Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-16 / 61. szám
m 3SS5SS XIV. ÉVF. 91. SZÁM. uivus^ttzwssammsBBam y^sgmiSBwfe £3 3 m Titnle§ent ünnepélyesen fogadták BSnkarestben Síirgjeit© a morális kieng'eszteiődés politikáját, tekintet nélkül arra, hogy a burzsoázia kormányai, vagy burzsoá-ellenes kormányok vezetik az államokat A kolozsvári határozatokat erdélyi küldöttség*’ adta át lironescanak (Bukarest, március 14.) Titulescu ma délután 6 órakor az Orient expresszel megérkezett Bukarestbe. A pályaudvaron Mironescu miniszterelnök, Tilea alminiszter, Dinu Cesianu párizsi meghatalmazott miniszter, továbbá a londoni követ, számos barátja és az újságírók várták. Mironescu átölelte Titulescut, aki jóked vüen szorított kezet a megjelent előkelőségekkel, majd az újságírókat üdvözölte és a rninisz terelnöbkel együtt szállására hajtatott. A sajtó munkatársainak Titulescu ugyanazt válaszolta, mint átutazóban egyik budapesti újságírónak: Szolgálati érdekből hívtak az or szágba■ Emiéi bővebb felvilágosítást adni nem volt hajlandóAz újságírók ezután megkérdezték, mi a nemzetközi politikai élet jelenleg legfontosabb és legaktuálisabb problémája? — Kétségtelenül a leszerelési konferenciának a kérdése. Minden erőfeszítést meg kell tenni a jövő háborújának kiküszöbölésére és ebben az irányban igen nagyfontosságu lépést jelent az olasz-francia tengerészeti konvenció létrejötte, arnely körül Mussolini, Briand és Henderson szereztek nagy érdemeket. A leszerelési konferencia sikerétől nagyon sok függ. Az összes ál lamok között a morális kiengesztelődésnek is meg kell valósulnia, tekintet nélkül azok kormány formáira, és tekintet nélkül talán arra is, hogy a burzsoázia kormányai, vagy burzsoácllenes kormányok vezetik az egyes államokat. A leszerelési világkonferenciának esetleges balsikere igen veszedelmes következményékkel járhatna a világbékére. Az újságírók ezután a Nemzetközi Mezőgazdasági Hitelintézet ügye iránt érdeklődtek, amelyre vonatkozóan ,, tudvalévőén Titulescu tett volt konkrét javaslatot a genfi nemzetközi gazdasági konferencián. Titulescu részletesen dbeszélgetett erről a problémáról is az újságírókkal és hangsúlyozta, hogy ha a legutóbbi hónapokban nem is beszélnek sokat ennek a tervnek a megvalósításáról, ennek csak az a magyarázata, hogy a kiküldött bizottság csendesen, de annál nagyobb agilitással dolgozik és készíti elő a terv megvalósítását. A vezető elvek már teljesen tisztázódtak az eddigi tárgyalások során. Az ujságirók végül a kölcsönüggyel kapcsolatos kulisszatitkokról érdeklődtek, de Titulescu csak annyit mondott, hogy nem tud többet, mint más szorgalmas újságolvasó. Titulescu kijelentése szerint 4—5 napig marad Bukarestben. Az erdélyi közterhek & miniszterelnök előtt Ma délntán Mironescu miniszterelnök fogadta az erdélyi képviselők küldöttségét, amelyet Crisan György és Manu lelkész vezettek. A küldöttség előterjesztette a mult vasárnapi kolozsvári értekezleten elfogadott határozati javaslatot és többek között sürgette a földosztás befejezését, a halmozási törvény megszavazását, a feketeszesz elleni intézkedéseket és a kamattörvény sürgős kihirdetését. Mironescu megígérte a küldöttségnek, hogy ezeket a kívánságokat tolmácsolni fogja a szakminisztereknek és gondoskodni fog mielőbbi elintézéséről. A f-K\ szenátus a királysági évfordulóról A szenátusban Botez liberális személyes kérdésben szólalt fel. Volcu Nitcscu beterjeszti ratifikálásra a francia-román kereskedelmi szerződést. Rövid szünet