Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-22 / 43. szám
HIV. ÉVF. 43. SZÁM. 7 KujtrsWrsjíc R hóstáüföldészek Ganossa-Járása a kétszeres adóztatás miatt A földműves adói ffeeí, meri termelő és adót fizet, mert „kereskedő*1 is... — Egy kostákról két bőrt lehúzni — nemcsak elviselhetetlen terhet jelent, hanem törvénytelen is — Küldöttség a városházán és a pénzügyigazgatóságon (Kolozsvár, február 20.) Hóstát, Kolozsvár városának ez a külön birodalma ismét panasz- áradattól hangos. A hóstáti becsületes és munkás földmivelő társadalom pedig mindenkor derekasan vette ki a részét a közteherviselésből. Az államkincstár, ha adóztatásról van szó, sohasem ismert velük szemben kíméletet. Mindig megnyomták az adócsavart, s ha nem fizettek, könyörtelenül megjelent a végrehajtó. A magas adóztatás mindig fájt a hóstátiaknak, de az ellen alig tehettek valamit. F-elebbezésekkel éltek ugyan, de a felebbező bizottságok könyörteleneknek mutatkoztak. Ez kétszeres munkára serkentette a földmives társadalmat, fizette a magas adót és csendesen tűrt és hallgatott. A mult évben azonban oTyan sérelem érte, ami még az adófronton is szokatlan, mert nemcsak mint termelőt, hanem mint kereskedőt is magas adóval sújtották u hóstáti gazdát. Egy rókáról pedig két bőrt lehúzni nem lehet. A hóstáti földmives vagy termelő, vagy kereskedő, de egy személyben mind a kettő nem lehet. Itt azonban minden lehetséges. Az adókivető bizottságok kicsiségekre nem néznek. Az adótörvényt úgy csűrik és csavarják, ahogy éppen jól esik és ahogy a kincstár a legjobban jön ki. Tehát kisütötték azt, hogy a hóstáti íöld- mivesek nemcsak termelők, hanem kereskedők is. Ebben van valami igazság. Tudniillik a hós- tátiak valóban termelnek és árusítanak is. De ez az árusítás nem a főfoglalkozásuk, ők a valóságban csak termelők és éppen úgy, mint minden más termelő a világon, igyekszik terményein túladni. Aí adókivetőbizottságok azonban nem vették figyelembe az adótörvénynek azt az intézkedését, hogy ha a termelő, mint ilyen, meg van adóztatva, akkor mint kereskedő adót nem köteles fizetni. A hóstáti földmivesek azonban a múltban kétféle állami adót fizettek, magas termelési adót és kereskedelmi adót. Az előbbi még csak hagyján, de az utó'bbi adónem rendkívül súlyosan érintette a hóstáti földmivestái'sadalmat. jMeg van állapítva, hogy csaknem minden földmives gazda évenként kétezer lejtől négyezer lejig külön kereskedelmi adóval is meg van róva, ami a mai gondterhes világban rendkívül érzékenyen sújtja a hóstáti népet. Nemrégen Tartia adminisztrátor előtt Brr- lázs István vezetésével küldöttség jelent meg. A küldöttség szónoka még meg sem szólalt, Tartia adminisztrátor máris kijelentette: — Tudom miről van szó, a hóstáti földészek- nek igazuk van, kétféle adóztatásban nem részesülhetnek. A hóstáti küldöttség mégis elpanaszolta a sérelmeit és most is, mint mindig Ígéreteket kapott. Egyesek a kerületi kapitányság utján igaAMBROSI.FISCHER&CQ AIUDJUD-ALBA Szőlőoltványok, alanyvesszők, gyü= mölcsfák, diszfák, rózsák stb. legjobb beszerzési forrása. Árjegyzék kívánatra díjtalan zolták, hogy termeléssel foglalkoznak és nem kereskedők. Meg is indult az eljárás, de ez olyan Költséges volt, hogy a végén többet emésztett fel, mint