Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-28 / 48. szám

A.ép viselőház ELŐFIZETÉS BEÍFŐLJÖÍÍn V ' évre 1200 lej, félévre 600í lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 !oj.: ' ­f Ara 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-03, 6-94. XIV. évfolyam 4^-ík szára ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON : 1 évre 5Ş pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Clatj-Kofozsvir, 1931 feBraár 28 SzOwBăt TAXA POSTAL' rTiA- TTTÜ "N I~'MERAB F ’■'5—027. Egy táborban — ellenünk Csodálatos harmónia! „Tűz és viz, liberáli­sok és nemzeti parasztpártiak egyben mindig egymásra találnak. A kisebbségek elleni taj­tékzó dühkitörések ép. úgy réndszőfes rovatai á kormánypárti és az ellenzéki szerepet betöltő liberális lapoknak. Nekünk magyaroknak még az a levegő is sok, amit Leszívunk. A Királyi ebéd pecsételte meg' ii miniszterelnök parlamenti bestédét halhatatlan magyar költő verssorát ők igy for­málnák át a mi számunkra. ,,ítt élnetek nem, csak meghalnotok kell!“ A mi jogunk csak az alázatos meginniyászkodás, a korbácsot is kéz- csókkal kell fogadnunk. Éz ma a „demokrati­kus“ Románia többségi sajtójának vezérszóla­ma. Két cikk apropójából mondjuk ezt. Az egyiket a liberális Naţiunea hasábjain élvez­hettük, a másik a kormánypárti Pátriában jelent meg. Az előbbi abból kiindulva, hogy a magyar renegátekat, ezeket á pusztán egyé­ni érvényesülésüket szem előtt tartó, a nagy összesóg érdekeit semmibe sem vevő konjunk­túra-lovagokat méltó leckében részesítettük, azt állapítja meg, hogy a magyarság nein tud beilleszkedni abba a demokjrai tk.tjs levegőbe, urn-íy. állítása szerint „felsrgbarHttdto“'* a ma­gyar jobbágyokat (lásd: telepeseket) «azokra a magyar földművesekre hivatkozik, akik az uj imperiumtól földet kaptak. Nem célunk eb­ben a kérdésben a Naţinnea-val poleműuYhii. Céltalan volna kimutatni a földreform,' hallat­lan pártosságát, ezzel már nemcsak a romá­niai, hanem az egész európai közvélemény tisz­tában vau. Példának azonban ez is jó a ferdí­tések kultuszára és a többségi lapok kisebb­ségei lenes beállítottságára. Nem kell azonban azt gondolni, hogy a ma­gát nyugati gondolkodásúnak nevező és mind­egyre a radikálizmussal kacérkodó kormány sajtója ezen a téren egy búron nem pendiil li­berális ellenlábasaivá!. [Sőt a Hatalom a kor­mány kezében lévén, pávtsajtőja is diktotovi allűrökkel dolgozik és rhegíelebbezheíetjen szentenciaként hirdet háborút a kisebbségi la­pok ellen. Azt mondja a Patria, hogy egy idő óta a kisebbségi sajtó harcias elánnal támad ja a román közintézményeket, azzal a nyilván­való céllal, hogy azokat diszkreditálja és árt­son az ország presztízsének. Szóval valósággal ellenségként kezel bennünket s a szokványos fenyegetéssel zárja sorait, hogy mindezt fel­jegyzi magának, ellenőrző munkára szólítja fel a románságot, hogy megfelelő elégtételt ve­hessen magának. Nem szokatlan előttünk az ügyésszel, cen­zúrával és hasonló „demokratikus“ fegyverek­kel való-fenyegetőzés. Mégis jó alkalom ez arra, hogy felvessük a kérdést: tulajdonkén pen mi az, ami árt az ország presztízsének? Ál- • Htjuk, hogy a Ionescu-féle, ötletszerűen kiadott és aztán visszaszivott