Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-31 / 23. szám

r .1 XIV. ÉVF. 23. SZÁM. Veszélyben forog a kolozs­vári képzőművészeti iskola Két tanárt ufból elbocsátottak — A minisztérium SeîfâggeszSette még az iskolatanács működését is (Kolozsvár, január 29.) A mai kormány már számtalanszor tanujelét adta annak, hogy nem nagy jóindulattal és érzékkel viseltetik a kép­zőművészet iránt. Kolozsváron már évek óta figyelemreméltó eredménnyel dolgozik a kép­zőművészeti iskola s mindenki azt hihette vol­na, hogy a mult kormányok szükkebliisége után a mai rezsim a par excellence erdélyi kulturális intézményt megerősíti, kibő­víti s ezt nemcsak nyilvános joggal ru­házza fel, hanem pénzügyileg is bizto­sítja az iskola fejlődését. Ezzel szemben mi történt? Az intézetnek ugyan megadták a nyilvánossági jogot, de a mult évben költségvetésileg biztosított egymil­liókétszázezer lejes állami hozzájárulást ötszáz­ezer lejre redukálták és néhány héttel ezelőtt két tanárt elbocsátottak állásukból. Ugyanak­kor az elméleti oktatóknak a járandóságait is beszüntették. A leépítés után négy tanár ma­radt a képzőművészeti iskola élén: Pop igaz­gató, Ciupe, Bogdan és Ladea. Azt lehetett hin­ni, hogy a leépítés az állami háztartásban mu­tatkozó pénzügyi válság következménye, de csak átmeneti jellegű s rövid időn belül a kép­zőművészeti iskola státusát ismét kiegészitik. Azonban nem ez történt. A napokban a népjóléti minisztériumból leirat érkezett, amely felfüggeszti a képzőművészeti iskola élén álló iskolatanács működését és ugyanakkor újabb két tanárt, névsze- rint Ciupet és Bogdánt állásából elbo­csátja. A miniszteri leirat még azt is megállapítja, hogy Pop igazgatót és Ladea tanárt csak he­lyettes tanári minőségben alkalmazza s egy homályos kitétel sejtetni engedi, hogy pályázat utján fogják rövidesen betöl­teni a kolozsvári képzőművészeti Isko­lán a tanári állásokat. Mit jelent ez? Mindenelőtt egy olyan bi­zonytalanságot, ami az egész képzőművészeti iskola jövő működését kétségessé teszi. Nyil­vánvaló, hogy két tanár nem elegendő arra, hogy egy képzőművészeti iskolában az egész el­méleti és gyakorlati oktatást el tudja látni. (Kolozsvár, január 29.) A tegnapi várme- gyei közgyűlésnek egyetlen fontos tárgya a mezőgazdasági kamarába kiküldendő tanácsta­gok megválasztása volt. A mezőgazdasági ka­marai tagokat titkos szavazás utján választot­ták meg, German Joe elnököt pedig hivatalból delegálták a mezőgazdasági kamara tagjai közé. A szappan gyakran ártalmas csirák hordozója Egy gyártás közben kézzel érintett szappan veszedelmes csirákat hordhat. A Cadum- szappant sohasem érinti az emberi kéz, mert géppel gyártják ás csomagolják. A Cadum- szappan a legjobb tisztasági és egészségi fel­tételek mellett melyek emberileg elérhetők, ke­rül a közönség kezébe A Cadum-szappan kökeménységü és az utolsó darabkáig hasz­nálható. A Cadum-szappan használata tehát a legtakarékosabb. ( Megdöbbentő s az ország kulturális viszonyaira jellemző, hogy évközben történnek ilyen intéz­kedések, amelyek egy iskola további működését csaknem teljesen illuzóriussá teszik. Különösen érthetetlen az intézkedés akkor, amikor a ko­lozsvári román Operának évi 22 millió lej ál­lamsegélyt utaltak ki, mig a képzőművészeti iskola csekély egymilliókótszázezer lejes segé­lyét is leépítették. Mi egy képzőművészeti is­kola működését legalább is tartjuk olyan fon­tosnak, mint egy magánkézbe átsibolt operáét. Ha már a kolozsvári Operával szemben a mi­niszteri gavalléria