Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-28 / 48. szám
2 A szamosfalvi községi választás epilógusa egy sajtópörben A mult év márciusában megtartott községi választások során az egyik kolozsmegyei községben olyan szabálytalanság fordult elő, amely nek alapján a választást később megsemmisítették. A Keleti Újság egyik választási cikke megemlítette ezt az esetet, a lapközlemény azonban tévedésből úgy jelent meg, mintha az eset Szamosfalván történt volna. Szamosfalván a választást dr. Jenciu Jón, kolozsvári járás- biró vezette, aki — bár közvetlenül nem érintette a közlemény a választást vezető biró személyét, vagy eljárását — bántva érezte magát és sajtópört inditott, az igazságügyminiszter felhatalmazása alapján. A választási cikk szer- zőjeként dr. Zágoni István vállalta a felelősséget, azonban csak a sajtópör törvényszéki tárgyalásán, amikor a bizonyítási eljárásra került volna a sor, vette észre, hogy a cikkbe véletlenül Szamosfalva került a másik helységnév helyett. Amint ez a tévedés kiderült, Zágoni István dr. nyilatkozatban kijelentette, hogy a szamosfalvi választási mozgalom beszervezésében neki is része volt s igy a legközvetlenebbül is tudomása van arról, hogy Szamosfalván a legnagyobb rendben folyt le a választás, a vezetőbiró a törvényesség szigorú betartásával, sőt a pártoknak kifejezésre is jutott teljes megelégedésére vezette le a szavazásokat. Éppen ezért becsületbeli kötelességének tartja, hogy úgy Jenciu biró úrral, mint a szavazásnál részt vett más funkcionáriusokkal szemben a legmesszebbmenő sajnálkozásának adjon kifejezést. A tévedés annál nyilvánvalóbb, mert Szamosfalván a Magyar Párt megegyezéses listán vett részt a román nemzeti parasztpárttal a választáson, tehát a pártnak külön kifogásai nem is lehettek. Jenciu dr. biró a maga részéaa ről a nyilatkozatot emberi belátással elégtételnek elfogadta, jogi képviselője, dr. Brate ügyvéd, megyei tiszti ügyész a tárgyaláson előadta, hogy a tévedés helyreigazításával és az elégtétel elfogadásával a továbbiakra nézve semmi kívánni valót nem tartanak fenn, azt természetesnek találja, hogy a helyreigazítás n lapban is megjelenjék. A törvényszék a hiva(Párizs, február 26.) A második gabonabizottság tanácskozásain Briand utalt arra, hogy a mezőgazdasági válság orvoslása feltétlenül szükséges. A nehézségek nagyon sokfélék s éppen ezért a kormányok delegátusainak, ha a tárgyalásokon technikai ellentétek merülnek fel, ezeken felülemelkedve magasabb politikai szempontból kell nézniük a kérdést. Kétségtelen, hogy a felhalmozott készleX17. ÍVF. 18. 82JU. tálból folyt eljárás közvádja alapján hozta meg ítéletét, amit Linzmayer elnök hirdetett ki. A törvényszék az elhangzottak alapján Zágoni István dr.-t, a beigazolást nyert intencióáak figyelembevételével, felmentette. A tegnapi tárgyalásnak ezt a leírását közöljük a birói eljárás alapjául szolgált sajnálatos tévedésnek a helyreigazításaképpen is. tek nem tüntethetők el egyik napról a másikra egy konferenciai határozattal. Az albizottság elnökévé Concet államtitkárt választották meg. A konferencia elhatározta azután, hogy javaslatokat terjeszt a Rómában március 26-án kezdődő újabb konferencia elé, amelyen nemcsak európai országokból lesznek delegátusok, hanem a tengerentúlról is Mlosiltvgfbaii im® riadalmat idézett elő a „vörös nap" kudarca Az uj erőpróba május i. (MOSZKVA, február 26.) A vörös nap kudarca szovjetkörökben kínos feltűnést keltett. A vörös naptól nagy eseményeket vártak, óriási propaganda folyt egész Európában, de a széleskörű zavargásokba vetett remény nagy kudarccal végződött. Különösen nagy csalódást keltett Szovjeíoroszországban, hogy Németországban is fiaskóval végződött a hatalmas kommunista propaganda. A kommunista internacionáló tehát elhatározta, hogy május elsejére még a szokottnál is nagyobb erőfeszítést tesz és alkalmat ad a kommunista ügynököknek arra, hogy a mostani kudarcukat jóvátehessék. Ilyen irányban már a felhívások szétmentek s a különböző országokban működő organizációk, mint megdorgált gyerekek dolgoznak máris, hogy a májas l*ei kommunista zavargások a szovjet tetszését megnyerjék. Briand meg van elégedve a párizsi gabotiakonferencia eredményeivel |l Akar Ön milliomos lenni ? Veqyen. 133 iai'Si't & tfuíMselMívári fóentö Sorsjegyei ,, VII.-Ik osztály húzása március 1-én. v Sorsjegyek helyben az uccai árusoknál és üzletekben is vásárolhatók. Vidéki rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében még az egyes huzási napokon Is eszközli a j sorsjegyyiroda, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 16 szám. Következő húzások március 15, 25 és április 1.-én. s az értekezleten nemcsak Európa, hanem az egész világ mezőgazdaságának válsága ellen igyekeznek majd gyógymódokat megállapítani. A gabonakonferencia a késő délutáni órákban eredményesen véget ért. Briand bankettet adott a 24 országból összesereglett delegátusok tiszteletére. Párizsi diplomáciai körökben a munkálatok eredményeivel meg vannak elégedve. — Asszonyság, hol van Gelb? — Még mindig gondolkozik, kérem, — szólt leverten Gelbné. — A hátulsó házban. Marci erre a hátulsó házba sietett. Az asztal mellett csakugyan megtalálta a boltost, ahogy a két könyökére dűlt s ahogy a szakállá- hoz beszélgetett. Marci szabályszerű jelentést tett: — Az én méltóságos uram és parancsolóm, aévszerint Omode, akinek olyan hatalma van, hogy fölötte csak a király áll, de még az se biztos, azt üzeni neked, Gelb Jakab, hogy mivel szavadat meg nem tartottad, gyere fel a kastélyba! — Node kérem, — riadt föl Gelb Jakab, — hogy tartottam volna meg a szavamat, amikor nem is mondtam, hogy megtartom! Marci türelmetlen lett: — Csak semmi kiabálás! Vagy jössz. Gelb Jakab, vagy nem jössz! De ha nem jössz, okosabb lett volna meg nem születni neked! — Megyek már, megyek, — topogott a boltos. Felállt, sóhajtott egy igen nagyot s az ivón át követte a huszárt. Ott ránézett a feleségére, majdnem esengve, mint a veszendő lélek, kit pokolra visznek az ördögök. Még motyogni is kezdett valamit német nyelven, alighanem a fé- lig-holt feleségét vigasztalta, de Marci közbevágott: — Na, gyerünk csak! Elmentek s Gelb Jakabnó hangosan fölsirt a pult megett... Ahogy a kastély terraszára értek volna, Jáarci maga elé engedte a boltost: — Arra menj, jobbkéznek, a nagy folyósón át, ott fog várni majd az én uram és parancsolóm. — Tudom, — legyintett Gelb Jakab. — Nem először jövök. Omode csakugyan várt reá. Az ebédlő szögleterkélyében állt, hátul Összefogott kézzel, háttal az ajtónak s hatalmas fejével szinte az ablak fejét verte. Ahogy ráköszönt a boltos, félig megfordult, némán a díványra mutatott s tovább bámult kifelé az erkélyablakon. Gelb Jakab közben leereszkedett a díványra, ijedten nézett körül a csillogó teremben, azaz-hogy csak akkor ijedt meg, amikor egész regement pezs gőspalackot, vett észre az ebédlő asztalán. Hirtelen összeszámolta őket: éppen húsz darab volt. Tudta már szegény Gelb, hogy ma melege lesz s önkénytelenül kibökkent a száján: — Na, ja! > Ugylátszik, Omode csak a hatást leste, mert erre már megfordult. Gelbet egyelőre nem vette tudomásul, mintha ott sem lett volna egyáltalán, mintha a világon sem lett volna, ahelyett járkálni kezdett a szobában, kényelmesen, hátul összefogott kézzel s egyszer sem nézett Gelb Jakabra: — Hát Isten hozott öregem s légy üdvözölve úri hajlékomban. Bizony nem szép tőled, hogy oly ritkán szerencséltetsz... — Méltósá... — Kuss, — szólt egykedvűen Omode a másik szoba felé, — most én beszélek! Bizony, nagyon idegenkedsz tőlem s csúnya dolog ez, Gelb Jakab, hiszen tudnod kéne, hogy jó ember vagyok... — Ige... — Pszt, mert a pampuládra ütök! Hát szó, ami szó, a viselkedésed ma se volt valami kifogástalan. Én üzentem neked, te nem is feleltél. No, várj csak, Gelb Jakab, gondoltam magamban, fogsz te még mulatni, de meg is emlegeted. Együtt isszuk meg a húsz üveget most, előbb azonban... — Kérem alá... — Gelb, te visszaélsz úri türelmemmel! Óva intelek, vigyázz! Szóval, ott szakítottál félbe, hogy együtt isszuk meg a húsz üveget, előbb azonban mesét mond neked az a kutya Omode, hogy az ördög hordana el mind a kettőnket! Hallgass meg, Gelb Jakab és ne feszengj, mert a pincébe hajittatlak! Gelb Jakab ekkor már úgy ült egy helyben, mint a cövek: moccani sem mert. Omode pedig újra az erkély elé állt s mesélni kezdett. Meggondolva a szót és a hangsúlyt, vontatottan, olykor nagyobb pauzát tartott, de mindig ügyelve a distanciára: — Hát hol volt, hol nem volt, Hetedhétországon is túl, de azért nem nagyon messze innét, volt egyszer egy hallatlanul nagy ur, meg egy apró szatócs... Gelb Jakab itt óvatosan egyet legyintett maga elé: tisztában volt vele, kikről van szó. — Ez a hallatlanul nagy ur azonban nemcsak igen nagy ur volt, hanem igen nagy szive is volt, annyira, hogy egyre-másra jót cselekedett még azzal az apró szatóccsal is. Azért mondom, hogy még azzal is, mert az apró szatócs hálátlan teremtése volt a mi nagy Istenünknek... Azaz hogy teremtés sem volt, csak giliszta volt. Még az sem volt. Nem is tudom, mi volt? Itt elhallgatott keveset. Ugylátszik, lassú tempóban, kiszámítva akarta megdolgozni a boltost: — Történt aztán, hogy ez a hallatlanul nagy nr megszomjazott egyszer s némi hüsitőt szeretett volna. Mondjuk igy: pezsgőt akart volna. Vagy még pontosabban: húsz üveg pezsgőt. Tudta jól ez a hallatlanul nagy ur, hogy az apró szatócsnak van pezsgője... — Nincs, nincs, méltósá... — Csend lesz, vagy lövök! Gelb Jakab elhallgatott, de ekkor már nedves volt a halántéka. Omode közömbösen folytatta: (Folytatjuk.)
