Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-21 / 42. szám
TAXA. POST ALA PLĂTITĂ IN rîMEEAR No. 24258—9S7. CíafKolozsvár, 1931 február 21. SzOWthsít ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 60ÖÓ lej,, negyed évre 300 lej, . egy hóra lOOv.lJ^; ‘> 4ra 5 Jfej.'?! Szeri'györgyi kilencven éve Nyolcvankilencedik évét tölti be a mai napon, február 20-án és holnap már kilencvenedik évébe lép Szentgyörgyi István, utolsó mohikánja annak a npgy szinészgenerációnak, amelynek Kolozsváron az utóbbi évtizedekben kívüle csak E. Kovács Gyula volt a méltó képviselője. Kolozsvár magyarsága a jubileumot, amely külön jelentőséget kap azzal, hogy Szentgyörgyi művészi pályájának hetvenedik, kolozsvári működésének hatvanadik évfordulója egyúttal, országos ünnepségek keretében szándékszik megülni. Akármilyen szegények és nyomorultak vagyunk is, ki kell emelnünk a hétköznapi szürkeségből a hármas évfordulói és ebből módot kell keresnünk arra, hogy ez a nagy. művész ne küzködjék többé élete hátralevő éveiben a. szó szoros értelmében kenyérgondokkal. Mert most azzal küzd. Kicsoda, hibás benne, nem leutaljuk, a tény azonban az, hogy Széni györgyi István hónapok óta nem kapja azt a háromezer tejes havi ékbért, amit éveken keresztül kiutaltak számára a sovány budapesti nyugdíj pótlékaképpen. Elborult a szeme Szentgyörgyi Istvánnak, amikor erről esett szó. — Hatvan éve vagyok ennek a színháznak — mondotta — házőrző kutyája. És a hatvanadik évben még azt a házőrzőnek kijáró keserves koncot sem dobják oda nekem. Ennyit mondott Szentgyörgyi. Nos, mi is azt mondjuk, ez a „konc“ jár neki, de a kolozsvári közönségnek is kutya kötelessége megtoldani a hivatalos garasokat. Szentgyörgyi Istvánt gyengélkedése megakadályozza abban hogy akárcsak részt is vehessen a március 2-ára tervezett jubileumon. Abban állapodtunk meg, hogy az ünnepség terminusát kitoljuk március második felére. Ha, ereje, egészsége engedi, játszani fog, ha nem, akkor csak a nézők között lesz ő is. Talán jut majd hely neki, ha más nem: pótszék, mert Kolozsvár magyarsága — bizonyosra vesszük, — színűit lg fogja megtölteni u Magyar Színház nézőterét a nagy mii vész ju- biláris estéjén. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5--CS, 6-91. XIV. évfolyam 42-2 k saáta ELŐFIZETÉS MAGYAKOKSZAGON : 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. „Ha vissza nem vonják íonescu nyelvrendeletét, nemzetközi fórumhoz kell fordulnunk“ — mondotta Jósika János a kamarában (Bukarest, február 19.) A kamara csütörtöki ülése azzal kezdődött, hogy Jumanca szocialista képviselő kérte a kormányt, a munkásbiztositás ügyét végre egységesítse. Jelenleg az a helyzet, hogy az ókirályságban létezik a rokkant és aggkori biztosítás, amelyre az állam évente hatalmas összegeket költ. Az Erdélyből való munkásoktól levonják a biztositási összegeket s az illetők aztán Erdélybe visszatérve, minden jogukat elveszítik ezekre a járulékokra. Jósika báró interpellál. Ezután Jósika János báró a Magyar Párt nevében terjesztette elő azt az interpellációt, amit Gyárfás Elemér a szenátusban adott eiő. Interpellálja a közlekedésügyi minisztert, a belügyminisztert és a miniszterelnököt, íonescu vasúti vezérigazgató ismeretes nyelvrendelete ügyében. Az interpellációban az iránt intézett kérdést a közlekedésügyi miniszterhez, igaz-e, hogy a vezérigazgató kiadta a rendeletet a vasút összes szerveinek, amelyben megtiltja nekik, hogy az utazóközönségnek bái'mely kisebbségi nyelven feltett kérdésre feleljenek, még ha az illető nyelvet ismerik is. Hol van Gyulafehérvár ? Marinescu többségi: Miért, nem tanulnak meg románul? Jósika János báró: Ha a többségi álláspont ilyen szellemes közbeszólásokkal jut kifejezésre, úgy azt hiszem, nemcsak a kisebbségi törvényről kell lemondanunk, de legelemibb jogaink respektálását sem várhatjuk ettől a párttól. Felkiáltások a kisebbségi csoportok, köréből: Mi van Gyulafehérvárral? (Nagy zaj. A többségiek közbeszólnak, de a hangjuk elvész az általános zúgásban.) — Igaz-e a vezérigazgatónak az a kijelentése — folytatja tovább Jósika János báró — hogyha az utas nem tudja magát román nyelven kifejezni, úgy tolmácsot kell magával vinnie. Igaz-e, hogy íonescu tábornok kolozsvári inspekciója alkalmával elismerte a körrendelet