Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-10 / 6. szám
Claj-Kolozsvár. 1931 január 10> SzOBlbăt ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: « erre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lel egy hóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRT] LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) Telefon: 5-08. 6 04. XIV. évfolyam 6-t k szám ELŐFIZETÉS MAGYAEOESZAGO*: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Ekrazitos forradalmai készítettek elő a Hironescukormâny kukásának napjára A fa^árda-s^ervezet felkutatott iratai bor- zalma§ terveket árulnak el — Az egyetemek és az egyházfők súlyos Vendeleteket kaptak Nemzeti ajándék ii. Nem irtuk ugyan oda minapi cikkünk alá, hogy „folytatása következik“, azonban ez a téma olyan kiadós, hogy talán elbir még egy rövid cikket. A minap csak egy román laptársunk kivonatos ismertetése alapján mutattunk rá a kolozsvári román színház koncessziónálá- sának hallatlan és a mai gazdasági viszonyok között vérforralóan felháborító egy-két részletére, most azonban módunkban áll a Monitorul Oficial teljes szövegének ismeretében rávilágítani ennek az állami jellegétől megfosztott, magánvállalkozók kezére juttatott, de ennek elleneié is magának állami jogokat vindikáló intézménynek kulisszamögötti titkaira. Csúnya dolog történt itt a szinház-kultura védelmének ürügye alatt. A nemzeti ajándék, amelyet a két koncesszionált igazgató, Constantin Pavel és Mihail Sorbul kapott, nemcsak pénzértékben hatalmas, a két magánvállalkozót nemcsak olyan jogokkal ruházza fel, amelyek szintén megérnek néhány milliócskát, hanem olyan antiszociális hatalmaskodásra ad felhatalmazást, ami a müvészszemélyzetet illetőleg teljes kiszolgáltatottságot jelent, a direkcióra vonatkozólag pedig a hatalmi visszaéléseknek rengeteg alkalmát biztosítja. Ez már nem szinpártartás, —- ez az állam pénzének elherdálása, zsiros üzlet egyfelől, a müvészszemélyzet érdekeinek teljes negligálása másfelől. Mindenekelőtt egy kis matematika. Minapi cikkünkben már kimutattuk, hogy a 22,500.000 lejes évi szubvenció a 2,000.000 lej értéket reprezentáló városi szolgáltatásokkal és az épület, valamint a felszereléseknek szerényen másfél- millió lejre kalkulált bérleti dijával együtt 26.000. 000 lejre emelkedik. A Monitorul Oficial- ban közölt szerződés szövege szeriut Pavel et Comp. évente mindössze 200 előadást tartozik tartani és ezek szerint egy estére csekély 130.000 lej esik. Ismét csak azt mondjuk, hogy nincs a világnak olyan előkelő és a legdrágább vendégművészekkel operáló színháza, amely 130.000 lejes szubvencióra támaszkodhatna. És akármennyire rossz üzlet is a kolozsvári román színház, esténként 10.000 lej bevételre mégis számíthat, ami 200 előadásnál szintén kitesz 2.000. 000 lejt. Ez azonban nem minden. A törvény világosan megmondja, hogy a koncesszionált színigazgatók sem állami, sem megyei, sem városi adót fizetni nem kötelesek. Ami mindenesetre helyes volna, de csak az esetben, ha ugyanez a kedvezmény megilletné az adókkal és más zaklatásokkal agyonsanyargatott kisebbségi színházakat is. Jön azonban még egy megdöbbentő passzusa a szerződésnek. Az tudniillik, amely mozielőadások tartására hatalmazza fel a kolozsvári román színház bérlőit, mondanunk sem kell, hogy ugyancsak adófizetési kötelezettség nélkül. Ennél a pontnál időzzünk egy kissé hosszasabban. Kolozsváron öt vagy hat mozgószinház van magánkézben. Ezek a vállalatok tekintélyes összegekkel járulnak hozzá az állam és a város költségvetéséhez. Ez a szerződés mellüknek szegez egy olyan konkurrenciát, amely adó alá ném esik, tehát nemcsak megosztja a többi mozi közönségét, hanem olcsóbban is dolgozha- tik amazoknál, tehát a kolozsvári filmeseket, mint adóalanyokat megingatja és ilyenformán jelentékeny összegeket von el a köztől. Igaz, hogy valamikor kormánypolitika volt a kisebbségi vállalkozások tönkretétele, de ma már talán mégsem tartunk ott, hogy minden vállalkozást elpusztítsunk, ami kisebbségi, mert maholnap a letarolt Erdély, hiába fenyegetik végrehajtással és árveréssel, nem fog tudni beadni 8gy bánit sem az államkasszába. Az is csak a szerencsétlen szerződés szülőinek juthatott (Bukarest, január 8.) A legutóbbi merénylet után indult nyomozások és házkutatások igen érdekes adatokat tárnak fel arról, hogyan volt aláaknázva a legveszedelmesebb törekvések összeesküvési szálaival mondhatni az egész ország. A vasgárdának nevezett szervezet megtalált irataiból kiderül, hogy anarchisztikus eszközökkel, robbanóanyagokkal, pisztolyokkal, fegyverrel akarták megkezdeni a véres nagyobb munkát és forradalmat készítettek elő, amelynek időpontját arra a napra állapították meg, amelyen a Mironescu-kormány megbukik. Eszerint kormányválság bekövetkezése esetén, akármilyen uj kormányra kerüli volna sor, a válság zavarai között az