Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-21 / 42. szám
2 XIV. ÉVF. 42. SZÁM. Az igazságügyminiszter kijelentette a szenátusban, hogy szó sincs az állampolgársági törvény módosításáról (Bukarest, február 19.) A szenátus csütörtöki ülésén Mayer Ebner szenátor az úgynevezett heimatlosok, a hontalanok ügyében interpellált és kérte az uj állampolgársági törvény mielőbbi megalkotását. Kifejtette, hogy tízezerre megy azoknak a családoknak a száma, amelyek a békeszerződés megkötése után lemondottak állampolgárságukról, majd román állam- polgárságot optáltak s ügyük azóta, különösen az 1924. évi állampolgársági törvény rendelkezései értelmében rendezetlen. Ezeket az alárendelt hatósági közegek állandóan zaklatják s az illetők mondhatni folytonos rettegésben élnek, mivel sohasem tudják, hogy mikor jön olyan rendelkezés, amely tulteszi őket a határion. A parlamentben már számtalanszor kérték ennek az ügynek rendezését és a legutóbbi trónbeszéd kilátásba is helyezte a megoldást. Kéri a minisztert, intézkedjék aziránt, hogy a hontalanokat a hatóságok a kérdés elintézéséig ne bolygassák és kéri a törvény mielőbbi beterjesztését. Voicu Nitescu miniszter válaszolt a felszólalásra és válaszában bejelentette, hogy a kormány nem gondol uj állampolgársági törvény megalkotására. — Az 1924. évi állampolgársági törvény egészen jó, — mondotta a miniszter. — Lehetnek itt-ott javításra szoruló intézkedései, de ezek korántsem indokolják azt, hogy a kormány olyan törvénnyel jöjjön, amilyent a szenátor nr kíván. Azok a hontalanok, akikről ön beszél, oi- játszották román honosságukat akkor, amikor a békeszerződés megkötése után más országokba menekültek, majd, amikor látták, hogy ott nem olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan gondolták, visszajöttek az annyit szidott országba és most szeretnének román állampolgárokká lenni. Ezeknek a honosítására igazán nincsenek törvényes intézkedéseink. Ha valaki úgy gondolja, hogy az ö esete megfelel a törvény hete dik szakasza intézkedéseinek, úgy kérje kérvényben állampolgársága elismertetését. A békeszerződés valóban tartalmaz intézkedéseket erre vonatkozólag s mi ezeket az intézkedéseket becsületesen be is tartjuk. Azonban a nemzetközi egyezmények mellett ott van egy másik tény is, amelyet nem fogunk figyelmen kívül hagyni és ez az ország szuverenitása. Minden olyan törvényes intézkedésnél, amely az állam- polgárság megnyerésével és elvesztésével van összefüggésben, az állami szuverénitás álláspontján állok és oz azt követeli, hogy mindnyájan és mindenekelőtt az állam érdekeit tartsuk szem előtt, különösen ma, amikor a munkanélküliség uapról-mipra növekvőben van. Ha majd az 1924. évi törvény hibáinak pótlására kerül sor, akkor se remélje szenátor ur, hogy tömegesen honosítani fogjuk azokat a hontalanokat, akiknek román honossága nem áll az állam érdekében. Ha esetleg ilyen törvényjavaslat a parlament elé kerül, úgy akkor majd Ön is hozzászólhat. Mayer Ebnert a miniszter válasza nem elégíti ki. Napirenden a katonatisztek helyzetéről szóló törvényjavaslatot tárgyalják. Condoscu hadügyminiszter válaszolt az elhangzott ellenvetésekre. Kijelenti, hogy a hadifogságból hazatért tisztek helyzetének megállapítására vonatkozó szakaszokat francia törvénynek a mintájára készítették el. Cáfolja ezután azt, hogy Romániában igen nagy lenne a tábornokok száma. Franciaországban 355 tábornok van és egy tábornok Őrizkedjetek a kézzel csomagolt szappanoktól Egy kézzel gyártott és csomagolt szappan át-' viheti a bscillusokat azokra, akik használják, mert ha a kezek, amelyek