kiadását és azt úgy magyarázta, hogy csupán a kisebbségek, különösen a magyarok nyelvének használata tilos, mig a nyugati nyelvek használata megengedett. Hajlandó-e a közlekedésügyi miniszter vállalni ezekért a politikai felelősséget és egyetért-e azzal, hogy az állam egy ilyen kereskedelmi jellegű vállalata mint a vasút, amely a mult évben is egymilliárd deficittel dolgozott, de amelynek kötelessége minden állampolgár szolgálatára állani, ilyen vegzaturákkal nehezítse meg a személyi forgalmat. Ás adószedésnél nem néznek idegeneknek----——a»— Ugatunk Odaát nagyon hangosak. A helyi kormánylap már kezdi magát az ellenzéken érezni s abban a hitben van, hogy a népszeriiséghajhászás- nak, illetve az elveszett népszerűség visszaliódi- tásának legjobban bevált módja a kisebbségfa- lás. Lehet, hogy ebben nem is téved. Abban azonban csalódik, ha azt hiszi, hogy dühös kirohanásai bennünket is hasonló utszéli hangra inspirálnak. Nem, ezt a luxust mi nem enged-' hetjük meg magunknak. Pedig azt mondják oda át rólunk, hogy nem is beszélünk, hanem ugatunk. Ugatunk, amikor hallatlan vakmerőségünkben meg merjük irni, hogy a népszámlálásnál terrorizáltak és a „titkos“ adatokat a kormánybiztos urak kikottyintják a kormánysajtó megbízható Írnokainak, már a nyelvünk hegyén volt, hogy csábosainak. Isten ments azonban, hogy visszamerjük mondani a nyugati Ízlést és nyugati szellemet reprezentáló „hivatalos“ válogatott gorombaságait. És ugatunk akkor is, amikor azt is le mertük nyomtatni, hogy egy nagyváradi ujságiró, akit egyszerűen át akartak tenni a határon, öngyilkossági kísérletet követett el. Mi ugatunk, de a cluji Times az errefelé sokkal rendesebb és szokásosabb dolgot müvei — denuneiál. Nincs olyan nap, hogy fel ne hivja a kisebbségi sajtóra az ügyészség és a kiutasításokban tevékenykedő hatóságok figyelmét. És éppen az a lap teszi ezt, amely demokratikus pózokban tetszeleg magának és azt állítja, hogy a sajtószabadság tántoríthatatlan hive. Lehet, hogy mi ugatunk, de ha ugatva is, undorral utasítjuk el magunktól a dennunciálás szerepét. Isac többségi: A vasút nem kereskedelmi vállalat. Jósika János báró: Akkor meg éppenséggel tiltakoznunk kell a rendelet ellen. Utó végre mi is állampolgárok vagyunk, vagy ezt csak akkor akarják elismerni, amikor adót kell fizetnünk1 Az interpelláló képviselő ezután a belügyminisztertől és Calinescu államtitkártól kérdi meg: nem gondolják-e, hogy a nemrégiben tett parlamenti nyilatkozatuk a kisebbségi nyelvek használatából, ellentétben van íonescu nyelvren— Ebből következően, hajlandó-e a miniszterelnök ur a legsürgősebb és a leghatározottabb intézkedéseket foganatosítani a rendelet visszavonására, vagy pedig azon a véleményen van, hogy a körrendelet kérdése a törvényesen ratifikált egyezmény értelmében illetékes nemzetközi fórumok itélőszéke elé vitessék. Pompiliu Ioanitescu: A Magyar Párt ismét fenyegetéssel jön. Ez ellen tiltakozunk. Miért hozakodnak elő folyton a nemzetközi fórummal. A román nép a legtürelmesebb népe Európának. Jósika János báró: Szeretném, ha képviselő ur ezt a vehemenciát, amellyel jogos kérésünket kommentálja, a kisebbségi ügy szolgálatába állítaná. Hiába hangoztatják önök a kamarában ezeket deletével és hogy ez a fájdalmas incidens nem győzi-e meg a kormányt arról, hogy a kisebbségi törvény minél előbb megalkotandó. — Kérdem a miniszterelnök urat, — mondta — nem gondolja-e, hogy a körrendelet kiáltó ellentmondásban van az alkotmány alapelveivel, amelyek minden állampolgár részére egyenlő elbánást és az állampolgári jogok szabad gyakorlását biztosítják s végül elismeri-e a miniszterelnök ur, hogy a körrendelet ellentmondás* ban van a kisebbségek védelméről szóló nemzetközi egyezményben lefektetett alapelvekkel. a frázisokat, ha a valóságban más történik. íonescu tábornok rendelete megsértése jogainknak. Miért nem vonatta vissza azt a kormány? Ioanitescu: Ha panaszuk van, forduljanak a kormányhoz, de ne fenyegetőzzenek mindig a külfölddel! Jósika János báró: Nem szívesen tesszük, de az országban nem hallgatnak meg bennünket. Konnerth német képviselő: Hogy milyen a türelmesség és a megértés, annak beszédes dokumentuma a Jonescu rendelet. A Jósika János interpellációját a magyar képviselők csoportja megtapsolta. Jogorvoslatot keresünk
