Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-10 / 6. szám
XIV. BVF. 6. SZÁM. H»waw> STSHSÜ Mészáros István temetése Amint jelentette a Keleti Újság, meghalt Felvincen Mészáros István, nyug. főszolgabiró, földbirtokos, az Erdélyi Irodalmi Társaság tiszteletbeli tagja, a nagyenyedi Bethlen-kollé- gium tiszteletbeli főgondnoka, az erdélyi refor mátus egyházkerületnek, a felvinci ref. egyháznak és az egész magyar kisebbségnek jótevője. Temetésén olyan nagy részvét nyilvánult meg, amilyen a magyar közélet nagyjait illeti meg. Temetése e hó 2-án volt áldásdus munkás életéhez illő végtisztesség mellett. Szécsi Ferenc ref. lelkész délelőtt 10 órakor búcsúztatta a családi otthontól s azután átvitték a koporsót a református templomban felállitott ravatalra. Délután a templomban, ugyancsak Szécsi Ferenc ref. lelkész mondott megható imát, majd Vásárhelyi János ref. püspökhelyettes emelkedett szellemű, megragadó egyházi beszédet mondott. Emlék- és búcsúbeszédeket mondottak a sirnál Szécsi Ferenc ref. lelkész, a felvinci egyházközség, Dóczi Ferenc rektor-professzor, a nagyenyedi Bethlen-kollégium, Kacsó László esperes-plébános, róm. kát. lelkész, a Magyar Párt és a Felvinci Férfi Dalegylet nevében. Gyászdalokat a Felvinci Férfi Dalegylet énekelt, Horváth Péter karnagy vezetése meljett. A munkásságában szerény, nemes áldozatokban bőkezű, törhetetlen magyarlelkü derék férfiú temetésén megmutatkozott az a tisztelet, amivel a mai magyar élet hódolt a kidőlt jótevőjének.' Egy máramarosi faluban nem akarták eltemetni a halottat Még a halál sem szünteti meg a görög keletiek és görög katolikusok háborúságát Magyar élet Oravicán (Oravica, január 8.) Alig tiz hónapos múltra tekinthet vissza az Országos Magyar Párt bánsági szervezetének oravieai tagozata s máris olyan épitőmunkát végzett, hogy például szolgálhatna bárki előtt. Oravica magyarsága teljesen értékelni tudja, hogy a mai nehéz időkben mit jelent az, ha valaki ragaszkodik magyarságához és nemzeti öntudatát bátran hangoztatja. Az oravieai magyarság munkája azért érdemel különösebb figyelmet, mivel a szórványokban élő magyarságnak beszervezése és összetartása a legnehezebb feladat. A tagozat rendes irodai szolgálatot vezetett bp, ahol a magyarságot érdeklő minden ügyet aktaszerüen kezelnek és intéznek el érdemben is. A szervezettségnek köszönhető, hogy a városi tanácsban a magyarság egy tanácsossal képviselteti magát. Rendes havi ismerkedési estélyeket tartanak, amikor lehullanak a társadalmi válaszfalak. A nagymultu zene és dalegylet keretén belül megalakult a magyar dalárda s a jövőben rendszeresítik a kulturestélyek rendezését. Óravicán egy több mint száz éves múltra visszatekintő kaszinó is van s ennek a tisztújító közgyűlésén számarányának megfelelő képviselethez jutott az oravieai magyarság. Január elsején megnyilt a több mint ezerkötetes magyar kölcsönkönyvtár. Ezenkívül a magyar Űrlapok olvasóinak száma állandóan növekvő- félben van. A tagozat vezetősége" azonban nem elégedett meg ezzel a szép munkával, hanem 1931-re munkaprogramot állitott össze. Az eddigi tevékenységért őszinte elismerés illeti Szabó József elnököt, Szathmáry Lajost, az agilis ügyvezető alelnököt, és Veress Imre titkárt. De nemcsak a vezetőségnek kell őszinte elismerést mondani, hanem dicséretet érdemel minden oljran oravieai magyar ember, aki akármilyen kicsiny munkával is, de mégis hozzájárult az itteni magyar i élet fellendítéséhez. (Kolozsvár, január 8.) Máramarosmegye egyik kis falujában ezelőtt egy pár nappal meghalt egy görög keleti vallásu földműves. Hozzátartozói annak rendje-módja szerint akarták örök nyugalomra helyezni. Felfogadtak két embert s megbízták, hogy készítsék el az elhunyt örök lakását. A munkások a parancshoz hiven megjelentek a görög katolikus egyház sirkertjébeu, de már ásójukat nem véshették be a föld hideg testébe, mivel azt a görög katolikus egyház szigorúan megtiltotta. A megboldogult hozzátartozói erre panaszt emeltek a felsőbb közigazgatási hatóságoknál. Természetesen azonnal szigorú vizsgálatot indítottak. Az eljárás nagyon érdekes eredménynyel végződött. Kiderült ugyanis, hogy a szó- banforgó községben alig néhány hete görög keleti egyházközség alakult. A halott is az tijon- nan alakult egyházközséghez tartozott, de a görög keletieknek még nem volt temetőjük s ezért akarták a halottat a görög katolikus sirkertbe elhantolni. Az ügy a tartományi igazgatóságig jutott. Megállapították, hogy miniszteri rendelet szerint a görög katolikus egyházközség valóban nem köteles sirkertjébe befogadni a másvallásu halottat. Ellenben a kultusztörvény értelmében minden falu tartozik úgynevezett községi temetőről gondoskodni, ahol aztán bárkit el- hantolhatnak, legyen az görög keleti, avagy, izraelita. A miniszteri intézkedés alkalmas arra, hogy a végrehajtó közegek figyelmét felhivja