Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-02 / 50. szám

4 XIV. ÉVF. so. SZÁM. Az ország legmodernebbül berendezett uj megánk-Iinikéja. sebé­szeti, szülészeti, bet-, ideg-, nő-, gége-, stb. betegek részére* — Röntgen. Ouartz. Diaţhermia, villany- és vizgyógyáczat. ÍHfylIvá- nőé fXyCgJ- (kén, szénsav, stb.) »*<%<!- és gföafOrdő. — Maposvásáriizlpl Szanstórium Ápolási M eüó'ás» dii kiklön ssobában p, kétágyasban 300 lei. KiiniktU osztályon napi 150 lei, nyolc napra összes költség orvosi díjjal együtt, belgyógyászati, szülészeti stb* esetekben legfennebb 2000 lei. operáció es-.tén 5)00 lei. - Szabiid orvos vftlassctrts. Halló, A1 Capone!... Levél egy halhatatlan íróhoz Kedves Mester, olvastam és el vagyok ragadtatva. Olvastam, hogy kétmillió dollárt ajánlottakíel önnek azért, hogy megírja önéletrajzát és azért, hogy ezt az önéletrajzot azután, hogy megjelent, meg­filmesítsék. Egy A1 Capone-önéletrajz, egy A1 öapone-film: kétségtelenül megéri ezt a pénzt. Balzac, Dickens, vagy Bemard Shaw sohase ál­modnak ilyen honoráriumokról és az ő életraj­zuk még abban az esetben is, ha ők maguk Ír­ják meg, nem lehet olyan érdekes, olyan kapós, olyan nívós, mint az Öné, kedves Mester. Az igaz, hogy ezek bizonytalan irók és Ön egy fix bandita. De akkor is, ha A1 Capone lenne az iró és Balzac a bandita, akkor is az Ön élete az ér­dekesebb, a színesebb, a változatosabb, a roman­tikusabb, a modernebb és az izgalmasabb, mint a Balzacé. Nos, Ön ezt a kétmillió dollárt kereken visz- szautasitotta. Visszautasította azzal az indoko­lással, hogy Önt nem csábítják az irodalmi és a filmsikerek. Ez a gesztus talán egy fokkal job ban imponál még nekem, mint valami törvényi­leg védjegyezett és az államhatóságok által tá­mogatott banditái cselekedet. Ez több mint ban ditizmus, ez több, mint egy futó orgyilkosság, egy kapásból kicsavart torok, egy kellő előké­szítés mellett felszakitott banktrezor, ez több. mint egy magányos villa éjszakai meglátogatá­sa, ez több, mint egy rohanó autóból kilopott női nyaklánc, ez, hogy Ön nem fogad ja cl a két­millió dollárt, az önéletrajzáért, ez már nemes Önmegtagadás, ez a dolgok igazi valörjének a felismerése, oz a jövőbe való látásnak olyan do­kumentuma. amiért főbanditaságod előtt her­vadt alázatban hajtom meg bánatokban és a sárga irigységben meg fonnyadt fejemet.... Először, ha Ön nem fogad el kétmillió dol­lárt, akkor Önnek már van-kétmillió dollárja, de legalább. Azt a kérdést nem bolygatom, begy esd, nem írással szerezte, hanem utonállással. Részben azért, mert az utouállás egy biztosabb jövedelem, mint az irás, részben azért, mert is­merek írásokat, amelyek egyértelműek az uton- állással. Nem bolygatom továbbá ezt a kérdést azért, mert át tudom érezni, hogy Ön nem bo­lond, kétmillió dollárért leülni és irm. főkép­pen akkor, amikor nem szóltak még eddig hírek arról, hogy egyáltalában Ön tud-e írni?.... Az­után imponáló a gesztus már csak azért is, mert Ön bevallja, hogy ilyen olcsó, múló, földi dicső­ségre, mint egy önéletrajz, vagy mint egy film­siker, nem fid semmit. Egy jól végrehajtott éj­szakai autótámadás kielégítő utóize az Ön szá­mára nagyobb élmény, mint egy regény. Az Ön számára egy film csak akkor izgalmas, ha azt Ön rendezi. Álarcokkal, revolverekkel, megfize­tett rendőrséggel, hatalmas bankházak asszisz­tenciájával. nyíltan premier plan-ban! Gyönyö­rű reflektorfényben, nagyszerű kisasszonyokkal, gazdag kirabolhntóságokkal! De ezt a filmet Ön ' nem engedi felvenni, mert ezek a filmek, ame­lyeket nem vesznek fel, ezek hoznak a legtöbbe*. Az ilyen szcenáriumok, amiket az ember 1931- ben nem ir meg, mindig több jövedelmet bizţo sitanak, mint azok, amiket az ember megír! Ön tud hallgatni és Ön tudja, hogy hallgatni arany. Mi ehhez az aranyhoz képest az a vacak két­millió dollár? Mester, én nem győzöm ön felé inteni elragadtatásom és meghatottságaim ap­ró mákvirágait, hogy stílusos legyek. De ami egyenesen extázisba hoz, ami egye­nesen a. mámor fullasztó gőzébe lök, ami szemei­met a könnyek ködébe vonja, ami