Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-05 / 3. szám

Clar Kolozsvár, && fimaár & Hétfő .ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I érre 1200 lej, félévre 6C0 lej, negyed évre 300 ki egy hóra 100 lej,; " ___________Ara 6 lej. ; J- ■ ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Seerkesztőség és kiadóhivatal: riaţa Unirii (Főtér) Telefon: 5-08. & Q4. XIV» évfolyam 3-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén* 15 pengő. Egyes svam ára 28 fillér. s I ■ »BlilTAÄIA«; AngoI’Homán Biztosító R.-T. Al api ttatfttt a ' Crttooroiat finion Assurance Companyi.Ltd. ép íÁ’lie Maţ» insuranoe Com­pany Lty. lpiwlopf bJLlos^idJate^sâgokkal, ame­lyen- egyúttal a „tíríhmia, Viszontbiztosítói és 55 mtlprií Lei vágyonc alteildelkeznek. Kar- telién kívüli’ Alapitvad'SB-Révben. Teljesen befizetett aláptőţţHKI.(WKl I,ei. Bejegyezve az ilfovi íörirén^Rzéknél 29/1924. szám alatt. Működése Romániában kihirdetést nyert a Monitorul Óficial 1924 máre. 9-i 53. számában. A Vidrighin-aífér Azt hisszük, mindenki el fogja hinni ne­künk, hogy túlságosan nem fáj a fejünk ezért a kormányért, amely minden jel szerint az agó­nia csalhatatlan tüneteit mutatja. Csak azért él, mert e pillanatban még kontúrokban sem fedezhető fel egy kormányképes párt Romá­niában. fii, de körülbelül rá is lehetne alkal­mazni az anekdóta kérdését: „Hát élet ezt“ Szó­val adva van egy minden vonalon csatát vesz­tett pártrendszer és kormánya, amely a tehe­tetlenség törvényénél fogva rögződik a hatalom bársonyszékeihez. Egy kormány, amely uralom- ralépése óta egyebet sem tesz, mint megdrágítja az életünket minden vonalon, képtelen nem csak megállítani az országot a gazdasági romlás lej­tőjén, hanem a válságnak mai kórállapotát sem tudja stabilizálni s mégis azt hiszi, hogy fize­tésredukciókkal és a fogyasztási cikkek további drágításával meghosszabbíthatja a maga ke­serves életét Ráadásul folytonosan azt demonstrálja a vi­lág felé, hogy az összedrótozott pártegység sem­mi más, mint fikció, a kormányzópárt úgy pél­dázza a sziámi ikrek szerepét hogy egymásnak hátat fordítva a két hatalmi csoport, mindig ellenkező irányban igyekszik haladni. Itt van a Vidrighin-eset. Karakterisztikus keveréke a korrupt, önző kortes-betyárbecsület- nek. A temesvári vizmüvek egykori igazgatójá­ról mindenki tudta, hogy mindenhez ért, csak éppen a vasúthoz nem. Csakhogy azt is tudta mindenki, hogy azok közé a kevesek közé tar­tozik, akik közszolgálatban megmaradtak a nemzeti párt híveinek hosszú éveken keresztül, tehát ez a körülmény elegendő volt arra, hogy példátlanul horribilis, a mi szegény országunk­ban egyenesen fantasztikus fizetéssel a CFR vezérigazgatójának alkalmazzák. Az egész or­szág megbotránkozött ezen a frivolitásön, csak a kormány maradt meg következetes csökö­nyösséggel amellett az álláspont mellett, hogy Vidrighin ur vasúti szakember s mint ilyen rá­szolgált az ötmillióra. Nem is kellett hozzá nagy idő és kiderült, hogy Vidrighin vasutigazgató nr a maga di­lettáns mesterkedéseivel egy jottányival sem tudta közelebb vinni a megoldáshoz a CFR szét­eső problémáit. A CFR továbbra is olyan ráfi­zetéses vállalata maradt az államnak, mint an- nakelőtte, a gombamódra elszaporodott és ázsiai nivóju autóbuszjáratok is lefőzték konkuren­ciájukkal, ráadásul pedig az intézményt meg- gyülölték a tisztviselői, akik a maguk áldozati adóját már a mult évben lerótták s náluk a mostani fizetésleszállitás csak repriz, de meg- gyülölte a közönség is, amely rosszul összeállí­tott menetrendeket és képtelen intézkedéseket profitált a mindenható generáldirektor zseniali­tásából. Mindenütt másutt, még kisebb magánvállal­kozásoknál is meneszteni szokták a fiaskót val­Oroszország fegyverbaráti szerző­dést kínált fel Lengyelországnak Mironescu a lengyel—román barátsági szerződés SeÍnJitásán dolgozik (Bukarest, január 3.) Mironescn mostani külföldi utazásának céljával kapcsolatban már 'egész csomó verziót közöltek a lapok. Egyes hi- rek szerint a stabilizációs kölcsön második rész- j létének ügyét akarja nyélbeütni, mások úgy tudják, hogy Titulescnval egy leendő koncentrá­ciós kormányról tárgyal. A Lupta szerint az utazás egyik célja, hogy a lengyel külügymi­niszterrel találkozzék és megbeszélje vele an­nak az ajánlatnak kérdését, amelyet nemrégi­ben a szovjet kormány tett Lengyelországnak. A lap ugyanis úgy tudja, hogy a szovjet kormány* a napokban ja­vasolta Lengyelországnak, kössön vele semle- gességi szerződést, amelyben egyúttal arra néz­ve is egyezzenek meg, hogy Lengyelország nem fog támogatni olyan államot, amellyel Oroszor­szág háborús konfliktusba keveredik. A lengyel kormány azt