Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-31 / 23. szám
3 XTV, PVP. 23. SZÁM. Újabb tanúkihallgatások után a vizsgálóbíró szabadlábra helyezte Marossy Sándort, mielőtt még lejárt volna az elrendelt 30 napos vizsgálati fogság (Kolozsvár, január 29.) Huszonegy napi vizsgálati fogság után csütörtökön délben szabadlábra helyezték Marossy Sándort, a fiatal magyar egyetemi hallgatót. Dr. Dunca vizsgálóbíró csütörtökön délelőtt újabb tanukat hallgatott ki s a tanú kihallgatások lefolytatása után azonnal elrendelte Marossy szabadonbo- esájtását. Ez 11 órakor történt, Marossy azonban csak 2 órakor hagyhatta el a fogházat, mivel még az ügyészségnek is alá kellett Írnia a szabadlábrahelyezési végzést. A vizsgálóbiró két egyetemi hallgatót, —- Almasan Juont és Miron Alexandrut — idézett fel csütörtök délelőttre, akik együtt voltak Marossy Sándorral az emlékezetes vizkereszt estén. Mindketten tanúi voltak a Marossy-inci- densnek s igy a leghivatottabbak arra, hogy a valódi tényállásra világosságot derítsenek. Már többször kihallgatták őket, azonban úgy látszik, a mai nap volt a döntő kihallgatás. Érdekes különben, hogy a két román diák nem egyformán adta elő a történteket. Almasan szerint Marossy valóban használt a romáji nemzetre nézve sértő kifejezéseket, mig Miron határozottan emlékszik, hogy semmi ilyet nem hallott tőle. Csütörtökön először Almasannal beszélt a vizsgálóbiró Marossy jelenlétében. Almasan megismételte előbbi vallomását. Hogy Marossy barbároknak nevezte a románokat. — A szemembe mered mondani ezt? — kérdezte ekkor izgatott hangon Marossy Sándor. Almasan fenntartotta vallomását. A vizsgálóbiró ezután Miront hivatta be, aki kategorikusan kijelentette, hogy Marossy egyáltalában nem kelt ki a román állam ellen, hanem csupán a rendőrök embertelen bánásmódját kifogásolta. Dr. Dunca vizsgálóbiró megeskette a diákot vallomására. Marossy egy közeli rokona, aki a folyósón várta a kihallgatások eredményét, utána engedélyt kért a vizsgálóbírótól, hogy beszélhessen rokonával. — Nincs sok értelme, — felelte dr. Dunca, •— hiszen ngyls szabadlábrahelyczziik még a mai napon. Dr. Dunca ki is állította a szabadlábrahelye- zést elrendelő végzést, amelyet azonban mindaddig nem lehetett a fogházigazgatósághoz előterjeszteni, ameddig az ügyészség nem látta- mozza. Az ügyészségen Filipescu főügyész és dr. Lányi ügyész megbeszélték az ügyet s miután a maguk részéről sem látták semmi akadályát annak, hogy Marossyt ne lehessen szabadon bocsátani. aláírták a vizsgálóbiró javaslatát s két órakor Marossy Sándor háromheti elzárás után elhagyhatta a fogház épületét. A Marossy-családnál. Éppen Marossy két kollégája lép ki a Holdvilág ueca 47. szám alól, — itt lakik Marossy családja, — mikor felmentünk meglátogatni. Pislákoló petróleumlámpa gyenge világítása' mellett többen ülnek a szegényes szobában. — Hát hazajött végre? i Marossy anyja boldog arccal örvendezik. — Hála Istennek, hála Isteninek. — Most nincs itthon, — folytatja tovább, — elment a rendőrségre az indexe után, amelyet még első kihallgatásakor elvettek tőle. Az apja is közbeszól. A reszkető, idegsokkos hadirokkant, akit ez az eset az egész családból (alán a legjobban érintett. Betegesen, szomorúan — Valamennyire én is megvagyok most már nyugodva. — Hogy van a Sándor? — kérdezzük meg. — ő is magához tért, nincs már annyira elkeseredve, örül, hogy végre szabadlábon van. Az anyja mondotta ezt s ő beszélt ezután is. — Nem panaszkodhatom, a fogházban jól bántak vele. Kívülről vittünk be neki ételt. Csak a fűtéssel voltak bajok. Egy napra egy, kiló fát utalnak ki egy-egy zárka részére s ez bizony két-három óra alatt elfogy s délután már jéghideg a levegő. Vittünk volna be fát is, de azt már pem engedték meg a fogházi szabályok. Marossyné elmondja a kiszabadulás történetét. Ott drukkolta végig az egészet a folyósón. Nem most először történt ez meg vele. Már jó nehány alkalommal hosszabb időt töltött a bíróság helyiségében, közbenjárt, szaladgált, itt sirt, ott könnyezett, hogy valamiképpen kiszabadítsa fiát, — Némelykor már valóságos idegrohamokat kaptam, mikor a fogház felé kellett mennem, Azt hiszem, sohasem fogjuk kiheverni ezt a dolgot. Most egy ideig talán nyugodtan leszünk, de azután jön a főtárgyalás, akkor megint benne leszünk az izgalmakban. Nagyon aggaszt az is, hogy nem történik-e baja az egye* temen? Megnyugtatjuk, hogy mindaddig, amig jog* erős bírói Ítélet nincs az ügyben, vagy pedig maga az egyetem tanácsa a megejtett