után megjelenik az ülésteremben Miro- nescu miniszterelnök, — akit a többség nagy (apssal fogad — és felolvassa az ülésszak április elsejéig való meghosszabbítására vonatkozó királyi kéziratotSava Stefanescu szólal fel ezután és a szenátus emlékezetébe idézi, hogy szombaton, március 14-én van ötven éves évfordulója a román lirályság megállapításának. I. Károly 1881. március 14-én vette fel a Románia királyi ci met. Méltatja I. Károly királyt és reámutat :rra, hogy sehol az országban nines Románia *lső királyának méltó emlékműve. Javasolja, hogy a szenátus kezdeményezéséből törvény ho- zassék, amely kötelezze a kormányt, hogy a log rövidebb időn belül I. Károly király emléke Bukarestben monumentális szoborművel örökittessék meg. Viktor Antonescu a liberálisok, Văitoianu a georgisták és Mironescu a kormány nevében csatlakozott a javaslathoz. A segélyezett párizsi rouián diákokról a kamarában A kamarában napirend előtt Cuza az előző ülés jegyzőkönyvéhez szól hozzá és alkotmány- ellenesnek mondja, hogy a parlamenti ülésszakot április elsejéig meghosszabbítják. Dan Romulus szociáldemokrata képviselő kéri a lakbérleti törvény érvényességének meghosszabbítását, mivel április 23-án a jelenlegi törvény lejár. Véleménye szerint különleges elbánásban kell részesiteni a munkanélkülieket a lakbérfizetések kérdésében. Hanes tiltakozik az ellen, hogy a Párizsban tanuló diákok stipendiumainak összegét leszállították. Jorga szólal fel és a legkevésbé sem veszi védelmébe a Párizsban tanuló román diákokat. Tény az, — mondja, — hogy Párizsban sok naplopás történik és nagyon is alapos válogatás alá kell venni azokat, akiket az állam ösztöndíjjal küld külföldre. — Nohát akkor gyertek be. — Nem szoktak ezek bemenni a házba, csak az istállóba. — Mán pedig énnálam csak a házon keresztül van bejárás az ólba. A vendég nevetett és soká magyarázott a két idegennek. Nem is kellett őket nagyon erőltetni. Bementek. Leültek. Ő meg kiadta a parancsot, hogy bort hozzon fel az asszony. Mig a felesége odajárt a pincében, az egyik vendég észrevette, hogy a ház mögött kert van. Felállott s kiment megnézni, aztán jött vissza nagy lelkendezve s a társát is kivitte. Ők is kiléptek utána. A ház mögött ott volt a régi kert. A hátulsó kiugró kis tornác előtt óriási nagy, görbe fa hajlott keresztül. Exotikus fa. Annak se volt párja sehol a megyében. Az egész kert csudálatos volt. Valóságos oázis az alföldi sivatagban. Elhanyagolt, elbur- jánosodott, de a fái gyönyörűek voltak. Nagy deliciával magyarázta el, hogy ezt a kertet ez meg ez az ükapja ültette, aki odajárt Simonyi óbesterrel francia földön. Onnan hozott tarisznya aranyat s szekérderék kincset. Abból fun- dálta volt ezt a kertet. Mind hadizsákmány volt az annakidején. Az hiányzik a magyarnak, hogy ma nem lehet igy igaz utón vagyont szerezni. Azóta csak abból élt az egész család, minden renden s rangon. — Osztán mit fizetnek ezek a lóért? — Hü, ezek bátyám nagy pénzt fizetnek. — S elmondta a tizenkét lónak a történetét sebtiben. Volt akiért ezerkétszáz forintot is adtak. ő csak hallgatott és kínálta borral a vendégeket. Azok megkóstolták, de nem Ízlett nekik. A bor bizony hordószagn volt, nem uraknak való, csak úgy kvaterkázni. De mikor ő kijelentette, hogy addig az Istennek se mutatja^ meg a két fehér csikót, mig a bor el nem fogy, csak ráfanyalódtak. De igazában csak ő itta legbőségesebben. Fel is derült lassan tőle az arca s egyre-másra a legjobb adomáival kezdett előhozakodni, amit az öcsémnek