Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-12 / 8. szám

mv* tVF. 8, SZÁM. rmmmm 3 1 „Kis kínos ügy“ Udvariielp Eltűnt a kórház pénztárából háromszázezer lej — Elke­zelték a betegápolási pénzeket vevést és maga Réti primár is vett fel a városi pénztárból bon ellenében pénzt. Ha a bonokat kezdik felhalmozni a kasszákban, akkor a számviteli törvényt hiába hozták meg, itt nem lesz rend. Bercan Dragos gondnokot bevitték az ügyészségi fogházba. Néhány óra múlva azon­ban már a főücca korzóján sétálgatott s Cata- vein, városi főjegyzővel is látták sétálni. Az Ügyészség ugyanis rendőri őrizet alá helyezte (Székelyudvarhely, január 10.) Az udvar­helymegyei közkórházban nagyobb sikkasztást fedeztek fel. A szegény vármegye fejlett köz­kórháza is nehezen küzködik a megyei szegény­séggel s az utóbbi időben elmaradtak azok a bevételei is, amelyekre biztosan számíthatott. A kórház igazgatósága sürgette a pénzt a kór­házi gondnoknál, aki- minden sürgetésre elpa­naszolta, hogy nem folynak be a hivatalos be­tegápolási dijak. A segesvári betegsegélyző- pénztárnak is nagyobb összeget kellett volna már régebben a székelyudvarhelyi kórházhoz betegápolási dijakban befizetni s az igazgató­ság hiába várta ezt az összeget. Az igazgató maga lépett fel a segesvári betegpénztárnál, hogy a régóta esedékes összegeket fizessék be. Azt a meglepő választ kapta, hogy a pénzt ők már befizették. A kórháznál, a könyvekben az összeg befizetésének semmi nyoma nem volt s az igazgató újból felszólitotta a betegsegélyzőt, hogy ne adjon a tényeknek meg nem felelő vá­laszokat, hanem fizessen. Erre a betegsegélyző igazolta, hogy a befizetés megtörtént. Nyilván­való volt ezek után, hogy a pénz akkor tűnt el, amikor már beér­kezett a kórház kapuján és gyorsan nyomozni, rovancsolni kezdettek. Az is valószínűnek látszott, hogy a kórházba beérkező más összegek is letévednek valami mellékcsatornán s nem jutnak el a humánus betegápolási célokra. Letartóztatták a gondnokot. A kórház megyei közkórház és a megürült gondnoki állást nemrégiben töltötték he. A ma­gyar lakosságú megye kórházának gondnoki állására sokan pályáztak, magyarok is, volt tiszt­viselők, tisztes mnlttt férfiak. A protekció azonban idehozott egy Bercan Dragos nevű fiatalembert gondnoknak, aki a kisvárosi viszonyok között feltűnően nagylá­bon és nagyhangon élt. Gondnoki működése utóbbi idejében maradtak el a biztosra számí­tott bevételek. A vizsgálóbíró és az ügyész ki­szállottak a gondnoki hivatalba és megállapí­tották a sikkasztást. Másnap a megyei tanács­választmány is kiküldött egy vizsgálóbiztost, a főszámvevővel s a megejtett vizsgálat háromszázezer lej hiányt állapított meg. A beérkezett pénzeket egyszerűen nem tette be a gondnok a kasszába, hanem a saját zsebében felejtette. Bfercan Dragos gondnokot akkor le ia tartóztatták és az ügyészség fogházába vitték. Csak egy kis kínos ügy. A fiatal kórházi gondnok megmentésére akciót indítottak a barátai. A leleplezett bűn­ügy hire természetesen gyorsan szétfntott a városban és mindenütt a legnagyobb felhábo­rodással beszéltek róla. Hogyne, hiszen a sze­génységgel kűzködő kórházból nagyon hiány­zott a pénz, a betegápolástól, betegellátástól húzta el a gondnokság az összegeket. Valaki akadt, aki a felháborodást könnyed elsimítás­sal igyekezett lecsillapítani. Réti, magyarelle­nes primár az ő ismert lapjában megjelentetett