érintik, meg vannak fertőzve, a baciilusok magára a szappanra könnyen átvihetők. A Cadum-szappant egészben gép gyártja. A puszta kéz nem érinti gyártásának semmilyen fázisában, tehát teljesen bacillusmentes. A Cadum-szappant a világ egyik legnagyobb és leghigienikusabb Szappangyára állítja elő. bOHÁROHI JÁííOS Négy nap óta éppen háromszáznyolcvanheten adták Írásbeli tanúsítványát, hogy igenis, akarnak Csopak József nejei lenni. A diákok nagyokat nevettek, először velük nevetett Csopak jegyzőbojtár is, de akkor egyszerre lecsapott a mennykő. Tegnap délelőtt távirat jött Kolozsvárról s a táviratban ennyi: Holnap este fogatot állomásra, birtokot megnézem, Felhő Klári primadonna. A táviratra hirtelen összenéztek s kicsit furcsán érezték magukat, mert most már komolyra fordult a tréfa. Az egyik azt ajánlotta ekkor, hogy táviratozzanak vissza: Utazás elhalasz- tandó, Csopak földbirtokos Tátrában nyaral. Laczkó Pál azzal állt elő, hogyha jön a kislány, szállásolják el Halmy Tamásoknál, Tamás vagyis nemrég tette le a doktorátust, ideje, hogy komolyan leány után nézzen, most éppen kapóra jött a leány s hátha csinos a Klári s hatha nem is szinésznő s hátha belebomlik Halmy Tamás?! Halmy Tamás azonban ideges lett a táviratra s leintette Laczkó Palit. Erre megegyeztek, hogy majd gondolkoznak az eseten, a kocsit mindenesetre ki kell küldeni az állomásra, lehet, hogy nem is jön senki, esak rájuk akart ijeszteni valaki. Talán a székvárosból valamelyik szolgabiró, De amíg igy latolgatták az eshetőségeket, azalatt elbujdosott a segédjegyző. S most már dél volt, este kilenckor pedig itt lesz a gyorsvonat. S most, ahogy ott heve- jrésztek a füvön s ahogy a jegyző rég letűnt szerelmi kalandjaiból mesélt fantasztikus eseteket, amelyeket persze senki sem hitt el, mert a jegyzőnek kalandja egyáltalán soha nem volt, — most még föl-fölpevettek a fiatalok, de mindig gyérebben s kicsit kényszeredve. Tizenkét óra volt már, a nap délpontra hágott s érezték valamennyien, hogy mire a radványi hegyek fején felbukkan az első csillag, itt lesz Felhő Klári... De a jegyző ismét valami szellemességet röppentett el s derűs képpel bólongatott hozzá. Szárcsa tilinkóst másodszor is sörért szalasztották s a jegyző újra kezdte: — Hát azt hallottátok-e fiuk, hogy pataki legátus koromban száz farkas kergetett meg a perkupái erdőben? ~~ Dehogy is hallottuk! Hogy volt, Pista bácsi? — Úgy volt az, gyermekeim... E pillanatban úgy fordult a jegyző, hogy a nap sugara pontosan a fejehubjára esett. A jegyzőnek, mert mellékesen kopaszodott is már, szép kerek tonzura vakított a fejebubján s ahogy most odatüzött a napsugár, nyomban hasra is esett rajta s derékszög alatt pontosan a gémeskutra vágódott el, a jegyző udvarába. Ez még nem lett volna baj. A baj ott kezdődött, hogy a kutnál éppen vizet akart huzni a jegyzőim s hirtelen csak azon kapta magát, hogy valaki tükörrel bosszantgatja, Erre hirtelen fölemelte a fejét s azonnal rájött, hogy a Halmy Tamásék kertjében bolondozik valaki a tükörrel, de ahogy mégegyszer alaposabban odauózett, mélységes felháborodással jött, rá, hogy csak a nótárius szikrázó kobakjáról van szó. Szárcsa a láda seritallal épp akkor pcroszkált visszafelé... Több se kellett az asszonynak: — Hó, te 1 ingár, te világ csúfsága, pakolsz mindjárt haza! Odaát éppen a száz éhes perkupái farkason nevettek, amelyik karácsony éjjelén űzőbe vette 1261 emberre esik, ezzel szemben Romániának 151 tábornoka van és 1440 emberre esik egy. Ezután a tisztek polgári foglalkozásának kérdéséről beszél. A tisztek rendkívül értékes elemet alkotnak és