Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-31 / 23. szám
* XTV. ÉVF. S3. SZÁM. fi» Kaucíószédelgésért folyik a vizsgálat > aki bukott színháza romjain kesereg a sors mostobaságén A Csodabár bukaresti fiaskója * — Vajda kolozsvári levelével házalt az ex* sz midi rektor (Bukarest, január 29.). Nem kis meglepetést keltett annakidején mindenfelé, úgy politikai, mint szinházi körökben, hogy Tezíeanu, Yaida volt belügyminiszter volt kabinetfőnöke, a régi belügyminisztériumnak a Yasgárda felé operáló jobboldali összekötője, vagy talán helyesebben a Vasgárda belügyminisztériumi exponense, aki a Beza-iigyben oly végzetesen kompromittálta magát és gazdáját, szakitva a politikai karriérrel, hirtelen színigazgatónak csapott fel. A vállalkozás elé nem nézett senki sem túlságos bizalommal. És pedig nemcsak azért, mert az operett műfaja, amelynek felvirágoztatására a volt kabinetfőnök vállalkozott, nem ól meg a bukaresti talajban, hanem főleg azért, mert Tezíeanu sem a hozzáértés, sem pedig az anyagi felkészültség nélkülözhetetlen tőkéjével nem rendelkezett. A színigazgató. Mindegy, Tezíeanu nekivágott a dolognak. Az a meggyőződése, hogy ő vezető pozíció betöltésére hivatott, külső behatások nélkül is megérlelte benne a szinigazgatói rátermettségében való hitet. De szerencsétlenségére vannak bizonyos rokoni kapcsolatai a szinészvi- lággal, amelynek néhány kissé már fáradt, munkanélküli, s az operett bukaresti jövőjében az ismételt kudarcok és „leégések“ után is vakon hivő tagja telebeszélte bodros sörényű fejét a siker, a pénz és főleg a hatalom kilátásaival... Különös, hogy az operett e lelkes és szegény apostolai minden évben szert tesznek valakire, aki vagy csakugyan gazdag ember, vagy pedig valamilyen oknál fogva azt a látszatot tudja kelteni, azt a feltételezést tudja inspirálni, hogy pénze van... És akkor nagy hü-hóval megtörténik a társulattoborzás, régen nélkülöző színészek és szinésznők jutnak előlegekhez, besoroznak egy-két erdélyi magyar művészt is, akinek az operett terén való szakavatottságát mindenki elismeri itt és aztán néhány hétig, a közönség érdeklődésének rohamos decrescendo ja mellett, sok ambicióval, de annál kevesebb otthonossággal játszanak egy, vagy legföljebb két operettet, amit a hirtelen összeszedett együttes hamarjában meg bir tanulni, — mindaddig, amig a pártfogó-vállalkozó pénzének elfogyta meg nem huzza felettük a lélekharangot. így történt ez a Tezíeanu esetében is... Csak az nem világos az egészben: mivel keltette az illetékesekben azt a benyomást, hogy el van látva anyagiakkal? Informátoraim titokzatosan mosolyognak erre a kérdésre, és tudni vélik, hogy Tezíeanu ügyességében, befolyásában bíztak azok, akik hitelt nyújtottak neki. Általános volt a feltevés, hogy a volt kabinettfő- nöknek is jutott Vaida Sándor bőkezűségéből és a széles adakozókedvvel kezelt „O. P.