Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-23 / 44. szám
XIV. ÉVF. 44. SZÁM. 15 Clairet Semmitmondó, talán semmit sem jelentő szó és valamikor mégis izgalomba ejtette Kolozsvárt. Mert furcsa város ám ez a Kolozsvár s az volt abban az időben is (1879), melyben az alább elmondoandó história megesett. Elmúlt ennek már 50 esztendeje. Első gimnázista voltam akkor s még ma is érzek valamit abból az izgalomból, mely e rejtélyes szó miatt reám is elragadott az akkori kolozsvári társadalom levegőjéből. Egy szép nyári reggel ünnepre virradtunk. TJgy vélem, hogy Űrnapja volt s az ünnepi áhitat csendjébe, mint valami diszharmónikus ének süvített bele egy rejtélyes szó: Clairet... Ezt olvashattuk a belvárosi házak falain, de ránk vigyorgott ez az ucoai gránitjáróról is, melyet csak kevéssel azelőtt rakatott le a forgalmasabb uccákban Simon Elek, az úri polgármester. De mindez nem volt elég. Ott éktelenkedett a felírás a sétatéri fák oldalán és a külvárosi telkek palánkjain is. Szóval, elárasztotta az egész várost. t A közönség egy része riadtan nézte és nagy fejcsó- válássál fogadta ezt a furcsaságot. Különösen csóválták fejüket az öreg emberek s ezek között leginkább a kofák és a fiakkeresek. Hangos szóval óbégattak a rejtélyes felirat előtt. ,Jgy volt 1848-ban is“ — mondotta többek között az öreg Ghicza, ki ,nagykiterjedésü bérkocsidinasztiának lévén pátriárkája, legnagyobb tekintélynek örvendett a belközépuccai „standon“. „Igaz biz’a!“ mondotta rá a politikus Túrós Márton s elhis- torizdlta, hogy akkor az „Unió“ felírás jelent meg hasonló módon s „milyen nagy petek lett belőle“ — tette hozzá a minoriták temploma előtt kiflit áruló kofaasszony. Az intelligenciához tartozók persze nem osztoztak a bérkocsisor aggodalmában, hanem más magyarázatát keresték a dolognak. És hol találhatták volna meg ezt inkább, akkor, mint a Nemzeti Színház tájékán? Tudni kell ugyanis, hogy a kolozsvári közönség mindig érdeklődött valami iránt, olyanformán, mint az a bizonyos Samuka a Kakas Márton hasábjain. Az érdeklődésben volt jó adag naiv kíváncsiság, ugyanannyi egyoldalúság, vágyakozás valami ismeretlen pikantéria iránt s végül egy bizonyos fontoskodó fölényérzet, mely a jólértesüUség köpenyegébe szeretett burkolózni. És akkor, sőt éveken át az ily sokfajta elemből összetevődött érdeklődés középpontjában úgyszólván minden mást kirekesztőén a Nemzeti Színház állt. Irigyelt hírnév jutott például annak osztályrészül, akinek biztos értesülése volt arról, hogy Pálmai Ilka legutóbbi budapesti útja alkalmával milyen ruhát rendelt magának Alter és Kissnél. De nem volt hátrányban az sem, aki arról hozott hirt, hogy az Erdélyi Marietta számára fenomenális uj kalap készül Hirschfeldnénél. A jó Salamon doktornak orvosi hírnevét is öregbítette az a tény, hogy a legmegbízhatóbb értesülései voltak Baloghné, a Finum Rózsi alakításában utolérhetetlen énekesnő ebédjeiről, melyeken a magyar dal géniuszát csodálatosan reprezentáló művésznő magasütötte kürtöskaláccsal delektálta vendégeit. A város tekintélyei között szerepelt a zajt különben nem igen kedvelő Ferenczy Miklós, de nem azért, mert róla, mint ügyvédről a kritikus Békésy Károly elismerte, hogy kitűnő periratokat irt, hanem mert mint a színháznak átmenetileg intendánsa, döntőbíró volt a primadonnák egyik háborúságában. A legnagyobb tekintély azonban a Korbuly Bogdáné volt és nem azért, mert ö volt a leggazdagabb ember, hanem, mert mint színházi intendáns, részese volt annak a szerencsének, hogy lucullusi ebédjein első szájból hallhatta az ötletes Krasznai Miska, a színház derék „mindenese“ csattanós élceit és pattogó adomáit, A legnépszerűbb ember nem valamely politikus vala, még csak nem is K. Papp Miklós, a Magyar Polgár érdemes szerkesztője, ki pedig felesége: Szabó Pepi, Don Cezar de Bazanban a világ legelragadóbb puskamüves- inasa révén maga is közel állt a kulisszák világához, hanem br. Bánffy Gyurka, kinek, mint