nyelvrendelet, a tisztvi­selők és nyugdíjasok fizetésének következetes visszatartása, a népszámlálási anomáliák, mindezek csakugyan nem használnak Románia tekintélyének, sem állampolgárai előtt, sem pedig a külföldi közvélemény szemében. Váj­jon olyan nagy baj volna az, hogy mi mind­ezt felpanaszoljuk"i Vájjon mi örülünk annak, hogy sokszáz és sokezer kisebbségi tisztviselő és nyugdíjas a legrettenetesebb helyzetbe sod­ródott a fizetéskiutalás hosszadalmassága és ugylátszik, javíthatatlan rendszere miatt? N’em gondolja a Patria, hogy mihelyt a nyugdíjki­fizetés rendje normálissá válik, akkor már nem lehet okunk panaszra és tekint'•lyrombo- lásraf Mi követtük el a- népszámlálási, atrocj- fásokat? Nagy öröm-e az nekünk, hogy kor­mánybiztosokká előléptetett nemzetipárti kor­tesekkel kell hadakoznunk? Nem lehetett vol­na a mi panaszainkat megelőzni azzal, hogy Az ifira'Sííídö nem kiváltjai a iiciiiídti paríssztpárt kor- múiayzsisáMRk idejét Mieg’rövl«lateul — A párt azonban síirggeíí jfeluÍBiit hazatértét és .a kéraiány átalakítását (Bukarest, február. 26.) A kormány helyze­tének az erősségét ma, Mironescu miniszterel­nök tegnapi beszéde után. az egész vonalon elis­merik. A Mironescu-beszéd voltaképpeni befe­jező megpecsételje nem az a taps volt, amivel a kormánypárt, tüntetőén ünnepelte, hanem az n királyi ebéd, amire a minisztere!nők hivatalos volt. Ez az ebéd is demonstrálni akarta, hogy a mi­niszterelnök kijelentéséi az uralkodónak az elő­zetes tudoU'â.V'tVvai. eî'g'ezt a tényt most az ellenzéki isbmápVpártok is kénytelenek tudomásul venni. Az égés?: sajtó elismeri, ina azt, hogy az uralkodónak nincsen szándékában a nemzeti parasztpárl kormányzási időszakát 'megrövidíteni, vagy í'élbeSzakitanL E tudomá­sulvételnek és elismerésnek a bauvulata uralja ina a politikai körök véleményét és a sajtót is. Meddig fog tartani ez a hangulat! Ahogyan a bukaresti körök és bukaresti sajtó természetét ismerjük. valósziiii'i, hogy nemsokára újból bedob­nak a közvéleménybe valami híreket a király szándékával • kapcsola­tos fordulatról. Ez már így szokás. A kormány a Jmtalóm, Mé törtető olieiizé- klöket vádolja -azzal, hogy a kormányválságok hírfát gyártják, sőt azzal is, hogy-; e hi résztélé- sekkel a külföldet igyekeznek elárasztani s ez­zel a kölcsön ügyét megnehezíteni, a kölcsön si­kertelenségétől várva a kormány lemondását Tény az, hogy a kölcsön sikerének és sikertelen-, sógének kérdése magában a kormánypártban is a lemondás, vagy kormányon maradás kérdé­seként szerepelt. Azonkívül az is bizonyos, hogy a nemzeti parasztpárt belső békéjének felzavar adása bármikor előidézhet kor­mányválságot. Ma, a Mironescu-beszód hatása alatt, a párt na­gyon óvakodik ettől. Ez azonban csak azt je­lenti, hogy a párt vállalja továbbra is a kor Hiányzást, azonban nem jelenti azt is, mintha a pártnak a mostani összetételű kormányát akarnák egyöntetűen tartani. Sőt arra számíta­nak, hogy Manki amint visszatér, visszaveszi a kor­mányelnökséget is, amit tulajdonképpen Mironescu csak ideiglene­sen vett át tőle. Ilyenféle kormányváltozás ma is a kilátások között található, ami nem jelen­tene pártrezsim-változást. Ez a belpolitikának mai