Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-12 / 8. szám
■ A bukaresti vezérigazgatóságon az optimizmus és a flegma nyugalmas álláspontján át nézik a népszámlálást A raagykárolyi botrány s szórványos jelenség, csak jemntótsieien visszaélések voltak és általában : minden a legnagyobb rendben folyt Se (Bukarest, január 10.) A legteljesebb szélcsend uralkodik a népszámlálási vezérigazgatóságon. Mintha nem is egy hatalmas, az egész országra kiterjedő apparátusnak volna a központja. Míg az előkészítő munkálatok folytak, még látott az ember valami életet itt. Most azonban, hogy lezajlott a nagy nap, a vihar utáni nyugalom jelei észlelhetők a Bulevardul Elizabeta-i igazgatóság összes irodáiba. — Legalább egy hónap beletelik még, — kapjuk a felvilágositást, — mire a megyei centrumoktól eljutnak hozzánk az ivek, összesítések és általában a népszámlálás egész anyaga. Kényelmes hivatal ez most: eddig alig van más dolguk az alkalmazottaknak, mint karba- t'ett kézzel várni az óriási anyagot, elkönyvelni néhány panaszt, ad acta tenni a tiltakozásokat és bölcs nyugalommal szortírozni — fajsuly és temperamentum — hőfok szerint — az újságcikkek szidalmait, amelyekben sem a többségi, sem a kisebbségi sajtó megnyilatkozásai közt nincs hiány. utasításokban kilátásba helyezett bűnvádi eljárást. Az összeíró biztosok, mint megannyi földreszál- lott angyalok működtek széles ez országban, kivéve — ha — egyetlen gonosz embert, aki húsz lejt merészelt kérni egy öntudatos állampolgártól az összeirási ívért. Ezen az illetéktelenül követelt húsz lejen kívül a népszámlálási vezérigazgatóság nem ismer, helyesebben nem ismer be visszaélést, hibát, szabálytalanságot, vagy panaszra, tiltakozásra érdemes esetet a romániai lakosság számbavételének előkészítése és a nagy aktus végrehajtása kapcsán. — De ezt a húsz lejes biztost azonnal fel is függesztettük, — dicsekszik a központ. Aranyba kellene foglalni ezt az embert. Mint az erélyes, igazságos, szigorú eljárás élő bizonyítékát. Mutogatni lehetne bel- és külföldön egyaránt. Még egy kérdés: — Mikor fogjuk megtudni az eredményt? Az Ekcéma Azok. akik szenvedtek ebben a kínos betegségben es éveken át tűrhetetlen viszketegséget álltak ki, a rövidesen vis a kínos betegségben-- .,-~T----- ,-----zte{ Cadnm kenőcs használata után rövidesen visszanyerték álmukat és nyugalmukat. Ez a kenőcs belgozelt» hatásosságát azáltal, hogy ezer és ezer egyént gyó- gj'itott ki. akiţt régóta szenvedtek ekcémától, sömör- Hol, pörsenéstöl, pattanástól, furunkulustól. kelevé- nytól. kiütéstől, csalánkiütéstől, vérkeléstől, arany értől, viszketegségt öl, rüh tói. tályogtól, égé sí sebtől, csípéstől, kérgesedéstöl, úgyszintén sebesüléstől, ^vvvvws/wvvwvvvwvvwwwwwv^ — A népesség számát illetőleg, márciusra várjuk az összesítések befejezését. A többi statisztikai adatok feldolgozása évek munkája lesz. Egyes országok — mint Lengyelország is — nyolc-kilenc évig dolgoztak rajta. Mi úgy tervezzük, hogy két-három év alatt készülünk el vele. Jávor Béla. Lecsapott az „áldozati adó“ bunkója a kolozsvári városházára is Miniszteri iikáz értesítette a város vezetőségét a fizetési redukció megfejtésére - Állítólag a városi üzemek tisztviselői nem részesülnek a bérlevonásban A vezérigazgatóság szerint semmi baj sincs. A világért sem zavarják meg ezek a lapközlemények a népszámlálási vezérigazgatóság jókedélyét és nem befolyásolják azt a meggyőződését, bogy kitűnő munkát végezett. — Kérem, — mondják, — ezek a panaszok és vészkiáltások a józan megítélés mérlegére helyezve igazán kiegyenlítik egymást. íme, épp most skatulyázzuk el az Universul feljajdulá- sát. Állítólag néhány aradi román állami hivatalnok magyar anyanyelvűknek, sőt mi több magyar nemzetiségűnek irta be a gyermekeit... Nem lehetetlen, hogy az eset, amiről csak kávéházi tere-fere utján értesülhetett a cikkíró, csakugyan megtörtént... Mi ezt arra magyarázzuk, hogy a szóbanforgó román állami hivatalnokok magyar lányokat vettek feleségül Aradon és papucs alá kerültek kicsit. TJgy képzeljük, hogy a családi béke felborulásának veszélye fenyegette volna a mi derék hivatalnokaink házát, ha nem engedtek volna az erősebb akaratú magyar nő kívánságának. Belenyugodtak előbb a magyar anyanyelvbe és ha már ez meg volt, a magyar nemzetiségbe... Mit tehetünk mi itt az ellen? Ez az ő családi ügyük, vagy hogy a népszámlálási utasítások kifejezésével éljünk: lelkiismeretük dolga... Különben is csak szórványos esetekről lehet szó, úgy a román, mint pedig a magyar, német vagy zsidó közvéleményt tiltakozásra biró „szabátytalanságok“- nál. Néhány tucatnyi eset, amelyek, mint mondtuk, kiegyensúlyozódnak... Nehéz