Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-04 / 26. szám
mmtaamm TIV. T£VF. it. SEJM ’şşxm. Súlyos sérelem érte a kisebbségi újságírókat a szabadjegyek kiosztásánál A kolozsvári ujsáflrök tiltakozó távirata a miniszterelnökhöz Küldöttség keresi iei Moldovan Valér tartományi igazgatót (Kolozsvár, február 2.) A vasúti szabadjegyek kiosztásának módjait hosszú ideig miniszteri rendeletek szabályozták Romániában. De ettől eltekintve is szokásjoggá alakult ki, hogy minden ujságiró, aki hivatásszerűen űzi ezt a mesterséget és megfelelő szolgálati ideje van, nem kegyképpen, hanem jogszerűen részesül az újságírói szabadjegy kedvezményében. Pár évvel ezelőtt azonban a váltakozó kormányok úgy forditottak a dolgon, hogy az újságírói kedvezményes vasúti jegyek elosztását nem jogképpen, hanem mint kormánykegyet kezdték kezelni. A mult esztendőben a nemzeti parasztpárti kormány valamennyire megváltoztatta ezt a taktikát, és az ujságirószervezetek előterjesztése alapján döntött a szabadjegy-kérdésben Az idén már jóelőre olyan hirek terjedtek el. hogy a redukció az ujságiró-jegyeket sem kíméli meg. ami előrebocsátotta az árnyékát annak, hogy ismét csak a kisebbségeket fogja a sérelem érni Pár hónappal ezelőtt egy névtelen feljelentés alapján, anélkül, hogy a kisebbségi újságírókat megkérdezték volna, több hivatásos ujságiró szabadjegyét megvonták. Ezekután szinte már nem is keltett meglepetést, hogy a szabadjegyek kiosztása fölött döntő bi zottság újból csak a kisebbségi újságírókon ütött egyet. Ahelyett, hogy a bizottság figyelembe vette volna a Kisebbségi Ujságirószerve- zet komoly mérlegelés alapján elkészített listáját, teljesen ötletszerűen és rendszertelenül osztogatta a jegyeket és s a tavalyi, amúgy is csekély jegykontingenst ötven százalékkal leszorította. Akkor, amikor az életerős kisebbségi újságírás többszáz újságírót foglalkoztat, mindössze huszonhat, vagy huszonnyolc újságírói szabadjegyet kaptak a magyar újságírók. Ez a rendkívül igazságtalan jegykiosztás eredményezte azt, hogy a kisebbségi újságírás számos kitűnősége elesett a vasúti szabadjegy kedvezményétől. Jellemző például, hogy Arad fejlett zsurnalisztikája egyetlen jegyhez sem jutott. Ezzel a/sutyoş sérelemmel foglalkozott vasárnap az Ujságirószervezet kolozsvári csoportja, amely a következő táviratot intézte a miminiszterelnökséghez: „Kolozsvári kisebbségi Ujságirószervezet mély megdöbbenéssel értesült, hogy a szabad- jegykiosztásnál- előterjesztését nem vették figyelembe. Permiszek számát több mint ötven százalékkal redukálták, tagjait, köztük elnökét, több mint harmincéves újságírót, és más országos lapok szerkesztőit mellőzték. Kérjük az ügy revízióját és sérelmeink sürgős orvoslását újbóli meghallgatásunk mellett. Elnökség.“ Az írásbeli tiltakozáson felül a szervezet memorandumban juttatja el sérelmeit a kormányhoz, a mai napon pedig küldöttsége megjelenik Moldovan Vaier tartományi igazgatónál, akit arra kér meg, hogy részletesen referáljon a miniszterelnöknek a kisebbségi újságírók panaszáról. Őrizkedjetek a fertőz© betegségektől Egy, a gyáriás közben kézzé! érintett szappan sokszor tisztátalan mert a kéz néha piszkos és a kézen levő becillus nagyon könnyen a szappanra átvihető. A Cadum-szappant egészben gép gyártja és a kéz nem érinti egyáltal-' ában gyártásának semmilyen fázisában. Tehát teljesen bacillusmeníes. Ha