Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-09 / 31. szám
*3 XIV. ÉVT. 81. SZÁM. m« I .............I inüi —Ini ünniüüáitn ~t íiüm Az aranybálvány inog Végtére is: az aranycsinálásnak Münchenben most lefolyt pőre igen érdekes dolog. Nem abban érdekes, hogy megvan a pörnek a mozgalmassága. Hogy egyik fél állítja: tudok aranyat csinálni. S hogy ez állítást a világháború egyik vezénylő tábornoka is elhitte és a csinálható aranyból hazája uj feltámadását akarta előkészíteni. Aztán hogy nagypénzü emberek is elhitték az aranycsinálás elméletét, s bizonyították olvasztott kis aranylemezekkel, hogy azt előttük hozta ki a vádlott az ólomból. Nem ez az érdekes. És az se, hogy viszont a panaszlók és vádlók szakértőket vonultatnak fel az aranycsinálás elméletének a megdöntésére. S hogy a szakértők komisz szédelgésnek mondják az egész aranycsináló eljárást. Minélfogva a biróság igen nehéz dilemmában volt: szédelgő-e a vádlott, vagy zseniális feltaláló. A közönség is megoszlik a hit és a hitetlenség érzései között, s táborok alakulnak a csinálható és csinálhatatlan arany eszméje körül. Nem ez a mozgalmasság az érdekes. Hanem nagyon érdekes az ügyben maga az alapeszme: az arany világfölötti uralmának a meg- támadása. Mert erről van szó és nem kevesebbről. Az embereket, az egymással szemben álló táborokat a dolog mélyén ez a vakmerőség izgatja. Sikerül-e detronizálni a bálványaranyat, vagy nemi Ha sikerül: mi lesz az uj bálvány és kik lesznek körülötte a kihasználó elsők? Miből lesz az uj hatalom a világ fölött és kiknek jut az a kezébe? Az ólom lesz az uj hatalom? Nem, mert ha az ólomból aranyat lehet csinálni, akkor az arany leszáll az ólom értékére. Megint más, mikor az aranyból csinálnak ólmot. Fegyvergolyót, vagy sajtóbeli betüözönt, ami szintén az ólmon keresztül válik világmozgatóvá. Mikor igy az aranyból lesz ólom, akkor anyagi és «szellemi hatalommá válik. Minden az aranytól függ, de nem az uj, a csinálható aranytól, az Ólomaranytól, hanem a régi, a túlértékelt, a minden képzelődésre ránehezedett termésaranytól. És szó lehet arról, hogy ez a régi arany leszálljon a maga világuralmából? Hogy ólomértékre essék alá? És vitatkozhatnak erről hadvezérek, tőkések, politikusok, tudósok és tömegek? S komoly redőkbe vonhatja e kérdés miatt a homlokát az igazságkereső biróság? Idejuthatott a mindenható arany, hogy kivételes helyzetét igy ingatni kezdje a kétkedés? Hiszen akkor ebből igen sok következik! Mert tegyük fel, hogy csakugyan aranyat lehet csinálni az ólomból. Mi lesz akkor? Ma a világ minden pénzét aszerint értékelik, hogy mennyi benne az aranyérték, vagy a bankó mennyi aranyértéket képvisel. Aszerint megy a vásárlás, aszerint mérik az adósságot, a hitelezést. Bankszervezetek ezen nyugszanak, világforgalom ezen gördül. Az államok ezen az alapon létesítették jegybankjaikat, ezen az alapon csináltak államadósságokat, pénzrendszereket, adózási rendet és minden államgazdasági fölépítést. Ha már most aranyrudak helyett ólomru- dakkal is kifizethető minden adósság és minden pénz csak ólomértéket fog jelenteni, az hirtelen nagyon megfekszi a gyomrát az egész világ tőkeszervezetének. Az állami jegybankok aranykincsei csak ólomrudak lesznek, s a bankszervezetek összes vagyona csak ólomból fog állani. Minden aranyértékü pénz az élet és vagyon egyéb értékeihez képest igen le fog csökkenni. Csak vegyük azt, hogy eddig egy kiló aranyból mintegy száznegyvenezer lej értékű pénzt lehetett verni. Nos, az aranycsináló pör egyik mentőtanuja szerint az a szédelgő 125 gramm