Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-07 / 4. szám
ELŐFIZETÉS BELFÖLDÓN: l Hw 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. ÜRSZAGUS MAGYARPARTI LAP Cserkesztöség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon; 5-08. 6Ó4. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévit 15 pengő. TAXA FOST AJ Jl PLA-1 TXl'A m r-TMEBAK ' No. 34255—927. CÍaj-Kólozsváe, 1931 január 7 SzCTClä. Ara XIV. éviolyam 4-lk ssám Egyes széia ara 20 fillér. —9 A közveszélyes szervezetek ellen folytatják a házkutatásokat és letartóztatásokat Míhaíache belügyminiszter az iskoláktól azt várja, hogy ne a közrend " ellenségeivé neveljék a növendékeket (Bukarest, január 5.) A balkáni merényletek és politikai izgatások ismert szervezetei ellen foganatosították az első szétrobbantó intézkedéseket. Házkutatások, irattár lefoglalások, sőt fegyvertár-felkutatások is történtek, letartóztatásokat is foganatosítottak. Eddig is foganatosítottak egyszer-máskor hasonló intézkedéseket, amelyek azonban az első lépéseknél megállották. Most Milialacke belügyminiszter erősen hangsúlyozza, hogy rendet akar teremteni. Tegnap újabb házkutatások voltak Moldva és Bukovina több városában, igy Focsaniban, Tasiban, Csernovicban, Radauti, Suceava és r’f:mpulángban. °melyek ' ip fontos anyagot eredményeztek. A szignranea ma délelőtt kapta meg a házkutatásokról szóló Írásbeli jelentéseket, amelyek alapján több letartóztatást rendeltek el. Kétségtelen beigazölást nyert, hogy a titkos szervezetek az ország belső rendje ellen dolgoztak. Valamennyit feloszlatják és a jövőben minden il.ven irányú akciót törvényen-kivülinek fognak deklarálni. Ma délelőtt újabb értekezlet volt a belügyminisztériumban a továbbiakban eszköz- lendő intézkedésekről. A szélsőséges szervezkedések, a Mihály Arkangyal és a Vasgárda szervezetek ügyében erélyesen folyik a vizsgálat. Bukarestben házZelea Gadreauu nyilatkozata Zelea Codreanu, az Universul hétfői számában nyilatkozatot közöl, amelyben azt állítja, hogy a Mihály Arkangyal és Vasgárda szervezeteknek semmi közük sincs a Socor elleni merénylethez. Szerinte nem áll az, hogy Lefter ügyvédnek szerepe lett volna az ügyben és az sem igaz, hogy Lefter a Cuza természetes fia. Mihalache belügyminiszter Cámpulungban, az ottani felsőkereskedelmi iskola felavató ünnepélyén tartott beszédében kitért a Socor elleni merényletre. . A maga részéről is hangoztatta, hogy a kormány el van határozva, hogy véget vet az olyan helyzetnek, amelyből az ilyen merényletek alapját képező mentalitás kifejlődhet. A szülők és az állam nem azért költenek az iskolákra, hogy onnan kutatást tartottak a Vasgárda Calea Victoriein levő helyiségében és a hatósági közegek elkobozták az ott talált könyvtárt és irattárat. Fontos dokumentumok kerültek a nyomozó közegek kezébe. Az okmányokból kiderül, hogy a Vasgárdát katonai alapon szervezték meg. Az Adeverul értesülése szerint, katonai stilus- ban elkészített térképeket, egyenruhákat és fegyvereket is találtak. Úgy Galacban, mint Iasiban letartóztatásokat is foganatosítottak. Házkutatás volt a galaci Vasgárdánál is és az itteni nyomozás pontos eredménye egy olyan névjegyzék, amelyből megállapítható az, hogy kik voltak, akik a jobboldali szervezkedéseket finanszírozták. Itt találtak olyan tárgyakat is, amik a megtámadott bukaresti szabadkőműves páholyból valók. Vasárnap délután a belügyminisztériumban értekezlet volt, amelyen a kormány több tagja és az ügyészség megbízottjai vettek részt. Az értekezlet végén a kormány tagjai kijelentették az újságíróknak, hogy a kormány szilárdan el van határozva arra, hogy véget vet minden anarchikus jellegű szervezkedésnek es a legerélyesebb kézzel jár el a jobb és baloldali hasonló mazgalmakkal szemben. olyan elemek kerüljenek ki, akik később veszélyesek lesznek a közrendre. Az ország bajait csak komoly munkával leket megoldani. A közoktatásügyi minisztérium ujra_ utasítást küldött a középiskolák igazgatóságaihoz és ebben szigorúan figyelmeztet arra, bogy az igaz gatósé goknak figyelemmel kell kisérniök a diákok iskolánkivüli magatartását is, különösen pedig azt, hogy ne keveredjenek politikai mozgalmakba. Ha a minisztérium valahol azt fogja tapasztalni, -hogy az iskolák vezetői nem járnak el kellő sizgorral, úgy a legerélyesebb megtorlást fogja alkalmazni az illetőkkel szemben. Nemzeti ajándék Most, amikor dühöng a takarékossági láz, a tisztviselőket úgynevezett „áldozati adó“-val nyomgritották meg, amikor az egyházak államsegélyét sem kímélik, valóban szenzációsnak kell mondanunk a „Moniorul Oficial“ december 31-iki i számát, amely a kolozsvári román színházak koncessziójáról és a Kon- cesszionált színigazgatók, Constantin