“ alapból, amelynek hovaforditása körül éppen neki oly nagy befolyása volt. Ez is tőke. Â család részére a legkedvesebb áfást- dek egy jo radio Muzsika, színház, komoly és vidám előadások, a legérdekesebb hirek mind, mind megkaphatok a rádióban. Forduljon a M1NERVÁ-hoz (Cluj-Kvár, Str. Baron L. Pop, Brassai ucca 5.) A legjóbj és a legolcsóbb gépek gyári raktára! j|; Valójában, úgy mondják, alig rendelkezett Tezíeanu többel, mint négy-ötszázezer lejjel, amiben egy ház eladási ára is szerepel, de amit nyomtalanul elnyelt a postától tiz évre bérbevett hatalmas terem szinházhelyiséggé való átalakítása, úgyhogy a tulajdonképpeni kapunyitáskor már egy vas sem volt az újdonsült színigazgató pénztárában. Mindenki kauciót fizet. Az anyagi válsággal küzdő színigazgatók régi, jólbevált módszeréhez folyamodott: magab kaució ellenében büfféseket és ruhatárosokat fogadott. Súlyos biztosítéki összeget kellett természetesen letenni a pénztárosoknak — kettőt szerződtetett — sőt az adminisztratív igazgatónak is. Még a jegyszedőknek is kauciót kellett fizetniük. Egy sereg jegyszedője és tizennégy kauciós ruhatárosa volt Tezleanunak, fejenként 10—20 ezer lejes letétekkel. A pénztárosok összesen 250 ezer lejt hoztak a konyhára, az adminisztratív igazgató százezret. Ezzel szemben csak azok a színészek mertek nagyobb gázsi igéSzorultságában mentő ötlete támadt Tezleanunak: Volt gazdájához, Vaida Sándorhoz sietett Kolozsvárra. Tőle kért segítséget. Akár titkos politikai akció cimén, akár a román színművészet támogatása cimén, akár a régi kapcsolatok cimén — mindegy. Nem lehet tudni pontosan, hogy mit végzett Kolozsváron. De ezzel a hírrel érkezett vissza alkalmazottaihoz: — Nem kaptam ugyan kész pénzt Vaidától, de levelet kaptam tőle egy előkelő személyiséghez, amely egyenesen utalványszámba megy... ügy látszik, ez a forrás is bedugult, helyesebben ez a remény is szertefoszlott s most mái Tezíeanu azzal hozakodott elő, hogy Kolozsváron jártában előnyös szerződést kötött Ja novicscsal, ami az egész társaságot kihúzza a sárból. — Legalább is annyira, — mondotta, — hogy „tiszta ábrázattal“ állhatok előttetek. A kolozsvári színigazgató, szerinte, vendégjátékra készül Bukarestbe és fantasztikus ősz szegekért lekötötte a termét. A magyar színé szék vendégjátéka alatt viszont lélekzethez jm a társulatával ő, és ideje lesz betanulni egy uj operettet, például a Cigánybárót... De egyidejűleg alkudozásba bocsátkozott Tezíeanu Kovács Imrével, a bukaresti magyar színház igazgatójával is, aki éppen uj helyiseget keresett, de aki már ekkor jól tudhatta, hogy a fiatal és alapjában jobb sorsra érdemes színház kapuit rövidesen bezárja a Népnevelési Igazgatóság és annak bérlete tárgyában senki sem kevésbbé illetékes, mint Tezíeanu. Néhány nappal ezelőtt be is következett a vég. A posta kitette a színház helyiségből a bérlője szűrét s Tezíeanu ma époly kevésbbé színigazgató, mint belügyminisztériumi kabi netfőnök. Viszont a leszereplés itt is époly dicstelen mint a belügynél volt. Itt is létesültek bizonyos kapcsolatok az igazságszolgáltatással. A kauciójukat vesztett ruhatárosok, pénztárosok, etc. bűnvádi feljelentést tettek az ügyészségen Tezíeanu ellen és ki is szálltak a vizsgálati közegek annak megállapítására, hogy a gyorsan levitézlett színigazgató rendesen vezette-e a könyveit... Ez alkalommal nem kis megütkö? nyekkel fellépni, akiket a szinház-alapj^ás körül az értelmi szerzőség bűne terhelte. A többiek megelégedtek 200-:-300 lejes előlegekkel. Számos alkalmazottnak minden fizettsége a jóreménység volt, amellyel a színház fényes jövőjét és