Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-29 / 21. szám
XIV. ÉVF. 21, SZÁM* TTÎAI PR0BLÉTT7ÁK Gualino száműzetésben Gualinonéról néhány évvel ezelőtt hallottam beszélni Olaszországban. ..Itália pénzügyi Napóleonja“, az „olasz Stinnes“—, efélóket mondottak róla. Igazi self made man-karrier, amilyen minden huszonöt évben egy, ha akad. Tegnap még szürke prokurista egy kis vidéki bankban, néhány esztendő és a nagyipar és a nagytőke szédületes ormain épiti fel fellegvárát. Neve fogalom, nemcsak honfitársai között, de a nyugati pénzvilágban is. ö a torinói selyembáró, de mellesleg: ezüstbányái vannak Bolíviában és a kontinensen túl tart fenn pénzügyi összeköttetéseket. A fascista Olaszország, noha ott vigyáznak az ember ujjúra, még ha nagytőkés is, nem rossz talaj szédületes spekulációk keresztülvitelére. Az olasz jegybank korlátlanul nyújtja a hiteleket. Mussolini az uj gazdasági korszak jelentékeny tényezőjét látja benne. Riccardo Guilino már-már históriai név: egyike azoknak, akije életre keltik az impé- rium álmát. Gualino azután 1930 őszén máról-holnapra összeomlik. Bukásának szenzációja végigviharzik az egész nyugati pénzpiacon. A francia lapok bukásával kapcsolatosan nemzeti tragédiát emlegetnek, azt, hogy lám, a faseisták mesterségesen stabilizált gazdasági helyzetének befellegzett, Olaszország a tönk szélére jutott, a válság az Appenn mi-félszigeten tarthatatlan, ha ime, már a Gualinok is elvérzenek... Gualino bukása a káoszból született meg és e káosz csak növekedett a bukás következtében. Hetekig izgalom fogta el az összes tőzsdéket, tucatszámra omlottak össze az északolaszországi vállalatok, a selymet, ezt a legfőbb olasz exportcikket, katasztrófa fenyegette. Történetesen ennek az évnek ősgén ismét beszélgetést folytattam Guali- noról Milánóban, egy magyar származású bankárral. Úgy beszél róla, mint akinek bukásában is van valami sorsszerű és megrendítő. Fezőrnek tartotta, a véletlen nagy kockajátékosának, de Caesarról is az volt a véleménye, meg Napóleonról is. — Ám no féltsük Guali- not — mondotta informátorom. — Most pár hónapra eltűnik a piacról, de ha lélekzetet ad-, nak neki, talpra fog állani. Mussolininak, a fascista vezérkarnak bizalma azonban megdőlt benne. Emlékezetes az a beszéd, amelyet a duce október elején a Gua- lino-üggyel kapcsolatosan mondott és amelyben Gualinot „a gazdaság Cagliastro“-jának nevezte. Mussolini akkor hadat üzent az ipari fezöröknek, nagytakarítást helyezett kilátásba, de egyelőre beérte azzal, hogy csak a lehanyatlott bankvezért részesítette dorgatóriumban. Most azután hire jön, hogy Gualinot a belügyminiszter utasítására letartóztatták és öt esztendőre száműzik a Lipari-szigetekre, ahol alapjában véve nem is lesz olyan rossz társasága. A Lipari-szigetek lakói részint politikai számiizöttek, egyetemi tanárok, tudósok, intel- Iektuelek, akiket azért internálnak közrendészeti okokból, mert fascista-ellenes magatartásuk révén nem kívánatosak az országban, részint azok az iparosok, kereskedők, gyárosok, akik visszaéltek a gazdasági tevékenység szabadságával és mélyen ártottak az olasz gazdasági életnek. A fascista rendszernek mindenesetre szép vonása, hogy princípiumának: a dolgozó ember, akár munkaadó, akár munkás, azért van, hogy a köznek használjon, bogy a nagyközösség érdekeit mozdítsa elő, minden körülmények között eleget tesz, még akkor is, ha a törvény előtt esetleg ki tud bújni a paragrafusok labirintusából. A most történt letartóztatás oka abban a körülményben rejlik, hogy Gualino nem tett eleget a Banca Agricola Italíana-val szemben való kötelezettségeiBéggé* és este a t— nek, hogy Gualino állami támogatásokat vett igénybe és megkárosította vele az országot. Vállalata a Sagacia, amely két évvel ezelőtt alakult meg százötvenmillió alaptőkével, az Os- trik pénzügyi csoporttal áll összeköttetésben és beigazolódást nyert, hogy Ostriknak, ennek a másik nagy fezőrnek manipulációs összegei a Gualino trézorjaiból erednek. Az Ostrick-ügy kibogozása halad a maga utján, pénzügyi panamájában miniszterek, alminiszterek, hivatalos