a kérdésre. Egész Románia területén a községekben a temetőket a legnagyobb nemtörődömséggel kezelik. Az intellektuelieken kívül senki sem gondozza hozzátartozóinak sírjait, ugyannyira, hogy számos helyen teljesen ellepte a bozót a sirhantokat. A községi elöljáróság kötelessége lenne, hogy ezen a téren is rendet teremtsen s a sirkerteket haladéktalanul hozzák rendbe. GRÁTZÉK MEG Nekrolog egy kolozsvári műkereskedésről Az embernek mindig elszorul a szive, ha a szépséget búcsúztatni kell. Szomorú nekrológot kell írni ma Grátzékról, akiknek főtéri üzletéből napok óta vándorolnak el a képek, szobrok, a rc^gi diófa szekrények, a comodeok, a muzsikáló órák, meg a faragott fofellek: mindaz, ami ma békebeli polgári lakás sablonos és mégis édesen megszokott, sőt szívhez nőtt disze volt valaha. Egy főtéri mükereskedés megszűnik és az üzletre ráhúzzák a redőnyt és öt percen belül ott fityeg a tábla: „Ez a bolthelyiság kiadó." Szomorú, tábla, vigasztalan kortünet, néma és mégis beszél, valami kiáltó bizonyítéka annak az elmúlásnak, amely uton-utfélen felötlik, lezárt boltrendőnyök sorozatában, egy újabb állomás, kis tragédiák végtelen vonalán egy újabb megállóhely: itt elpusztult valami, ami szép volt, teljesítmény volt hozzánőtt egy régi város régi kultúrájához. Az indokok már-már úgy hangzanak, mint valami közismert chanson unalmás refrénje. Gaz dasági krízis. Pénzválság. Minden pang. Adóterhek. Kirakatbér. Bolthelyiség, óriási házbérrel. Villanyszámla. A francia szó jut eszembe: le débacle... * Amit a véletlen konjunktúra, a kellő hozzáértés és az itt lezajlott történeti fordulat adottsága csak összehozni tudott, az mind egybe volt sűrítve ebbe a főtéri üzletbe, amelynek tizenöt éves múltja szorosan összefügg az imperium átvételével és mindazzal, amit az imperium átvétele természetes konzekvenciaképpen vont maga után. Ebben az üzletben nemcsak képek, fotellek és vázák voltak, hanem komoly és vérző drámák zajlottak le, ezen az üzleten keresztül sokszor könnyek között cseréltek gazdát olyan S9HEüCULISm S. A. Cernăuţi karácsonyi sorsjátékénak eredményei. Húzás január 2.-án, Kalmicki Alfred közjegyző jelenlétében megtörtént és kisorsoltak 448nyereményt L.250.000 értékben Nyereményjegyzék megtekinthető minden f okunkban. „Hercules“ S. A. Cem auti, 7 * I bútorok, amiket egyszer azért vett a gazdájuk, hogyha meghal, közöttük haljon meg, apró kis tárgyak között, szekrények és fotellek között, amelyek a maga jólétét, a maga nyugalmát és a maga életének napi kényelmét biztosították. Lehet, hogy ezeknek a bútoroknak a gazdája régen elvándorolt már innen, lehet, hogy még él valahol egy szomorú hónapos szobában, idegen emberek holmijai között, elsején fizeti a hónapos szoba bérét és valami szentimentális merengéssel gondol vissza azokra az értékekre, amelyek a főtéri üzlet révén cseréltek gazdát. Ha hőmérőt lehetett volna felállítani ebben az üzletben arra, hogy megmérjék az emberi sorsok váltakozó fordulatait, akkor ebben a hőmérőben ellenőrizni lehetne azokat a kispolgári, sőt mágnás drámákat is, amelyek itt, ennek a városnak a területén olyan halkan és olyan csöndesen zajlottak le, hogy szinte nem is tudunk róluk, de ennek az üzletnek a falain regényeket suttognak bánatosan. Sok könny és sok megrázó búcsú tauja volt itt az üzlettulajdonos, aki — last not least — az alkalomszerű vételek előnyeit is megérezte. Az már más kérdés, hogy az utolsó két esztendőben már ez az üzlet sem ment, bizományi áru akadt volna, de a vevőkör egyre ritkult, a pénz egyre kevesebb lett és a szép műtárgyak és a csinos bútorok luxusa éppen úgy leépült 1931-re, mint sok olyan igény, amely azelőtt hozzátartozott a normális polgári életrendhez. Az embereknek ma téli fűtésre kell a pénz. Tudok olyanokról is, akik a diófabutoraikat nem adták bizományba, hanem feltüzelték. A szépségre ráásit a krízis. Ebben az üzletben különben tizenöt év alatt tizenkétszer fordult meg II. Károly király, aki még trónörökös korában is idejárt, ha valami érdekes tárgyat akart vásárolni. Az elmúlás reputációjához tartozik, hogy Mária királyné és Ferdinánd király szintén vásároltak ebben az üzletben. A bútorokat pakolják, a képeket átkötik, a bizományi árukat visszaküldik és ami megmarad, az beraktározódik, vagy oda kerül az ívek- óta ágyban fekvő nagybeteg cégtulajdonos lakására. Holnapra kikerül a boltlielyiség kiadását jelentő cédula és Kolozsvár ismét egy régi szépséggel lesz szegényebb. A zenélő órák különös és fájdalmas éneket dalolnak az elmúlásról, valamelyik ügyetlen szállitö-legény még ézt nz órát is kiejti a kezéből, összetöri, már a zenéje se szól, csak az emléke marad meg, mintegy darab csipkésre vágott felhő, ami úszik az égén és nem találkozhatunk vele soha többet. A tönkremenés drámai boltja maga is átéli a tönkremenés drámáját... így kell tőle elbúcsúzni. Fekete Tivadar, j