bőkezűen szórta a milliókat, akkor nem lett volna szabad megfeledkezni a képzőművészeti iskoláról sem. A megejtett választás eredményeként a kö­vetkező tanácstagok kerültek a mezőgazdasági kamarába. A Román Nemzeti Párt részéről. Dr. Hatieganu Emil, dr. Socol Aurél, dr. Po- rutiu Bálint, Hădărean Traján, dr. Pop Virgil, Colceriu Alexa. A Magyar Párt részéről Zsig- mond Ákos és dr. Szász Ferenc kerültek be a mezőgazdasági kamara tagjai közé. Az indítványok során Nagy Endre magyar tanácstag a mócsi kórháznál történt visszaélé­sek tárgyában terjesztett elő inteVpellációt. Több nyilvánvaló szabálytalanságra hívta fel a megyei nagy tanács figyelmét a mocsi kór­ház ügyeivel kapcsolatban. Nagy Endre indít­ványozta, hogy az ügyek kivizsgálására sürgő­sen egy bizottságot küldjön ki a tanács. Nagy Endre indítványához többen hozzá­szólóiak a román tanácstagok közül is és a vizsgálat bevezetésének szükségességét hangoz­tatták. A megejtendő vizsgálat lesz hivatva eldön­teni, hogy a megyét mennyi kár érte a mocsi kórház szabálytalan ügykezelése következté­ben? A mécs! kórlaázssál történt szabálytalanságfok ügyében vizsgálatot inéit a kolozsmegyel közgyűlés Hibán a halhatatlanság felé — jYiUhelangclo a Jftedici-bâztia» — Drta: íBritten jRustin Angolból fordította: Kristóf Sarolta Még Itáliában sem s ezért bizonyára az egész világon sem lehetett párját találni annak a társaságnak, mely 1491-ben húshagyókedd es tájén a Messer Lorenzo de Medici asztalánál ült, a Via Larga-n levő palota pompás brokáttal be­vont szalonjában. A házigazda személyiségének önkéntelen varázsával annyira elbűvölte ven­dégeit, hogy mindenki elfelejtkezett kimondot­tan csúnya arcvonásairól, hosszú, hegyes orrá­ról. A végtelenségig felosztott Itálián zsarnokul uralkodó összes despoták között egy sem volt olyan, mint ő, ki most már huszonkét év' óta szinte választott uralkodója volt Florencnek. Ravaszul ijesztgető és okosan számitó despotá- ja, ép olyan, mint nagyatyja, Cosimo, a legna­gyobb nemzetközi bankár. Maga is hires pénz ember, korának legnagyobb államférfia, hiva­tott és választékos költő, a mult században fel­fedezett csodálatos görög-római klasszikus iro­dalom legrejtettebb zugaiban járatos tudós, ver­senytársnélküli gyűjtője az antik világ romjai­ból feltámasztott műkincseknek. Mindez egy személyben. És ő volt hercegi mecénása kora mindenféle művészetének. Ö, akit Itália hódolat­tal „II Magnifico“-nak hivott, egyéniségében csodálatosan megtestesítette mindazt az érzéki félpogány élvvágyat, mindazt a sokoldalú kép­zettséget, mely az épen akkor fénykorát élő re- naissance-ot jellemezte. Még csak negyvenkét éves volt, fiatal, mint ahogy többnyire európai hírnevükhöz mérten mind fiatalok voltak azok, kik asztalánál ültek. Még csak harminckét éves volt az élénk, lelkes- arcú Angelo-Poliziano, ki már tizennyolc éves korában híressé vált egész Itáliában az Ilias latin nyelvű fordításával s aki már tizenkilenc év óta tagja ennek a háznak, hova eredetileg, mint igen képzett embert, nevelőnek vették a Medici gyermekek mellé. Dante és Petrarca óta a legnagyobb olasz költő, finom, gyönyörű stan­zái inspirálták Sandro Botticellit, hogy „Venus a hullámokban“ című halhatatlan képét meg­fesse. Még csak huszonnyolc éves volt, zordonau szép, szürke szemű ifjú is, aki most mosolyogva de hevesen vitatkozik Polizianoval a soha ki nem meríthető problémáról, Plato szerelemteo- riájáról, — Giovanni Pico, Mirandola Lordja, a zsenik korában a legnagyobbszerübb