bizonyos körülmények között, polgári foglalkozások betöltésénél nélkülözhetetlenek. Hangoztatja, hogy a törvény a leghatározottabban megtiltja a katonatiszteknek a politikába való beavatkozást és ő a maga részéről mindig feltétlen tiszteletet fog szerezni ennek a törvénynek. A hadsereg feladata az, hogy az országot védje és nem pedig az, hogy bemártsa magát a politikai torzsalkodásokba. A hadsereg sohasem adhatja magát oda szélsőséges törekvéseknek és diktatórikus irányzatoknak. A szenátus ezután rátért a törvény szakaszonkénti megtárgyalására. EGYESÜLETI ELET Nyilvánossági jogot kapott a szilágysomlyói zeneiskola (Szllágysomlyő, február 19.) Szilágysomlyón a fe- rencrendi nővérek által több mint 30 év óta lankadatlan szorgalommal messze környéken elismeri, páratlan tudással vezetett zeneiskola kapta meg ez év folyamán a nyilvánossági jogot. Olyan őszinte örömet és lelkesedést váltott ki ennek a régen jónevü intézetnek hivatalos helyről jövő elismerése az egész városban, hogy lelki szüksége mutatkozott ezt megünnepelni. Nem hiába, hogy évtizedek óta szellemi összekötő kapocs gyanánt szerepel a zárda a maguraalji kis város társadalmi életében, aki áthidal társadalmi, politikai, vallási és nemzetiségi ellentéteket, hisz mindig egyforma türelemmel, szeretettel neveltek é3 nevelnek minden gyermeket, ezt kívánta és honorálta a város társadalma, mikor a nehéz gazdasági viszonyok mellett alig egy pár ember kivételével a város egész társadalma részt vett az ünnepélyen. A rendezőség Cosma nővérrel, a zeneiskola vezetőjével az élén, elkövetett mindent, hogy az estély műsora szép és értékes legyen s feledhetetlen estét szerezzen a közönségnek. A műsort tánc- és zenekari számok, kis darabok alkották. A konferálást igen ügyesen és szellemesen végezte Keller Ilona. A műsoron szerepelt még egy 40 tagból álló 4 szólamu szavalókórus. Külön kell megemlékeznünk erről, már azért Is, mert a publikumra nagy hatást gyakorolt. A betanítás nehéz munkáját Keresztessy Agnes végezte. Kevés a helyünk arra, hogy külön-külön méltassuk a szereplők érdemeit, de le kell szögeznünk, hogy mindannyian a tehetségük legjavát adták. —■—»» ...................— " ímriarj a legátusjegyzőt, hogy megegye őt. így: ham, ham! A jegyzőné a sövényhez állt, úgy kiabált a kert felé: — Rotródj haza, mert kicsavarom a nyakadat! Aló, mars! — Mindjárt Liuka néni! — kacagtak vissza a fiatalok. — Most jön a legérdekesebb része! Linka néni elszürkült erre a feleletre s a hang a torkába szorult, annyira fel volt háborodva. S igy éppen kapóra jött Halmy Tamás. Halmy Tamás a házuk felől jött s nem lépett be a kertbe, hanem szemlátomást a jegyzőné felé tartott. Csinos fiatalember volt, csak úgy ingujjra vetkőzve, szalmakalapot Hajított a fejére s a kalap most pirosló árnyékot vetett üjje, lebarnult arcára. Halmy Tamás gondolkozva s lesütött fejjel odaért a jegyzőnéhez, Félénk mosoly suhant el a bajuszkája körül s látszott rajta, hogy kicsit szorong. A jegyzőné végignézte, úgy bólongatott: — Ti főztétek ki, hát most egyétek meg! — Mit, Linka néni? — Hát azt a kisasszonyt! Jaj, micsoda botrány, szentsóges Isten! Kellett ez nektek? Halmy Tamás mosolygott rá, a jegyzőné észrevette: — Nézd csak, Tamás, a többi éretlen tacskó még, de te már nagy vagy és okos fin vagy. Hát ugyan hogy tudtál felülni ilyen szamárságnak? Csak ne ellenkezz velem, először várd meg, amit mondani akarok. Estére itt lesz az a -— tudom is én, milyen — dáma. — De Linka néni! — Ismered talán? — s a szeme »közé nézett a fiatalembernek. — Nem ismerem, — mentegetőzött Halmy Tamás. ’ (Folytatjuk.)
