Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-02 / 50. szám
16 XTY. f VT. 8«. SIJLK. A PATRUL, Irtä: Zomora S. János Jeszenszky Gézát, a kendilónai segédjegy- z6t, aki zászlós volt az ötvenegyeseknél, egy véres, szennyes hordágyon akkor hozták be a kartcsevai rezervébe, amikor már a leghalálo- sabb csend volt a rokitnói mocsarak frontján. Persze a halálos csendet nem úgy kellett érteni, mint a templomban az Urfelmutatás zso- lozsmás hangtalanságát, hanem úgy, hogy a pergőtüzek orkánjához szokott fül, a szétroncsolt lélek, a tulfeszült pórusok csak egyszerűen tudomásul vették, a ritka, a félpercenként zuhogó gránátok süvöltését, a srapnellek fehérrózsába csattanását és az acéldarazsaknak sejtelmes zizzenését. Jeszenszky Gézát, a kendilónai segéd jegyzőt, az ötvenegyes zászlós urat a szanitécek odatettük a Szpisák főhadnagy, századparancsnok ur fedezéke elé megtekintésre. A halottat megnézte a főhadnagy, megszemlélték a szakaszparancsnok zászlósok. Félre billentették Jeszenszkyről a szennyesre vedlett szemfedelet, amely a katonaköppeny volt. Jeszenszky némán, üres szemmel nézett a semmibe. Fogai között derékbe tört a drittesorté. Sárga volt és arcán nem sikoltott rémület, s az egész érdekes ség az esetnél csak az volt, hogy a sápadt halált egy szemöldök közötti piros pont festette nyugovóra. Itt ment be a hegyes, sima orosz golyó és elhozta a zászlós részére a hősi halotti babér mellé, az örök nyugodalmat. A századparancsnok, a szakaszvezető zászlósok egy pillanatra megálltak bajtársuk véres ravatalánál. Egy pár megjegyzés is bugy- gyant fel a szájuk szélén. Egy kis csodálkozás, kevés hitetlenkedés, felszisszenés a végzet ellen. — Hiába, ez a sorsunk — mondotta Nádor Rezső, a snájdig zászlós. — Hogy történhetett? — kérdezte Gáspár Mihály kadét, aki még ütközetet nem látott, de azért éjjel nappal teljes felszereléssel kártyázott, vagy aludt a fedezékben. Senki sem felelt. Ugyan mit lehetett volna válaszolni az aggódásokra, a kérdésekre. A halál egyszerű volt. Mindennapos és a rezervá- ban is egybeolvadt a letargia, a zsongitó megnyugvással. A halottat beszállították az ezredhez. Az ácsok fenyőkeresztet faragtak és a temetőben megint eggyel szaporodott a sir. A zászlósok az eset után a penészszagu fedezékükben ramsliztak. Ez volt az összes foglalkozásuk a csend idején. — Hát kérlek, a helyzet a következő. Először is magadhoz veszel a most hozzánk beosztott jászságiak közül húsz embert. Vaskemény fiukat, akik még a pokoltól sem félnek, — Igenis főhadnagy ur, — Remélem, te sem félsz a pokoltól. — Csak azóta, amióta Dantát olvastam. — Figyelj! Jeszenszkyt a délután homlokon lőtték. A tizedik emberünk, akit pont homlokon találnak, úgy, mintha a halál mérnöki pontossággal igy akarná embereinket a más világra expediálni. A halál postása ezúttal a Szervecs pallója mellett van, egy előretolt hidfőnél. Ide ásták be magukat az oroszok és egy gépfegyver osztag pontosan belő a mellvédünk peremére és aki ott kinéz, búcsút mondhat a világ keserűségeinek. Röviden: Ki- mégysz embereiddel 's behozod az egész bandát és elfoglalod a hídfőt és majd mi fogjuk azután az orosz vonalat megajándékozni egy kis szórakozással. Remélem megértetted a parancsot. — Természetesen. —■ Akkor előre, gratulálok a nagy ezüsthöz, Mérey visszament a századhoz, Kiválasztott húsz jászkunsági fiút. Kiosztott közöttük két liter rumot a sajátjából és visszament éjfélig ramslizni a szakaszparancsnokok közé. Röviden elmondta a parancsot is, de mindenki unottan hallgatta. Egyiket sem érdekelte az éjszakai patrnl. Volt elég részük benne és hát Nádor kegyetlenül