Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-29 / 21. szám
Xff. ÉVF. tí. SZJM. 3 Terhes örökséget vett át lonescu tábornok, a CFR uj vezérigazgatója A kisebbségi vasutasok azt remélik, hogy Vidrighin bukásával megszűnt a kisebbség-üldözés a CFR-nél (Kolozsvár, január 27.) Stan Vidrighin személye körül hoszu hónapokon keresztül moraj- lott, zúgott és üvöltött a bukaresti sajtó. Napnap után jelentek meg a cikkek: Vidrighin megy, Vidrighin marad. Személye hónapokon keresztül valósággal ütközőpontja volt a román belpolitikának. Volt idő, amikor Virighin miatt kormánybukásról beszéltek, rezsimváltozásról, mert a nemzeti parasztpárt erdélyi csoportja a végsőkig exponálta magát Vidrighinért a „legdrágább“ vezérigazgatóért, aki az államnak nem kevesebb pénzébe került évenként, mint négy és fél millióba. Pedig aki közelebbről ismeri Stan Vidrighin urat, az tudja róla, hogy sohasem volt valami nagy kapacitás. Szürke beamter-tipus, adminisztrációs ügyekben a kákán is csomót keresett. Már a temesvári vízmüvek élén hires volt antizsurnaliszta hajlandóságairól. Nem szerette soha az újságírókat. Különösen a kisebbségi újságírás volt szálka a szemében. Lehet, hogy ez arra a nem éppen tapintatos tréfára vezethető vissza, amit az újságírók egy hírlapírói sztrájkkal kapcsolatosan követtek el vele szemben. Betelefonálták az egyik kolozsvári lap redakciójába, amelynek összeállításán jámbor kiadóhivatali tisztviselők és gépirókis- asszonyok izzadtak: — Halló itt Temesvár... Stan Vidrighin, a temesvári vizmiivek igazgatója a Begába fulladt... és igy tovább. Másnap megjelent a lap élén a nagy szenzáció. Kitűnő hírlapi kacsa volt, amelyet aztán a lap ugyanolyan helyen volt kénytelen megcáfolni, mert Stan Vidrighin ur a legjobb egészségnek örvendett. Stan Vidrighin azonban az egész országban hiressé vált. Egy rossz tréfa tette ismertté a nevét, amit úgy látszik, hosszú évek múlva sem felejtett el Vidrighin, mert a CFR vezérigazga tói székében is nem egyszer tanujelét adta annak, hogy a kisebbségi sajtóval nem szimpatizál. De antipátiáját átvitte a kisebbségi vasutasokra is. Valóságos irtó háborút indított a ki- MIL ' — Most, azonnal! A tachométer százat mutatott, örjöngö rohanással siklottak, a többi kocsit megelőzve, a város felé. Irén aggodalmasan nézett az elrohanó fákra és házakra. — Lassabban. — kérlelte Hannest. Ez a fejét rázta. — Mondd, hogy velem jössz most nyomban Deauville~ba! Különben százhuszas sebeséggel hajtok a Bis- marckstrasseba! “ Irén egy kissé fölemelkedett az oldala mellett és egy gyors csókot akart neki adni. De a kocsi lökést kapott és Irén elörecsuszott. A csók a Hannes orrahe- gyére sikerült. Hannes lefékezte a motort. Egy rángassál megálltak. A négy kerékfék csikorgott. — Irén! — mondta Hannes. — Ez merénylet volt! Velem jössz Deauville-ba? — A világ végére! — felelte Irén nevető szemmel. — Akkor óvatosabbnak kell lennünk! — határozta el magát Hannes, a karja alá fűzte az asszony karját és egészen lassan megindította a kocsit. Rendes iramban siklottak a Reichskanzlerplatz-on át le a Kaiser- áimm-ri. 80. Ugyanebben az időben zugtak-zengtek a telefon- és táviródrótok. A rádió antennái szertehordták, Írógépek kopogtatták papirosra, szedögépek vették fel és nyomdafestékkel millió papirosra Vitték rá: Vllágiikordí Egyetlen név töltötte meg az újságok hasábjait, vastagon nyomva; egy csapásra