oiszi^g sok helyén ek- razitbombák robbantak volna fel. összeesküvés a forradalomra A vasgárda ügyével kapcsolatos házkutatások során az egyik otthonban megtalálták Ze- lea Codreanu egy körlevelét, amelyet mint a Mihály arkangyal főparancsnoka, küldött híveinek. A levél a következőképpen szól: — Miután a polgári és katonai hatóságok nem előzékenyek velünk és szervezetünkkel szemben, a belügyminisztérium, valamint egy másik minisztérium.' (hadügy) alantas szervei nek működéséből konstatálhattuk, hogy mozgalmunk hivatalos részről nem nyer semminemű támogatást, szükségesnek tartjuk szervezetünk munkatervének lényeges megváltoztatását, ezért azonnali hatállyal a legszigorúbban elrendelem: az összes zászlóaljak küldjenek a központba pontos kimutatásokat a légiónáru sok számáról és tagjaink megbízhatóságáról. A II-ik zászlóalj azonnal rendelje Cámpulungra Propota, Popescu, lerarcb, Bespa tagokat. Robert dornavatrai rendőrkomiszárt, valamint eszébe, hogy egy luxoriózusan megépített, 30— 40 millió lej értéket képviselő épületet és annak berendezését szabad prédájául dobjanak oda a tömegszórakozást szolgáló mozi közönségének, amelytől a közvagyon megőrzését hiába várnék. Tudvalevő, hogy a moziközönség elhelyezése a színházteremben éppen fordított sorrendben történik, mint az opera- és drámai előadásokon, a legelső sorokba rakoncátlan gyerekek, külvárosi munkásemberek kerülnek, akik pár hónap alatt úgy tönkretehetik a színház féltve őrzött zsöllyesorait, hogy a közönség •márcsak ezért is elszokik az opera- és drámai előadások látogatásától. Lássuk végül, hogyan gondoskodik az állam és a koncesszionált színigazgatók között létre jött szerződés n szinház tagjainak szociális érdekeiről t Kiköti, hogy a tagok fizetése 3000 lejnél kevesebb nem lehet. Megható az a humani tárius szellem, amely a „népjóléti“ minisztérium fenkölt elgondolását átlengi. Különösen, ha hoz zátesszük, hogy a szerződés egyik passzusa feljogosítja a direktorokat arra, hogy sztrájk esetén külföldi művészeket szerződtessenek, emigy gondoskodván az előadások folytonosságáról. Szóval az állami szerződésből kicsöppent és magánvállalkozók kénye-kedvére bízott müvészTudorariu György rendőrőrparancsnokot, akikkel közölni fogjuk munkatervünk megváltoztatását. Az a célunk, hogy a jövőbeni propagandát nem népgyülé- sek és tömegek felvonultatásával folytatjuk le, hanem összeesküvések utján egész a döntő csapásig. amely a Mironescu-kormány távozása alkalmával fog megtörténni. A II-ik batalion elküldi Matei Goga Victor tanár urat, tiszteletreméltó elvtársuukat és a grindenii őrs parancsnokát, Moldovan és Constantin oktató őrmestereket Marosludasrói. A III-ik batalion azonnal jelentést küld a IV-ik batalion parancsnokához,, dr. Iosif Ghisoiuhoz és akitől megkérdi, hogy a birtokában levő ek- razitmennyiség elegendő-e. Aláirás: Zelea Codreanu. Rendelet az egyetemi rektorokhoz. A Dimmeata mai számában közli a közoktatásügyi miniszter körlevelét, amelyet az egyetemi rektorátusokhoz intézett, A körlevél a következőket tartalmazza: — Az utóbbi időkben az egyetemek ifjúsága olyan aktivitásokban vett részi, amelyek az államérdekeket legkomolyabb formában veszélyeztetik. Tisztelettel kérjük, foganatosítsanak megfelelő intézkedéseket ezen káros ténykedések megszüntetésére és mindazok, okik ilyen mozgalmakban részt vesznek, távolittassanak el az egyetem kebeléből. A felsőbb oktatás érdeke megkívánja, hogy ezen elemek kikerüljenek az egyetemekről, mert az ország olyan válságos időpontot él, hogy a legcsekélyebb megmozdulás, rendkívül káros hatású lenne. Akadályozzák meg, hogy az személyzet egyszer s mindenkorra meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy érdekének védelmében harcot kezdjen. Hogy az uj direkció is ebben a szellemben kezdte meg működését, annak ékes bizonyítéka az, hogy a napi 130.000 lej szubvenció ellenére is olyan drákói fizetésredukciókat erőszakol rá a tagokra, amelyek ellen a müvészszemélyzet egyértelműen tiltakozását jelentette be. Foglaljuk tehát mégegyszer össze a kolozsvári állami szinház történetének uj fejezetét megnyitó szerződés konzekvenciáit. Az uj direkció megkapta a maga 26,000.000 lejes nem- ;_ti ajándékát, ezzel szemben a színházépületet mozival csúfítják el, a kolozsvári filmeseket agyonprotekciönált konkurenciával teszik tönkre, a kolozsvári adófizető közönségre többmilliós ingyen szolgáltatásokat oktrojálnak rá, ismét felállítják a bántó megkülönböztetést a román és kisebbségi színházak között, eleve letörik a művészek sztrájkjogát és erkölcsi alátámasztást adnak a fizetésleszállitásnak. Ebből a mérlegből csak a koncesszionált színigazgatók jöhetnek jól ki s aki ráfizet, az csak a közönség lehet Hát nem illik rá erre a gazdálkodásra a szimpla és elkoptatott terminustechnikus: kidturbotrány. (Tudósításunk folytatása a harmadik oldalon) 1 1