a nyugalomnak, önelégültségnek és a fölényeskedő megítélésnek ebben a biztonságos légkörben meggyőzni az illetékeseket, hogy a dolog nem egészen úgy áll. Az a bizonyos mérleg nehezen jutna egyensúlyi helyzetbe, lia ji magyarság számára sorsdöntőén káros szabálytalanságok, kerülnének az egyik serpenyőbe, a másikba pedig a románság érdekeit kedvezőtlenül befolyásoló esetek pehelysúlyait dobnánk. A nagykárolyi botrány. — Itt van mindjárt a nagykárolyi svábok és a nagyváradi zsidók bele-erőszakolása a német és a zsidó nemzetiségek rubrikáiba — kíséreljük meg az ellénvetést. Természetesen már kész is van a „megnyugtató“ válasz. Szó se volt itt terrorizálásról. Különben is ez egészen lokális jelenség. Vannak nagyváradi zsidók és nagykárolyi svábok, akikben már végbement a nemzeti öntudat felébredésének természetes folyamata. De ettől — mondják nagyártatlanul a népszámlálási igazgatóságon, — távol állt és távol áll az állam. Ez a magyarok, zsidók és svábok ügye, amibe a mi népszámlálási biztosaink nem avatkoztak bele... Végeredményben egy, két. 10.000 lélekről van itt mindössze szó. Ilyenformán könnyen érthető, hogy a népszámlálási központ semmiféle visszaélés, vagy konfliktus ügyében nem indított fegyelmi, vagy az (Kolozsvár, ja(nuár 10.) Szómba top reggel a kolozsvári városi tanácshoz a belügyminisztériumtól sürgöny érkezett. A belügyminisztérium távirati utón elrendelte, hogy az áldozati adót, illetve a fizetési redukciót a városi alkalmazottak státusán is keresztül kell vezetni, A belügyminiszter sürgönye érthető okokból nagy megdöbbenést keltett a városi tisztviselők körében. Sokan voltak olyanok, aldk még reménykedtek abbaţa, hogy az áldozati adó levonása csak az állami tisztviselőket érdekli és az autonom testületek, és a városi tisztviselőket nem. Annakidején, mikor az egyik nemzeti-pa- rasztpárti képviselő interpellált, a parlamentben a városi tisztviselők érdekében, Popovici pénzügyminiszter olyan kijelentést tett, hogy a városokbap és a községekben is alkalmazható a fizetési redukció, de csak abban az esetben, ha a költségvetés megkívánja és a választott tanácsok, illetve elöljáróságok ahhoz hozzájárulnak. Úgy látszik a kormány felfogása ebben c kérdésben azóta megváltozott, legalább is a kolozsvári tanácshoz érkezett távirati rendeletből ez állapítható meg, mert fr, belügyminisztérium kategorikusan elrendeli a fizetési redukció azonnali alkalmazását. Kolozsvár város költségvetésében a személyi kiadások, illetmények és fizetések 29 millió lejjel szerepelnek a költségvetésben. Tagadhatatlan,hogy eza város telierbiróképessé- géhez mérten tulmagas összeg. Nem azért, mintha tulnagy a tisztviselői létszám. A magunk részéről sokkal inkább helyeseltük volna a tisztviselői létszám apasztását. Mindazoknak a tisztviselőknek az elbocsátását, akik protekció folytán, politikai kortesszolgálatokból, de megfelelő kvalifikáció és szaktudás nélkül neveztettek ki. ^fár azt is kiszámitották, hogy a kolozsvári városházán az áldozati adó levonásával, évenként a város nem kevesebb, mint hárommillió lejt sporol meg, ami a költségvetésben mint felesleg fog mutatkozni. Mert tudni kell, hogy a városok és községek által levont áldozati adó nem megy át az állam tulajdonába, hanem azt a városok és a községek a saját szükségleteikre használhatják fel. Amint értesülünk, a komercializált üzemeknél működő tisztviselők fizetéséből nem vonják le az áldozati adót, mert ők a vállalatukkal szemben szerződéses alapon állanak, viszont a komercializált üzemeknek az áldozati adót a saját ftónztárukból kell kifizetni és pedig az állam kasszájába, mint áldozati adót, ami a tisztviselőktől nem vonható le. A törvény intézkedik igy, de nem tartjuk valószínűnek, hogy a komercializált üzemek ne hárítanák át a hatalmas áldozati adót tisztviselőikre. Mióta a városházára megérkezett a távirati rendelkezés, természetesen egyébről sem beszélnek a tisztviselők, mint a rendeletről és nem egészen indokolatlanul azon az állás- ! ponton vannak, hogy az országban nagyon sok város és község van, ahol költségvetési felesleg mutatkozik, tehát a városoknak semmi szüksége nijnes arra, hogy a tisztviselőiktől fizetési redukciókat követeljenek. Már több Ízben elmondottuk az áldozati adóról a véleményünket és ehelyen is csak azt hangsúlyozzuk, hogy balkezes intézkedés ez, amely még súlyosabb gazdasági váltságot zúdít a nyakunkba, mint amilyen már az áldozni adó bevezetése előtt tűrhetetlen méreteket öltött. Az állam minél nagyobb összegeket von el a közforgalomból, annál nagyobb zavarokat idéz elő és ilyen félmegoldások még jobban elakasztják az ország gazdasági életének a vér-* keringését.