nyert, ezt kellett valahogy regresszálni. Reggelig idő is van bőven és legfeljebb Mérey behozza a muszka gépfegyvereseket. Mindenik megtette volna, ha parancsolják és hogy ha egy kis szerencse is akad. A patrul a vaksötét decemberi éjfélen óvatosan húzódott ki a raj vonal előtt terpeszkedő kusza drótsövény között. Mikor mindenki kiért, Mérey rajvonalba állította a jászsági fenegyerekeket. Maga pedig az embervonal közepén lépegetett előre. A szél vadul süvöltött. Gránátok robbantak vérvörös csattanással. A világitó pisztolyok lila, éles fénye szemvakitóan lobbant a fekete sötétben. A széles, lassú lépések alatt, cuppanó lélegzéssel nyögött a mocsár. Nem volt hideg, de azért mindenkinek vacogott a foga. A csendet halálossá nyütte a szorongás. Lépésenként megállt a kis rajvonal. Füleltek. Szemüket a vastag sötétségbe vájták. Semmit sem láttak, csak a nehéz vállalkozás bizonytalansága mart feltépett lelkűkbe. Mindenkinek úgy kongott agyába a szívverése, mint a falu éjjelén felcsendült, váratlan lélekharang. Lassan haladtak előre, de azért mentek, mert várt a hídfő. A hidfőnél pedig orosz muzsikok sírták el egymásnak, amit nekik otthonról írtak, ha ugyan írtak. Mérey a szolgálatvezető őrmestert, aki a patrullal együtt jött, magához suttogta. A bakákat megállította és az őrmesterrel előre ment a terepet átvizsgálni, Félguggolva haladt előre. Szive lázasan vert a torkába. A revolverét elő- renyujtva, szeretett volna valami okosat kikémlelni, de a sötétség ráfeküdt minden lehetőségre, mert egy lépésnyire sem lehetett előre látni. Ketten az őrmesterre! mentek és Mérey egyszer csak azt érezte, hogy a lépése nagyot reccsen. Megpróbálta lábát kihúzni a mocsár* ból, de nem bírta. Meghökkent és bosszantotta az elébe tolult, váratlan akadály. Megint megkísérelte, hogy megszabaduljon a kényelmetlenségtől. Nem birt. Elővette a villanylámpá- ját. Ellenzőjével lefelé fordította és a csizmájára világított. Egy pillanatra csak. Felorditott. Kezéből kihullott a lámpa és úgy vágódott végig a mocsárban, mintha ezer gránát zuhant volna agyára. A mellette álló őrmester megriadt, gyorsan magához pisszegte a legényeket és kiadta a parancsot. — Vigyétek a rajvonalba a zászlós urat. Egy hétig locsolgatták, injekciózták a kórházban az orvosok Mérey zászlóst. Nyolc nap múlva tudták csak eszméletre téríteni. Hihetetlen eset volt és különös, Semmi seb nem volt rajta és az orvosok hiába tanácskoztak felette, nem tudták megállapítani, hogy mi a baj. Mikor végre Mérey kinyitotta a szemét, még nem volt öntudatánál, legalább is az orvosoknak érthetetlenül kiabált Mérey. — Húzzátok ki a csizmámat. Nem halljátok, hogy recsegnek az oldalbordái. Rettenetes, hogy vigyorog ez a muzsik a lerágott félarcával. Csak az egyik felén van szakái. Vigyetek el innen, mert mindjárt belém harap a sárga fogaival... a szemüregén ki freccsen az agya. A bordái is vigyorognak. Húzzatok ki ebből, a muzsikból, mert szétrobban a szívem. A tisztiszolgák teát főztek a front pléhkály- háján. Elpjanaszolták egymásnak az otthoni híreket. Továbbá azt, hogy az asszonya csak akkor kap hadisegélyt, ha a katonai nyilvántartó enyelgéseit tűri. A harmadik átkozta a jegyzőt, hogy nem mentette fel a tüzvonali szolgálat alól, pedig megígérte, hogy hazaviszi, ha ezer koronát jegyez a hetedik hadi- kölcsönre. Dühöngtek együtt mind. Egyik sem törődött sokat a másik bajával, de azért meghallgatták egymás panaszait. Elkeseredetten szivták a kapadohányt. Nagyokat sercintettek a fedezék sárpadlójára. A kályha vörösre izzott és barátságos meleget terjesztett abba a« agyagvacakba, ami most fejedelmi