Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-07 / 29. szám
W&MMftSWj&tíG XIV. ÉVF. 29. SZJM. Véres kommunista tüntetések voltak Csehországban A karhatalom sortüzef adott a négy ember meghalt, igen sokan megsebesültek — A kommunista képviselők zajos tüntetéseken rendeztek a képviselőházban (Prága, február 5.) Észak- és Északnyugati Csehországban tegnap több helyütt kommunista tüntetések voltak, nem egy helyen véres jelenetekkel. Dux, Falkenau, Brüchs, Gablonz, Karlsbad voltak a nagyobb tüntósek színhelyei. Duxban a munkanélküliek tüntető tömege ellen felvonultatott karhatalom parancsnoka tüzet vezényelt s a tömegben három ember életét vesztette s mintegy húszán megsebesültek. A sortüz után a karhatalom bajonettrohammal tisztította meg az uccát. Számos letartóztatás történt. Legújabb jelentések szerint a lezajlott kommunista tüntetéseknek négy halottja és nagyon sok. sebesültje van. Slavik belügyminiszter érkezését padveréssel és fülsiketítő zajjal fogadták. Napirend előtt Udrzal miniszterelnök szólalt fel. Hangoztatta, hogy a karhatalom mindent elkövetett a tüntetések elfajulásának megakadályozására s azért ami történt, egyedül a kommunisták a felelősek, akik provokálóan léptek fel. Bejelentette Hei- blick kommunista képviselő és Stranszky kommunista szenátor letartóztatását, ami azért történt, mert ők voltak az értelmi szerzői a zavargásoknak. A miniszterelnököt a kormánypárt megtapsolta, mig a kommunisták élesen tüntettek ellene. Tomasek képviselő a csehek és a szociáldemokrata párt nevében határozottan elitéi te a kommunista machinációkat. Nem véletfensép okozta a budapesti Teleki-téri robbanást, hanem az öngyilkos vaskeresketío akart bosszút áliani az emberiségen Budapestről jelentik: A Teleki téri robbanás ügyében a budapesti rendőrség tovább folytatja a vizsgálatot. A nyomozás során szenzációs vallomások hangzottak el, amelyek egyre jobban megerősítik azt az előre hihetetlennek tetsző feltevést, hogy a robbanás nem véletlen szerencsétlenség volt, hanem azt Mandel ószeres vaskereskedő szándékosan idézte elő. Mandelnek 20 évvel ezelőtt jólmenő vaskereskedése volt, amely azonban később megbukott, azóta mint ószeres, vasas tengette életét. Az utóbbi időben különösen rosszul ment a sorsa, ezért inni kezdett és ismerősei előtt többször hangoztatta, hogy unja az életet, öngyilkos lesz, de úgy, hogy bosszút áll az emberiségen és minél több embert elvisz magával. Ugylátszik, hogy most ezt a tervét hajtotta végre. Egészen bizonyos, hogy mint volt tüzéraltiszt és vaskereskedő, jól ismerte a gránát szerkezetét és igy a véletlen szerencsétlenség majdnem kizárt dolog. A gránát egyébként 10 és feles olasz gránát volt. Duxban a kommunisták megkísérelték a karhatalom lefegyverzését, amire a csendőrök sortü zet adtak le. Négy tüntető meghalt és harmincán megsebesültek. Itt letartóztatták Stransky kommunista szenátort, akiről bebizonyosodott, hogy ő volt a tüntetés értelmi szerzője. Aschban a tüntetők kövekkel és téglákkal dobálták a rendőröket. Egy rendőr életveszélyesen megsebesült, amire a megérkező csendőrség szuronyt- szegezve oszlatta szét a tüntetést. A sebesültek száma itt is harminc körül van, legalább is ennyit ápolnak a kórházakban, bizonyos azonban, hogy több sérült tüntető elmenekült. Brüxben, Égerben és Prágában is nagyobb tüntetések és verekedések voltak. A kommunista képviselők a véres események miatt zajos jeleneteket rendeztek a csehszlovák képviselőház ülésén. Őrizkedjetek a kézzel csomagolt szappanoktól Egy kézzel gyártott és csomagolt szappan át* viheti a baciliusokat azokra, akik használják, mert ha a kezek, amelyek érintik, meg van* nak fertőzve, a bacillusok magára a szappanra könnyen átvihetők. A Cadum-szappant egészben g'áp gyártja. A puszta kéz nem érinti gyártásának semmilyen fázisában, tehát teljesen bacillusmentes. A Cadum-szappant a világ egyik legnagyobb és legliigienikusabb szappangyára állítja elő. Háromezer lej ért legyilkoltak a rablók négy embert (Kisenev, február 5.) Az Orhei-Branicia országúton borzalmas rablógyilkosság történt. Négy zsidó kereskedő Vasile Sopronian fuvaros szekerén utazott Branicia községbe. A falutól nehány kilométernyire fegyveres rablók támadták meg a kereskedőket és valamennyit a fuvarossal együtt lelőtték, majd kirabolták. Az utánuk érkező szekeresek csak egy Kogan Emil nevű kereskedőt találtak életben, a többi azonnal meghalt. Kogan szerencséje volt, hogy elájult és a rablók azt hitték, hogy ő is meghalt. Súlyos sebekkel szállitották kórházba, ahol ki- nallgatták. Előadta, hogy összesen 3000 lej pénzük volt, ezért kellett meghalniok. Állapota reménytelen. e. " ........................ ....................L.':ni Hibán a halhatatlanság felé — Michelangelo a ftödici-ház&ait — Drta: 3** Snitten JRustin (7) Angolból forditotta: Kristóf Sarolta F Vagy Angelo Poliziano ment arra, fölkapva egy hárfát, elénekelte egy-egy fölülmulha- tatlan bájos, szerelmi dalát és olyankor a távolból szemérmesen epekedő lányok is elkezdték énekelni édes, fiatal, üde hangjukon és úgy tetszett, hogy nincs semmi más valóság ezen a világon, egyedül csak a szépség. Felejthetetlen volt, mikor egy májusi reggel vidáman, Lorenzóval az élükön, mindnyájan kilovagoltak a Fiesole magasságában levő careggi Medíci-villába. A Medici-kör ünnepe Plátó születésnapja volt. Ezt a napot a nagy Cosimo óta minden esztendőben a nagy megsza- baditónak szentelték. A megszabaditónak. ki az embert a középkor bilincseiből felszabadította. Vidám filozófus társaság gyűlt össze, öregek és fiatalok Plátó akadémiájáról, Pico della Mi- randola, Poliziano, Pulei, Ficino és Landino, vidáman énekelve, mesélve, vagy komolyan beszélgetve lovagoltak a vidám napsütésben. A pacsirták dala kisérte őket, mig csak el nem érték az elegáns, gyönyörű kertben épített, fél- kastélyszerü villát. Vidám és pompás hölgytársaság fogadta őket: Lucrezia Salviati, — férje, mint rendesen, most is távol volt, a Magnifico küldte el valami útra, — Ippolita Leoncini, aki a Poliziano halhatatlanul megénekelt kedvese volt, a szép Angiola, aki Lorenzo sok szerelnie közül a legutolsó volt, más nevető hölgyek, mindegyik kedvese volt valamelyik érkező ifjú lovagnak. A lovagok leszállottak gazdagon himzett és diszitett nyergükből, bársony sapkájukat tiszteletük és hódolatuk jeléül a hölgyek felé lengették. Valóban elragadó volt ez a nap és Michelangelónak igen nagy volt a szerencséje, mert megengedték, hogy ő is részt vegyen az ünnepségen. Az asztalt a nyitott, szellős, magas loggián terítették meg. A Plátó mellszobrát tisztelet- teljesen kihozták és megkoszorúzták a kertből szedett virágokkal. Aztán mindnyájan asztalhoz ültek, mértékletesen, — ahogy a Medici- házban szokás volt — ettek, ittak és toasztot mondtak a nagy görög filozófusra, aki megdöntötte e tekintélytiszteletet, megtanította az embereket gondolkozni. Fényes, rögtönzött beszédekben ünnepelték őt s versengtek egymással, hogy melyikük beszédje tartalmasabb, értékesebb és szellemesebb? A sovány, csúnya, de mosolygó Lorenzo úgy beszélt, mint még soha. Figyelmeztette vendégeit, hogy ne feledjék a Mester tanítását, mely szerint a szépség azonos a szerelemmel és a szerelem pedig a tökeletességgel és hozzátette, hogy a mellette ülő Angiola ezt a tételt bizonyltja. Erre mindnyájan nevettek. És ő, Michelangelo lopva Lucreziara nézett, akiről mindenki tudta, hogy soha nem volt szerelmes és most is csak épp azért volt itt, mert Lorenzo összes gyermekei közül mindig őt vitte legszívesebben magával mindenüvé. A leány szerényen mosolygott. Már kora gyermekkorában megszokta apja gáláns bókjait és rámosolygott a piruló Angiolára is. Tisztaságában és szűziességében olyan, mint egy Madonna, gondolta a fiú. Az egész világon nincs még egy olyan valaki, mint ő. így ünnepeltek, nevettek és beszélgettek, mig csak a nap le nem nyugodott és a fáklyákat be nem hozták, mig csak az ég mély sötétkék nem lett és a miriád csillag föl nem jött és egy fülemile a közeli bokorban el nem kezdett énekelni. Ekkor Lorenzo egy apróddal lantot hozatott, maga hangolta fel azt és elkezdte énekelni egyik legújabb, elragadó canzoneját: „Angiola, tu mi fai Cantando a te venire, E bellezza ch’hai Non te le posse dire. Fior di bontă e d’honestâ Tu se’ piü bella donna che eia in questa citfa!“ „Angiola, thou makest me Singing come toward thee, And the beauthy that thou hast, Ah, I cannot tell thee. Flower of goodness and of bright renown, Thou art the loveliest lady that dwells Within this town. (Angiola, te kényszeritesz engem arra, hogy énekelve hódoljak neked. Ah, a te szépségedet ón ki nem tudom mondani. Jóság, szépség és dicsőség virága, Te vagy a legszeretetreméltóbb hölgy ebben a városban.) Az egész társaság ismételte a refraint: Fior di bonta e d’honesta Tu se piu bella donna che sia in questa cittă! A tréfás, vig melódiának a második versszakát is elénekelte: ,0 labbro di corallo! Zucchero di mangiare, E d’oro e di christallo Ch’io vorrei baciare. Fior di bonta e d’honesta Ama chi T’ama, e chi non t’ama, lassaî“ „O, lips that are of coral, As sugar to the taste, As rare as gold and crystal, To kiss them, I’m in haste! Flower of goddness and of bright renown, Love who love thee, who loves thee not, cast down! (Ó, ti koráll ajkak, oly édesek vagytok, mint a cukor, oly értékesek vagytok, mint az arany, vagy a kristály és kényszeretek engem, hogy megcsókoljalak titeket. Jóság, szépség és dicsőség virága, Szeresd, aki szeret téged, de aki nem szeret téged, azt vesdd meg.) (Folytatjuk.)