torkomat a lélekzeívétel normális ritmusától elvonja, az még ennél is több és tulajdonképpen az Ön két­millió dollárt elutasító nyilatkozatának a mé­lyén rejtőzik. A halhatatlanságot ebben az esz­tendőben nem a könyv és nem a film, nem az irodalom és nem a művészet biztosítja, az ut a halhatatlanság felé 1931-ben nem a klasszikus értékek, esztétikai értelemben vett maradandó- sága. Ahhoz, hogy az ember halhatatlan legyen, nem kell önéletrajz és nem kell regény, ahhoz nem kell írni se kétmillió dollárért, sem ingyen, mert az irás tűnő x'alami, századok porozzák be, könyvtárak hamujában sül meg és ha ma ókor: kéziratot találunk, lefogadom, hogy Ön egy lé­pést se tesz érte, mert ez Önnek nem érték, ez nem brilliáns, banktrezor, ékszer, vagy karrier... Ez csak egy darab tűnő papiros. Az ut a halha­tatlanság felé nem az irodalom és nem a művé­szet! Roppant egyszerűen oldja meg ezt a kér­dést kedves Mester és itt válik számomra ful- lasztóvá a meghatottság. Az ut a halhatatlan­ság felé egyszerű, mint a kétszer kettő és ha nem is ön találta fel, mégis az ön nevéhez fűződik a tézis megformázása. Halhatatlannak lenni annyi, mint banditának lenni. Aki ezt a mester­séget olyan tökéletesen érti, olyan raffináltan, olyan finoman, olyan nagystílűén, mint ön, az nyugodtan leteheti a tollat, annak már nincs szüksége ilyen kis önéletrajzi riportokra. Rózsa Sándor se irt önéletrajzot, de van olyan népsze- nü, mint Jókai Mór, Sobri Jóska és Móricz Zsig- mond relációja is hasonló. Hát még A1 Caponé.. Az ilyen bandita máris olyan halhatatlan, mint egy iró. Kedves Mester: táviratozza meg nekem gyor­san Csikágóból, hogy mikor lesz inár végre egy iró olyan halhatatlan, mint egy bandita?!... Egészen megkülönböztetett tisztelettel: Fekete Tivadar. A vllismcsmQ nem emelheti és nem emelhette az árakat Minden fogyasztó maga ellenőrizheti a villanyszámlák árait A kolozsvári közönség körében a villanyárak fel­emeléséről sokféle híresztelés indult meg, amire alkal­mat adott sok olyan panasz, mely szerint a villanyszám­lák az utolsó pár hónapban magasabbak voltak, mint az előbbi hónapokban. Hogy mi idézte elő ezeket a pa­naszokat, azzal most nem akar ez a cikk foglalkozni. Szükséges azonban a közönséget tájékoztatni arról, hogy mindenkinek módjában áll a villanyfogyasztást ellenőrizni s arról, hogy milyen költségek terhelik a fo­gyasztót. Ki emelheti az árakat? A villanyárakat a villamosmü nem emelte, mert ön­hatalmúlag felemelni nincsen is módjában. A kommer- cializálásnak az áremelés nem lehetett következmé­nye. Az a szerződés ugyanis, amit a város a kommer- cializált vegyesüzem alapszabályainak a kiegészítése­képpen a vállalat igazgatására nézve kötött, leszögezi, hogy az árszabályon csak a városi tanács jóvá hagyá­sával lehet változtatni. Az árak felemelésére eddig sem­miféle indítvány sem hangzott el és ilyen indítvány a városhoz nem Is került. A külföldi töke programjában annak Idején a világítási áramra vonatkozólag nem ju­tott kifejezésre semmi, ellenben szó volt arról, hogy az ipari áram tarifájára nézve majd idővel be kivánják vezetni a nyugati nagyvárosok metódusát, amely meg­különböztet az. árban többféle skálát, például más ára lenne az éjjeli és más a nappali ipari áramnak. Vagy sor kerülhet például a rádióhoz, főzéshez szükséges áram külön órázásához. Mindez azonban még a jövő kérdése. Csak más városok tarifái szerint. A várossal kötött szerződés értelmében a város kezdeményezésére és jóváhagyásával sem lehetne akár­milyen mértékben emelni a villanyárakat. A szerződés ugyanis kimondja, hogy a kolozsvári villanyárak nem emelkedhetnek magasabbra, mint tíz olyan romániai város villanyárainak középarányos átlaga, amelyekben nagyobb villanyüzem van. Ez a tíz vái'03: Temesvár, Arad, Nagyvárad, Bukarest, Csemovitz, Nagyszeben, Marosvásárhely, Szatmár, Beszterce és Fetrozsény. Ezenfelül a villanyár megállapításánál a szerződés min­denkorra kiköt más mértékeket is, a racionális terme­lési költség utáni számítás sémáját is felállította. Amint látható, nem