Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-02 / 25. szám

# ■ -- .......*-• -: könnyen veszi az Ilyesmit. Irina: (Könyörögrve.) Dusán, én nem tudok most belemenni ebbe a beszélgetésbe. Majd holnap. Amikor izgalommal az ablakhoz megy — hallgatózik.) Nem ko­csizörgés ez?! Hogy mit tudnak piszmogni azzal a ko­csival! Dusán: (Szárazon.) Maga egészen elvesztette a fe­jét. A tűzoltóknál zem tudnának ennyi idő alatt befog ni. Éjszaka van. Fölverni az Istállót. Kinyitni a szint összekeresni a szerszámokat. Abba beletelik még leg alább egy félóra. Irina: (Rimánkodva.) Hát menjen gyalog. Gyalog rövldebb is. Nem kell lekerülni a sosszéra. Atmehetne a templomközön, (összetett közzel sürgeti.) Menjen. Perceken múlhat minden. Dusán: Nagy a sár. Beléragadna ez a szép lakkci póm a sárba. Irina: Húzzon oaIzmit. Hozom a hócipőjét. Átöltö­zik utána... (Mozdul.) Dusán: Hagyja. Ne legyen olyan tüzes. (Megfogja az asszonyt.) Várjon csak. Ráér. Gondoljuk meg csak szépen. Irina: (Rémülten.) Vissza akarja szívni? Dusán: (Alattomosan.) Legalább is gondolkozom. Irina: Gondolkozik! Dusán: (A szemszogletéból nézi az asszonyt.) Alap­jában véve rémitő ostobaságot csinálnék. Láthatta itt a hangulatot... Irina: (Nem bír az idegeivel.) De hiszen ez hit­ványság! Dusán: (Élesen.) Micsoda?! Irina: (Féktelenül.) Hitványság! Gyávaság! Gyalá­zatosság! Dusán: Na, itt van. Kitalálta. Szebben nem le le­hetett volna megmondani. Maga a szeretője ennek az embernek. (Csönd.) A Pópa: (Mint aki nagyon sietett, lihegve megjele­nik az ajtóban. Az antréja elvágja a házaspár beszélge­tését. Irina megmenekül attól, hogy válaszoljon. A Pópa kapkodva beszél, szuszogva, boldogan jelenti) Itt a kocsi! Dusán: (Szárazon.) Fogjanak ki. Nem kell a kocsi. A Pópa: (Elképedve.) De Dusán!... Dusán: (Fenyegetően.) Ne mondasd velem mégegy­szer. A Pópa: (Ijedten makog.) De Dusán!... (Észreveszi, hogy itt valami rossz dolog történt. Dusán rettentő né­zésének súlya alatt kisomfordál a színről.) Irina: (Úgy érzi, hogy nincs joga hozzá, tehát nem Is tud a büntelen asszony nyilt erejével föllépni. Viszont halálosan fél, hogy baja történik annak az embernek, akit szeret. Megalázkodik.) Dusán! En most nem is felelek magának arra, amivel vádol. Olyan rut, olyan méltatlan magához... Most csak arra kérem... A Krisz­tus szerelmére kérem! Menjen. tette meg. — Hagyd már, — mosolyog a kolléga s megveregeti Boldizsár hátát pajtáskodó szeretettel — értem, értem már. Megyünk együtt a Trattoria degli ortistibe, min­den rendben van, együtt vacsorázunk s együtt mara­dunk. Ahogy odaérnek, a falépcsőnél már kiabál is a kol­léga a vendéglősnek, kedvesen, bohém-hangossággal a vacsoráért, a borért. A vendéglős ordit vissza. Már is­meri az emberét. Remek hely — állapítja meg Boldizsár magában. — Mindig vallottam, hogy a közmondásokban alszanak örökre eltemetve a legegyszerűbb s a legmélyebb emberi igazságok. Nyugtával dicsérd a napot, Boldizsár! Az emeleten terítenek. Most megy le a nap Assisi fölött, ott messze, a kék hegyek mögött. Az ablakból kilátni a mély, hatalmas Völgyre. Hogy egy kicsit bemutatkozzék, Boldizsár Is előszedi a rajzait s két kisebb képet is megmutat. A kolléga nagy szeretettel, látható érdeklődéssel nézegeti őket, gyönyör­ködik bennük. Kiválaszt két rajzot, rájuk bök, ezek tet­szenek neki legjobhan. Német, olasz, francia, angol, orosz, magyar szavak keverékéből valami furcsa, rög­tönzött nyelvet csináltak maguknak úgy házihasználatra s lám, egész