emelkedett ki mindenek fölé Tilden Hannes. A nap sporthérosza. Es mialatt ő maga Irénnel együtt elhagyta a vá rost, hogy megszusszanjon, kipihenje magát és uj tét tekre készülhessen föl, — mialatt a boldogság ajtói ki nyiltak előtte, holott már lemondott volt róluk, — ez alatt a neve kiment a nagyvilágba, híveket szerezve lelkesedést keltve, utánzókat ösztönözve, — egy sport ember neve volt ez, aki máról-holnapra a világ leg népszerűbb emberévé lett. Mert a nevével egy fogalmat kapcsoltak egybe, az ügyének a szép és fenkölt fogalmát: a sportét. A sport rohammal hódította meg a világot, amely azelőtt a négy év tömeggyllkolásának őrületébe fulladt volt és rommá-hamuvá omlott össze, — mert a sport képes volt arra, hogy uj férfias ideált mutasson az ifjaknak. A sport ideálját! Kétszeres győzelmi rohanás érte el a csúcspontját. Tilden Hannes és a sport: együtt arattak diadalt. Ez volt az igazi világrikord. .(Vége.) sebbségi vasutasok ellen, akikről pedig a romániai vasutak vezetői egyöntetűen kénytelenek elismerni, hogy a legkiválóbb szakemberek és a legbecsületesebb munkásai voltak mindig a vasutaknak. Vidrighin azonban trónjavesztett király lett. Az utódja, Mihai lenesen generális, hosszú éveken át a vasúti ezredben szolgált. Mindenki jó szakembrenek ismeri. A kormány nem szívesen ment bele a kinevezésbe, mert Ipneseu generális már egyszer volt a CFR vezérigazgatója, de akkor erre a magas pozícióra az Averescu-kormány ültette. Már pedig nálunk mindig a legfőbb kvalifikáció volt a párthüség és áthághatatlan akadálya más párthoz való tartozás. Munkatársunk beszélgetést folytatott az egyik vezető magyar vasutassal, aki lonescu in SEBES) SSHU AZ ELHUNYT KITŰNŐ SZÉKELY ÍRÓ: 99 RICA ff cimü izgalmas, román - tikus regénye megrendelhető a „Keleti Újság* könyv- osztályától Cluj-Kolozsvár, P. Unirii 4. „ERDÉLYI MAGYAR KÖNYVTÁR“ kiadásü ÁRA: 60 LEI ■!i; ' ____ miiiiiiiMwminiimiiiiiiuiiHiintmmHBmiinimHsníwtMWBwwiiiwBmiwBiminminrainnma generálisról az alábbi érdekes dolgokat mondotta: — lonescu generális egyszer már bebizonyította, hogy szakember. Nem csinált soha politikát, nem voltak fantasztikus tervei, nem forgatta fel hónapok alatt az egész adminisztrációt, de megpróbált mindent, hogy a dezorga- nizált CFR-nél rendet teremtsen. lonescu generális a kisebbségi vasutasok előtt is szimpatikus volt, mert mint vezérigazgató sohasem csinált politikát, nem üldözte a kisebbségi vasutasokat. Talán ezért is menesztették később... Nem lesz most könnyű dolga abban a dzsungelben, amely a Vidrighin-rezsim terhes öröksége. A szovjet feladja a gabona-dumpingot és együttműködésre kész a gabonaárak stabilizálása érdekében (Netvyork, január 27.) A Herald vancouveri munkatársának jelentése szerint Alberta kanadai állam hivatalos köreiben megerősítették azt a híresztelést, hogy a szovjet együttműködésre kész a kapitalista államok gazdasági tényezőivel, a gabonaárak stabilizálása érdekében. Ugy- látszik, Oroszország is kezdi érezni a dumping rossz kihatásait. Oroszország nem Angliával tárgyal ebben a kérdésben, hanem közvetlenül Kanadával. A tárgyalások célja az, hogy a két exportállam az azonos minőségű búzát egységes áron hozza forgalomba. (London, január 27.) Az alsóház ülésén Dalton külügyi államtitkár bejelentette, hogy a moszkvai külügyi népbiztosságon közölték Anglia nagykövetével a szovjet azon álláspontját, hogy az