Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-23 / 44. szám

a

DE7F. IFF. II. SZ^r».

Az Adeverül Argetoianu környezetéből közöl egy intörvjnt. Az illető, aki jól ismeri Ar- •getoianu gondolatait, kijelenti, hogy Argetoianu sohasem akart olyan irányban dolgozni» amely a pártokkal ellenkezésbe jönnél Ismeri a pártok nagy hibáit és jól tudja, hogy a pártoknak kell vállalniok a mai helyzetért a felelősséget, de a diktatórikus megoldásoknak, ennek ellenére sem hive. A pártokra szüksége ,van az országnak és

csak olyan kormány orvosolhatja a bajokat, amely szigorúan alkotmányos alapon áll.

Argetoianu a maga részére Sohasem kíván semmi különösebb Szerepet és támogatni fog egy olyan kormányt is, amelyben ő neki nem jutna tárca.

Kitörültek egy beszédet a naplóból.

A kamara szombati ülésén Vasiescu Misa bánsági paraszt képviselő tiltakozik az ellen, hogy az elnök rendeletére a múlt ülésen a kamattörvény tárgyalásánál mondott beszédét a Monitorul Oficialban nem közlík, mivel egyes kifejezései ellen az igazságügymi- niszter és Andrei kormánypárti képviselő óvást emelték. Hangoztatja, hogy amit mondott, az a nép hangulatát fejezi ki és csodálkozik, hogy az a parlament, amely annyira demokratikusnak hirdeti magát, lebecsüli a nép gyermekeit, akik bejutnak a parlamentbe.

Az elnök kijelenti, hogy a le nem közlési határozatot a kamará megszavazta és igy azon nem lehet változtatni.

Jön az nj agrártörvény.

Floren kormánypárti képviselő kérdést intéz a miniszterelnökhöz és a földmivelésügyi miniszterhez aziránt, hogy mi van az agrárki- sajátitások beígért, reviziójával. A legtöbb helyen igazságtalanul osztották fel a földeket és az igényjogosultak közül nagyon sokan nem jutottak az Őket megillető részhez.

Madgearu kijelenti, hogy a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel, sőt

a törvényjavaslat készen is van, azt a törvényhozó tanács kedvezően véleményezte és néhány napon belül a kamara elé terjesztik.

Pompiliu Joanitescu volt pénzügyi államtitkár negyven képviselő aláírásával parlamenti kezdeményezésre törvényjavaslatot nyújt be, amely a szesztörvénynek és az egészségügyi tör- vénynek a visszaélések megtorlásáról szóló inÁ KŐKERÍTÉS

Irta: Octave Miiabeav

Beson közelében az ut mentén két csinos, teljesen egyforma nyaraló áll. Barátságos, alacsony fakerítés veszi körül a két mosolygó villa kertjét, ama részen azonban, ami a két telket elválasztja egymástól ormótlan, három méter magas, éles cserepekkel és tüskével behintett kerítés idomtalankodik. A két szomszédos lakóház tulajdonosa halálos, engesztelhetetlenül gyűlölködő ellensége egymásnak. Aminek egyszerű, de tanulságos története a következő.

•

Anastasiu Gaudin és Izidor Fleury egyazon minisztériumban, egyazon ügyosztályban, egyazon teremben dolgoztak harmincöt éven át. Elválaszthatatlan jóbarátok voltak, soha egyetlen indulatos szó nem esett közöttük. Szenvedély télén, gondolat jnélkül való s gépiesen dologtalan életet éltek. Egyforma volt az Ízlésük, kicsinyességük, a körülöttük zugó és kavargó életből nem vettek észre semmit, am- biciózusabb, mozgékonyabb tisztviselőtársaikkal nem törődtek. Hűséges barátságukat semmi veszély sem fenyegette, mert hiszen az ülő életmód, az akta, a rossz vendéglői koszt, továbbá szellemi képességeik állandó csökkenése, ami pontos arányban állt pályájukon való fokozatos előrehaladásukkal, minden ötlettől és gondolattól, mi a megszokott életrenden tullen- dült volna, gondosan megóvta őket.

Ahogy azojnban túlhaladtak az ötven esztendőn, a közeledő öregséggel valahogy megváltozott az Ízlésük és gondolkodásuk.

— Haj, hajahaj! — sóhajtotta egy napon Gaudin, — az ember megérdemelné már a nyugalmas és békés életet.