mulatságos a dolog. A kolléga az utolsó képét mutatja. Két fiatal fráter néz egymásra kámzsásan, arcukon a földöntúli szerelem fényességével. A kámzsák oda van­nak dobva a székre. — Vedd föl — biztatja a kolléga s már ő Is huzza magára a kámzsát. Holnap rajzolhatsz, festhetsz rólam, én meg már úgyis csak a ruhán dolgozom, nagyszerű, hogy itt vagy. Elküldöm a modellt. Ülünk egymásnak. A két kámzsás piktor összenéz. A templomtornyok­ban megkondulnak a harangok. Szépen zsongva szólnak s muzsikáló hangjuk dalolva száll a völgy felett. — Rossz esztendőm volt tavaly Berlinben — mondja a szőke kolléga. — Svájc, Páris se jobb, — legyint Boldizsár — egy­forma már mindenütt. Koplalás, nyomorúság... — Szép volt Velence — folytatja aztán — Giotto, Mantegna Padovában. — Láttad Lionardot Milanóban. Firenzét. Luza Signorelli Feltámadását Orvietóban? — kérdezi a szőke kolléga — Sienát, San Gimignanót? — Egy évig voltam Rómában — meséli Boldizsár örömmel. így beszélgetnek, felelgetnek egymás szavára, csön­desen, hosszan egymás szemébe nézve. Már egészen jól megértik egymást. Az estharangszó muzsikál a sötétedő mély völgy fölött Assisiben« Dusán: Legalább hallgatna már: Mit gondol? Vak vagyok? Azt hiszi, csak a vetéshez van szemem, a ló­hoz van szemem, a disznóhoz van szemem?! Van nekem szemem az asszonyhoz Is! Mondja, régóta járkálok Itt a megyében köznevetségre, fölszarvazva?! Mindenki tudja már?! Csak éppen én nem?! Irina: (Vergődik.) Dusán, én nem birom el, nem tudnék úgy élni, hogy miattam egy ember... Dusán: Már pedig birja el. Szokjon hozzá. Mert en­nek az embernek a maga ügyetlensége csavarta ki a nyakát! Irina: (Sikoltó fájdalommal.) En?! Dusán: Maga hát. Ha hátra facsarják a kezelt, ha becsukják, ha felkötik — én nem tehetek róla. En már nyúltam a gallérja után... Amikor maga... Irina: (A kétségbeesés extázisában.) örült! (Meg­indul a balkijárat felé.) Dusán: (Eléje áll.) Hová megy?! Irina: (Mereven megáll, nem felel.) Dusán: Ohó! Hát idejutottunk! De megnőtt a szarva, hogy még csak nem is felel, ha kérdem! (Meg­fogja az asszony karját.) Irina: (Száraz gyűlölettel.) Engedje el a karomat. Ingedje el! Mert én megölöm magam, ha nem enged az utamra. (Ez nem volt kiabálás, inkább halk beszéd. De annyi undor, az igazságnak olyan félelmes ereje volt ebben a pár szóban, hogy Dusán önkénytelenül el­engedi az aszony karját.) Dusán; Jól van! Pusztuljon innen! Tessék! (Félre­áll az asszony utjából.) Irina: (Anélkül, hogy hátranézne, fölvetett fejjel, kemény arccal, mint aki megtalálta magát, gyors, biz­tos lépésekkel kisiet balra. Látszik, amint emelt fejjel gyorsan végighalad a ball piros szőnyegén, a babérfák sora előtt, fekete bundájával a vállán. — Aztán eltűnik a lépcső lejáratánál.) 6. JELENET. Dusán, majd Miilea. Dusán: (Az asszony után néz. Van egy kis mozdu­lata, hogy utána is rohan. Aztán fölülkerekedik benne a dac, a düh, az elkeseredés. Marad. Az asztalhoz lép. Fölemeli, megszagolja a poharakat, hogy melyikből nem ittak. Fogja a boros üveget, tölt az egyik pohárba. Re­meg a keze. Látszik, hogy szenved. Nem is veszi észre, hogy már túl csordul a poháron és kifolyik az abroszra a bor.) Milica: (Jobbról jön. Meglátja Dusánt. Odamegy hozzá és rövid viaskodás után kicsavarja a kezéből a palackot.) Ne igyál, Dusán. A házigazdának soha sem szabad berúgni. Dusán: (Fenyegetően.) Hagyj engem! Ne maeerálj! Milica: (Haragosan.) Itt iszik! Ahelyett, hogy men­ne és csinálná azt, amit csinálnia kell! Elpanaszolta