olyan egyszerű a villanyárak­nak a felemelése, hogy az könnyen keresztülmehetne s egyik napról a másikra nem emelhet senki. A villamos­mü nem emelhette fel az árakat. A számla ellenőrzése. Hogy az árak emelkedtek-e, vagy nem, azt külön­ben is módjában van mindenkinek otthon, a saját la­kásában ellenőrizni. Mindenki leolvashatja, hogy meny­nyit mutat az óra s a mostani füzetekben az előbbi és a legutolsó leolvasás közötti különbözet is nyílván van tartva. A világítási áramnak kilowatt-óránként tiz lej az ára s mindenki utánanézhet, hogy valaki nem szá- mitott-e tévedésből, vagy akármilyen más okból töb­bet tiz lejnél. Ehhez a villanyárhoz hozzá számítanak ötven bani áramfogyasztási adót és ötven bani fogyasz­tási taxákat, a villanyárnak tehát az öt százalékát. Az előbbit az állam szedeti be a villamosüzem utján a fo­gyasztóktól, az utóbbit a város rendezte igy. Mindezek az ötszázalékos adók nem újak, ezt eddig is, régebben is szedték, a mostani számlákon azonban külön, rész­letezve feltüntetik. Százlejes fogyasztás után ez a mel­lékösszeg nem tehet ki többet tiz lejnél. Az ipari Aram kilowattóránkénti ára nem haladhatja meg a 7 lej öt­ven bánit. A villanyórák hitelesítése és megvizsgálása nem a villamosmünek a munkája, mert erre csak az állami mértékhitelesítő hivatalnak van joga. A vizsgálás diját sem a villamosmü szedi, hanem a mértékhitelesítő hi­vatal. Azok az uj órák, amiket junius közepéig min­denütt bevezetnek, Ganz-gyártmányok, azoknak a hi­telesítését is csak az állami mértékhitelesítő hivatal végzi. Ha valakinek az órája rossz volt és azt megvizs­gáltatja s a mértékhitelesítő hivatal megállapítja, hogy többet mutatott az óra, az esetben a villamosüzem a többletfizetést visszatéríti. A szabályzat szerint azonban a vizsgálás egész diját abban az esetben, ha az óra jó, a fogyasztó tartozik viselni. Mindezeket jó tudnia minden fogyasztónak, hogy a villanyszámláit maga ellenőrizhesse. Az erdélyi villanyárak. Arra nézve, hogy a többi erdélyi városok villany­áraiból a középarányos átlagszám hogyan alakulhat ki, útmutatást ad a városok villanyárainak hivatalos ki­mutatása. A világítási áram árai: Arad 17, Beszterce 20, Bras­só 12—18, Karánsebes 18, Nagykároly 13.50—18, Nagy­szeben 12, Máramarossziget 20, Marosvásárhely 13, Te­mesvár 14, Torda 11, Csákóvá 25, Dés 15, Lugos 14, Dé­va 18, Nagyvárad 18.50, Oravicabánya 26, Orsóvá 16, Szászrégen 20.50 lej, A kolozsvári világitó áramnak az ara 10 lej, vagyis olcsóbb, mint bárhol. Nem lehet azonban ugyanilyen olcsóbbságot látni az ipari áramnál. Az ipari áramnak a legtöbb városban többféle ára van, mert a városnak s a legnagyobb ipari fogyasztóknak kedvezményesebb árakat számítanak. Az ipari áram árait igy mutatják ki: Arad 7.50, Beszterce 6—10, Brassó 3—8, Karánse­bes 12, Nagykároly 4—10, Nagyszeben 2.25—6, Márama­rossziget 20, Marosvásárhely 2.40—6.20, Temesvár 3.50— 7.50, Torda 2.70—10, Csákóvá 20, Dés 3—6.50, Lugos 5— 8, Déva 18, Nagyvárad 5—8.50, Oravicabánya 20, Or­sóvá 8, Szászrégen 5.50—10 lej. Kolozsváron az ipari áram árai 5.50—7.50. Vagyis a rendes ipari áram ára 7.50 lej. Aki a városi gazdasági kérdésekhez valamit is ért, az e kimutatásból levonhatja a következtetéseket és bizonyára nyomban észreveszi, hogy a világítási és ipari áramok árai közötti különbözet mértéke eshetik kifogás alá. Amint ezekből látható, a villanyszámlának az el­lenőrzése mindenkinek igen könnyen módjában áll. A villanyóra működésének a megvizsgáltatása azonban nehézkes és költséges, amin változtatni az államnak volna módjában és jogában. Az eddigi áramfeszültség nem változik az uj berendezések elkészültéig, vagyi3 júniusig. (Z. I.) Vasárnap és hétfSn 3, 5, 7 érakor a Színházban A 4 ŐS © folyatja cSiacSa&mss uSját. Vasárnap déieioi* kettős műsorral nagy matiné. Minden ötvened?. ír. jegy lîîlaîdciîosa ajándékol kap. © © înniiiiiiiiiiiiînniiiiînMinMiniuiiiiniiiiiiuiiniiiiii'iiiiiiiiuilDtiniiniiiiiiumiiMiiiniiimiiniiilUiiiiiiiiiiiitiiiiimiiiMciiiiiiiiiiiiiuiiimmiiiisimiimmmliHmc

Next

/
Thumbnails
Contents