— A nagy város az őrli az embert! — visszhangozta megértő szívvel Fleury.

— Milyen más az élet falun! Az ember ingtézkedéseit egyezteti Össze. Fejtegeti, hogy a szesztörvény erőteljes intézkedésekét tartalmaz, de ezek sokszor kereszteződnek a megfelelő egészségügyi intézkedésekkel.

Madgearil: Kérem, ne beszéljen szesztőr- vényről, mert azt még eddig nem alkalmazták.

Mirto: ifikor ön pénzügyminiszter Volt, alkalmazták? *

Madgearu: Akkor igen, de azóta nem» (Nagy derültség.)

Pompiliu Ioaniteseu: Szükség van erre a

Ezután azt fejtegeti, hogy véleménye szerint a szeszvisszaéléseket nem lehet mással letörni, csak a szeszmonopóliummal.

D. R. Ioaniteseu: Erről a kérdésről lenne szives Madgearu miniszter ur felvilágositással szolgálni.

Madgearu minisztert Miért éppen én?

D. R. Ioaniteseu: Az ellenzéken ön nagy hive volt a szeszmonopóliumnak. Konstatálom azonban, hogy

amióta miniszter, régi elveit ítt-ott cserbenhagyja.

— Például ön a trösztök ellen volt és most látom, hogy barátja a trösztöknek.

Madgearu miniszter: Ön rosszul látja Sem én, sem pedig a kormány, nem vagyunk a trösztök hivei és nem folytatunk trösztpolitikát. Ennek beszédes dokumentuma az a törvényjavaslat, amelyet Manoilescu kollegám készített és amely az ipari kényszerszindikátusokról szól. Ami

a szesznionopóliumot illeti, a kormány foglalkozik a kérdéssel.

de ezt nem lehet csak máról-holnapra megoldani. Elő kell készíteni az országot erre a váltó zásra, csak azután lehet jönni a monopóliummal, különben annak semmi eredménye sem lenne.

D. R. Ioaniteseu: Csak jöjjenek minél hamarabb. A magam részéről ajánlkozom a javaslat előadójául.

Pompiliu Ioaniteseu: kéri a kamarát, hogy benyújtott javaslatára mondják ki a sürgősséget. A kamara a sürgősséget kimondja.

Szabó Béni az iparosok érdekében beszél.

Ezután Szabó Béni magyarpárti képviselő mondott interpellációt:

ujjbaki jár egész nap, kertészkedik egy kicsit, szívja azt a jó levegőt s kutyákat nevel.

— Nagy fehér szalmakalapban halászik egész nap a patakban. Rózsák között él...

A két barát előtt mind tisztábban bontakozott ki a falusi élet kívánatos képe. Sokat beszéltek erről és megvitattak minden részletet. Amikor, pár évvel később Anastasiu Gaudin nyugalomba vonult, kis telket vásárolt magának Beson mellett és csinos házikót épített rá. Izidor Fleury a szomszédos telket szerezte meg s pár hónappal később ő is felépítette házát. A két kert közé nem is húztak kerítést. A határvonalon ott állt a közös kút, mellette kényelmes, széles pad. Ezen üldögélt most reggeltől estig a két barát.

Pár hót múlva pompás vizslakölyköt kaptak ajándékba az egyik szomszédos birtokostól. Közösen tartottak ijnast is. S közösen vásároltak illatos pipadohányt.

— Ez aztán az élet! — mondotta Gaudin örömtől csillogó szemekkel. — Semmire sincs gondja az embernek.

Fleury megveregette Gaudin vállát:

— Azt hiszem nem fogunk unatkozni. Mindenünk közös lesz, barátom. Hej, nagy kópé vagy te, Gaudin!

• »

A két ház tökéletesen hasonló volt, a kert azonban különböző. Gaudin előszeretettel viseltetett a gerániumokkal szemben, Fleury pedig inkább a petúniák barátja volt. A délelőtti rövid kertészkedéstől eltekintve az egész na- pót együtt töltötték a kút melletti pádon. Öreg szakácsnőjük minden este megbeszélte velük a másnapi ételrendet s a két barát tökéletesen meg volt elégedve a házvezetőnő tisztaságával és konyhai tudásával.

Reggelenként a kút mellett üdvözölték egymást:

— Hogy aludtál, öreg fiú?

— Nono! A ballábam!... Hát te jól aludtál.