a Pópa, hogy milyen komiszul jársz el ezzel a Péterfíyvel szemben! Dusán: (Irtózatos dühbe jön.) Mi van veletek?! Megbolondultatok?! Talán téged is tapogatott titokban ez az ember! Miilea: (Villogni kezd a szeme.) Nem értem, mi ez?! Miket beszélsz itt össze-vissza. Te szamár! En csak annyit tudok, hogy ez az ember itt ült az asztalunknál. Borral kínáltad, kávéval. Evett a kenyerünkből, sózott a sónkkal. Es mi is elfogadtuk százféle szivességét. Elfogadtuk? Kértük! Szépen megkértük, hogy tegye ezt, tegye azt. Mindig megtette. Te pipadohányt kül­dettél vele, meg cigarettát Zimonyba a szerb sebesül­teknek. Aztán hallom most, hogy bajban van valami írások, meg kurírok miatt. Hát én_asszony vagyok, és fütyülök a férfiak svindlijeire, ezekkel a kurírokkal, meg ezekkel az írásokkal! En ezt az embert húsz esz­tendő óta ismerem. Es talpig becsületes embernek is­merem! Dusán: (Egy kicsit leterrorizálva.) Te ezt nem ér­ted. En jó szerb vagyok. Miilea: Aki a huszesztendős barátját benne hagyja a bajban, amikor kihúzhatná belőle — az se nem jó szerb, se nem rossz szerb. — Az piszok ember! (Egészen közelről néz Dusánnal farkasszemet. Egyformán szik­rázik a szemük. Testvérek.) Dusán: (Fogcsikorgatva.) Te! Te!... (Megfogja Mi­lica vállát.) Milica: (Furiábban.) Hozzám mersz nyúlni?! Osz- szesikitom a házat! Májkáti! (Megfogja egy palack nyakát.) Mindjárt a fejedhez vágom ezt a flaskát! Dusán: (Legyőzi magát, hátat fordit Milicának, a középre megy — ordit.) A bekecsemet! Milica: (Egyszerre elcsöndesedve, melegen, csaknem hízelegve!) Na, látod! Tudsz te jó ember lenni, ha akarsz! (Valami szolgaféle alak jön be balról. Hozza az ura kabátját és vadászkalapját. Dusán bőszen öltözik. Belebujik a bekecsébe. Nem bánja, hogy a gallérja ren­detlenül áll, durván eliníi a szolgát, amikor meg akarja igazítani. Felhúzza a keztyüjét, a kalapját már a szo­bában a fejébe csapva. Milica: (Csöndesen nézi, hogy öltözik a testvére. Aztán melegen, szívesen.) Siess vissza, Duskó! Várunk, amíg vissza nem jössz. Te magad bontsd ki a pezsgőt. Dusán: (Odamegy Milicához, egészen közelről rá­néz, vad elkeseredéssel.) Ne várjatok! A feleségem a szeretője ennek az embernek! És én most őket!... (Nem fejezi be a fenyegető mondatot és köszönés nélkül megy ki. Egy szék az útjába esik. Nem kerüli ki, hanem in* dulatosan fölrúgja. Kirohan.) Miilea: (Amulva, rémülve néz utána. Az ajtóhoz szalad. Utána kiált.) Dusán! (Az ablakhoz ugrik. Ki­nyitja, mélyen kihajol, szinte sikoltva.) Dusán! Dusán! (A szomszéd szobából már néhány másodperc óta egyre 1 emelkedőbben hangzik a szerb beszéd, a kacagás, a kü­lönös idegenszerüen csikiandó muzsika.) (Függöny.) XI*. R*f. IV SIAM. _______________....------...«.«a oá. páter yamAr SKLEROSE teá-ia meghosszabbítja az életei {2—S használat évente.) Elt 8 lc^2 ere Rifcszesedésen ségek majdnem rmndegyi!<éné síkénél alkalmazzak- Középkorú­aknál a kora öregedést ahadályoaaa meff. Aggastyánoknál - nemre való t« k nle n kül - »«»affas ^rnyomás. *iv- ezornlás, a ztma, fejszédülés, taíf k elernyedése, féjM.vouvAs, e -yey v*r» edények tnlf'**Ös |AÍtíi*gf«< íi a, érfe'sxfittség és 37 előre haladott kor minden mé- kortünete SÄ Pßierdr. Skl rose-í ă a. Megye zébbelyefee «, drogériákban, gyógyszertá­rakban azonnal kapható* — Alioi nem tóin iható, óta gyógyszerész — kifejezett kívánságra — rövid id alatt, ere­den csomagolásban szerzi be ezt a teat. A feltaláló képe ée tör­vényesen vedet» alairása minden egyes eredeti csomagon látható írásbeli rendelanér»yeb levelezőlapon a „Csillagához cím­zett lerakó1, gyogys/eitór Braşov— B as-o. Hosszú u 5 címén is intézhetők* Nagybani terakat „STANDARD" Drogéria. Bucureşti 1. Szántó György aj regénye: Uiclsó h 'jastlf első h&jnstl (Regény. 