meglátogatná a Cadum-szappangyárát, meggyőződne, hogy mily gondot fordítanak az egészségre, higiéniára és soha más szappant nem használnak Meghalt Csikvármegye tilossá magyar alispánja Érzékeny veszteség érte nemcsak C-sikvármegye. hanem az egész Erdély magyarságát. Váratlanul elhunyt Fejér Sándor Csik utolsó magyar alispánja 73 éves korában és vasárnap el is temették, az egész vármegye közönségének osztatlan részvéte mellett. Fejér Sándor egyike volt a napról-napra pusztuló erdélyi középosztály legmarkánsabb képviselőinek. Hosszú köz- életű munkássága, politikai és kulturális téren való szereplése, kiváló munkabírása, jellemszilárdsága, szakképzettsége régen vezetőszerephez juttatták. Évtizedeken át irányította Csik vármegyét, mint alispán és egyike volt a leghíresebb magyar alispánoknak. Nem volt az a társadalmi vagy politikai megmozdulás, amelyből ki ne vette volna a részét. Elnöke volt a katholikus Népszövetség helyi osztályának, tagja az erdélyi róm. katb. Státusnak és elnöke a Transsylvania Bank Csíkszeredái fiókjának. Bár 73 éves volt, az utolsó pillanatig önzetlenül és fáradhatatlanul dolgozott a magyarság érdekében. Mélységes aggodalommal látta különösen a csi- ki székelységnek pusztulását, amelynek annyi évtizeden keresztül valóságos atyja volt. Puritán jelleme, kiváló képességei, önzetlensége, jószive miatt mindenki szerette és becsülte. Sajnos, az utolsó időkben a körülmények folytán nem állott módjában, hogy olyan mértékben segíthessen magyar testvérein, mint amennyire szerette volna. A maga részéről azonban mindent megtett sorsuk javítása érdekében. Halála nagy vesztesége az erdélyi magyarságnak. Htban a halhatatlanság felé — Michelangelo a Medici-házban — Drta: % ©ritten JRustin (4) Angolból fordította: Kristóf Sarolta Mögöttük trombita, sip és lant kiséret mellett dévaj hangon farsangi énekeket zengve egy csomó fantasztikusan öltözött, álarcos alak jött, gyalog, előttük pedig grgantikus, groteszk alakok, kik mint a része-* gek, ide-oda inogtak bizonytalan magasságukban. Ezután hosszú sorban és nagy változatosságban, fiatal lányok következtek, kik énekeltek és táncoltak s mig a házakból virágeső hüllői : rájuk, ők jobbra-balra, a nép közé dobálták a virágokat. Ezek után még egy zenekar jött. Majd nagy dübörgő kocsikon, — melyeket felvirágzott ökrök húztak — öreg emberek fiatal feleségeikkel, pokolbeli elkárhozott lelkek, kiugrott szerzetesek, Jupiter és Ganymede klasszikus mondája, Párizs Ítélete és Andromeda, etc. élőképek következtek, melyeket a kereskedőcéhek tagjai adtak elő, saját — legtöbbször nem találó — ének- és zenekiséretük mellett. Amint a menet a Medici-ház ablakai alatt haladt el, az öröm és üdvözlés kiabálása újra, meg újra nagy erővel csapott fel. A tömegből valaki egyszerre csak rákezdett arra a vidám, könnyű, öröknépszerü dalra, melyet évekkel ezelőtt maga Lorenzo irt egy olyan farsangra, mikor még ő maga is és hatalma is egészen fiatal volt „Quant’e bella giovinezza Che si fugge futtavia, Chi vuor esser lieto, sia, Di doman non C’e certezza!“ „0, how fair is joyous youthtime That too swiftly flies away! Let who will be happy seize it. Of tomorrow none is sure.