Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-16 / 61. szám

2

WSKXfTirZ&SHfó

X/F. ÄFF. ti. SZÁM.

újból megismételni. A kölcsön összegéből két hónapon belül több mint négymilliárd lej jön be az országba. Ezenkívül az útépítésre szánt másfélmilliárd ugyancsak hat hónapon belül az országba özönlik.

— A kölcsönből igen tekintélyes összeget a felállítandó Mezőgazdasági Földhitelintézet céljaira forditunk, törlesztjük a CFR adósságait s a momentán szükséges állami tartozásokat.

— Miféle akadályokat gördített Burileanu, a volt bankkormányzó a kölcsön megkötése elé? — kérdeztük— Erre kielégítő választ nem tudok adni- Jobban tudják önök, akik idehaza voltak. Csak annyit mondhatok, hogy hosszú ideig a Nemzeti Bank vezetőivel egy plattformon működtem. Nem volt semmi differencia köztem és a Nemzeti Bank között. A félreértés valószinüleg a téves lapközleményekből származott. Hangsúlyozni kivánom, hogy

a Nemzeti Bank állandó ellenőrzéséről, egy pénzügyi ellenőr bukaresti állandó tartózkodásáról sohasem volt szó.

— A kölcsöntárgyalások folyamán nagyobb gondot nem okozott az ellenőrzés kérdése, ezt nem annyira a kölcsöntnyujtó bankok óhajtották, mint a francia kistőkések, akik a kölcsön- kötvények egy részét jegyezték. Mindig csak arról volt szó, hogy

egy pénzügyi ellenőr időnként ellátogat Bukarestbe, informálódik a pénzügyi és gazdasági helyzetről, de a Nemzeti Banknál állandó ellenőrzést nem fog gyakorolni.

—- ügylátszik a Nemzeti Bank kormányzóját, Burileanu urat félrevezették, mikor olyan táviratokat küldött, illetve akart küldeni a francia Bankhoz, amelyben az állandó ellenőrzés ellen tiltakozik.

— Miért olyan alacsony a kölcsön összege és miért olyan drága?

— Egyelőre mi nem akartunk magasabb kölcsönt felvenni, sőt nem is vehettünk fel, mert a stabilizációs kölcsön felvételénél garanciát vállaltunk, hogy utólag hatvanmillió dollárnál magasabb kölcsönt nem vehetünk fel. A különbség nagyon kevés. Csak hétmillió dollárt tesz ki. Ami pedig a drágaságot illeti, nem szabad megfeledkezni arról, hogy ma egész Európában nincs olcsó pénz. A mai körülmények között jobb feltételeket nem lehetett biztositani.

— Mikor jön vissza az országba Maniu elnök ur?

— Most beszéltem vele útközben. Maniu

A KÉT FEHÉR

Novella

Irta s MÓRICZ ZSIGMOND

A kis kúria hegyesen állott a falu közepén. Dupla teteje volt s előtte grupp. A grupp köze- pén állott egy öreg arany thuja, s körülötte muskátli. De azért fentartották, mert anélkül nem állhatott fenn a világ.

Régen volt ez, de már akkor is rosszul ment. Mit csináljon az ember. A ház gazdája ott ült a szakállszáritón s szárította a rossz kedvét. Mindig rosszkedvű volt. Mogorva és szótalan. Mitül lett volna jókedve. A földjei rosszak voltak, elszikesedtek, nem termettek. Adósság termett rajtuk s sohase tudta, hogy mikor verik el a feje felett. Ha a gólya rászállt s kelepelt, dühbe jött és puskát emlegetett. A családjával is baj volt. A felesége mindig beteg volt, gyomorbajos és sárga. A gyerekei? Inkább ne is •Jett volna, egybe se volt öröme. Olyan falusi betyárok voltak. Felhúzták a bricseszt, feltették a vadrucatollas kalapot. Ha már tollat tettek mellé, legalább nemes madarat lőttek volna, de arra sem voltak emberek. A segédjegyzővel eimboráskodtak, meg a kis tanítóval, mert azok előtt lehetett urat játszani. Ott hevertek napszámba a legénytanyákon a piszokban. Szijták a rossz dohányt, amit maguk sodortak kapadohányból és a legnagyobb álmuk a városi ka- szirnő volt. Lopták, csalták, a buzászsákokat éjjel kihordatták. Egy se tanult. Minek is. Ő sem akarta. Csak a pénzét költsék. Négy fia volt, meg egy lánya. A lány se volt szép, olyan volt, mint az anyja. Vékony volt, vértelen és nem akart belehabarodni senki.

Most is veszekednek odabent. Az anyja a lányával, porolnék, az asszony kiabált, a lány feleselt. A mosásról volt szó, hogy a lány úgy adta ki a szennyest, hogy nem válogatta szét a fehéret a vastagtól.

