Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-23 / 44. szám

XJF, WF. ii. S2TJM. 3 Á törvényszéki vádtanács szerint nem történt vesztegetés! Mást élna pos I etartóztatás után sza- badlábralielyezték Glasner főrabbit Szombaton délután diákcsoporiok vonultak fel a törvényszék elé, de nem tudták befolyásolni a vádtanács döntését - A vádtanácsi határozat a várakozó zsidó híveket leszorították a járdáról (Kolozsvár, február 21.) Az egész országban óriási feltűnést keltett Glasner Akiba-ügy szom­baton, mint előrelátható volt, megnyugtató meg­oldáshoz jutott, amennyiben úgy a vizsgálóbíró, mint a törvényszéki vádtanács elrendelte a fő­rabbi és a vele együtt letartóztatott hitközségi alkalmazottak szabadlábrahelyezését, ami az esti órákban nagy izgalmak közepette meg is történt. A kora reggeli órákban, mikor a bíróság megkezdi munkáját, már szállingóztak az ortho­dox főpap hívei a törvényszékre, hogy leggyor­sabban értesüljenek az ügyben történő legcse­kélyebb változásokról is. Igaz, hogy szombaton nemcsak Glasner Akiba főrabbi óriási feltűnést keltett letartóztatása, hanem a Cur Salom-per befejező beszédeinek meghallgatása is erősen vonzotta Kolozsvár zsidóságát. A törvényszék folyósóin csoportokba tömörülve tárgyalták az orthodox hivők Glasner Akiba ügyét. Mindenki sajnálkozott rajta, hogy a főrabbi, ha csak egy napra is fogházba került, különösen arról esett sok szó, hogy éppen a szent szombat napján kell a főpapnak fogházban lennie. lövőknek. Tizenkét óra felé tanácskozás volt Pilipescu főügyész, Dunca vizsgálóbíró, Colfes- cu cs Bireeseu ügyészek között, amelyen a ki- szivárgott hírek szerint afelett vitatkoztak, he­lyes-e továbbra is fogvatartani a főrabbit? A tanácskozás után dr. Dunca vizsgálóbíró, aki­hez áttették az ügy aktáit s akinek hatáskörébe tartozott a további letartóztatásra, vagy sza- badlábrahelyezésre a döntés, visszavonult szó bájába s rövid idő múlva magához vezettette Glasner Akibát, Kosenfeld Mihályt és Löffler Vilmost, akik előtt kihirdette, hogy nem lát semmi indokot fennforogni a további fogvatar- tásra s ezért elrendeli szabadlábrahclyezésüket. Délntán összeül a vádtanács. Most már csak az volt hátra a végzés vég­rehajtásához, hogy az ügyészség is megnyugod jón a vizsgálóbírói határozatban. Ez azonban nem történt meg, Colfescn ügyész felebbezett s igy a vádtanácsnak kellett döntenie az ügy­ben. Tekintve azonban, hogy ekkor már 1 óra volt, a törvényszék bírói mind eltávoztak s igy Modern borotválkozás szappan, víz, ecset és dörzsölés nélkül két perc alatt lehetséges a világhírű CÎTO- MOLL krémnél . Ezer előnye van (és semmi hátránya)a szappannal szemben. Használata valóságos jótóteménya bőrnek. Egy próba- tubus hat lei. - Óvakodjék az utánzatoktól. nem tarthatták meg a délelőtt folyamán a vád­tanácsi ülést, amelynek elmaradása még hétfőig a fogházban tartott^ volna a főrabbit. Szeren­cse volt, hogy a Cur Salom-perben ekkor hang­zottak el az utolsó szavají s a Puscariu elnök­ből és Hortopan szavazóbiróból álló tanács késznek mutatkozott arra, hogy ha nem is dél­előtt, de délután 4 órakor mint vádtanáes fog­lalkozzék az ügyész felebbezésével. Délután 4 órára a törvényszék környéke va­lósággal feketédet az érdeklődőktől, azonban az épületbe senkit sem engedett be a kapuba állí­tott rendőrosztag, csupán az érdekelt ügyvéde­ket és a sajtó munkatársait. A vádtanácsi ülé­sen megjelent Colfeseu ügyész, a három letar­tóztatott képviseletében pedig dr. Fischer Tiva­dar kamarai képviselő, dr. Ghilezan és dr. Klein ügyvédek. Négy órakor pontosan meg is kezd­ték az ülést. Két fogházőr bevezette az üléste­rembe a három „vádlottját. Glasner Akiba fel­emelt fővel, határozott léptekkel, de igen sáp- padtan haladt végig a folyósón, mig társain sokkal szembetűnőbben mutatkoztak a belső iz­galom jelei. Négytől hét óráig, tehát összesen három tel­jes órán keresztül tartott a vádtanácsi ülés, mi­alatt egyre gyűlt az érdeklődő közönség a Hon­véd uccában. A vádtanács zárt tárgyalásokat tart, melyeken a hivatalos érdekelteken kivid senki más nem vehet részt. Csupán szófoszlá­nyok hangzottak ki a teremből, amint egymás­után felszólaltak az ügyész s a védelem képvi­selői. A vizsgálóbíró a letartóztatás ellen. így tartott ez az egész délelőttön keresztül. Az ügyészségi folyósó ajtajába rendőröket állí­tottak, akik nem adtak utat a tömegesen érdek­— Zöldre, természetesen. i — Miért természetes ez? Én azt mondom, inkább fehérre. — A fehér az nem jó. Másnap már piszkos. És én rá sem tudok nézni. — Én meg a zöldet utálom. A zöld nem szin. Zöld van itt elég. — Éppen