zseni, ki­nek köszönhető többek közt az is, hogy a hu­manista gondolkozás végre is fényes diadalt ara tott a középkori, száraz teológiai gondolkozás felett, aki szeretett és akit sok nő szeretett, de most, a nők legnagyobb kétségbeesésére majd­nem szentekhez illő aszkótizmust vállalt magá­ra. Egyedüli szerelme egy mély, misztikus filo­zófia volt. A két szürkeszakállas ur, ha évekre nézve idős is volt, lélekben örök fiatal maradt Cristoforo Landino, a nagy latinista, aki magá nak Lorenzonak volt a nevelője és a hatvan éves Luigi Puici, a rögtönzők fejedelme és a „Mor- gante“ cimü nagy epikus burleszk szerzője, ki életreszóló barátságában úgy szólván, mint házi bárd szerepelt a Medici házban. A Poliziano és Pico közti tudományos vitába most egy szelle­mes epigrammal szólott bele. Az urak kacagtak s a hölgyek úgy tettek, mintha szégyelnók ma­gukat. Valóban páratlan volt ez a vidám társaság ahol minden, ami Floreneben fényes és hires volt, együtt ünnepelte a carnevalt a város urá­val. Ilol lehet párjukat találni ezeknek az em­bereknek, kiknek mindenike zseniális tehetség­gel van megáldva s kiket a szeretet közösségé­be kapcsolt ez a nagyszerű patronus, ki mind- annyinknak személy szerint is barátja volt? Hol lehet szebb, szellemesebb és műveltebb höl­gyeket találni, mint ezek a ragyogó teremtések kik teljes mértékben élvezték az emancipációt, mely az „IJj Tanítás“ egyik vívmánya volt ne­mük számára? És tényleg, az egész világon hol lehet az emberek bálványozására még egy ilyen méltó hölgyet találni, mint amilyen Messer Lo­renzo húsz éves lánya, Madonna Lucrezia volt, akit már gyermekkorában eljegyeztek Jacopo Salviatival. Tgaz, hogy ez az eljegyzés csak ri­degen kiszámított és végrehajtott politikai se­gédeszköz volt. Legalább is igy gondolta a most mellette iilő, alig tizenhét éves, koraérett, okos ifjú, név- szeri nt Michelangelo Buonarotti. Esetlen ka­masz, gyámoltalan, bizalmatlankodó s mind­ezt valószínűvé növelte még az orrán levő friss zuzódás. Mikor a Carmin templomban a Masac­cio frescóit együtt rajzolták, a fiatal Pierro Torrigiano zúzta össze öklével, fizikailak érezhe­tő feleletképen Michelangelónak egy szerencsét­len, sarcasticus megjegyzésére. Szemei, — külö­nös fényben égő szemei — csak néha, néha mer­tek körültekinteni, vagy éppen ránézni a mel­lette ülő hölgy nyugtalanító, fiatal szépségére, de egész lelke magába szívta azt. Gyakran lát­ta őt. Már egy éve annak, hogy — mit tulajdon­képpen csak véletlenül meglátott, elcsent már­ványdarabból kifaragott faunfőnek köszönhe­tett, — a Magnifico magához vette a gyermeket, magára vállalta annak gyámságát, s — bár az apa nem nagyon szívesen egyezett bele — el­hozta öt saját házába s mint fogadott fiával, agy bánt vele. Titokban, hogy a gyermek ne le­gyen hiú, eldicsekedett Messer Lorenzo barát- lainak, hogy mily nagy tehetség rejlik a fiú­ban s büszkén mondogatta, hogy ő lesz az, aki végre be fogja teljesíteni a Mediciek legdédel- getettebb almát, ő lesz az, aki Floreneben a szob- ■ászroestersóget fel fogja emelni az igazi művé­szet fokára. Elég az hozzá, hogy elszakították Ghirlandajo barátjától s SaA Marcoba, a Medici kertbe küldték, hogy ott az antik szobrászművé­szeiét tanulmányozza. Itt gyakran találkozott rz ifjú Michelangelo Madonna Lucreziával. De oha sem tudott vele beszélni, legfeljebb csak alázatosan, dadogva, mint egy bolond. De hát istenem, vájjon könnyű dolog-é az angyalokkal társalogni! ? (Folytatjuk.),

Next

/
Thumbnails
Contents