vizsgálat alapján bűnösnek nem találja Marossy Sándort, nem lehet eltávolítani. — Mondta az egyik kollégája, hogy valamelyik tanár beszélt róla egy előadáson s nem a legkedvezőbbet mondotta róla. Mégis reménykedem, hogy nem lesz- baja az egyetemmel s itt tud továbbra is maradni. Nehezen bírjuk az uram csekély nyugdijából taníttatását s bizony sokba kerülne, ha külföldre kellene küldeni. Kikisér az asszony, mikor elmegyünk: — Elég bajunk volt már azelőtt is s most, ha ez az ügy még tovább komplikálódik, nem tudom mit fogunk csinálni. Olyan kiesi dolog az egész s milyen nagy szerencsétlenség lett belőle. Marossy Sándor tehát 21 napi fogvatartás után 19 éves fejével most már törvényszék elé kerül államellenes izgatásért. Izgatott, mert azt merte mondani: — Ne üsse olyan erősen... (szb.) Kgy moszkvai festőnővendéket, miközben a Ihi^emzteren Romániába menekült, lelőttek a szoyjetifiatérőröls (Bakarest, január 29.) Tegnap este különös dráma játszódott le a Dnyeszter partján, amelynek áldozata, mint utólag kiderült, egy Cerba- eov nevű orosz festőnövendék, aki tagja volta moszkvai szépművészeti akadémiának. A Tig- liina melletti Chicani község hatályában a gra- nicsárok tegnap este tiz óra tájban sűrű fegyverropogást hallottak és mikor a Dnyeszter partjára rohantak, hogy a fegyverropogás zaját megtudják, meglepetve látták, hogy a kommunista határőrök egy kétségbeesetten úszó alakra lövöldöznek, akinek nagynehezen sikerült a román partot elérni és a román grani- csárok kihúzhatták a partra. Amikor a menekülőt kimentették a vizből, az illető már több sebből vérzett és elhaló hangon mondotta, hogy Cerbacovnak hivják, tagja a moszkvai szépművészeti akadémiának és a szovjet terror elől akart Romániába menekülni. Cerbaeov ekkor már agonizált és kétórai haláltusa után hiszen- vedett. A tighinai orosz-román vegyesbizotlság román tagjai elhatározták, hogy a h • let kiadják Oroszországnak. Granadában a sztrájkoló diákok megosf romolták a központi rendőrség épületét és azután az egyetem épületében barrlkádozták el magukat (London, január 29.) Madridi jelentések szerint a spanyol fővárosban, továbbá Granadában, Saragossaban és Valladolidban tovább tart a diákság forradalmi tüntetése. Granadában a sztrájkoló zavargó diákok kőzáport zúdítottak a rendőrség központi épületére.« A hatalmas háztömb csaknem összes ablakait bezúzták. A rendőrök riasztó lövéseket adtak le először a levegőbe, később a zavargó főiskolai hallgatók közé. Több diák megsebesült. A támadók a revolver- harc után az egyetem épületébe vonultak, ahol elbarrikádozták magukat. A rektor nem engedélyezte a rendőrségnek az egyetem ellen előkészített ostromát. Sevillában szintén uecai revolverkarcok folynak a sztrájkolok és a karhatalom között. jffieg’történt a keresztény szocialista párt kettészakadása Starhemberg- volt osztrák belügyminiszter képviselői mandátumáról is lemondott (Becs, január 29.) Starhemberg herceg volt osztrák belügyminiszter lemnodott képviselői mandátumáról. Az osztrák Heimwehrben kettészakadás történt. Steidle keresztényszoeiáiistái á szervezetből kiléptek, amelyben csak Starhemberg nemzeti szociálistái maradtak benn. Az osztrák Heimwehr mozgalom bomlása osztrák politikai körökben nem keltett meglepetést. Már a választások alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az osztrák Heimwehr előtörése még távolról sem, jelenti a párt kormányzóképessége tételét. A kormány a Heimwehr kellő képviselete nélkül alakult meg, Starhemberg herceg nem kapta vissza a belügyminiszteri tárcát. Most azután az történt, hogy Starhemberg képviselői mandátumáról is lemondani volt kénytelen, mert a keresztényszociálisták kivonulása vezér ségét teljesen illuzóriussá tette. A Heimwehr, amely a választások alatt közös választási listákon szerepelt a keresztényszo- eiálistákkal, most kénytelen éles ellenzékbe menni a keresztényszociálista párt ellen. Starhemberg és a tartományi vezérek aláírásaival egyébként a Heimwehr proklainációt adott közre, amelyben bejelentik, hogy a vezetőknek a jövőben nem szabad a parlamentben politikai missziót vállalniok és a Heimwehrnek függetlennek kell maradnia a politikai pártoktól. A proklamáció hangoztatja a Heimwehr változatlanul fennálló antimarxista elveit. n Kertész József a kiváló fiatal budapesti író: „Dalol a tender I és én hallgatom** y cimü szenzációs novellás kötete megren- i delhető a Keleti Újság könyvosztályától, I Cluj-Kolozsvár. — „Erdélyi Magyar I Könyvtár** kiadás. — Ära 60 lai.
