Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-02 / 25. szám
Ív TAT.A POSTAIBA FTA- TITA TN I'MERAii Wo. 24256—927. Clttj-Kcloxsvär. 193J február 2, Hétfő MAGYARPÁRTI LAP ■SLOFi&üTSS MAGYAEOESZAaOS ORSZÁGÚ tuü:i&Ei’EÜ RKi.roi.OoN 91 EWe 12QC lej, íéiévr? 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej. v-' Ára 6 lej. gíerkeestőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér). Telefon: 5-08. 6 04. XIV. évfolyam 25-ik sz£m évre 56 pengő, félévre 29 pengő, Begyedén! 15 pengő. Efryes számára 20 fillér. Bukarest magyar halottja Bukarestben az áldozati adó miatt tüntetések voltak. A tüntetők szétoszlatására karhatalom vonult ki az uccára, a munkásvezetők szerint teljesen indokolatlanul a tömeg közé lőttek — a rendőrség azt állitja, hogy az erélyesebb hatósági beavatkozást a tüntetők provokálták ki a rendőrök megöobálásával — és a fegyveres beavatkozásnak két halottja volt. Tehát ismét vér folyt, ismét emberéletek estek áldozatául a rendcsinálásnak. Aminthogy Lupényban is rendcsinálás címén dördültek el tömeghxuált előidéző sortüzek. A bukaresti ucca egyik halottja magyar ember: Svarcz János, huszonegy éves, református fiatalember, nem is vasutas, csak egy békés járókelő, aki vesztére belesodródott a tüntetők csoportjába — szegény ifjú nem gondolhatott arra, hogy az uccán járni halálos vétek, talán még nyugodtabb volt, amikor a rendőröket, a közvagyon, a közbiztonság fizetett őreit meglátta, hiszen ezeknek a kötelességük megvédeni mindenkit, akármerről jövő támadással szemben — és a rendőrfegyver, amelyben a polgári rend szimbólumát láthatta, mégis az ő életét oltotta ki. Nem akarunk külön magyar sérelmet kovácsolni Svarcz Jánosnak, a bukaresti Református Kör titkárának tragikus halálából Elvégre a buta és kósza golyó csakugyan eltévedhetett, lehet, hogy akinek szánták — esetleg nem is személynek szánták, csak a veszendő kenyeréért és családja sorsáért aggódó vasutasoknak általánosságban, hadd rémüljenek meg ezek a bitang bolsevisták — megbocsáthatatlan ravaszsággal lehajolt a döntő pillanatban és így ölte meg Svarcz János 21 esztendős fiatal életét. Az, hogy — természetesen ismét csak véletlenül — magyar volt, az ismét csak a kor- inánynak kellemetlen, mert annak az irredenta magyar parlamenti csoportnak még eszébe juthat meginterpellálni a mindenben ártatlan kormányt, borsot törni az orra alá, kellemetlen kérdéseket feladni s általában nem törődni az aal, bogy ezek a derék, jóhiszemű emberek mennyire nem érdemelnek meg a magyarság részéről súlyosabb kritikát, hiszen a legdemokratább és a kisebbségekkel szemben legkou- eiliánsabb kormány egyebet sem tett létezése óta, mint privilégiumokat szállított az ország másnyelvü lakosságának. Ismételjük: nem magyar sérelem az, amely ezúttal megszólaltat bennünket, mert ennél a pontnál a kormány valóban nem ismer nyelvi és faji megkülönböztetést. A sortüzek egyformán járnak ki románnak és magyarnak, ha igaz, vagy csak vélt jogaik védelmében muk- Jiani mernek és a mód, ahogy ezt teszik, nem nyeri meg legmagasabb tetszését az ország sorsát intézőknek. A lupényi halottak nemzetiségi elosztódását nem ismerjük, csupán annyit tudunk, hogy román és magyar munkások vére egyformán vörösre festette a munkásverejtékkel megkeresztelt lupényi földet. Csupán any- nyit tudunk, hogy tiz esztendő óta egyetlen kormánya sem volt még az országnak, amely olyan könnyedén játszott volna élettel és halállal, mint a nemzeti parasztpárt kormánya. Lu- pény, Temesvár és most Bukarest legalább is ezt mutatják. Minden drága lett ebben az országban, de ugylátszik az élet nagyon megol- csult. Szegény huszonegyesztendős Svarcz János bukaresti magyar élete és korai halála újra csak ezt példázza. Most folyik a végnélküli vita hatósági közegek és munkásvezetők között, ez is olyan nagy por lesz, amely talán sohasem ér véget, aminthogy. Lupényért sem görbült meg egészen mosAz áldozati adó első — Svarcz János äI év©® ref or 11 átns bukaresti magyarnak laieg1 kellett halnia, mert az uccán járt... lagyar áldozata is vau a, brikarestl sortüznek Malásárál csak akkor értesítették a mélyen sújtott családot, amikor már el Is temették a szerencsétlen fiatalembert Petőil-versek essperasitó nyelvű fordításával foglalkozott és é is Petőfi sorsára jutott (Bukarest, jannár 31.) Megírta a Keleti Újság, hogy a bukaresti vasutas munkástüntetes- nek két halálos áldozata van. Egyikük, akit Svarcz Jánosnak