“ („Oh, mily gyönyörű, a vidám, szép ifjúkor, mely oly gyorsan elrepül. Aki boldog akar lenni, élvezze ki jól ifjúságát. Senki sem biztos abban, hogy mit hoz a holnap.’4) Fent, a Medici-palotában az ünneplő társaság elkapta a nóta hangjait, karban énekelte azt az alant levő tömeggel, miközben boldogan, hódolattal fordult ehhez a mosolygó, államférfi- költőhöz, aki ha simán érvényesülő autokráciájával meg is bilincselte Flórenc régi szabadságát, meg is törte pártoskodó akaratát, de sehol a világon, semmiféle helyen nem örülhetett úgy az ember a létnek és az életnek, mint éppen az ő városában. Michelangelo Lucreziát nézte — vakító szépségű volt a fáklyafénynél, — ki nógatva szólott Pico della Mirandolahoz Ó, ha idősebb lenne, ha férfi volna, ha már az az igazi nagy művész volna, akinek látja saját magát álmában, ó, akkor bizonyosan neki is úgy lesné a lány minden szavát, mintahogy a, Pico della Mirandoláét lesi. Akkor, egész bizonyosan, vele is olyan komolyan beszélgetne, mintahogy ezzel a zordo- nan szép ifjú filozófussal beszélget. Pieo moso lyogva rázta a fejét. A leány különös arckifejezéssel elfordult. Észrevette Michelangelot, ránézett, hozzászaladt és bolondos, farsangi ugrásokkal körültáncolta. — Énekelj, Michelozzo, — kiáltotta. — énekelj ! „Quant’e bella giovinezza Che si fugge tuttavia, Chi vuol’ esser lieto sia, Di doman non c’e certezza! A fiú földöntúli extasisban énekelt, táncolt vele, s úgy érezte, hogy egy hozzá különösen kedves angyallal táncol és énekel. A farsang elmúlt. A nagy Duomoban óriási tömeg tolongott. Savonarola, a szerzetes prédikált. Durva, erős vonásu, böjttől és virrasztástól elkinzott arcából szemei különös fényben ragyogtak elő. Hangja olyan volt, mint az Ítélet trombitájának harsogása, úgy állt, mint az Isten haragjának a megtestesülése. A San Marco templom már nem volt elég tágas ahhoz, hogy befogadja az óriási tömeget, mely naponta összegyűlt sírni és hallgatni. Most innen prédikálja a szerzetes rettenetes próféciáit. Mindig egész Flórenc összegyűlt, hogy prédikációt meghallgassa. Szüntelenül három dolgot prófétáit: hogy az egyház a maga idejében meg fog ujhodni, hogy a megújulás előtt Isten egész Itáliát végig fogja verni ostorával és ihogy ezek az események rövidesen be fognak I következni. Most is, újra erről a bárom dologról beszélt. Rámutatott Itália és a kor bűneire, de nemcsak’ általánosságban emlegetve, hanem szörnyű pontossággal felsorolva és részletezve azokat a borzalmakat, ami ezeknek a bűnöknek büntetése lesz, úgy, hogy az összes jelenlevők, kik ezt a mennydörgő, súlyos, mintegy Istentől ihletett próféciát hallgatták, keserű, önmarcangoló zokogásban törtek ki. Még maguk a gyorsírók is, kik a szerzetes beszédjét jegyezték, még ők is sírtak, úgy, hogy nem tudtak többé- irni. De nem is lehetett azt közönyösen hallgatni! — Ó, Itália! Ó, Róma! Oly népnek a kezébe adlak, mely ki fog téged törölni a nemzetek sorából! Látom, hogy mint a vadállatok közelednek. És velük jön a háború é3 velük jön a pestis. Annyi lesz a halott, hogy a sirásók az uceán végig fognak kiabálni: „Kinek van halottja?“ És az egyik az apját fogja -hozni és a másik a fiát.. Az Ur telve van haraggal. Az angyalok térdenállva könyörögnek Neki: „Fenyitsd meg Uram őket, fenyitsd meg!4’ A jók simák és sóhajtoznak: „Nem birjuk tovább, Uram, nem bírjuk tovább.“ Az özvegyek és árvák igy kiáltanak: „Elpusztulunk, nem élhetünk tovább!“ És az Ur jön minden szentjével és kiválasztottjával, jön, csatasorban közeledik. Vájjon hova megy, hol fog megállni? (Folytatjuk.)