egy közleményt, amely arról szól, hogy némi kis „kínos iigy“ fordult elő a kórháznál, de nem nagy dolog az egész, mert: — „beavatottak úgy tudják, hogy a hiány pótlást nyer s ezzel a kinos ügy befejezést nyer." Réti primár talán, mint, aki a beavatottak egyikének számítja magát, csak olyan kis ki­nos ügynek tartja a hivatali sikkasztást, amit csak úgy el lehet intézni. És kik azok a beava­tottak! Mibe voltak beavatva? Talán csak nem a kórház pénzének az elkezdésébe? Beavatott­nak szokták mondani azt, aki valami titokba volt beavatva s a közpénz rendes kezelésének nincsen titka, a büntető eljárás is a nyilvános­ság elé tartozik. Itt titok csak az a mellékcsa­torna volt, ahova a befizetett összegek lefoly­tak. Büntető eljárásnak nincsenek titkos beava­tottjai, s ő korzózik. A főtárgyalás utánra is halasztbatta volna a korzózást, mert ha vissza is fizeti a megtalált hiányt, a büntetendő cselekmény elkövetésének tényén ez nem változtat. Mi lesz most, a tiszt­viselői fizetések lerodukálása után, ha az ilyen eddigi esetek sem találnák meg a példát mu­tató megtorlást. Mert a fizetésleépités komoly veszedelem s bizony az állam pénzügyileg is jobban jár, ha nem a tisztviselői fizetéseket szállítják le, hanem a közpénzek kezelésében szigorítja meg az erkölcsi szellem rendszerék u>wwwvw»«wwi Harmincnégy milliós vámbírságot rótt ki az ér mi hály falvai vészbíróság Rendkívül izgalmas jelenetek közben tagadták meg a gyanúsítottak a szerintük hamis jegyző­könyv aláírását — Az elítéltek memoranduma „zsaroló agent provocateurökről“ beszél A letartóztatott gondnok érdekében tény­leg indult olyan eljárás, hogy a hiányzó össze­get a kórház kasszája számára megtérítsék. Bercan Dragos a hiányzó összegnek csak egy részét, mintegy százhetvenezer lejt ismer el hiánynak, a többire nézve bonokat mu­tat fél. Ennek a bon-rendszernek a meghonosításával kezdik lehetetlenné tenni a közpénzek kezelésé­nek rendes ellenőrzését. Mondják, hogy a vá­rosnál is ismerik a bon ellenében való pénzfel­(Érinihályfalva, január 10. Kiküldött tudó­sitóuktól.) A zöldszcsz csempészési ügyben a kora délutáni óráktól egész éjfélután két óráig tartott a vizsgálóbizottság által felvett jegyző­könyv elkészítése. A körülbelül 120 oldaúterje- delmü gépírásos jegyzőkönyv felvétele körül az esti órákban is izgalmas viták keletkeztek. A gyanúsítottak védőjének, Domsa Gyula dr.- nak gyakran támadt nézeteltérése a gépbe dik­táló Anghel váminspektörral, majd pedig he­ves izgalmat keltett Sava belügyi inspektor és Váradi dr. vasúti inspektor vitája. Stefaneseu vámfőnök is erélyesen tiltakozott és éles han­gon kelt ki, hangoztatva, hogy ismeri azokat a rugókat, amelyek ellene működnek, sőt a bi­zottságtól kijövet, azt a kijelentést tette, hogy azért üldözik, mert nem akar bcállani abba a csoportba, amely az inspektornak ajándékokkal szokott kedveskedni. Hangoztatta, hogy ha eze­kért a kijelentéseiért felelősségre vonják, állja azokat, sőt óhajtja a felelősségre vonást. Súlyos Ítélet. Éjfél után 2 óra is elmúlt, fél három felé járt az idő, amikor a vizsgálatot vezető Anghel váminspektor beszólitotta a gyanúsítottakat és közölte velük, hogy a vámhatóság a jegyzőkönyvben szerep­lőket, együttvéve és összesen 34,800.080 lej pénzbírsággal sújtja. Egyébként a bírság ellen fellebbezéssel élhet­nek — mondotta. Senki sem írja alá a jegyzőkönyvet A vámbírság! Ítélet