Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-31 / 23. szám
r .1 XIV. ÉVF. 23. SZÁM. Veszélyben forog a kolozsvári képzőművészeti iskola Két tanárt ufból elbocsátottak — A minisztérium SeîfâggeszSette még az iskolatanács működését is (Kolozsvár, január 29.) A mai kormány már számtalanszor tanujelét adta annak, hogy nem nagy jóindulattal és érzékkel viseltetik a képzőművészet iránt. Kolozsváron már évek óta figyelemreméltó eredménnyel dolgozik a képzőművészeti iskola s mindenki azt hihette volna, hogy a mult kormányok szükkebliisége után a mai rezsim a par excellence erdélyi kulturális intézményt megerősíti, kibővíti s ezt nemcsak nyilvános joggal ruházza fel, hanem pénzügyileg is biztosítja az iskola fejlődését. Ezzel szemben mi történt? Az intézetnek ugyan megadták a nyilvánossági jogot, de a mult évben költségvetésileg biztosított egymilliókétszázezer lejes állami hozzájárulást ötszázezer lejre redukálták és néhány héttel ezelőtt két tanárt elbocsátottak állásukból. Ugyanakkor az elméleti oktatóknak a járandóságait is beszüntették. A leépítés után négy tanár maradt a képzőművészeti iskola élén: Pop igazgató, Ciupe, Bogdan és Ladea. Azt lehetett hinni, hogy a leépítés az állami háztartásban mutatkozó pénzügyi válság következménye, de csak átmeneti jellegű s rövid időn belül a képzőművészeti iskola státusát ismét kiegészitik. Azonban nem ez történt. A napokban a népjóléti minisztériumból leirat érkezett, amely felfüggeszti a képzőművészeti iskola élén álló iskolatanács működését és ugyanakkor újabb két tanárt, névsze- rint Ciupet és Bogdánt állásából elbocsátja. A miniszteri leirat még azt is megállapítja, hogy Pop igazgatót és Ladea tanárt csak helyettes tanári minőségben alkalmazza s egy homályos kitétel sejtetni engedi, hogy pályázat utján fogják rövidesen betölteni a kolozsvári képzőművészeti Iskolán a tanári állásokat. Mit jelent ez? Mindenelőtt egy olyan bizonytalanságot, ami az egész képzőművészeti iskola jövő működését kétségessé teszi. Nyilvánvaló, hogy két tanár nem elegendő arra, hogy egy képzőművészeti iskolában az egész elméleti és gyakorlati oktatást el tudja látni. (Kolozsvár, január 29.) A tegnapi várme- gyei közgyűlésnek egyetlen fontos tárgya a mezőgazdasági kamarába kiküldendő tanácstagok megválasztása volt. A mezőgazdasági kamarai tagokat titkos szavazás utján választották meg, German Joe elnököt pedig hivatalból delegálták a mezőgazdasági kamara tagjai közé. A szappan gyakran ártalmas csirák hordozója Egy gyártás közben kézzel érintett szappan veszedelmes csirákat hordhat. A Cadum- szappant sohasem érinti az emberi kéz, mert géppel gyártják ás csomagolják. A Cadum- szappan a legjobb tisztasági és egészségi feltételek mellett melyek emberileg elérhetők, kerül a közönség kezébe A Cadum-szappan kökeménységü és az utolsó darabkáig használható. A Cadum-szappan használata tehát a legtakarékosabb. ( Megdöbbentő s az ország kulturális viszonyaira jellemző, hogy évközben történnek ilyen intézkedések, amelyek egy iskola további működését csaknem teljesen illuzóriussá teszik. Különösen érthetetlen az intézkedés akkor, amikor a kolozsvári román Operának évi 22 millió lej államsegélyt utaltak ki, mig a képzőművészeti iskola csekély egymilliókótszázezer lejes segélyét is leépítették. Mi egy képzőművészeti iskola működését legalább is tartjuk olyan fontosnak, mint egy magánkézbe átsibolt operáét. Ha már a kolozsvári Operával szemben a miniszteri