helyzetképé. ... • • '.V ' , . , 4 • , , , ­PólhivHfelos, közlések a következőket jelen­tik. a Miröijéscu miniszterelnök beszéde utáni helyzetről:. Á sajtó igen élénken foglalkozik Mirónes- eiv tegnapi-beszédével és nagy fontossága ese­ménynek .tekinti a politikai életben. Megálla­pítják, hogy Mironescu tejesen tisztázta azt -a zavaros .atiiißss^férát, amelyet a kormány életé­re -törő •tóitok mesterséges eszközökkel körülöt­te tárnasziották és kétségtelenné tette, hogy az uralkodó'bizalma ma is változatlanul a nemzeti párnsztparfi kormány mellett ál, amelynek időt akar engedni nagyszabású pro­gramijának megvalósításához. Az eUmizeki sajtó látható idegességgel veszi tu­domásul a. miniszterelnök tegnapi nagy sikerét és tény télen 'konstatálni, hogy a többség, amely­nek szélrembolásáról annyiszor keltettek fan­tasztikus hiteket, teljes egységben éljenzi és tapsolja a korma nyel nőköt. , A Gupta, nwgájj-ápitja, hogy a hatalomra török súlyos áldozatokkal sajtóirodát tartottak fenn VáriVbpw.'amelynek feladata volt albirefekal ellátni nemcsak a bukaresti lapokat, hanem a külföldi sajtót is. A külföld ma mar nem kér ezekből a tudósítá­sokból és a szóbanforgó bukaresti, lapok álhi- [reikeí ezentúl nem Párizsból, hanem Bukarest­ből fogják majd kelteztetek Maniat hazahívják. A bukaresti lapok szerint Vaida Sándor volt belügyminiszter, aki Mariin távozása óta állandóan Kolozsváron tartózkodik, néhány na­pon belőj Bukarestbe utazik és újból megkezdi politikai tevékenységét. A: Curentul úgy értesül, hogy a nemzeti pa­rasztpárt -Ráchiteauu képviselőt Maniu Gyulá­hoz küldte Monte Carloba, azzal a megbízatás­sal, hogy tájékoztassa a belpolitikai helyzetről évS több'levelet: adjon át a párt elnökének. A képviselő közben Kolozsváron Vaida Voevoddal is tárgyalt, aki szintén nagyobb levelet küld, in­tim helyzetjelentést. A többi leveleket Mirones- cu és Mihalache és a kormánypárt más vezetői Írták. Mihalache állítólag a legerőteljesebben kérte Mamut, hogy minél előbb térjen vissza az országba. A belügyminiszter olyannak látja a politikai helyzetet, amelyben a párt nem nélkü­lözheti elnökének jelenlétét. olyan embereket állítsanak ilyen fontos hiva­talok élére, akik túl tudnak emelkedni azon a horizonton, amely statisztikát csak megfélem­lítéssel és névvcgyelomzéssel tud elképzelni? Értsen meg már valamit a többség és saj­tója. A mi munkánk akkor volna legegysze­rűbb, ha a kritika élesebb formáit egyszer s mindenkorra ki tudnánk küszöbölni, lia eb- byn az országban ném akarnák megvonni az életlehetőségeket azoktól, akik kisebbségi nyel­veken beszélnek, ha valóban azt éreznők, hogy nincs különbség állampolgár és állampolgár között, ha az államháztartás gépezete simán, fennakadás nélkül forogna és virágzó jólét, nem pedig nyomorúság, egzisztenciánk pusztulása volna a jövendő perspektívája. De hogyan re­mélhessük ezt, amikor a többségi koncert a gyűlölet csataorditásával kiséri minden lépé­sünket? Az élet joga követeli tőlünk, hogy védekezésre vértezzük fel magunkat. Haraki­rit követnénk el, ha hangtalanul, ölhetett ke­zekkel várnék meg, amig a „feszítsd meg“ sza­vát az ezeréves nép eltemetése követné.

Next

/
Thumbnails
Contents