válaszolta az ajánlatra, hogy ezt csak abban a tekintetben teheti megfontolás tárgyává, ha az oroszok ugyanilyen ajánlatot tesznek a Litvinov-szerződóst aláíró más szom­szédos államoknak, tehát Romániának is, mi­vel Romániát és Lengyelországot ilyen tekin­tetben szerződési kötelezettségek kapcsolják egymáshoz. A lengyel-román barátsági szerző­dés a jövő hónapban lejár s most Mironescn en­nek a felújítása érdekében kivan tárgyalni Genfben Zaleskyval. Meghalt «loffre, a mamei csata győztes hadvezére  halál reggel nyolc órakor következett be — Szerdán temetik el a francia hadsereg volt főparancsnokát (Paris, január 3.) A világháború egyik leg­jelentősebb szereplőjének, Joffre marsallnak napok óta tartó haláltusája befejeződött A tá­bornok, aki elszántan és makacsul szállott szem­be a halállal is, meghalt A halál érthető, ha egész Franciaországot gyászbaboritotta, hiszen ő volt francia részről a marnei csata hadműve­leteinek irányítója és a könnyen lelkesülő fran­cia közvélemény ebben az időben Napoleon stra- j tégiai képességeivel és dicsőségével övezte a tá- Ibornokot Joffre pályája egészen alulról indult el. 1852-ben született Rives Altes-ben, ahol atyja püspöki pincemester volt. A porosz-francia há­borút mint utászfőhadnagy harcolta végig, ké­sőbb a gyarmatokon teljesített szolgálatot. Lili­ben lett a francia hadsereg vezérkari főnöke, a háború kitörésétől a hadsereg főparancsnoka. Mint ismeretes, 1914-ben a németek példátlan elánnal indították meg Belgiumon keresztül of- fenzivájukat Franciaország ellen cs már-már Párizst fenyegették. Ebben a kétségbeesett hely­zetben, amikor már Párizs kiürítéséről és a fő­városnak Bordeauxba való áthelyezéséről volt szó, Joffrenak sikerült összeszedni a francia erőket és a mamei csatában nemcsak megállí­tani a német előhaladást, hanem visszavonulás­ra kényszeríteni a német hadakat A hadtörté­netig irók a marnei csatát a világháború döntő ütközetének tekintik és annyiban igazuk is van, hogy ha a németek győznek Máménál, valószí­nűleg már az első évben a központi hatalmak javára dőlt volna cl a világháború. Annak ellenére, hogy a marnei csata győz­tes hadvezére volt, kiintrikálták és 1916-ban fel­mentették. 1917-ben Amerikába küldték az ot­tani csapatok lelkesítésére, később a legfőbb ha­ditanács tagjává nevezték ki. Joffre halála reggel 8 óra 23 perekor követ­kezett be, de már az orvosok hét órakor lemond­tak életéről A halál beállta ntán kezelő orvosa kijelentette az újságíróknak, hogy a tábornok úgy halt meg, mint amikor a lámpa kialszik, teljesen csendesen és fájdalom nélkül. Halálhírére Párizs középületeire kitűzték a gyászlobogót. A lakósság csoportokba verődve tárgyalta az esetet A halottas háznál a délelőtt folyamán számos előkelőség jelent meg és je­gyezte be részvétét a kitett ivbe. Stecg minisz­terelnök, mikor a halál hirét meghallotta, azon­nal a klinikára sietett és tolmácsolta az ország részvétét az özvegynek. Délután a francia kor­mány minisztertanácsot tartott és megbeszélte a temetés előkészületeit. A temetés szerdán lesz és csak ideiglenesen helyezik el holttestét az In­validusok marsall-kápolnájáhan, mert Joffre kifejezetten azt kívánta, hogy birtokán, Louve- cienneben temessék el. Mikor itt a mauzóleum felépül, holttestét ide fogják szállítani. lőtt vezérigazgatót. De nem is kell meneszteni, mert magától is cl szokott menni az, akiben az önérzetnek egy szikrája található. Vidrighin azonban ült a nemzetipártiak által számára épített szobor-talapzaton és ülne most is, ha le nem szállították volna onnan. Nem beszélünk most pártfegyelemről és hasonló dolgokról, csak arról, hogy az ország mai katasztrófába hely­zetében egy kis belátás mellett is egy nevezőre kellett volna jutniok a Vidrighin kérdésben a kormánypárt tagjainak. Ahelyett azonban, hogy ez történt volna, a nemzetipártiak palo­taforradalmat rendeznek és Vaida Sándor áll a flotta demonstráció élére. Nem engedik Vidri- ghint és hajlandók inkább pártbomlást és kor­mánybukást előidézni Azzal kezdtük, hogy nem vagyunk elragadtatva ettől a kormánytól, de be kell látnunk, hogy e pillanatban egy kor­mányválság még jobban tetézné a bajokat. A kormánypárt erdélyi csoportja azonban a maga elvakultságában most is fontosabbnak tartja a presztízskérdést, mint az ország és az ország egyik legjelentősebb közintézményének ügyét- Tudjuk, hogy a végén visszatáncolnak a fene­gyerekek és létrejön a béke ebben a kérdésben is, de a mai idők jellemző tüneteként mégis ide szögezzük a Vidrighin-affért, tanulságul és pél­dának arra, hogy nem szabad kormányozni és hogy nem szabad egy kormányzópártnak köz­ügyeket intézni.

Next

/
Thumbnails
Contents