gavalléria bőkezűen szórta a milliókat, akkor nem lett volna szabad megfeledkezni a képzőművészeti iskoláról sem. A megejtett választás eredményeként a következő tanácstagok kerültek a mezőgazdasági kamarába. A Román Nemzeti Párt részéről. Dr. Hatieganu Emil, dr. Socol Aurél, dr. Po- rutiu Bálint, Hădărean Traján, dr. Pop Virgil, Colceriu Alexa. A Magyar Párt részéről Zsig- mond Ákos és dr. Szász Ferenc kerültek be a mezőgazdasági kamara tagjai közé. Az indítványok során Nagy Endre magyar tanácstag a mócsi kórháznál történt visszaélések tárgyában terjesztett elő inteVpellációt. Több nyilvánvaló szabálytalanságra hívta fel a megyei nagy tanács figyelmét a mocsi kórház ügyeivel kapcsolatban. Nagy Endre indítványozta, hogy az ügyek kivizsgálására sürgősen egy bizottságot küldjön ki a tanács. Nagy Endre indítványához többen hozzászólóiak a román tanácstagok közül is és a vizsgálat bevezetésének szükségességét hangoztatták. A megejtendő vizsgálat lesz hivatva eldönteni, hogy a megyét mennyi kár érte a mocsi kórház szabálytalan ügykezelése következtében? A mécs! kórlaázssál történt szabálytalanságfok ügyében vizsgálatot inéit a kolozsmegyel közgyűlés Hibán a halhatatlanság felé — jYiUhelangclo a Jftedici-bâztia» — Drta: íBritten jRustin Angolból fordította: Kristóf Sarolta Még Itáliában sem s ezért bizonyára az egész világon sem lehetett párját találni annak a társaságnak, mely 1491-ben húshagyókedd es tájén a Messer Lorenzo de Medici asztalánál ült, a Via Larga-n levő palota pompás brokáttal bevont szalonjában. A házigazda személyiségének önkéntelen varázsával annyira elbűvölte vendégeit, hogy mindenki elfelejtkezett kimondottan csúnya arcvonásairól, hosszú, hegyes orráról. A végtelenségig felosztott Itálián zsarnokul uralkodó összes despoták között egy sem volt olyan, mint ő, ki most már huszonkét év' óta szinte választott uralkodója volt Florencnek. Ravaszul ijesztgető és okosan számitó despotá- ja, ép olyan, mint nagyatyja, Cosimo, a legnagyobb nemzetközi bankár. Maga is hires pénz ember, korának legnagyobb államférfia, hivatott és választékos költő, a mult században felfedezett csodálatos görög-római klasszikus irodalom legrejtettebb zugaiban járatos tudós, versenytársnélküli gyűjtője az antik világ romjaiból feltámasztott műkincseknek. Mindez egy személyben. És ő volt hercegi mecénása kora mindenféle művészetének. Ö, akit Itália hódolattal „II Magnifico“-nak hivott, egyéniségében csodálatosan megtestesítette mindazt az érzéki félpogány élvvágyat, mindazt a sokoldalú képzettséget, mely az épen akkor fénykorát élő re- naissance-ot jellemezte. Még csak negyvenkét éves volt, fiatal, mint ahogy többnyire európai hírnevükhöz mérten mind fiatalok voltak azok, kik asztalánál ültek. Még csak harminckét éves volt az élénk, lelkes- arcú Angelo-Poliziano, ki már tizennyolc éves korában híressé vált egész Itáliában az Ilias latin nyelvű fordításával s aki már tizenkilenc év óta tagja ennek a háznak, hova eredetileg, mint igen képzett embert, nevelőnek vették a Medici gyermekek mellé. Dante és Petrarca óta a legnagyobb olasz költő, finom, gyönyörű stanzái inspirálták Sandro Botticellit, hogy „Venus a hullámokban“ című halhatatlan képét megfesse. Még csak huszonnyolc éves volt, zordonau szép, szürke szemű ifjú is, aki most mosolyogva de hevesen vitatkozik Polizianoval a soha ki nem meríthető problémáról, Plato szerelemteo- riájáról, — Giovanni Pico, Mirandola Lordja, a zsenik korában