azért! S miért mondod, hogy a nőid nem szin? — A zöld szin utálatos! — Mi? Hát pedig a kerítés zöld lesz! — Az enyém fehér. Gaudin izgatottan ugrott fel helyéről: — Úgy? Célzás akar ez lenni? — Vedd, ahogy akarod. — Fleury. — Gaudin. A két barát farkasszemet nézett egymással Akkor aztán Fleury kitört: — Én ragaszkodom a fehér kerítéshez. Kü­lönbeni is elég volt nekem abból, hogy minden dolgomba beleüsd az orrodat. Te építetted fel a házamat, te rendezted be a lakást, te ültet­ted teli a kertemet s beleártod magad minden ügyembe, amihez semmi közöd sincs. Jóllaktam már ezzel! — Mit mondtál? Hát ez a hála? — kiáltotta Gaudin. — Közönséges, hálátlan disznó vagy. — S te... te pedig vén hülye! Igejnis vén hülye. — Fleury nr! — Gandin ur! ökölbe szoritott kézzel, dühödten meredtek közvetlen közelből egymásra. A szitkok egy­mást követték. — Uram, megtiltom, hogy a kertembe te­gye a lábát. — S ha ön mégegyszer a szemem elé kerül, letöröm a derekát. A fiatal szakácsnőt másnap elbocsátották. A közös vizslát ajáindékba adták neki. S még aznap felépült az ormótlan kőkerí­tés Anastasiu Gaudin és Izidor Fleury kertje között. A vádtanáes kihirdeti döntését Hét órakor kinyílt az ajtó, kivezették a há­rom letartóztatottat, elhagyták a termet az ügyész s az ügyvédek, is s csupán a két bíró ma­radt benn. Nehány perc múlva behívatták a fe­leket s most már a közönség is meghallgathatta a határozat kihirdetését. Puscariu elnök olvas­sa a döntést, mialatt az uccáról egyszerre han­gos zaj, kiabálás tör fel. — A törvényszék úgy látta, hogy a vádlot­tak cselekedete nem ütközik a Btk. 41. paragra­fusába, mivel nem illegális cselekedetre akar­ták rábírni a megvesztegetési összeggel Clonta rendőrségi főtitkárt. Glasner Akiba főrabbi cse­lekedete csupán erkölcsi szempontból kifogá­solható, hogy személyesen jelentkezett egy tiszt­viselő lakásán, borítékban pénzt adott át neki, tekintve azonban, hogy ezzel csupán egy mi niszteri rendelet végrehajtását akarta siettetni, tehát, amit amúgy is meg kellett volna tennie az illető tisztviselőnek, nem lehet sző megvesz­tegetésről. Ami az ügyész ur azon bejelentését illeti, hogy a vizsgálat érdekében szükség vol­na a további fogvatartásra, ezt nem vehetjük tekintetbe, mivel a tettenéréssel teljesen ki van merítve az ügy. Azt ugyancsak nem lehet elfo­gadni, mint a letartóztatás melletti indokot, hogy esetleg újabb vádak merülnének fel a vád­lottak ellen. Ezek alapján tehát visszautasítjuk az ügyész ur felebbezését s megerősítjük a vizs­gálóbíró szabadlábra helyezési végzését. Glasner főrabbi a kedvező döntés után meg­hajolt a bíróság előtt: — Köszönöm szépen, — mondotta. — Mi csak kötelességünket végeztük, — há­rította el magáról a köszönetét az elnök. Ezntán a három vádlottat visszavezették a fogházba, hogy a hátralevő formaságoknak ele­get tegyenek. Antiszemita himnusz a törvényszék elöli Közben a törvényszék elé száztagú diákcso­port vonult fel. Elénekelték az antiszemita him­nuszt s az uccán elhelyezkedett zsidóságot le­szorították a törvényszék előtti uccarészről. Rö­videsen rendőr különítmény jelent meg, amely azután a Bocskay-térre szorította a diákokat, akiket ott szét is oszlattak. Félnyolc óra felé aztán simán, minden incidens nélkül hagyták el a fogházat Glasner Akiba, Rosenfeld Mihály és Löffler Vilmos. Glpsner főrabbi a reá várakozó autóba ült s hazatért a közel másfélnapos elzá­rás után lakására. Tjunyaby Sándor kapja a (Budapest, február 21.) Február 23-án, hét­főn adják ki a tavalyi Vojnits-dijat, a legje­lentékenyebb magyar irodalmi jutalmat, mely- lyel évről-évre a legsikeresebb és egyben lehe­tőleg legértékesebb darabot tünteti ki az Aka­démia. A pályadij feltételeinek az idei újdon­ságok közül feltétlenül a Feketeszáru cseresz­nye felelt meg leginkább. A darab tegnap ke­rült hetvenegyedszer színre a Vígszínházban és anyagi sikerét megfelelő erkölcsi'siker kisérte. Ezt az álláspontot képviselte Kéky Lajos refe­rátuma is, melynek alapján az Akadémia Voj- nits-dij bizottsága egyhangúan Hunyady Sán­dornak ítélte tavalyi jutalmát. A Vojnits-dij a békeévekben még szép anyagi kitüntetést je­lentett a díjnyertesre, mely ma azonban már csupán szimbolikus értékkel bir. Színházi és irodalmi körökben nagy megelégedéssel fogad­ták a Vojnits-bizottság döntését. Hnnyady Sán­dor darabjának 75. előadására Budapestre ér­kezik, ahol személyesen veszi át a kitüntetést. Mihály Ernő: Autójavítás és az autójavitó-mühelyek berendése, veze­tése, autógumim ja vitása, vulkanizálja. Vidékre után. véttei küldi: Lepage, Kvár.

Next

/
Thumbnails
Contents