Pavel és Mihail Sorbul szubvenciójáról szóló szerződés pontjait ismerteti. A szépművészeti és egészségügyi minisztérium ezek szerint megszüntetne a drámai és operai ágakra oszló kolozsvári román színház állami jellegét, Pavel és Sorbul igazgatók szabad területévé nyilvánította a volt Magyar Színház épületét összes díszleteivel, jelmezeivel és egyéb felszereléseivel s ugyanakkor évi 22.500.000 lej támogatást biztosított a két direktor immár magánvállalkozásának. A szerződés hét évre szól. Ezalatt az idő alatt 157,500.000 lej szubvencióban részesülnek, a kolozsvári opera és román drámai társulat igazgatói, akiknek részéről egyedüli biztosíték Constantin Pavel 1.875.000 lejről szóló bankgaranciája. Itt tehát nyilvánvalóan horribilis üzletről van szó, olyan üzletről, amilyenhez színházi vállalkozó, nyugodtan mondhatjuk, a mai viszonyok között sehol a világéá nem jutott. És hogy el ne felejtsük, a szamaritánus miniszter nem elégedett meg azzal, hogy az állam kasszájába markolt be ilyen túlfokozott gavallériával kedvenceinek javára, hanem a köztük létrejött szerződésben azt is precizirozza (nem tudjuk, milyen jogon), hogy egy harmadik faktor: Kolozsvár város köteles fűtéssel és világítással ellátni a színház épületét, ami nem is túlzott számítás szerint szintén kitesz évi 2,000.000 lejt. Ha most már a színház épületének és felszerelésének bérösszegét szintén 2,000.000 lejre értékeljük, kiderül, hogy a két színházi vállalkozó csekély 20,000.090 lej nemzeti ajándékban részesül a kormány kegyelméből. Nem szeretnök, ha félreértenének. Mi sohasem tartottuk kidobott pénznek azt, amit az állam kulturális célokra költ. Az erdélyi román színházi kultúra valóban rászorul a támogatásra. hogyha élni akar. Eddig is kapott szubvenciót a két kolozsvári állami színház, ha jól tudjuk évi 25,000.000 lejt, tehát 3,000.000-val többet, mint a magánvállalkozók. Amig azonban a színészek is, a közönség is mint állami színházat könyvelte el a kolozsvári Operát és drámai színházat, a helyzet egészen más volt. Eddig is voltak nagyszerűen dotált szinekuristák és éhbéres kóristák az állami színházakban, de nem volt meg a lehetősége annak, hogy magánvállalkozók üzleti célokra használják ki a kultúrát. Minden elismerésünk mellett, amellyel Pavel Constantin művészi törekvései és múltbeli érdemei iránt viseltetünk — bár ez az érdem számunkra, magyarokra, fájdalmas valóságot jelent: a magyar színház elvételét — meg kell mondanunk, hogy ilyen hatalmas állami támogatás, különösen olyan szegény országban, mint Románia, nem járhat ki privát vállalkozásnak. Ha ez a takarékosság és leépítés jegyében történik, akkor külön is óvást emelünk ez ellen a gazdálkodás ellen, mert a 3,000.000 megtakarításával nem áll arányban az állami színház megszűnése és a társulati tagok egzisztenciájának felboritása. Huszonkétmilliós szubvenció mellett frivolitás áldozati adóról beszélni, annál is inkább, mert abban a pillanatban, amint a színészek nem állami alkalmazottak, nem esnek áz állami tisztviselőkre vonatkozó törvény hatálya alá. No feledjék el azt sem, hogy ugyanakkor, amikor a kolozsvári Magyar Színház egyetlen bani szubvenciót nem kap az államtól, amikor az állam nemcsak támogatást nem ad számára, hanem behajtja rajta a színházi adót, a minisztériumnak a huszonkétmilliós szubvención felül arra is van gondja, hogy a város agyongyötört polgárságának adófilléreiből is lecsípjen kétmilliót az e pillanatban már csak magánszínház számára. Ez az egyik szempont. A másik még megdöbbentőbb. A költségvetés tárgyalása alkalmával betekig folytak a viták a kisebbségi egyházak államsegélye körül. Azt mondták, hogy ma az állam tragikus gazdasági helyzetében min; den fillér fontos s a végén sem tudta!: eltekinteni az államsegély leszállításától. A tájékozatlan olvasó azt hihetné, hogy sokszázmillióról volt szó, hiszen ha egyetlen színház huszonhétmillió lejt kaphat, akkor a pármilliót kitevő romániai kisebbségek csak megérdemelnék ennek az ösz- szegnek tízszeresét. Ezzel szemben a tény az, hogy a kisebbségek tavalyi államsegélye 25,000.000 lej volt és ebből a magyar egyházak össze-vissza 10,500.000 lejt kaptak. íme, az állami méltányosság és gavalléria, amikor a kisebbségek kul tűr igényeinek kielégítéséről van szó! Az összes magyar egyházak államsegélye, amelyet ráadásul az idén még le is szállítottak, félét Sem teszi ki egyetlen színház — nem is állami színház — szubvenciójának. Ezekután nem csodálkozhat ik a kormány, ha takarékossági programját senki sem tudja komolyan venni és nem iát benne mást, mint egyfelől esztelen tékozlást, másfelől az arra igazán rászorulókkal szemben ellenszenves garaskodást és kicsinyes szükkeblüséget.