461 1. Dante-kiadás, Budapest.) Szántó György Írásaiban soha még olyan elementárisán nem tobzódtak a színek, nem ál­lott oly élesen elibénk a vízió, mint ebben a könyvében. írónk ösztönösen mindig kultúrák szembeállását keresi, történeti korok antitézi- sét, világnézetek szembesítését, sőt tragikus gladiátorok játékát, amelyben egyiknek, vagy másiknak pusztulnia kell. Miután a kor hordo­zói, látható és magyarázatot nyújtó reprezen­tánsai: emberek, ember látása is a zenei ellen­pont-tan törvényei szerint formálódik. A kon- trapunktikánál, ellentétben a harmonizálással, a szólamoknak kiképzésében a fő szerep a fan­táziáé. Nos. Szántó György megelevenítő ké­pességei között legelői jár az a forró képzelet, amely sajátos életet lehel a történelem szerep­lői mögé és képzeteinket róluk megújítja, Cé­zár, Antonius, Kleopatra. Cicero, Crassus stb. stb. — hiába Írtak róluk egy Shaw, Ferrero, Shakespeare — avatott iró kezében olyan figu­rák, amelyek agyunkba idegezett tudattartal­muk ellenére is más arcokat mutathatnak és más világításokban, más viszonylatban csillant­hatják fel a tekintetüket. Az Utolsó hajnal, első hajnal etekintetben originális mü, amely annyi hasonló tárgyú és hasonló hősü irásmü ellenére is, még mindig mond újat számunkra. Ennek a sok ország színét, sok nép művelt­ségét megszólaltató, sokszólamú hangszeres mű­nek, melyet — tovább folytatva a zenevilágból vett hasonlatot — fugának nevezhetünk, mert témája mind a három rész szólamain átszökik, a témája: az antik, elfajzott dekadens kultúra szétesése és a keresztény-judeo kultúra kicsirá­zása. Ha csak benyomások befogadására kész érzékszerveinkre hallgatunk, úgy nem tudunk felocsúdni Szántó György tablóinak káprázatos színgazdagsága, romantikus hősei megnyilat­kozásainak sodró ereje alól, uszunk az árral, századok nagy vizein, már-már egy históriai mámor káprázatában. De ha az ellenőrző józan­sággal beemeljük Szántó György figuráit abba a világba, amelyben mi élünk, hozzá viszonyít­juk magunkhoz, némi kétség fűződik e féliste­nekké, tetteikben, szenvedélyeikben felnagyolt héroszok emberi hitelességéhez. Igaz: törpe lel­kek — akár a jóban, akár a rosszban — soha­sem vállalhatják a történelem sorsfordulásai­nak atlaszsulyaikat a vállaikra, tehát Szántó György nem tehetett másként, saját elképzelé­sének csapdájába került, amelyből az alapgon­dolat megtörése nélkül, büntetlenül neip lehe­tett volna visszatérni. „Ha Kleopátrának csak egy centiméterrel hosszabb lett volna az orra, akkor a történelem is másként alakult volna.“ Ez az aforizma is a maga módján elis­meri, hogy nagy emberek teremtik, gyúrják, köszörülik a kort, nem pedig megfordítva. De ez aforizma magatartása ironikus Kleopátrá­val szemben és igy minden romantikus elindí­tást azonnal felmorzsol maga körül. Szántó György magatartása ellenben minden figurá­jával szemben — irói alkatának alaphangulalát tekintve — patétikus. Egész regénye már kez­detben a legteljesebb gőzzel indul meg, folyto­nosan az ormokon száguld és ha figurái a ma­gasból a földre is pottyannak, nem azoknak az embereknek a természetével, akik megszokták valaha is a földön való járást. Ezt nem egv(

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents