Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-23 / 44. szám

a DE7F. IFF. II. SZ^r». Az Adeverül Argetoianu környezetéből kö­zöl egy intörvjnt. Az illető, aki jól ismeri Ar- •getoianu gondolatait, kijelenti, hogy Argetoia­nu sohasem akart olyan irányban dolgozni» amely a pártokkal ellenkezésbe jönnél Ismeri a pártok nagy hibáit és jól tudja, hogy a pár­toknak kell vállalniok a mai helyzetért a fele­lősséget, de a diktatórikus megoldásoknak, en­nek ellenére sem hive. A pártokra szüksége ,van az országnak és csak olyan kormány orvosolhatja a ba­jokat, amely szigorúan alkotmányos alapon áll. Argetoianu a maga részére Sohasem kíván semmi különösebb Szerepet és támogatni fog egy olyan kormányt is, amelyben ő neki nem jutna tárca. Kitörültek egy beszédet a naplóból. A kamara szombati ülésén Vasiescu Misa bánsági paraszt képviselő tiltakozik az ellen, hogy az elnök rendeletére a múlt ülésen a ka­mattörvény tárgyalásánál mondott beszédét a Monitorul Oficialban nem közlík, mivel egyes kifejezései ellen az igazságügymi- niszter és Andrei kormánypárti képviselő óvást emelték. Hangoztatja, hogy amit mondott, az a nép hangulatát fejezi ki és csodálkozik, hogy az a parlament, amely annyira demokratikus­nak hirdeti magát, lebecsüli a nép gyermekeit, akik bejutnak a parlamentbe. Az elnök kijelenti, hogy a le nem közlési határozatot a kamará megszavazta és igy azon nem lehet változtatni. Jön az nj agrártörvény. Floren kormánypárti képviselő kérdést in­téz a miniszterelnökhöz és a földmivelésügyi miniszterhez aziránt, hogy mi van az agrárki- sajátitások beígért, reviziójával. A legtöbb he­lyen igazságtalanul osztották fel a földeket és az igényjogosultak közül nagyon sokan nem ju­tottak az Őket megillető részhez. Madgearu kijelenti, hogy a kormány foglal­kozik ezzel a kérdéssel, sőt a törvényjavaslat készen is van, azt a tör­vényhozó tanács kedvezően véleményezte és néhány napon belül a kamara elé terjesztik. Pompiliu Joanitescu volt pénzügyi államtit­kár negyven képviselő aláírásával parlamenti kezdeményezésre törvényjavaslatot nyújt be, amely a szesztörvénynek és az egészségügyi tör- vénynek a visszaélések megtorlásáról szóló in­Á KŐKERÍTÉS Irta: Octave Miiabeav Beson közelében az ut mentén két csinos, teljesen egyforma nyaraló áll. Barátságos, ala­csony fakerítés veszi körül a két mosolygó vil­la kertjét, ama részen azonban, ami a két tel­ket elválasztja egymástól ormótlan, három mé­ter magas, éles cserepekkel és tüskével behin­tett kerítés idomtalankodik. A két szomszé­dos lakóház tulajdonosa halálos, engesztelhe­tetlenül gyűlölködő ellensége egymásnak. Ami­nek egyszerű, de tanulságos története a követ­kező. • Anastasiu Gaudin és Izidor Fleury egyazon minisztériumban, egyazon ügyosztályban, egyazon teremben dolgoztak harmincöt éven át. Elválaszthatatlan jóbarátok voltak, soha egyetlen indulatos szó nem esett közöttük. Szenvedély télén, gondolat jnélkül való s gépie­sen dologtalan életet éltek. Egyforma volt az Ízlésük, kicsinyességük, a körülöttük zugó és kavargó életből nem vettek észre semmit, am- biciózusabb, mozgékonyabb tisztviselőtársaik­kal nem törődtek. Hűséges barátságukat sem­mi veszély sem fenyegette, mert hiszen az ülő életmód, az akta, a rossz vendéglői koszt, to­vábbá szellemi képességeik állandó csökkenése, ami pontos arányban állt pályájukon való fo­kozatos előrehaladásukkal, minden ötlettől és gondolattól, mi a megszokott életrenden tullen- dült volna, gondosan megóvta őket. Ahogy azojnban túlhaladtak az ötven esz­tendőn, a közeledő öregséggel valahogy meg­változott az Ízlésük és gondolkodásuk. — Haj, hajahaj! — sóhajtotta egy napon Gaudin, — az ember megérdemelné már a nyu­galmas és békés életet. — A nagy város az őrli az embert! — vissz­hangozta megértő szívvel Fleury. — Milyen más az élet falun! Az ember ing­tézkedéseit egyezteti Össze. Fejtegeti, hogy a szesztörvény erőteljes intézkedésekét tartalmaz, de ezek sokszor kereszteződnek a megfelelő egészségügyi intézkedésekkel. Madgearil: Kérem, ne beszéljen szesztőr- vényről, mert azt még eddig nem alkalmazták. Mirto: ifikor ön pénzügyminiszter Volt, al­kalmazták? * Madgearu: Akkor igen, de azóta nem» (Nagy derültség.) Pompiliu Ioaniteseu: Szükség van erre a Ezután azt fejtegeti, hogy véleménye sze­rint a szeszvisszaéléseket nem lehet mással le­törni, csak a szeszmonopóliummal. D. R. Ioaniteseu: Erről a kérdésről lenne szives Madgearu miniszter ur felvilágositással szolgálni. Madgearu minisztert Miért éppen én? D. R. Ioaniteseu: Az ellenzéken ön nagy hi­ve volt a szeszmonopóliumnak. Konstatálom azonban, hogy amióta miniszter, régi elveit ítt-ott cser­benhagyja. — Például ön a trösztök ellen volt és most látom, hogy barátja a trösztöknek. Madgearu miniszter: Ön rosszul látja Sem én, sem pedig a kormány, nem vagyunk a trösztök hivei és nem folytatunk trösztpolitikát. Ennek beszédes dokumentuma az a törvényja­vaslat, amelyet Manoilescu kollegám készített és amely az ipari kényszerszindikátusokról szól. Ami a szesznionopóliumot illeti, a kormány foglalkozik a kérdéssel. de ezt nem lehet csak máról-holnapra megolda­ni. Elő kell készíteni az országot erre a váltó zásra, csak azután lehet jönni a monopólium­mal, különben annak semmi eredménye sem lenne. D. R. Ioaniteseu: Csak jöjjenek minél ha­marabb. A magam részéről ajánlkozom a javas­lat előadójául. Pompiliu Ioaniteseu: kéri a kamarát, hogy benyújtott javaslatára mondják ki a sürgőssé­get. A kamara a sürgősséget kimondja. Szabó Béni az iparosok érdekében beszél. Ezután Szabó Béni magyarpárti képviselő mondott interpellációt: ujjbaki jár egész nap, kertészkedik egy kicsit, szívja azt a jó levegőt s kutyákat nevel. — Nagy fehér szalmakalapban halászik egész nap a patakban. Rózsák között él... A két barát előtt mind tisztábban bontako­zott ki a falusi élet kívánatos képe. Sokat be­széltek erről és megvitattak minden részletet. Amikor, pár évvel később Anastasiu Gaudin nyugalomba vonult, kis telket vásárolt magá­nak Beson mellett és csinos házikót épített rá. Izidor Fleury a szomszédos telket szerezte meg s pár hónappal később ő is felépítette házát. A két kert közé nem is húztak kerítést. A határ­vonalon ott állt a közös kút, mellette kényelmes, széles pad. Ezen üldögélt most reggeltől estig a két barát. Pár hót múlva pompás vizslakölyköt kap­tak ajándékba az egyik szomszédos birtokostól. Közösen tartottak ijnast is. S közösen vásárol­tak illatos pipadohányt. — Ez aztán az élet! — mondotta Gaudin örömtől csillogó szemekkel. — Semmire sincs gondja az embernek. Fleury megveregette Gaudin vállát: — Azt hiszem nem fogunk unatkozni. Min­denünk közös lesz, barátom. Hej, nagy kópé vagy te, Gaudin! • » A két ház tökéletesen hasonló volt, a kert azonban különböző. Gaudin előszeretettel vi­seltetett a gerániumokkal szemben, Fleury pe­dig inkább a petúniák barátja volt. A délelőtti rövid kertészkedéstől eltekintve az egész na- pót együtt töltötték a kút melletti pádon. Öreg szakácsnőjük minden este megbeszélte velük a másnapi ételrendet s a két barát tökéletesen meg volt elégedve a házvezetőnő tisztaságával és konyhai tudásával. Reggelenként a kút mellett üdvözölték egy­mást: — Hogy aludtál, öreg fiú? — Nono! A ballábam!... Hát te jól aludtál. — Hm! A derekam... törvényre, mert véget kell vetni annak a nagy garázdál­kodásnak, amely