zeneszerzőnek és gavallérnak kiválóságát a különben semmi egyébben egyet nem értő két primadonna: Erdélyi Marietta és Pálmay Ilka is elismerte. , Ez az elismerés eldöntötte aztán azt a kérdést is, hogy melyik kiválóbb a két széplelkü arisztokrata, a már említett báró Bánffy „Gyurka“ és báró Kemény Endre a pegazus szárnyain drámaírói kísérletekkel iramló litte- ratus főur közül s bizony hiába agitált prózában, versben és képben a sokoldalú Gabányi Árpád a Törvénytelen szerzője mellett, a pálmát Gyurka báró vitte el. De talán elég is a bizonyíték annak igazolására, hogy az akkori Kolozsvár társadalma a színi világban élte ki magát s nem igen jutott annak számára elismerés és dicsőség, ki valahogyan nem kóstolt be ennek a világnak izgalmas szövevényeibe, sajátos intrikáiba és vidám hangulatába. Hiszen még Barcsay Domokost sem azért környezte kedveltség akkor, mert az egészséges humor nektárja bő cseppekben csurgóit ajkairól, hanem mert a Csiky testvérek első kolozsvári bodegájában, melyet a népszerű Lukács testvér a gróf Teleki-házban rendezett volt be, együtt pezsgőzött E. Kovács Gyulával, Szentgyörgyi Istvánnal és Várady Miklóssal. Érthető tehát, hogy mikor a famozus „Clairet“ felírás megjelent, a rejtély megoldását célzó kombinációk is a kulisszák világa felé irányultak és ott keresték a „titok oldó zárát“. Keresték és csakhamar meg is találták. Az alapot megadta erre az a tény, hogy akkor folyt a Pálmay Ilka válópere első férje: Szigligeti József ellen. Ez a Szigligeti József fia volt a nagy Szigligeti Edének, ki közel 100 darabbal gazdagította a magyar drámairodalmat. A fiú azonban nagyon messze esett az apától és magatartásával bő alkalmat szolgáltatott arra, hogy felesége a nagy hévvel folyó válóper folyamán súlyos vádakat, mázsás gorombaságokat vágjon a fejéhez. Ezek a vádak és gorombaságok aztán nagy haragot keltettek az ifjú Szigligetinél, ki legkevésbé sem diplomatikus modorban reagált a támadásra s a közhír szerint erre-arra bejelentette, hogy bosszút áll a feleségén. A színházi benfentesek azt is tudni vélték, hogy a bosszú- állás az előkészületben levő Angot, a csarnok leánya c. operette előadásán fog elkövetkezni, abban a darabban, melyben Pálmay Ilka Clairette-et fogja játszani. Nyilvánvaló — mondották tehát a benfentesek, hogy a rejtélyes Clairet felírás a Szigligeti fenyegetését jelzi. Ezt a kombinációt aztán olyan valószínűséggel bírónak tartotta az egész közönség, hogy egyhangúan elfogadva, kellő várakozással rendezkedett be az Angot előadására, mikor a kilátásba helyezett botrány ki fog tömi. Huszonnégy óráig uralkodott is a Clairet rejtélynek ez az általánosan elfogadott megoldása, de a másnap délután megjelenő lapok úgy kipukkasztották azt, mint a gombostű a felfújt hólyagot. Én a Kelet idevágó közleményére emlékszem. Ez bőven ismertette mindazt„ amit én fentebb elmondottam s miután fölényes mosollyal napirendre tért a bérkocsisok és kofaasszonyok históriai reminiscenciákon nyugvó föltevés fölött, jól orra alá dörzsölt a színházi benfentesek ama válóperből megalapozott kombinációját elfogadóknak, megállapítva róluk, hogy nem tudnak franciául, de mindenben a botrányt keresik. Mindezek után pedig a rendőrség információjára hivatkozva kisütötte a megoldást, mely szerint a Clairet felírás a fent tisztelt Csíki testvéreknek érkezett egy uj borszállitmány reklámja kivan lenni. Így akarták beharangozni az élelmes ifjú örmények o kiváló francia bort, melynek forgalomba hozatala reájuk hárult. Hát bizony erre a felfedezésre sokaknak leesett az álla. A jó nagyközönség nem gondolt arra, hogy a színházon kívül is van világ s nem minden forog szükségképen a primadonnák körül. Kiábrándulása nagy felsülését jelentette a színházi benfenteseknek, kik ezúttal igen furcsa bizonyítékát szolgáltatták sokat fitogtatott jólér- tesültségüknek. Az a kicsiny társadalmi réteg, mely a pár éven át uralkodó színházi lázzal szemben meg tudta őrizni a maga