mind le kellett fordítani, ö mulatott rajta legjobban s kajánul, mikor azok elnevették magukat. — Képzelem, hogy mit értenek ezek ebből. De lassan megjött a kedve s kivirult, mint az estike, mire a nap lefelé szállott. Végre aztán arra méltatta az urakat, hogy felállott az asztaltól s kiment velők az udvarba. Kivezettette a két lovat. Addig a kocsis is felöltözött a parádés diszbe. Kopott volt a zsinó- ros magyar s törött a strucctoll, de azért megtelte no. A két vevőnek fenn akadt a szeme. — Úgy belebuktak a két lóba, alig lehetett őket leszedni róluk. — Miska bátyám — húzta félre a fiatalember az öreget — ezeknek tetszik ám a két fehér. — Hagy tessék. — Ezer pengőt hallok, ha jól veszem ki. — No hisze naz még messze van. Aztán végre az idegenek kirukkoltak. Ezerötszáz pengőt ajánlottak érte egy szóra. — Hát öcsém, mondd meg nekik, hogy gye- rünk vissza borinm. — Nem akarnak ezek. — Hát akkor fel is ut, le is ut. Muszáj volt az idegeneknek megint nekiál- lani a rossz bornak. De a csikókat ott kellett jártatni a tornác előtt a grupp körül. — Kétezer pengő — mondta egyszer az egyik. Az öregur csag koccintott. — Nem rossz bor ez öcsém. Ha még egy litert megisznak még jobb lesz a két fehér. Közben kiszólt az asszonynak, hogy csirkét vágjon. Az idegenek türelmetlenkedtek. Se ülni, se állni nem bírtak. Háromezer pengőt Ígértek volna már, de ő csak mosolygott, mintha nem is hallotta volna. Mire a vacsora elkészült, már négyezer pengőnél voltak. Aztán lett belőle hatezer, hétezer. — Miska bátyám, az Istenért, ne szalassza el a szerencsét s a fiatal vendég izzadt és rémült az öregur konokságán. A vacsorának is vége lett. Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt, ezer meg ezer csillag. Sose lesz ebből eső. Még egyszer látni akarták a két lovat a vevők. Kimentek a holdvilágos éjszakába. — Hétezerötszáz... Nyolcezer... Egy szót nem felelt rá. Tízezer pengő adóssága volt. Attól kellett volna menekülni. De az idegeneknek nem tudni miért, nagyon sürgős volt az ütjük. Sürgették, zaklatták. S egyszer csak már a kilencezret is kimondták. — Mi az Istent akar Miska bátyám? Csak ezek a fiuk itthon volnának, hogy szorítanák. Kilencezer pengő, bátyám... Pénz a... — De a lu is lu. Már az asszonyokat is beavatta a vendég s azok kéztördelve és kétségbeesve nézték az ap- jokat, aki igy megbiesakolta magát. Mikor a vendégek kocsira ültek, az asszonyon sirógödes vett erőt, de nem mert az urának szólani, csak nekidőlt az ajtófélfának és úgy ömlött belőle a zokogás. A kocsiról végre leszólott egy idegen. — Zwölftausend Penge. — Bátyám —- ordította a fiatalember — tizenkétezer pengőt kinálnak! Ilyen nem volt vi- lágteremtése óta. — Osztán mi az Isten haragjának kell nekik olyan nagyon ez a két rossz lu? Az megkérdezte s tolmácsolta. — A kis hollandus királynénak két ilyen lova van s még egy párt akar hozzá. De sehol ilyet a világon nem láttak, ami igy pászolna. — Egén, öcsém?... Hát mondd meg nekik, hogy van nekem egy kis jányom, kisülne a szemem, ha nem ez a két ló vinné a menyegzőre. A szomszéd, a volt vőlegény, megmagyarázta, erre a kocsi megindult és kihajtott az udvarból. Mikor a kocsinak a zöreje is elment, ő ott maradt s betette utánuk a kaput. Akkor arra gondolt, hogy elment a pénz, itt maradtak a váltók. Elment a szerencse, itt maradtak a lovak. Az asszony meg a lánya sirva bújtak előle, de ő utánuk szólt. — Látod... Hát mégis kár volt annakidején a nyakamba varrni magadat... Mit sirsz?... Lesz e még rosszabbul is.