francia pénzügyi tekintélyek keverődtek be, de nem lehetetlen, hogy az egész társaság éppen úgy kimászik a csávából, mint néhány hónappal ezelőtt Hanau asszony. Gualinot, aki hó- napról-hónapra magánvagyonát, műkincseit, földbirtokait dobta oda a piacra, hogy ép bőrrel menekedjék, pénzügyi építményei bárt mennyire magukon is viselték a hazárd jelleget, alighanem felmentették volna. De ime, itt az olasz és francia módszerek közötti különbség: Gualino-val, aki a, minap még a fascista gazdaság bálványa volt, nem sokat teketóriáznak, hanem egyszerűen hajóra ültetik és néhány esztendőre kiemelik abból a gazdasági életből, amelyben mohósága miatt nyilvánvalóan többet ártott, mint használt. _ (—i.) Revolvere* merényletet követtek el a zürichi olasz konzul ellen (Zürich, január 27.). A zürichi olasz főkonzul ellen revolveres merényletet követtek el. Egy fiatalember, akinek személyazonosságát eddig nem tudták megállapítani, behatolt a főkonzul szobájába és több lövést adott le reá. Az egyik golyó a megtámadott konzul mellébe hatolt. Súlyos sérüléssel szállították kórházba, ahol azonnal megoperálták, állapota azonban aggodalomra ad okot. A merénylőt a belyszi- nen letartóztatták, azonban nem sikerült kideríteni, hogy kicsoda és tettének inditó okára nézve sem kaphattak tőle felvilágosítást. Kovács Ilonkát nem bántotta senki, csak egy ütést kapott, amibe belehalt... A nagykárolyi szegényház tragédiája (Nagykároly, jan. 27.) Nagykárolyban napok óta arról suttognak az emberek, hogy Kovács Ilonkát, a szegényház 11 éves lakóját bűnös kezek expediálták át a másvilágra. A szóbeszéddel először nem törődött senki, később már a hatóságok is foglalkoztak vele. A vizsgálatot dr. Schusterich Béla mhgyar- párti helyettes polgármester indította meg, azonban az eredmény nem kielégítő. Hogyan halt meg Kovács Ilonka? A vizsgálatot először a szegényházban kezdik meg. A gondnok Görbe Lajos elmondja, hogy ő is tud a városban szállongó pletykákról, de nem tulajdonit azoknak semmi fontosságot. Elmondja, hogy Kovács Ilonka anyjával élt már régóta a szegényházban. Kovács Mihályné elmebajos asszony, aki nem igen törődött kis elemi iskolás leányával. — Szerdán reggel — mondja a gondnok — Ilonka panaszkodott, hogy fáj a lába és kért, hogy ne küldjem iskolába. Csütörtökön és pénteken még mindig fájt a lába és nem ment sehová. Etrrerrfmmiri® Általános kívánságnak eleget téve bevezetünk egy antlquar-osztályt, a világirodalom, művészet, szépirodalom és kiasz- szikusok regénytárából. — Használt könyvtárakat és könyveket bármilyen mennyiségben veszünk. „UHU“ inptesMis Cluj, Str. Memorandului 6 — Szombaton éjjel nagy zajra ébredtem. A zaj a szegényház alvtJcrméböl jött. Azonnal besiettem és egyik ápolt öreg asszony beszélte, hogy Kovács Ilonka, aki tiz éves fiútestvérével aludt egy ágyban, egész éjjel beszélgetett. — Tischler János ápolt nem tudott aludni, felkelt és Kovács Ilonkát ököllel megütötte. — A kisleány nagyot sikoltott és reggelig nem szólt egy szót sem. — Másnap reggel a kisleány nagyon rosszul lelt. Jelentettem az esetet dr. Tamás Arthur városi tiszti főorvosnak, aki azonnal beutalta a közkórliázba, ahol hétfőn reggel 3 órakor meghalt. Érdekes, hogy Tischler János, amióta Ko- váes Ilonkát bevitték a kórházba, eltűnt. Dr. Marchis kórházi főorvos szerint a kisleányt agonizáló állapotban hozták a kórházba, ahol hashártyagyulladást állapítottak meg, de már nem lehetett rajta segíteni, pár óra alatt meghalt. Dr. Marchis főorvos még kijelenti, hogy semmi külső erőszak nyomát nem fedezte fel a kisleány testén, amiből arra lehetne következtetni, hogy a kisleányt megverték. Ez természetes is. A takarón keresztül kapott súlyos gyomorütés külső nyomot nem is hagyhatott maga után, de belső vérzést előidézhetett, aminthogy elő is idézett, mert Kovács Ilonkának semmiféle betegsége nem volt azelőtt, mielőtt a halálos ütést kapta volna. Lábfájásból pedig nem lehet hashártyagyulla dást kapni. A vizsgálatot mindenesetre megnehezíti az, hogy Kovács Ilonkát nem lehetett kihallgatni, de ez ügyben még érdekes fordulat várható.