maga a kereskedelmi adó. Most tehát a földészek a kolozsvári városi tanácshoz fordultak és arra kérték a polgármestert, hogy a város a pénzügyigazgatósághoz egy átiratot küldjön, amely egyszersmindenkorra figyelmezteti az adókivető bizottságokat, hogy a hóstáti földészek esak mint termelők adóztathatók meg és a pénzügyi hatóságok ne kérjenek tőlük erre vonatkozólag külön bizonyítványokat. Figyelemreméltó, hogy a szomszédközségek földészei sokkal kevesebb adót fizetnek és éppen ők is úgy árusítják a piaci termékeiket, mint a hóstátiak. Őket senki sem minősiti kereskedőknek. Sőt, az igazi kereskedők, akik a szomszédos falvakban olcsón összevásárolják a terményeket s azt beszállítják a kolozsvári piacra, csak jelentéktelen taxát fizetnek és az adóztatás alól csaknem teljesen kibújnak. Ilyen körülmények között természetes, hogy veszedelmes konkurrenciát csinálnak a hóstáti termelőknek is. Felhívjuk e helyen újból Tartia adminisztrátor ur figyelmét, hogy az adókivető bizottságoknak adjon utasítást, hogy a jövőben a hóstáti földmivesekkel szemben több kiméle- tet tanúsítsanak, járjanak el az adótörvények értelmében és mindazokat a gazdákat, akik kimondottan zöldségáruk termelésével foglalkoznak, csak mint termelőket adóztassák meg, s a kereskedelmi adó alól mentesítsék. Ez nemcsak a hóstátiaknak, hanem egész Kolozsvár polgárságának is az érdeke, mert a kétszeres adóztatás drágábbá teszi a piaci árukat, amit habár közvetve is — az egész kolozsvári fogyasztó közönség érez meg. A szatmári Dácia szálló igazgatója botrányos módon inzultált egy uriasszonyt és egy színésznőt Az angol urak nem tudnak nő nélkül mulatni — Szatmár egész társadalma föl van háborodva a botrány miatt (Szatmár, február 20.) A szatmári társaságokban napok óta kinos botrányról suttognak, mely a város legnagyobb és legelőkelőbb szállodájában, a Dáciában játszódott le. A kinos botrány szenvedő hőse egy vidéki uriasszony és egy színésznő, akiket a szálloda igazgatója Ízléstelen és botrányos módon molesztált. A botrány előzménye az, hogy a nagykárolyi leégett miigőzmalmot likvidáló Budapestről érkezett angol bizottság, munkája befejezése után, autókon Szatmárra érkezett és a Dá- cia-kávéházban megvacsorázott egy külön helyiségben. A hangulat kitűnő volt és ugyancsak fogytak a különféle drága italok. Két óra után, amikor a jókedv már tetőfokra hágott, a társaság Horváth János kávésnak azt a kívánságát fejezte ki, hogy táncolni szeretnének, ehhez pedig hölgyek kellenének. Szatmár azonban csak egy kis város s Horváth kétségbeesett erőlködése dacára sem talált ebben az időben szórakozni vágyó nőket. Már- már úgy látszott, hogy a hangulat végleg befagy s az angolok távozni készültek, amikor Sarkadinak, a szálloda igazgatójának mentő ötlete támadt. Bekopogott az emeleten egy vidéki uriaszszony szobájába, azt gondolva, hogy merészséggel meg lehet menteni a kiadósnak ígérkező estét. Az uriasszony, aki már aludt, a Sarkadi kopogtatására riadtan kérdezte, ki az és mit akar? Mikor megtudta, hogy a szálloda igazgatója, rossz sejtelmei támadtak, azt hitte, talán otthon történt valami baj. Gyorsan felöltözött és ajtót nyitott. Sarkadi belépett. Meg lehetett zavarodva kissé, mert akadozva kezdte előadni mondóká- ját. Az