aranyat olvasztott ki 750 gramm ólomból, vagyis hatszor annyi ólom adott ki bizonyos mennyiséget a bálványfémből. Ennél fogva hat kiló ólom adná ezután ki ugyanazt a 140 ezer lejnyi értéket, amit eddig egy kiló arany adott. Csakhogy az ólom kilója ma talán 50 lej, s igy a mai 300 lej értékű áru a jövendőben 140 ezer lejt érne. Viszont azonban a mai ezerlejes pár csizma a jövőben is csak olyan pár cßizma volna; tehát a jövőben is éppen úgy húsz kilónyi ólom árával kellene megvenni, mint ma, vagyis három és egyharmad kiló jövendőbeli arannyal, mintegy 470 ezer lejjel. Egy pár csizma egy félmillió lej lenne, igazi, aranyértékü félmillió! Félmillió, de nem devalvált papirosbankóban, hanem olyan fémértékben, amilyent pénzük alapkincseként ma páncélos pincékben féltve őriznek a világ összes állambankjai. Ezt azonban megforditva úgy mondjuk, hogy nem a csizma ára szökik fel félmillió aranyra, hanem a félmillió arany hull alá egy csizma ára értékére. A mai aranyértékü milliós adósságokat is néhány pár csizma árával ki lehetne fizetni, sőt a milliárdos adósság kifizetéséhez is 2000 pár csizma elég volna; annyi, amennyit egy közepes lakosságú falu visel. Gyönyörű kilátások ezek a mai fülig adósodott világban! Hanem a dolog másik oldala az, hogy ami az adósokat igy egy bolondos lendülettel kiemelné a bajból, az a hitelezők, a pénzcsatornák, az államkasszák és egyéb pénztárak készleteit egyszerűen szemétté tenné. A világtőzsdéken a dollár, a svájci frank, az angol font, a holland forint, a német márka, a magyar pengő, a román lej, mind csak arany érték lenne, egyéb semmi. Államadósságok se lennének, az adóhátrálékot is mindenki kifizetné, a pénzügyminiszterek belefulladnának az arany sokaságába és — mégse tudnák az állam szükségeit megfizetni. A sok hivatalnok, a sok katona, a sok alkalmazott, aki ma aranyértékben kapja az ellátását, mitse tudna vásárolni a mai fizetésével. Ma öt lej egy kiló kenyér, vagyis egytizedrész kilónyi ólom, ami a jövőbeli ólomarany értéke szerint 2300 lej lenne. Sok-sokezer embernek még a havi fizetése sincs ennyi, tehát egy havi fizetése se lenge elég, hogy egy kiló kenyeret vehessen. Tönkremennének, koldusok lennének a mai pénzmilliomosok, az arany mai hatalmasai, tő- zsérei és uzsorásai, s velük együtt tönkremenne minden anyagi fölépités, minden világszervezet, minden állami berendezés, ami aranyra van építve. De velük nemcsak a mai felső tízezrek mennének tönkre, hanem mindazok a százezres tömegek is, akik csak az arany hatalmasaitól függtek, s akiknek nincs hirtelen egyéb vagyoni eszköz a kezük ügyében. Kérdés azonban, hogy ezek a százezres szolgatömegek az arany zuhanásában végleg tönkremenné- nek-e, s nem az lenne-e rájuk nézve bizonyos kinos és zavaros átmenet után a helyzet, ami addigi kötöttségükből való üdvös felszabadulást jelentene? Hiszen ha használhatóan dolgozni tudnak, erre a munkára az arany bukása után is szükség volna. És a dolgozni tudó mai lekötöttek szolgálatuk fejében igazi csereértéket, kenyérértéket, életértéket követelhetnének, s arany helyett ezt kellene adnia annak, aki szolgálatukra reászorul. Eszerint az arany bukásával csak az járna rosszul, aki az aranyhoz szokott, aki abból élt, de az embereknek egyébként nem tudott hasznára lenni. És ha élni akar, még ennek is meg kellene javulnia. Lehet, hogy igy lenne... Hanem ezek a kilátások mégis csak azt mutatják, hogy mennyire az arany ilyen vagy olyan értékelésétől függ az emberek boldogsága. Ha marad az arany mai világértékelése, akkor aszerint maradnak az