ilyen fantasztikus ösz- szegének hallatára óriási izgalom támadt a gyanúsítottak között. Anghel kérdésére az első gyanúsított, Danzínger a következőt mondotta: — A jegyzőkönyvet nem veszem tudomásul és nem irom alá, mert az a jegyzőkönyv nem felel meg a valóságnak. Az öreg Danzínger szavaira a bizottság méltatlankodott. Hogyan lehet ilyent mondani? Hogyan gondolja, hogy ez a vizsgálóbizottság nem a valóságot veszi jegyzőkönyvre. Danzin- ger azonban állta a tüzet. W eisz Lajos és Fisch Sándor Danzingerhez hasonlóan nyilatkoztak. Berkovics Béla nyilat­kozatánál újból feszült volt a hangulat. Ber- kovies elmondotta, hogy milyen verésekkel csi­karták ki tele a beismerő vallomást. Budai György vasúti raktárnok volt a következő gya­núsított. — Na, Budai, — mondotta Anghel inspek­tor — mit szól a jegyzőkönyvhöz? — Nem bánom én — felelt az elkeseredett ember, akinek már eddig félházát, borjúját és lánya bútorait lefoglalták, hogy mit Írnak az urak. Nem érdekel engem, úgysem igaz az, amit Írtak. Nekem minden mindegy. Budai szavaira általános tiltakozás volt a válasz. Steíanescn vám^őnökre került a sor. ö is megtagadta a jegyzőkönyv aláírását, sőt közte és Sava inspektor köpött izgalmas jelenet ját­szódott le. Weisz Lajos meg is jegyezte: — Végre kitört az igazság. Hasonlóképpen nem Írták alá a jegyző­könyvet Canarea állomásfőnök és a két vám­tiszt sem. Amikor a gyanúsítottak igy vala­mennyien megtagadták a jegyzőkönyv aláírá­sát és ezt, valamint indokolásaikat külön-külÖn jegyzőkönyvbe vették, a gyanúsítottak, illetve most inár elitéltek, a pénzügyminiszterhez irt memorandumot nyújtották át Anghel inspek­tornak, kérve, hogy azt csatolja a jegyzőkönyv­höz és közölték vele, hogy a memorandumot külön is megkiildötték a miniszternek. A rend­kívül érdekes memorandum a következőképpen hangzik: Miniszter Ur! Tekintve, hogy az állítólag általunk elköve­tett szeszcsempészést megállapítani igyekvő jegyzőkönyv alapját nem alkotja más, mint a) a belőlünk verésekkel és súlyos bántal­mazásokkal kisajtolt vallomások, amelyekről szóló panaszainknak és bizonyítékainknak jegy­zőkönyvre vételét a bizottság megtagadta; b) hamis adatok és egyes, bennünket a zsa­rolni akaró agent provocateurök nyilatkozatai: kénytelenek vagyunk az egész ügyet csak direkt ellenünk rendezett manővernek tekin­teni. Éppen ezért kérjük a miniszter urat, ke­gyeskedjék elrendelni, hogy az egész barbariz­mus, amely velünk történik, megszűnjék, an­nál is inkább, mivel a minisztérium meggyő­ződve az egész ügy komolytalanságáról, amint értesülünk, ki is vonta az érdekelt pénzintéze­tet, valamint az államvasutakat abból, ame­lyek éppen úgy, mint mi, teljesen ártatlanok, Pedig, ha méltánytalan és igazságtalan, hogy akkor, amikor jogosan féltve a fenntnevezett intézetnek jó hírnevét, ezek ellen nem indíta­nak semminemű eljárást, akkor nem szüntetik meg azt a nehéz légkört, amelyet mesterséges utón provokáltak ártatlan emberek ellen, noha az összes vádak egyszerű feltételezéseken és olyan indokokon nyugszanak, amelyeknek semmi komoly bizonyitó erejük nincs. Kérjük Miniszter Ur sürgős intézkedését. A memorandumot a gyanúsítottak vala­mennyien aláírták. A felvett jegyzőkönyv egy példányát a pénzügyminisztériumnak küldik meg, egy má­sik példányt a zilahi ügyészség kap és a gya­núsítottak is egy-egy példányhoz jutnak belőle,

Next

/
Thumbnails
Contents