Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-28 / 48. szám
A.ép viselőház ELŐFIZETÉS BEÍFŐLJÖÍÍn V ' évre 1200 lej, félévre 600í lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 !oj.: ' f Ara 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-03, 6-94. XIV. évfolyam 4^-ík szára ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON : 1 évre 5Ş pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Clatj-Kofozsvir, 1931 feBraár 28 SzOwBăt TAXA POSTAL' rTiA- TTTÜ "N I~'MERAB F ’■'5—027. Egy táborban — ellenünk Csodálatos harmónia! „Tűz és viz, liberálisok és nemzeti parasztpártiak egyben mindig egymásra találnak. A kisebbségek elleni tajtékzó dühkitörések ép. úgy réndszőfes rovatai á kormánypárti és az ellenzéki szerepet betöltő liberális lapoknak. Nekünk magyaroknak még az a levegő is sok, amit Leszívunk. A Királyi ebéd pecsételte meg' ii miniszterelnök parlamenti bestédét halhatatlan magyar költő verssorát ők igy formálnák át a mi számunkra. ,,ítt élnetek nem, csak meghalnotok kell!“ A mi jogunk csak az alázatos meginniyászkodás, a korbácsot is kéz- csókkal kell fogadnunk. Éz ma a „demokratikus“ Románia többségi sajtójának vezérszólama. Két cikk apropójából mondjuk ezt. Az egyiket a liberális Naţiunea hasábjain élvezhettük, a másik a kormánypárti Pátriában jelent meg. Az előbbi abból kiindulva, hogy a magyar renegátekat, ezeket á pusztán egyéni érvényesülésüket szem előtt tartó, a nagy összesóg érdekeit semmibe sem vevő konjunktúra-lovagokat méltó leckében részesítettük, azt állapítja meg, hogy a magyarság nein tud beilleszkedni abba a demokjrai tk.tjs levegőbe, urn-íy. állítása szerint „felsrgbarHttdto“'* a magyar jobbágyokat (lásd: telepeseket) «azokra a magyar földművesekre hivatkozik, akik az uj imperiumtól földet kaptak. Nem célunk ebben a kérdésben a Naţinnea-val poleműuYhii. Céltalan volna kimutatni a földreform,' hallatlan pártosságát, ezzel már nemcsak a romániai, hanem az egész európai közvélemény tisztában vau. Példának azonban ez is jó a ferdítések kultuszára és a többségi lapok kisebbségei lenes beállítottságára. Nem kell azonban azt gondolni, hogy a magát nyugati gondolkodásúnak nevező és mindegyre a radikálizmussal kacérkodó kormány sajtója ezen a téren egy búron nem pendiil liberális ellenlábasaivá!. [Sőt a Hatalom a kormány kezében lévén, pávtsajtőja is diktotovi allűrökkel dolgozik és rhegíelebbezheíetjen szentenciaként hirdet háborút a kisebbségi lapok ellen. Azt mondja a Patria, hogy egy idő óta a kisebbségi sajtó harcias elánnal támad ja a román közintézményeket, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy azokat diszkreditálja és ártson az ország presztízsének. Szóval valósággal ellenségként kezel bennünket s a szokványos fenyegetéssel zárja sorait, hogy mindezt feljegyzi magának, ellenőrző munkára szólítja fel a románságot, hogy megfelelő elégtételt vehessen magának. Nem szokatlan előttünk az ügyésszel, cenzúrával és hasonló „demokratikus“ fegyverekkel való-fenyegetőzés. Mégis jó alkalom ez arra, hogy felvessük a kérdést: tulajdonkén pen mi az, ami árt az ország presztízsének? Ál- • Htjuk, hogy a Ionescu-féle, ötletszerűen kiadott és aztán visszaszivott nyelvrendelet, a tisztviselők és nyugdíjasok fizetésének következetes visszatartása, a népszámlálási anomáliák, mindezek csakugyan nem használnak Románia tekintélyének, sem állampolgárai előtt, sem pedig a külföldi közvélemény szemében. Vájjon olyan nagy baj volna az, hogy mi mindezt felpanaszoljuk"i Vájjon mi örülünk annak, hogy sokszáz és sokezer kisebbségi tisztviselő és nyugdíjas a legrettenetesebb helyzetbe sodródott a fizetéskiutalás hosszadalmassága és ugylátszik, javíthatatlan rendszere miatt? N’em gondolja a Patria, hogy mihelyt a nyugdíjkifizetés rendje normálissá válik, akkor már nem lehet okunk panaszra és tekint'•lyrombo- lásraf Mi követtük el a- népszámlálási, atrocj- fásokat? Nagy öröm-e az nekünk, hogy kormánybiztosokká előléptetett nemzetipárti kortesekkel kell hadakoznunk? Nem lehetett volna a mi panaszainkat megelőzni azzal, hogy Az ifira'Sííídö nem kiváltjai a iiciiiídti paríssztpárt kor- múiayzsisáMRk idejét Mieg’rövl«lateul — A párt azonban síirggeíí jfeluÍBiit hazatértét és .a kéraiány átalakítását (Bukarest, február. 