emberiség mai intézményei, mai uralmai és mai nyügjai. Mig ha az arany ólomértéküvé válik, mindez a mai rend nagyon felfordul, amiből átmenetileg ugyan súlyos válság lesz, de végeredményben az emberiség az igazibb, a hasznosabb életérték megkeresésére kényszerül. Az egyszerűbb cserére, a természetesebb életformákra. Az az aranycsináló pör, ami most Münchenben lefolyt, igazán nagyon érdekes. Hogy szédelgő-e a pör vádlottja, vagy zseniális föltaláló, afölött mozgalmasan vitatkozhattak, s a bíróság komolyan töprenghetett. Az Ítélet mégse döpti el a kérdést. Nem az aranycsináló, hanem az arany van most Ítélet alatt. És el kell ször- nyednünk, hogy milyen vékony, ingatag alapja van az emberiség mai társadalmi berendezkedésének! Milyen vékony, ingatag alap az a mai aranyérték! Hiszen csak annyinak kell bebizo- yulnia, hogy az a szédelgő nem szédelgő, s hogy; az arany ólomból is gyártható. Tudós vegyészek és az anyag titkának egyéb mesterei fölényesen mosolyoghatnak, hogy ez a bebizonyítás sohase sikerülhet, s hogy az arany; mindig csak aranyból tud előállani. Jó, jó, tudós urak, de a tudomány mégis véges. Hátha a természet végtelenségéből kitelik még az a változat, hogy az arany minden másnál közönségesebb és bőségesebb ásvány fog lenni, vagy egy véletlen az emberi tudást az arany helyett értékesebb termékre fogja rávezetni? Vagy egy közös felismerés rájön arra, hogy butaság és bálványimádás az aranyat értékmérőnek használni, s mindent annak az értékelésétől függővé tenni. Minden alchimia nélkül eljöhetnek ezek a változások. És mi lesz akkor? Ugyanaz az eredmény, mintha akár holnaptól kezdve mázsaszámra lehetne gyártani az ólomból az aranyat. Csak ennyit ér ma az arany az emberiség rendjében. Ennyit ér az anyagiasságak a mai hatalmi rendszere. Szédelgők ötlete is megrendítheti. Aranyért folyt a világháború, aranynak ide- és odahalmozása a háború utáni jóvá- tételi birkózás, az arany miatt van nyomor, hatalmaskodás, irigykedés, titkos és nyílt ellenségeskedés. És mégis az ellen döntött a pör, aki az aranyat ólomértéküvé akarja silányitani. Furcsa helyzet, megrázóan érdekes. Mindenesetre meggondolkoztató... (P.) A/WVWWVVVVWS/yVVWWVVWVVyVVI Mérnék nr köbölje címét: írcgyen küld árjegyzéket, mintákat, paus- papir, pausvászon, fénymásoló papírról Lepage, Kvár i Március 8—14 tart a XX. WIENER MESSE a HeroiÄSil Bécsi Mlntavásár A Wiener Messe vásárigazolványai és utazási igazolványai kaphatók: Kolozsváron a Keleti Újság üzlethelyiségében, Cluj, P. Unirii 4. Telefon 508 és 694, Hermes menetjegyiroda, Cluj, Cal. Reg. Ferdinand 13. Telefon 29. Désen: A Keleti Újság képviselőjénél, Nagy Péter, Str. Caragiale 10. Marosvásárhelyen: A Keleti Újság képviselőjénél, Tódor József, Fogház ucca 3 sz. Telefonszám 06. Brassóban: Elekes Hirlapiroda. Bukarestben: A Keleti Újság fiókszerkesztőségénél, Kakassy Endre, Str. Progresului 3. II. em. Telefonszám 319—28. Torda: Füssy József könyvkereskedése. Szatmár: Szamos hirlapiroda. A rád : Sándor hirlapiroda. Temesvár: A. B. C. hú lapiroda. Nagyvárad: A Keleti Újság fiókszerkesztőségénél, Ötvös Béla, Parcul Carmen Sylva 5. Telefon 800. Nagykároly: Taub Tőzsde. Mármarossziget: Anghel Hermann hirlapiroda. Nagybánya: Sárközy Márton hirlapiroda. Déva: Keleti Újság képviselőjénél, Kovács Károly, Str. Aurel Vlaicu 31. Nagyszeben: Engber Károly könyvkereskedés. Petrozsény: Budai Ádám. A vásári igazolvány ára 150 lel, A magyar vasutakon érvényes igazolvány ára pedig 10 lei darabonként. : A részletes tájékoztatót olvassa ei a „Keleti Ujság“-ban«