uriasszony csak nehezen értette meg a zavaros előadásból, hogy Sarkadi ur azt szeretné, menjen le a kávéházban mulató angolok társaságába, mert igy könnyen megkereshet ötezer lejt. Amikor tudatára ébredt a valóságnak, megszédült, hirtelen olyan érzése támadt, hogy menten el kell ájulnia. Maga sem emlékszik tisztán vissza, hogyan tuszkolta ki szobájából a szállodaigazgatót. Majd órákig tartó sirógör- csöt kapott, de a szálloda személyzete az igazgatótól való félelme miatt, nem mert segítségére sietni. Sarkadi ezután az ugyancsak ezen az emeleten lakó színésznőnél próbálkozott, de itt is visszautasításra talált. Végre elökem! egy mulatni vágyó hölgy Közben Horváth ismét rémülten rohant Sarkadihoz, hogy gyorsan kerítsen egy nőt, mert már nem tudja sokáig visszatartani az angolokat. Sarkadi átrohant a Viktória szállóba, ahonnan kis idő múlva diadalmasan tért visz- iza egy Boldor Anna nevű nagyváradi illetőségű leánnyal. A hangulat meg volt mentve. Az angolok maradtak, Horváth és Sarkadi pedig megelégedetten dörzsölték tenyerüket. Mégis csak sikerült ebben a nehéz világban megmenteni a jó üzletet. A továbbiakban hagyjuk Boldor Annát beszélni, ő nem resteli és elmondja nyíltan, hogyan követték el a Dacia bérlői ezt a jó üzletet, teljes mértékben kimerítően a „kerités“ tényál- ladékát. — Huszonöt éves biharmegyei születésű vagyok, mondja Boldor Anna. Állandó lakhelyem Nagyvárad, Telek ucca 40. szám. Jelenleg Szat- máron tartózkodom a Victoria szálloda 47-es számú szobájában. 1931. február 12-én éjjel egy és két óra között bekopogott szállodai szobámba egy Sarkadi nevű ur, a Dácia igazgatója és az ajtón keresztül arra kért, hogy menjek le a portás szobájába, mert fontos beszélni valója volna velem. Nem akartam menni, de mégegyszer bekopogott, ekkor már egy másik ur is volt a társaságában, aki szintén rábeszélt, hogy öltözzem fel és menjek velük a Dáciába, ahol egy angol társaság mulat, akik táncos partnert keresnek. — Felöltöztem és a másik úrral átmentünk a Dáciába, de ennek az urnák a nevét nem akarom megnevezni. A Dácia első emeleti helyiségében a lépcsőháztól jobbra! van az a helyiség, ahol Sarkadi már várt s bemutatva Horváth János kávésnak, bevezettek egy társaságba, ahol négy idegen ur volt. Közben azt mondtam Sarkadi Gézának, hogy remélhetőleg több nőt nem hívnak meg, mert ez nekem nagyon kellemetlen volna. Sarkadi azonban kijelentette, hogy muszáj még egy nőt meghívni a társaságba, különben nem ér semmit a mulatság. Körülbelül 10 perc múlva tényleg érkezett még egy nő. Nem tudom ki volt, de azt hiszem, hogy egy uccai lány, mert éppen úgy viselkedett. Ettől kezdve nem jól éreztem magam a társaságban, el akartam jönni, de nem tudtam, mert minden ajtó be volt zárva. így csak fél 5 órakor mehettem haza, amikor az egész társaság eltávozott. Hol van az ügyészség és rendőrség? Szatmáron még nagyon kevesen ismerik ezt a felháboritó ügyet. De akik tudnak róla, raeg- botránkozva kérdik, hogy hol van ilyenkor az erkölcsrendészeti hatóság, tud-e már az esetről az ügyészség? így aljasitják le a bérlő urak Szatmár egykor legjobbhirii szállodáját, melyet a város miilókat áldozva építtetett s melynek bérét Horváth urék még az ilyen jó üzletek mellett sem fizetik rendesen....