26.) A kormány helyzetének az erősségét ma, Mironescu miniszterelnök tegnapi beszéde után. az egész vonalon elismerik. A Mironescu-beszéd voltaképpeni befejező megpecsételje nem az a taps volt, amivel a kormánypárt, tüntetőén ünnepelte, hanem az n királyi ebéd, amire a minisztere!nők hivatalos volt. Ez az ebéd is demonstrálni akarta, hogy a miniszterelnök kijelentéséi az uralkodónak az előzetes tudoU'â.V'tVvai. eî'g'ezt a tényt most az ellenzéki isbmápVpártok is kénytelenek tudomásul venni. Az égés?: sajtó elismeri, ina azt, hogy az uralkodónak nincsen szándékában a nemzeti parasztpárl kormányzási időszakát 'megrövidíteni, vagy í'élbeSzakitanL E tudomásulvételnek és elismerésnek a bauvulata uralja ina a politikai körök véleményét és a sajtót is. Meddig fog tartani ez a hangulat! Ahogyan a bukaresti körök és bukaresti sajtó természetét ismerjük. valósziiii'i, hogy nemsokára újból bedobnak a közvéleménybe valami híreket a király szándékával • kapcsolatos fordulatról. Ez már így szokás. A kormány a Jmtalóm, Mé törtető olieiizé- klöket vádolja -azzal, hogy a kormányválságok hírfát gyártják, sőt azzal is, hogy-; e hi résztélé- sekkel a külföldet igyekeznek elárasztani s ezzel a kölcsön ügyét megnehezíteni, a kölcsön sikertelenségétől várva a kormány lemondását Tény az, hogy a kölcsön sikerének és sikertelen-, sógének kérdése magában a kormánypártban is a lemondás, vagy kormányon maradás kérdéseként szerepelt. Azonkívül az is bizonyos, hogy a nemzeti parasztpárt belső békéjének felzavar adása bármikor előidézhet kormányválságot. Ma, a Mironescu-beszód hatása alatt, a párt nagyon óvakodik ettől. Ez azonban csak azt jelenti, hogy a párt vállalja továbbra is a kor Hiányzást, azonban nem jelenti azt is, mintha a pártnak a mostani összetételű kormányát akarnák egyöntetűen tartani. Sőt arra számítanak, hogy Manki amint visszatér, visszaveszi a kormányelnökséget is, amit tulajdonképpen Mironescu csak ideiglenesen vett át tőle. Ilyenféle kormányváltozás ma is a kilátások között található, ami nem jelentene pártrezsim-változást. Ez a belpolitikának mai helyzetképé. ... • • '.V ' , . , 4 • , , , PólhivHfelos, közlések a következőket jelentik. a Miröijéscu miniszterelnök beszéde utáni helyzetről:. Á sajtó igen élénken foglalkozik Mirónes- eiv tegnapi-beszédével és nagy fontossága eseménynek .tekinti a politikai életben. Megállapítják, hogy Mironescu tejesen tisztázta azt -a zavaros .atiiißss^férát, amelyet a kormány életére -törő •tóitok mesterséges eszközökkel körülötte tárnasziották és kétségtelenné tette, hogy az uralkodó'bizalma ma is változatlanul a nemzeti párnsztparfi kormány mellett ál, amelynek időt akar engedni nagyszabású programijának megvalósításához. Az eUmizeki sajtó látható idegességgel veszi tudomásul a. miniszterelnök tegnapi nagy sikerét és tény télen 'konstatálni, hogy a többség, amelynek szélrembolásáról annyiszor keltettek fantasztikus hiteket, teljes egységben éljenzi és tapsolja a korma nyel nőköt. , A Gupta, nwgájj-ápitja, hogy a hatalomra török súlyos áldozatokkal sajtóirodát tartottak fenn VáriVbpw.'amelynek feladata volt albirefekal ellátni nemcsak a bukaresti lapokat, hanem a külföldi sajtót is. A külföld ma mar nem kér ezekből a tudósításokból és a szóbanforgó bukaresti, lapok álhi- [reikeí ezentúl nem Párizsból, hanem Bukarestből fogják majd kelteztetek Maniat hazahívják. A bukaresti lapok szerint Vaida Sándor volt belügyminiszter, aki Mariin távozása óta állandóan Kolozsváron tartózkodik, néhány napon belőj Bukarestbe utazik és újból megkezdi politikai tevékenységét. A: Curentul úgy értesül, hogy a nemzeti parasztpárt -Ráchiteauu képviselőt Maniu Gyulához küldte Monte Carloba, azzal a megbízatással, hogy tájékoztassa a belpolitikai helyzetről évS több'levelet: adjon át a párt elnökének. A képviselő közben Kolozsváron Vaida Voevoddal is tárgyalt, aki szintén nagyobb levelet küld, intim helyzetjelentést. A többi leveleket Mirones- cu és Mihalache és a kormánypárt más vezetői Írták. Mihalache állítólag a legerőteljesebben kérte Mamut, hogy minél előbb térjen vissza az országba. A belügyminiszter olyannak látja a politikai helyzetet, amelyben a párt nem nélkülözheti elnökének jelenlétét. olyan embereket állítsanak ilyen fontos hivatalok élére, akik túl tudnak emelkedni azon a horizonton, amely statisztikát csak megfélemlítéssel és névvcgyelomzéssel tud elképzelni? Értsen meg már valamit a többség és sajtója. A mi munkánk akkor volna legegyszerűbb, ha a kritika élesebb formáit egyszer s mindenkorra ki tudnánk küszöbölni, lia eb- byn az országban ném akarnák megvonni az életlehetőségeket azoktól, akik kisebbségi nyelveken beszélnek, ha valóban azt éreznők, hogy nincs különbség állampolgár és állampolgár között, ha az államháztartás gépezete simán, fennakadás nélkül forogna és virágzó jólét, nem pedig nyomorúság, egzisztenciánk pusztulása volna a jövendő perspektívája. De hogyan remélhessük ezt, amikor a többségi koncert a gyűlölet csataorditásával kiséri minden lépésünket? Az élet joga követeli tőlünk, hogy védekezésre vértezzük fel magunkat. Harakirit követnénk el, ha hangtalanul, ölhetett kezekkel várnék meg, amig a „feszítsd meg“ szavát az ezeréves nép eltemetése követné.