Mit hállgassa. felállót s kiment a tornácról. Leballagott az udvarra. Onnan kiment a hátul- jsó udvarba. Látta, hogy a béres ott áll yasvilláGyula egészséges, mint a makk, nagyon örült a kölcsön megkötésénél elért sikereimnek és általam üdvözli az ország népét és amint ő mondotta,

két hét múlva visszaérkezik az országba,

de arravonatkozólag, hogy mit fog csinálni, semmi biztosat nem tudok.

— Ha Maniu hazatér, lesz kormányrekonstrukció? — tettük fel az utolsó kérdést.

— Bocsásson meg, erre a kérdésre sem tudok válaszolni. Több hét óta távol vagyok az országtól, reggel nyolc órától csaknem minden nap este tizenkét óráig egyfolytában kellett dolgoznom, tanácskoznom, izgulnom s jóformán

Popovici pénzügyminiszter fogadtatására Kolozsváron nagy előkészületeket tettek. A vonat beérkezése előtt megjelent a perronon Vaída-Voevod, volt belügyminiszter, Moldovan tartományigazgató, Hansu generális és a többi hatósági vezetők.

Közben kellemetlen havaseső hullott. Fél hétkor robogott be a vonat az állomásra. A közönség éljenzésben tört ki, amikor a hálókocsi ajtajában megjelent Popovici pénzügyminiszter fiatal feleségének társaságában. Vajda Sándor és Moldovan Valér az eső ellenére hajdon- fővel álltak a lépcsőnél. Az első üdvözlő beszédet Vajda Sándor mondta:

— Nem nyugalmazott miniszteri minőségemben — kezdte a volt miniszterelnök és belügyminiszter, hanem mint Maniu Gyula pártelnök urnák a helyettese üdvözlöm Önt. A miniszter ur felbecsülhetetlen munkát fejtett ki az ország érdekében. Először, amikor keresztülvitte a stabilizációt, másodszor pedig, amikor Párizsban minden ármánykodás ellenére szívós kitartással abban az időben sikerült kölcsönt szerezni Romániának, amikor a külföldi tőkések számos kilincselő országot utasítottak visz- sza és amikor mindenki Románia hitelének megsemmisítéséről beszélt.

Vajda nagy lelkesedéssel igy folytatta a beszédét:

— Azt hiszem, hogy az egész ország lakossága akármilyen nyelvet beszél, hálával tartozik önnek. De a legkomolyabb elismerés hangján kell megemlékeznünk Mironescu miniszter- elnök úrról is, aki mindvégig támogatta Önt és aki erős kézzel vetett véget a Nemzeti Bank

val a kezében a trágyadomb mellett. Megállóit s meg akarta várni, hogy mikor mozdul meg, de nem győzte kivárni.

Az udvar tele volt ganéval. A marhát ha a kútra hajtják, elhullatja s itt porlik el. Minden kazal félig ledulva, a boglya ledőlve, a szecskának való lent fekszik a földön, ha egy-két jó eső jön rá, trágya lesz belőle. A fészer alatt ott állottak az ökrök, dúlták a takarmányt, senki sem rakta vissza elibük. Belegázolt az udvar szemetébe s a csizmája orrával rúgta a dudvát. Papsajt virágzott, ahol nem volt marhajárás.

Lement a mezőig. Az udvar végén kerítés se volt, beleolvadt a tágas szabad mezőbe. Felnézett az égre. Ez is sivár volt. Sehol egy felhő, nincs kilátás egy kis esőre, pedig aratás után nagyon kellene a kukoricára. Az is kibújt a földből s szépen indult, de aztán jött a nyári szárazság és téltul van egy-egy cső. Ebből se lesz semmi. De ha van is, mit ér vele. Annyi borsója van, hogy a fél magtár tele van és nem jön rá vevő.

Szívta a pipáját és bement a lóistállóba. Ez az egy öröme volt, a két fiatal fehér lova. Ezt a kettőt becézte, gondozta, simogatta, kefélte ő maga. Ebben a két fehér csikóban élte ki minden örömét. Mert ilyen két ló nincs több a megyében. Kiállításon elvinné vele az első dijat, nemcsak a székvárosban, de akár Kokinkinában is. A lovak feléje nyerítettek s ő boldogan tette a kezét a nyakukra. Végig simitotta gerincüket s gyönyörködött benne, hogy a bőrük idegesen végighorzongott. Ez a két csikó éltette, ez adott még valami illúziót, egy kis életörömet, valami reményt, hogy még van azért élet a világon.

— Tekintetes ur, tekintettes ur. Tekintetes ur, — harsogott kint a kocsis s egyre csak azt kiabálta: Tekintetes ur.

— Mi a no.

— Tekintetes ur, itt vannak az urak.

— Miféle urak?

— A vevők.

— Miféle vevők?