a legnagyobbszerübb zseni, kinek köszönhető többek közt az is, hogy a humanista gondolkozás végre is fényes diadalt ara tott a középkori, száraz teológiai gondolkozás felett, aki szeretett és akit sok nő szeretett, de most, a nők legnagyobb kétségbeesésére majdnem szentekhez illő aszkótizmust vállalt magára. Egyedüli szerelme egy mély, misztikus filozófia volt. A két szürkeszakállas ur, ha évekre nézve idős is volt, lélekben örök fiatal maradt Cristoforo Landino, a nagy latinista, aki magá nak Lorenzonak volt a nevelője és a hatvan éves Luigi Puici, a rögtönzők fejedelme és a „Mor- gante“ cimü nagy epikus burleszk szerzője, ki életreszóló barátságában úgy szólván, mint házi bárd szerepelt a Medici házban. A Poliziano és Pico közti tudományos vitába most egy szellemes epigrammal szólott bele. Az urak kacagtak s a hölgyek úgy tettek, mintha szégyelnók magukat. Valóban páratlan volt ez a vidám társaság ahol minden, ami Floreneben fényes és hires volt, együtt ünnepelte a carnevalt a város urával. Ilol lehet párjukat találni ezeknek az embereknek, kiknek mindenike zseniális tehetséggel van megáldva s kiket a szeretet közösségébe kapcsolt ez a nagyszerű patronus, ki mind- annyinknak személy szerint is barátja volt? Hol lehet szebb, szellemesebb és műveltebb hölgyeket találni, mint ezek a ragyogó teremtések kik teljes mértékben élvezték az emancipációt, mely az „IJj Tanítás“ egyik vívmánya volt nemük számára? És tényleg, az egész világon hol lehet az emberek bálványozására még egy ilyen méltó hölgyet találni, mint amilyen Messer Lorenzo húsz éves lánya, Madonna Lucrezia volt, akit már gyermekkorában eljegyeztek Jacopo Salviatival. Tgaz, hogy ez az eljegyzés csak ridegen kiszámított és végrehajtott politikai segédeszköz volt. Legalább is igy gondolta a most mellette iilő, alig tizenhét éves, koraérett, okos ifjú, név- szeri nt Michelangelo Buonarotti. Esetlen kamasz, gyámoltalan, bizalmatlankodó s mindezt valószínűvé növelte még az orrán levő friss zuzódás. Mikor a Carmin templomban a Masaccio frescóit együtt rajzolták, a fiatal Pierro Torrigiano zúzta össze öklével, fizikailak érezhető feleletképen Michelangelónak egy szerencsétlen, sarcasticus megjegyzésére. Szemei, — különös fényben égő szemei — csak néha, néha mertek körültekinteni, vagy éppen ránézni a mellette ülő hölgy nyugtalanító, fiatal szépségére, de egész lelke magába szívta azt. Gyakran látta őt. Már egy éve annak, hogy — mit tulajdonképpen csak véletlenül meglátott, elcsent márványdarabból kifaragott faunfőnek köszönhetett, — a Magnifico magához vette a gyermeket, magára vállalta annak gyámságát, s — bár az apa nem nagyon szívesen egyezett bele — elhozta öt saját házába s mint fogadott fiával, agy bánt vele. Titokban, hogy a gyermek ne legyen hiú, eldicsekedett Messer Lorenzo barát- lainak, hogy mily nagy tehetség rejlik a fiúban s büszkén mondogatta, hogy ő lesz az, aki végre be fogja teljesíteni a Mediciek legdédel- getettebb almát, ő lesz az, aki Floreneben a szob- ■ászroestersóget fel fogja emelni az igazi művészet fokára. Elég az hozzá, hogy elszakították Ghirlandajo barátjától s SaA Marcoba, a Medici kertbe küldték, hogy ott az antik szobrászművészeiét tanulmányozza. Itt gyakran találkozott rz ifjú Michelangelo Madonna Lucreziával. De oha sem tudott vele beszélni, legfeljebb csak alázatosan, dadogva, mint egy bolond. De hát istenem, vájjon könnyű dolog-é az angyalokkal társalogni! ? (Folytatjuk.),