jövedelmezőségét illetőleg ki-ki korlátlanul táplálkozhatott. A „Csodabár“ Tezleananál. És megkezdődtek az előadások. A „Csoda- bár“-ral. Nem volt nagyon szerencsés választás, mert Bukarest kabaré, orfeum és bár élete nem olyan fejlett, hogy elegendő vonzóerejü betétszámok kerülhettek volna ki a rendelkezésére álló artistákból a darab silány kereteinek kitöltésére. És hamar kiderült, hogy a közönség nem pártolja a színházat. Az operettet eléggé kedvelő bukaresti zsidóság Tezíeanu miatt; a román színházba járó közönség a darab és a műfaj miatt; az idegenek az előadás fogyatékosságai miatt. Üres házak mellett játszott Tezíeanu. A sajtó agyonhallgatta, a szinházi körök lelegyintették, a közönség tartózkodott... A helyzet ez uj működési területen is kezdett válságossá lenni Tezíeanu számára. Az együttes türelmetlenkedett, a kauciósokat aggodalom gyötörte... A volt belügyminisztériumi kabinetfőnöknek sürgősen sok pénzt kellett előteremtenie. Mit tegyen, hova forduljon?... Jó ideig azzal csillapította embereit, hogy az államsegély meg van Ígérve s csak az uj költségvetés összeállítását kell megvárni és akkor mentve van minden. De kiderült, hogy az uj költségvetésben egy garas sincs előirányozva magánszínházak támogatására. Az államtól tehát semmit se lehet várni többé. Pénz kellett, készpénz. Vaidánái Egy millió lejt utalt ki nekem Vaida. Az „utalvány“-nyal aztán napokon át kilincselt Tezíeanu. Nem lehet tudni, hogy az utalványozással kapcsolatban-e, de Kolozsvárról visszatérve különösen a miniszterelnökségen lábatlankodott sokat, amig egyszer Tilea miniszterelnökségi államtitkár rá nem rivalt, hogy hagyjon már egyszer fel a pénzkéréseivel, mert már az elnökségen való jelenléte is alkalmas arra, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a, kormányt. zéssel állapították meg, hogy a színháznál egyáltalában nem voltak üzleti könyvek. Tezíeanu kis zsebnoteszbe irta ügykezelésének mindeq rdatát. A pénzt, ha volt neki, egyik nadrágzsebében tartotta, mig a másik nadrágzsebóbe az ujságpapirmargóra irt nyugtákat gyűjtötte össze apró kis kifizetéseiről. De adott ő pénzt, ha volt, nyugta nélkül is. Tökéletes rendetlenség jellemezte adminisztrációját. Mulatságos, bohém, felületes ember. Nem lehet haragudni rá és lehetetlen felelősségre vonni. (j. b.), Az ígazságügyminíszter vizsgálóbiztost delegá.t a Timi- slana pénzintézet helyzetének megvizsgálására Bukaresti tudósitónk jelenti: Az igazságügyminiszter miniszteri felügyelőt delegált Temesvárra, aki a fizetésképtelenné vált Timisiana pénzintézet ügyében a temesvári főügyésszel és a törvényszék elnökével együttesen fogja a vizsgálatot lefolytatni. ^iiiiiiiiuiniimiiimioiiimiiiiiiuiimiiiiiiiuiiiiiiiiminiiiiiiiiiiiinmiiiiiniiNiiuiiiiminiiiiiiiiimniuiia 9 Szent István könyvek ai számat: Dr. Trikál: A lélek rejtett élete-----------136 Dr. Petro: A szentmise története-----------187 Dr. Meszlényi: A magyar jezsuiták a XVI. században---------------------------------— 153 Dr. Mihelics Vid: Azuj szociális állam — 136 Dr. Éhik Gyula: Prémek és prémes állatok 102 A pénz előzetes beküldésére portómentesen küldi a Minerva, Cluj-Kolzzsvár, Strada Regina Maria (Deák Ferenc ucca) 1 sz. Látogatóban — Kombináció a kolozsvári színházzal