hivnak, idegenhangzásuneve ellenére is magú,,'’ ember. Svarcz huszonegy éves, reformál/ uiästt szabó volt, aki rnsgy kedvvel vett reszt a magyar egyesületi mozgalmakban. Titkára volt a Református Iparoskor grivicai tagozatának és buzgó résztvevője a református Bibliakörnek. Szorgalmasan tanulta az idegen nyelveket — több nyelven beszélt eszperántóul is tudott és levelezésben állott esz- perántó nyelven egy spanyol leánnyal, akinek Petőfi versei eszperántó fordítását küldözgette s ezekért cserébe csak nemrégiben kapott a postán egy szépen hímzett spanyol kendőt. Golyó találta a jobb szemén. A vasúti munkásokhoz nem volt semmi köze. Munkájából hazafelé igyekezve, mint egyszerű járó-kelő haladt a Grivicán, amikor a munkások és a rendőrök között az összetűzés a leghevesebb volt. Egy golyó a jobb szeme fölött találta és azonnal eszméletlenül esett össze. Véresen feküdt a földön, amig megérkezett a rendőrautó, felszedték és beszállították a Filantropia kórházba. Még mielőtt azonban az autó a kórházba ért volna, Svarcz János mái kiszenvedett. Holttest helyett friss slrhant. A fiatalember szállásadója. Szilágyi János borbélymester, aki a Griviea ucca bárom szám alatt lakik, hiába várta haza és megdöbbenéssel olvasta a laptuüósi tások oaa « sebesültek között lakójának nevét. Azonnal a Filantropia kórházba sietett és itt értesült a szomorú hírről, hogy Svareznak már nem is volt szüksége kórházi ápolásra és egyenesen a bonctani intézetbe vitték. Értesítette a szerencsétlenül járt ember nővérét, Svarcz Boriskát, akivel együtt azután két napig keresték a holttestet, amely helyett szombaton délután három órakor egy frissen hantolt sirt találtak meg, az egyik bukaresti köztemetőben. Munkatársunk szombaton délután elment Szilágyi János műhelyébe. Éppen akkor érkezett cda, amikor Svarcz Borisba egy nagy batyuban magával hozta a szigurancáról szerea- csétlenüt járt öccse ruháját. Kiteregette a véres inget, amelyet a boncteremben leszedtek a fiatal emberről és a hétköznapi kalapját, meg egy uj fekete kalapot, amelyet a sziguranca váltott ki a kalapostói egy, a ruhazsebben talált cédula alapján. A holttest eltűnik Svarcz Boriska sirva beszéli el azt a futkosást, lótás-futást, amelynek végén azután megtudta, hogy öccsét már eltemették. Pénteken reggel először is a Filantropia kórházba ment tudakozódni. Innen öt is a bonctani intézetbe utasították, ahol viszont azt a felvilágosítást kapta, hogy a holttestet már kivitték a köztemetőbe és el is temették. A köztemetőben azonban nyoma sem volt annak, hogy ott Svarcz Jánost eltemették volna. A portás könyvében nem talált ilyen nevet és határozottan állították, hogy ezen a néven bulla nem érkezett oda. Közben Svarcz Boriska értesítést kapott a szigurancáról, ahova pénteken délután öt órára idézték meg s ekkor aziránt kértek felvilágosítást tőle, hogy öcesének milyen része volt a munkásmozgalmakban? A leány elmondotta, amit tudott, felvilágosítás*: azonban öccse holttestéről itt sem tudott kapni, amire újból megkezdte a kétségbeesett járkálást a kórház, a temető és a bonctani intézet között. Uj sir, rajta rozsdás vaskereszt. Szombat reggel azután azt az ígéretet kapta a szigurancán, hogy a délelőtt folyamán közlik vele. hol van öccse holtteste. Az üzenetre azonban hiába várt a délelőtt folyamán. Bélben az ügyészséghez adott be kérést a holttest elökeri- tésére vonatkozóan. Végre délután bárom óra tájban hozták tudomására Svarcz Boriskának, hogy öccsét már el is temették az egyik bukaresti köztemetőben A leány azonnal a temetőbe hajtatott, ahol meg is találta, a frissen hántolt sirt, a sir fejénél egy rozsdás vaskereszttel. j. b. tanig senkinek még a baja szála sem. Nálunk nem szokásos bolygatni a felelősség kérdését. Nálunk a dolgok rendje az, hogy a sortüzek eldördülnek, néhány ember meghal, az akták légiószámra termelődnek és sohasem kerül a végére a mindenkit ki elégítő, a bűnösöket ítélettel megbélyegző epilógus. A mérték azonban kezd betelni. Nagyon sok .volt a karhatalmi kilengésekből, nagyon ! kimutatta a demokrácia kormánya a foga fehérét. A mindig csak drágító, bérmozgalmakra halált osztogató, tisztviselőit áldozati adóval jutalmazó kormányrendszer, amely két évvel ezelőtt jobb, emberibb életet, nekünk kisebbségeknek őszinte igazságtevést Ígért. Vájjon, ha Svarcz János kihűlt, éjszakának idején titokban elföldelt teste megszólalna, milyen véleményt nyilvánítana a sortüzek kormányáról!