a SzesihamisitdS körűi folyik — Amikor én pénzügyminiszteri államtitkár voltam, néhány százmilliós büntetést osztottam ki a feketéBzeszeseknek. Közbeszólások a liberális pártból: Azokat a büntetéseket leszállították. Ki szállította le? Pompiliu Ioaniteseu: Én nem tudom. Én a magam részéről nein. — Van szerencsém a hadügyminiszter úrhoz — mondotta — a következő interpellációt intéz­ni. A lovassági főfelügyelőség 1930 október má- sodikán kelt 60281 számú rendeletével bukaresti helyiségébe árlejtést hirdetett a sehimbások 1931 évi lovassági korosztály felszerelésére. Ez ár­lejtésen részt vettek a brassói szabóiparosok is. Az árlejtési rendeletet a temesvári és kolozs­vári kereskedelmi és iparkamarák intervenció­jára, a 62476 számú rendelettel megsemmisítet­ték, azért, hogy a felszerelést az illető vidékek szabóiparosainál szerezhessék be az illető újon­cok. Ezután a lovassági főfelügyelőség újabb körrendeletét bocsátott ki, amelyben elrendeli, hogy a lovassági felszerelés kizárólag a ploestii lovasezred által bemutatott minta szerint ké­szíthető, egyben az idevónatkozó korábbi rende­letéit megsemmisítette. Ezeknek a rendelkezé­seknek ellenére a harmadik divízió a lovassági újoncok felszerelésének szállítását a bukaresti Moisescu szabó cégnek adta ki, kizárva a szállításból az összes brassói és vidéki szabóiparosokat, jóllehet ezek hajlandók voltak olcsóbban is dol­gozni. A harmadik divízió ezen rendelkezése el­lentétben van a lovassági főfelügyelőség fent emlitett rendeletével, amely éppen azért hoza­tott, hogy a lovassági újoncok ott csináltathas­sák felszerelésüket, ahol akarják. Mivel a fen­tebb emlitett rendelkezéssel ellenkező intézke­dés, amely nyilvánvalóan ellenkezik a szállí­tási törvényeknek a közmunkák árlejtés utján való kiadásáról szóló szakaszaival, sérti a kisiparosok érdekeit, kérem a hadügyminiszter sürgős intézkedését aziránt, hogy a lovassági főfelügyelőség njabb rendelkezésének minden irányban érvény sze­reztessék. Fleury azután Bzemlét tartott a barackfái felett, mik sehogysem akartak levelet hajtani. Gaudin ezalatt a cseresznyefákat próbálta élet­re melengetni. Aztán újra összekerültek a pa- doh. — Ma péntek van, mi? — kérdezte Gandin. — Igen. Legalábbis tegnap csütörtök volt. — Hm. Akkor holnap szombat lesz! — ügy van, öreg Gaudin. — Természetesen, vén Fleury barátom. Aztán karjukat egymásbakulcsolva hosszan hallgattak, pillantásukat a távolba szögezve, arra, amerre Párizs ködlött és piszkos füstfel­hőkkel vonta he a horizontot. Ugylátszott, mintha mindketten mélyértelmü dolgokon töp­rengenének, pedig valójában tnem gondoltak semmire. Néha a minisztérium is szóba került kö­zöttük. De mindkettőjük emlékezetében olyan elmosódva és messziről tűnt fel a harmincöt esztendő, hogy ilyenkor (nem tudtak másra visszaemlékezni, mint a szakállas portás csil­logó, ezüst egyenruhájára s arra, milyen mély tisztelettel köszöntötte őket, ha elhaladtak pá­holya előtt. — Vittük valamire az életben, derék Fleury barátom! — mondotta ilyenkor Gaudin elége­detten. — Igén bizony! A maga otthonában van az ember és független, — ujjongott Fleury. — Érted, mi ez? Füg-get-len! Ekkor történt, hogy az öreg házvezetőnő felmondta állását, mert a leányához költözött s pár nappal később csinos, fiatal falusi leány foglalta el a helyét. Némi id* zökkenőtől elte­kintve a konyhával és tisztasággal nem volt semmi baj, a két jóbarát viszonya azonban egy­szerre megváltozott. Egy este, vacsora előtt, Gaudin azzal állt élő, hogy újra kell festeni a kerítést. — Helyes! mondotta Fleury. — S milyen színre festessük. A miniszteri régi barátai faggatják

Next

/
Thumbnails
Contents