Már kétszer izentek a városból, hogy idegen vevők járnak erre, akik lovat keresnek, ritka szép lovakat. Mindenki tudott az ő két fehér

még arra sem volt időm, hogy a lapjainkat elolvassam. Nem tudom, mi történt azóta az országban.

— Azt sem tudom, hogy szükség van-e kormányrekonstrukcióra, csak annyit tudok, hogy Maniut az egész ország hazavárja.

Ekkor már kopognak a hálófülke ajtaján. Popovici Mihályné ideges és türelmetlen. Egy kicsit hosszúra nyúlt a beszélgetés. Popovici pénzügyminiszter mosolyogva nyújt kezet és a másik fülke felé mutatva, tréfásan jegyzi meg:

— Felsőbb hatalmak rendelkeznek velem.

Olajos Domokos.

államgazdaságellenes politikájának.

Vajda szavai után melegen kezet fogott Popovici val.

Moldovan Valér erdélyi kormányzó Erdély

nevében üdvözölte a hazatérő pénzügyminisztert.

Mihali Tivadar dr. a város és Popa Ádám

dr. a megye üdvözletét tolmácsolta.

Popovici pénzügyminiszter a hálókocsi ajtajából csengő hangon hatalmas szónoklatot vágott ki:

— Párizsban csak a kötelességemet teljesítettem — mondotta. Minden oldalról támadások értek, ezeket a felelőtlen hangadásokat azonban figyelemre sem méltattam. Megszereztük a külföldi kölcsönt. Ezáltal a mai súlyos gazdasági időkben sikerül fellendíteni az ország pénzügyi életét. A kölcsönből felállítjuk azt a Hitelintézetet, amely hivatva lesz az eladósodott és ki- uzsorázott falusi népnek kölcsönigényét kielé- giteni. Ott van a vasút, más közintézmények, amelyek feltétlenül támogatásra, nivóemelésre várnak. A külföldi kölcsönnek meg lesz az áldásos hatása.

Popovici pénzügyminiszter egy napig tartózkodik Kolozsváron s ez alatt az idő alatt fog Vajdának referálni Maniu Gyulával folytatott eszmecseréiről.

Értesülések szerint Popovici kolozsvári látogatásának ez az egyetlen célja: Maniu üzenetét és instrukcióit adni át Vajdának. Érthető ilyenformán, ha az erdélyi nemzeti párt politikai demonstrációra használta fel a pénzügy- miniszter fogadtatását. __________

csikójáról s már sértette, hogy nem jöttek meg. Ennek hire kell legyen, ilyen ló sehol sincs. Híresebb a szép ló, mint a szép lány. Ez_ tehát dukált, hogyha vevők járnak erre, bejöjjenek s megnézzék az ő lovait. Nem is volt most több az istállóban, mert az igáslovalt kint vannak szántani. Ugarolni. Csak egy csikó van meg idebent, egy koszos, kis sárga csikó. Meg ne lássák, mert csak rontja a fehéreket.

— Vidd ki ezt a bitangot — s a kocsis már zavarta is a boldogtalan kis sárga csikót.

— Jó messzire, hajtsd be a zabba.

Könnyű kis homokfutó állott meg az_ udvaron s hárman szállottak le belőle. Kettő idegen volt, akit sose látott, de a harmadikat jól ismerte, egy szomszéd birtokos társa volt. Ez is gazember. Ennek kellett volna elvenni a Terkát, a lányát s mást vett el. Hát meg is lehet érteni, Minek szaladna egy ilyen kis csúfság után, csak ő volt bolond, hogy hagyta magát megfogatni az anyjának. Ej, de csúnyán csinálták. Megrészegítették, leitatták s magukra hagyták. Nagyon ravasz história volt az, ahogy rajtakapták, mikor ott kaparászott, ahol nem • kellett volna. De meg is fogadta, hogy bosszút áll. Nem is volt mellette egy jó napja annak az asszonynak.

— Aggyon Isten, kedves öcsém, hát te hol

jársz erre?

— Jaj, Miska bátyám, nagy dologba vagyok, vevőt hoztam a két fejérre.

—■ A két fejérre? Nem eladó az te.

— Megadják az árát. Már vettek vagy tizenkét lovat. Hollandiába viszik.

— Mi a fene, tengerre?

— Van ott száraz főd is.

— Van ott rossz nehézség— Hát jó ló nincs, mert ha vóna, nem jönnének magyar lovat vadászni.

— Aggyon Isten az uraknak.

— Jaj, Miska bátyám, nem tudnak ezek magyarul egy krükköt se.

— Nem is értenek akkor azok a lóho.

— Nem a fene, úgy kiválogatták a szépít, hogy nem marad a megyében prima primissi- ma ló.

Ünnepélyesem fogadták a kolozsvári állomáson Popovicí-ot