erejéig károsították meg. Meglátogatták dr. Sotropa gyógyszertárát is. A Ferenc József úti Bürger ’dohánytőzsdéből hetvenhatezer lejt 'vittek el, Pósni Leoni, Monostori utón lakó francia tanárnőtől egy koffert, több értékes tárggyal, Scor- lescu ugyancsak monostoruti lakóstól szintén ruhaneműt, a Szentegyház uccából férfi nagykabátokat. Ezelőtt egy évvel a Lukács gyógyszertárból orvosságokat, a Pézsma uccai trafikból többezer lej értékű dohányt loptak el. A: Olariu gyógyszertárban elkövetett betörésnél segédkezet nyújtottak. Legutóbb oz orthodox konzisztórium könyves boltjából egy aranykely- het, stb. stb. tulajdonítottak el, nem is szólva a vidéken s Románia több városában véghez vitt nagyszabású lopásokról. Csak az utóbbi időkben végzett „operációk“ több, mint egymillió lejnyi jövedelmet hajtottak. Közben a rendőrségnek tudomására jutott, hogy Klein Viktor délután négy órára hogy igen sok nyugdíjjogosult, látva, hogy semmi válasz nem érkezik folyamodványára, évek során kétszer, háromszor is megismételte kérését, mellékelve a szükséges okmányokat is Ezeket a kérvényeket külön aktacsomozták s csak most derül ki róluk, hogy egy és ugyanazon személy iratai. A későbben felszínre kerülőket természetesen szó nélkül irattárba helyezik és ezzel is gyorsan apasztják az elintézendő ügyek számát. randevút adott a Malom uccában Percei Andrásnak, a rablóbanda koronázatlan királyának. Moholean detektivfelügyelő, Rotariu detektiv- vel figyelni kezdte a járókelőket. Izgalmas pillanatok következtek. Megjelent a két tolvaj, de hamar észrevették, hogy kedvezőtlen helyzetbe jutottak. Klein éppen egy autóbuszra akart felugrani, hogy búcsút mondjon a detektiveknek, amikor a hatósági képviselők megragadták. Percei egyik mellékuccában akart eltűnni, de elfogták öt is. A detektivnek rezignált hangon, mindössze annyit mondott: — Beismerem, jó fogást csináltak. Pár óra múlva a detektívek már a cigánysorban kutattak Ambrus után, akit meg is találtak. A fásszinben ágyon aludt. A letartóztatott betörőknek változatos a múltja. Klein Viktor 1917-ben Budapesten kezdett aktiv betörőmunkához. 1920. jött Romániába, ahol először Szatmáron, majd Brassóban működött elég szép eredménnyel. Onnan Kolozsvárra tette át működési területét, ahol Koleszár dr.-nak azt a hires gyűrűjét lopta el, amelyet IV. Károly királytól kapott és huszonnégy drágakövet foglalt magában. Vadan Vasile pedig^ azonos a pár évvel ezelőtti Emke drogéria tolvajával, ahonnan több mint százezer lej értéket képviselő árucikket vitt magával Ugyancsak ebbe a rabló érdekszövetségbe tartozik Gál János is, akinek letartóztatásáról pár nappal ezelőtt adtunk hirt. Gált mint az Olaru gyógyszer- tár betörőjét fogták el a napokban. Az irattárba helyezett aktacsomók másik csoportja a hiányosan felszerelt kérvények közül kerül ki. A bizottság ugyanis a rendelet szerint kétizben kér okmányokkal való kiegészítést a nyugdijjogosultaktól. Ha a kétszeri felszólításra nem érkezik válasz, vagy megint csak hibás okmányok futnak be, akkor irattárba helyezi a kérvényt, ami a visszautasítással egyértelmű. A kérvény mellékleteinek kiegészítésére tehát nagyon ügyelni kell. (j.)