izoláltságát, jóizüt nevetett a felsülésen s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a következő esztendőben (1880) már más tényezők is hozzájutottak a közönség érdeklődéséhez, melyei ettől kezdve jóidőre a városházi események s azok között elsősorban Simon Eleknek a tavaszi tisztujitásnál Szász Domokossal vívott harcai foglaltak le. ' ' 7ÁRAD1 AURÉL. A cselédkérdés Ausztráliában A pardon... ott nincsenek cselédek', hanem alkalmazottak. Ott mindeniknek van otthona, olyan a milyen, de az őket alkalmazóknál nem laknak. Ott csak bizonyos számú órára vállalkoznak és akinek olyan alkalmazott kell, hogy éjjel-nappal, akár csak nálunk, készenlétben álljon, az kinai nőt fogad, mert az olyan türelmes, hogy akár fát lehetne rajta vágni. Azért mégis lehetőleg bennszülöttet alkalmaznak a dúsgazdagok, mert a bennszülött ügyesebb, értelmesebb. Természetesen ritka helyen van alkalmazott, mert ott sem igen győzik az óránkénti 40—80 lej fizetést, akár az Egyesült Államokban, hanem maga a háziasszony dolgozik, amennyit tud, racionalizálja tennivalóit, lehetőleg konzervekkel tartja családját és olyan étlapot állit össze, hogy 1—1Y2 óra alatt régen az asztalon párolog az ennivaló. Ha azt hallja, hogy 2—3—4 órát is elfőz nálunk egy-egy nő, szembe nevetik az embert. Ausztráliában a háztartásban nagy a baj, ha ünnepi lakomát kell rendezni, mert a bejáró segítség csak nagyon ritka esetben hajlandó esti kényelmét, nyugalmát feláldozni és hiába 100—120 lej az esti rendkívüli munkájának az ára, kérdés, ha akar-e jönni? Tőle függ, hogy lesz-e estély? Miután Ausztráliában nagy a demokrácia, az egyenlőség, személyi kiszolgálás nincs. Az alkalmazott a tálat a kredencre teszi s ezzel „magad uram, ha nincs szolgád“. Ebből következik, hogy bizonyos hideg üzleti hang van az úrnő és alkalmazott között, a munkának megvan a megállapított ára, de borravaló, ajándékozás még mesében sem fordul elő! Ilyenformán a szolgai érzés sem fejlődik ki az alázatos hang ismeretlen. Csak az önérzet toronymagasságu! Szatyor, kosár az ő kezében ugyan meg nem áll. A vásárolt holmit „boy“-ok cipelik haza tarifa szerint. Megjelenése az az ismeretes elegancia, mely a divat után indul, de nem számol idővel, alka- lomszerüséggel, az anyag valódiságával. így aztán rendes dolog, hogy a megállapodásra, a megbeszélésre selyemruhában, selyemharisnyában, szőrmében jelenik meg. Sőt egyik-másik autóban, saját autóban és miután ugyanegy napon több helyen vállal 2—3~4 órai munkát, autóban is bonyolítja le a forgalmat. Igaz, hogy, bárhol Ausztráliában nagyon olcsó az autó, de hát ahhoz, hogy az alkalmazandó autóban jelenjen meg, csak az Egyesült Államokban vannak hozzászokva. De bármire is vállalkoznék a szolgálattevő kamarásnő, arra nem bírható rá, még ha szegény is, hogy esti 6 órakor idegennek dolgozzék, mert akkor ő szokott otthon családjával étkezni! Az Európából Ausztráliába férjhezment úri nőknek egy kicsit pityergősen esik, hogy tulajdonképen nekik kell alkalmazkodniok a cselédjükhöz, de hát ahány ház, annyiféle a szokás. OLCSÓ ADY Ifjúsági Antologia 34 lei, Uj versek 68 lei. Illés szekerén 68 lei, Szeretném, ha szeretnének 68 lei, Magunk szerelme 68 lei. Minden titkok verseiből 68 lei, ki látott engem 68 lei, így is történhetik 68 lei, Istenes versek 68 lei, Ady antologia 136 lei. — A boritó lapot Ady arcképe disziti. Két kötetre ingyen jár az ATHENAEUM ALMANACH Vidékre utánvéttel frankó küldi: sitrUF* Szöiő-f vagy gyiimölcs- ieiepitők figyelmébe! Ha échajlatunKnas rnegieielő kipróbált és egészséges szőlő, vagy gyümőicsíacltványt akarnak ültetni. kérjenek " árjegyzéket és tájékoztatót Tóth- fa'.usi és Társa c;tványte:epéről Tárgu-Mures— Marosvásárhely, Str S?t. Ghecrglne (Szenígyörgy u.) 9, « Pap’an,vászonéra, paplan, vészonára, paplan « P A P L it N JUDOVICSNÁL Cluj-Kolozsvár, Regele Ferdinand No. 9 Telefonszám: 858 áron beszerezhetők február JlS-ís P A P A N Paplan, vászonéra, paplan, vászonára, paplan