oroszországi munkarendszer ügyében nem engednek meg vizsgálatot, vagy ellenőrzést egyetlen külföldi hatalomnak sem. Ez az oka annak, hogy nem lehet megállapítani, vájjon Oroszországban kényszermunka-rendszerrel termelik-e azokat az árukat, amelyeket a külföldön duinping-árakon hoznak forgalomba. A rákos beteg is gyógyítható, ha ideiében operálják (Kolozsvár, január 27.) Az EME orvosi szakosztályának hétfőn este tartott ülésén, melyen Veress prof. elnökölt, dr. Koleszár László bemutatta két rák miatt operált betegét; egyik egy 52 éves itteni szülésznő, kit kilenc év előtt orr- kagvlórák miatt operált, a másik egy vidéki 38 éves m*nő, kit tiz év előtt (akkor 28 éves korában) gégerák miatt operált (teljes gége eltávolítás). Ez utóbbi ritkaság, mert ez a betegség inkább férfiakon lép föl és az előhaladottabb korúak betegsége. Mindkét eset bizonvitéka annak, hogy kellő időben operált rákos beteg műtéttel meggyógyítható. Ismertette azokat az eltéréseket, melyek e gégenélktiliek orrában a légzés kirekedése következtében előállanak, Dr. Steiner bemutatott egy veséből kinőtt ecchinokokkus tömlőt, melyet egy 54 éves vendéglősnőből irtott ki — sikerrel. Esetében kimutatható volt, hogy a beteg környezetében állandóan kutyák tartózkodtak s igy nyilvánvaló, hogy kutyától fertőződött a beteg. Ismertette azokat a diagnostikus módszereket, melyek segitségével sikerült a helyes kórismét fölállítani. Esete az irodalomban is ritkaságszámba menő, amennyiben vese eechinokokkust Israel, a berlini vese- sebész 2000 operált esetében egyszer sem látott. Mindkét szereplő előadását, illetve betegbemn- tatását hosszas, nagyértékü, a tárgyat teljesen kimerítő vita követte, melyben részt vettek: Dr. .Tanesó Ö., dr. Török I., dr. Markos Gy., dr. Orient Gy., dr. Jakobi József és dr. Herschko- vits I. Lengyel—német politikai körökben felmerült az önálló Szilézia terve A két állam közötti kisebbségi konfliktust csak egy ütköző állam létesítése oldhatja meg (Berlin, január 27.) Felsősziléziát, amint ismeretes, a versaillesi békeszerződés két részre szakította és az egyik részt Lengyelországhoz csatolták. A sziléziai területen annakidején népszavazás is volt, amelynek lefolyásáról sokat Írtak akkoriban a lapok. Nyilvánvaló azonban, hogy azok a gazdasági és társadalmi állapotok, amelyek a terület két részre osztásából származnak, egyáltalában nem mondhatók kielégítőnek és állandó súrlódásra adnak okot Németország és Lengyelország között. E kér- déskomplexümnak olyan természetű megoldása, hogy valamelyik állam a másik javára lemondjon a hozzátartozó sziléziai területről, semmiképpen sem képzelhető el és igy, amint azt több berlini lap Írja, legújabban arra gondolnak, úgy német, mint lengyel körökben, hogy a két rész egyesítésével egy különálló és önálló Sziléziát létesitsenek. A berlini Kreuz Zeitung egyik utóbbi számában sziléziai tndósitást közöl, amely arról tud, hogy a német centrumpárt lengyel körökkel már ebben az irányban határozott tárgyalásokat is folytatott. A cikk szerint a német birodalmi kancellár legutóbbi német felsősziléziai utazása idején Glehvitzben titkos értekezlet volt, amelyen sok centrumpárti vezetőember vett részt és ezen a sziléziai problémát vitatták meg. Az értekezleten Ulitzka prelátus, német biro-. dalmi képviselő elnökölt, akit nagy népszerűsége miatt Szilézia koronázatlan királyának szoktak nevezni.