lakást és életbiztonságot ajándékozott a muszkagránát ellen. A fedezékben a századküldönc jelentkezett: —- Mérey zászlós urat keresem. Mérey, a magas, fekete, alig húszéves szép fiú felnézett a kártya mellől és a jelentkező mellé bökte. — Én vagyok! Mit akarsz bundás? — Szpisák főhadnagy ur kéreti a zászlós urat. — Menj és mond meg, hogy azonnal megyek. — A főhadnagy ur parancsot adott, hogy a zászlós urat várjam meg és együtt menjünk — jelentette „alásan“ a puccer. — No jó, akkor várj meg. Mérey felvette köppenyegét. Rövid kara- bint akasztott a vállára és odaszólt a kártyázó fiuknak. — Mindjárt jövök, addig csak játszatok. Szipsák főhadnagy ur, a kassai Hitelbank főkönyvelője kezet fogott Méreyvel. — Nézd Karcsikám, fontos parancsom van a számodra. Benned bízom a legjobban és a nagy ezüst is biztos. Neked akarom juttatni. Jól fog állani a kisezüst, meg a bronz mellett. — Szolgálatodra állok, főhadnagy ur. A Keleti Uf&ág, az Erdélyi Gazdasági Egylet és a Hermes menetjegy iroda társaskirándutást rendeznek Budapestre az Országos Gazdasági Egylet Kiállítására Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület márc. 20-tól 25-ig rendezi meg Budapesten negyvenedik jubiláris Országos Mezőgazdasági Kiállítását és Vásárját, amelynek különböző csoportjai a mezőgazdaság minden ágát felölelik. A kiállítással és vásárral kapcsolatosan a Keleti Újság rendezésében társaskirándulást rendez, amelyen úgy férfiak, mint nők kedvezményes árak mellett vehetnek részt. A kiránduláson való részvételi szándék legkésőbb március 10-ig bejelentendő a Keleti Újság utazási irodájánál. A jelentkezéssel egyidejűleg beküldendő a tanulmányi kiránduláson résztvevők állampolgársági bizonyítványa és a személyazonossági igazolvány hiteles másolatban, továbbá 1 drb. fényképe. A jelentkezéssel egyidejűleg a részvételi dij is beküldendő és megjelölendő az a csoport, amelyen a jelentkező résztvenni kiván. A részvételi dijak. A kirándulás részvételi diját öt változatban állapítottuk meg: Az I. csoport részvételi dija 3900 lej, azok részére, akik szállodai elszállásolást igényelnek és résztvesznek a vidéki kiránduláson. Â II. csoport részvételi dija 2980 lej, azok részére, akik résztvesznek a vidéki kiránduláson, de Budapesten nem tartanak igényt elszállásolásra. A III. csoport részvételi dija 2700 lej, azok részére, akik a vidéki kiránduláson nem vesznek részt, de Budapesten elszállásolást igényelnek, A IV. csoport részvételi díja 1700 lej, azok részére, akik a vidéki kiránduláson nem vesznek részt és Budapesten elszállásolásra nem tartanak igényt. Az V. csoport részvételi dija 1108 lej, azok részére, akik a román határállomástól a román határállomásig vesznek részt a társasutazásban és Budapesten elszállásolásra nem tartanak igényt. Kellő számú jelentkezés esetén az utazás külön vasúti kocsiban történik, de fenntartott helyről mindenki részére gondoskodik a rendezőség akkor is, ha az utazás nem külön kocsiban történik. Élelmezésről mindenki maga gondoskodik, kivéve a gödöllői kirándulás alkalmával, amikor a Méhészeti Szakiskolában ebédre vendégül látják a résztvevőket. A részvételi dij ellenében a rendezőség szerzi be az útlevelet, a résztvevőket megkíméli az egyéni utlevélszerzés költségeitől és fáradságától, fizeti a vizumdijat, a vasúti jegyet Kolozsvártól—Kolozsvárig számítva, az összes szállodai költségeket, borravalókkal, a kiállítás területére kétszeri belépésre jogosító igazolványba kedvezményekre jogosító igazolványt. Minden érdeklődésre postabélyeg ellenében díjmentesen és részletes felvilágosítást ad a Keleti Újság utazási.irodája, /