— Hm! A derekam...

törvényre, mert

véget kell vetni annak a nagy garázdálkodásnak, amely a SzesihamisitdS körűi

folyik

— Amikor én pénzügyminiszteri államtitkár voltam, néhány százmilliós büntetést osztottam ki a feketéBzeszeseknek.

Közbeszólások a liberális pártból: Azokat a büntetéseket leszállították. Ki szállította le?

Pompiliu Ioaniteseu: Én nem tudom. Én a magam részéről nein.

— Van szerencsém a hadügyminiszter úrhoz — mondotta — a következő interpellációt intézni. A lovassági főfelügyelőség 1930 október má- sodikán kelt 60281 számú rendeletével bukaresti helyiségébe árlejtést hirdetett a sehimbások 1931 évi lovassági korosztály felszerelésére. Ez árlejtésen részt vettek a brassói szabóiparosok is. Az árlejtési rendeletet a temesvári és kolozsvári kereskedelmi és iparkamarák intervenciójára, a 62476 számú rendelettel megsemmisítették, azért, hogy a felszerelést az illető vidékek szabóiparosainál szerezhessék be az illető újoncok. Ezután a lovassági főfelügyelőség újabb körrendeletét bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy a lovassági felszerelés kizárólag a ploestii lovasezred által bemutatott minta szerint készíthető, egyben az idevónatkozó korábbi rendeletéit megsemmisítette. Ezeknek a rendelkezéseknek ellenére a harmadik divízió a lovassági újoncok felszerelésének szállítását a bukaresti Moisescu szabó cégnek adta ki,

kizárva a szállításból az összes brassói és vidéki szabóiparosokat, jóllehet ezek hajlandók voltak olcsóbban is dolgozni. A harmadik divízió ezen rendelkezése ellentétben van a lovassági főfelügyelőség fent emlitett rendeletével, amely éppen azért hozatott, hogy a lovassági újoncok ott csináltathassák felszerelésüket, ahol akarják. Mivel a fentebb emlitett rendelkezéssel ellenkező intézkedés, amely nyilvánvalóan ellenkezik a szállítási törvényeknek a közmunkák árlejtés utján való kiadásáról szóló szakaszaival,

sérti a kisiparosok érdekeit, kérem a hadügyminiszter sürgős intézkedését aziránt, hogy a lovassági főfelügyelőség njabb rendelkezésének minden irányban érvény szereztessék.

Fleury azután Bzemlét tartott a barackfái

felett, mik sehogysem akartak levelet hajtani. Gaudin ezalatt a cseresznyefákat próbálta életre melengetni. Aztán újra összekerültek a pa- doh.

— Ma péntek van, mi? — kérdezte Gandin.

— Igen. Legalábbis tegnap csütörtök volt.

— Hm. Akkor holnap szombat lesz!

— ügy van, öreg Gaudin.

— Természetesen, vén Fleury barátom.

Aztán karjukat egymásbakulcsolva hosszan

hallgattak, pillantásukat a távolba szögezve, arra, amerre Párizs ködlött és piszkos füstfelhőkkel vonta he a horizontot. Ugylátszott, mintha mindketten mélyértelmü dolgokon töprengenének, pedig valójában tnem gondoltak semmire.

Néha a minisztérium is szóba került közöttük. De mindkettőjük emlékezetében olyan elmosódva és messziről tűnt fel a harmincöt esztendő, hogy ilyenkor (nem tudtak másra visszaemlékezni, mint a szakállas portás csillogó, ezüst egyenruhájára s arra, milyen mély tisztelettel köszöntötte őket, ha elhaladtak páholya előtt.

— Vittük valamire az életben, derék Fleury barátom! — mondotta ilyenkor Gaudin elégedetten.

— Igén bizony! A maga otthonában van az ember és független, — ujjongott Fleury. — Érted, mi ez? Füg-get-len!

Ekkor történt, hogy az öreg házvezetőnő felmondta állását, mert a leányához költözött s pár nappal később csinos, fiatal falusi leány foglalta el a helyét. Némi id* zökkenőtől eltekintve a konyhával és tisztasággal nem volt semmi baj, a két jóbarát viszonya azonban egyszerre megváltozott.

Egy este, vacsora előtt, Gaudin azzal állt élő, hogy újra kell festeni a kerítést.

— Helyes! mondotta Fleury. — S milyen színre festessük.

A miniszteri régi barátai faggatják