Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-29 / 21. szám

r HIT. ÉTT. it SZÁM. ismét megindulnak a magyar— cseh gazdasági tárgyalások Bethlen beszámol a magyar—osztrák összefogásról, az orosz dumpingról (Bécs, január 27.) Bethlen István magyar miniszterelnök kedden nyilatkozott a bécsi saj­tó képviselőinek és többek között a következőket mondotta: A világháborút Ausztria és Magyar- ország vállvetve küzdött végig és az összeom­lás a legsúlyosabban renditette meg mindkét államot. Rendkívüli erőfeszítéssel sikerült az ujjáalkotást elérni s igy a két nép Európa mun­kás tényezőjévé lehetett. Az uj helyzetben a két ország nehezen találta meg egymást, de a közös érdekek és a barátságos atmoszféra elvezették a szoros barátsághoz, s igy a mostani légkörben könnyű lesz a kölcsönös gazdasági érdekekkel kielégítő szerződést megkötni. Természetes, hogy a két ország gazdasági problémái ezzel még nem oldódnak meg teljes egészükben, de elegendő lesz olyan gazdasági megegyezés lérejöttéhez, amelyhez azután esetleg más álla­mok is hozzájárulhatnak. A magyar kormány támogatni fogja akár a regionális megegyezése­ket, akár a preferenciális rendszert, azonban a legszívesebben egy olyan megmozdulást, amely­ben az egész világ gazdasági ereje összefogna. Sajnos, hogy egyes államok gyanakvó szemmel kísérik Magyarország és Austria összefogását, azonban az is tény, hogy ma már igen tekinté­lyes hangok ismerik el, hogy céljaink békések, és a feleszmélő világ közvéleménye egyre job­ban látja, hogy a legyőzőitek küzdelme a jobb sors után nemcsak igazságos, de mindenkire nézve egyformán hasznos is. Bethlen végül kérte az osztrák sajtó támo­gatását abban a tekintetben, hogy a még útban álló akadályokat a közvélemény felvilágositása utján segítsen legyőzni. A miniszterelnök külön nyilatkozott a Neue Freie Presse munkatársának is. A cseh-magyar gzerződésenkivüli állapotról azt mondotta, hogy véleménye szerint ez már nem tarthat sokáig s nehány hónapon belül megindul­nak újból a tárgyalások, mert egy állam sem engedheti meg magának a jelenlegi körülmények között azt a luxust, hogy exportjának egy része elvesszen. Az oroszok dumpingmozgalmában a legvesze­delmesebbnek tartja a cukor dumpingot és fel­veti a kérdést, hogy nem volna-e jó, ha az euró­pai államok egységesen védekeznének az oro­szok magatartása ellen. Örömét fejezte ki afö­lött, hogy a genfi vitánál a német-lengyel ellen tét meglehetősen elsimult. Ezek után nyilván­való, hogy a kisebbségekkel nem lehet akárho­gyan elbánni. ! Izgalma« ülés a magyar képviselőházban. (Budapest, január 27 ) A magyar képviselő­ház keddi ülésén Peyer szociáldemokrata nagy beszédben intézett támadást a kormány, illető­leg a népjóléti minisztérium ellen az albertfal­vai építkezésekkel kapcsolatban. Különösen Drehr képviselőt támadta a legnagyobb heves­séggel. A támadásra Drehr válaszolt. Hangoz­tatta, hogy nem igaz az, hogy az építkezés há­rommillió pengőbe került, ez az összeg legfeljebb kétmillió egyszázezer pengőre rúg és ennek az összegnek a felhasználá­sa is a legteljesebb törvényességgel történt. Peyer közbekiáltott: Ami ott történt, az közön­séges lopás. A közbeszólásra óriási zaj tört ki és a zaj lecsillapodásával az elnök bejelenti, hogy Peyert rendreutasitja és a mentelmi bi­zottság elé utalja. Egy interpellációval kapcso­latban ezután gróf Károlyi Gyula külügymi­niszter kijelentette, hogy az a leszerelési terve­zet, amely az eddigiek szerint a leszerelési kon­ferencia alapjául fog szolgálni, nem felel meg Magyarország érdekeinek. A leszerelés semmi esetre sem lehet egyoldalú. Lava! uf kormánya a régi Tardieu­kormány többségére támaszkodik Laval iz évvel ezelőtt szociáldemokrata képviselő volt, most pártonkivuli (Párizs, január 27.) Tegnap késő éjjel La­val megalakította kormányát. Miniszterelnök és belügyminiszter Laval lett, külügyminiszter Briand, igazságügyminiszter Berard, hadügy­miniszter Maginot, földmivelésügyi miniszter Tardieu, közoktatásügyi miniszter Rountan, pénzügyminiszter Flandin, kereskedelmi mi­niszter Rollin, gyarmatügyi miniszter Rey- naud. Laval ma délben 11 órakor bemutatta mun­katársait Doumergue köztársasági elnöknek az Elysée-palotában. Az uj kormány a régi Tardieu-kormány többségére fog támaszkodni. A lapok pártállás szerint ítélik meg az uj kormány esélyeit. A legtöbb lap sajnálja, hogy a koncentrációt s ez­zel a tartós kormányzás lehetőségét nőm sike­rült elérni. A baloldali lapok éles harcot jelen­tenek be a kormány ellen. A kormány jelen­legi összeállításában mintegy 25—30 főnyi több­ségre számíthat. Laval pályafutása. (Párizs, január 27.) Laval, az uj francia miniszterelnök, aki most először áll a francia ciiET i. mám: mm (51.) — Sportrepiif — Johnny meredten bámult rá. Hannes megveregette a Johnny vállát és mosoly­gott. A győzelme óta sajátságosán nyugodt volt, mint hogy ha már senki se bánthatná többé. A legnehezebb és a legfontosabb dolgát elvégezte már. — Darabig nem fogjuk látni egymást, — mondta nyugodtan. — Élj boldogul Johnny. Kinyitotta az ajtót és kilépett a szabadba. Johnny fejcsóválva követte. Odaát, ép szemben, egy rendőr állt, aki összefont karral nézett az öltöző ajtajára és ugylátszik csak erre a pillanatra várt. Fölemelte a fejét, amikor Tilden Hannest megpillantotta. Hannes megértette. A rendőr fölemelte a kezét, szalutált és közeledett. Ekkor Hannes eldobta a cigarettavéget, zsebre- vágta a kezét és odament. — Kérem: itt vagyok! A rendőr zavartan nézett rá. A szeme kitágult és az arca egész vörös lett zavarában. Hannes észrevette ezt. — Nem akart tőlem valamit? — kérdezte csodál­kozva. Az ember mosolygott. Azután zavartan mondta: — Csak azt engedtem meg magamnak... hogy leg­alázatosabban gratuláljak, Tilden ur! A rendörsport- egyletben ugyanis én veszem a háromezer métert — é3 •— egyszerűen csudálatos volt! Az ember egészen magánkivül volt a lelkesedéstől. Hannes fejcsóválva nézett rá. — Azt hittem le akar tartóztatni. Erre a rendőr olyan harsány nevetésben tört ki, mintha a világ legjobb tréfáját hallotta volna. 28. Hannes egyre nyugtalanabb lett. Továbbment. A keskeny Járat végén még két őrszem állt, aki az ava­tatlanok elöl őrizte a bejáratot. Ezek is szalutáltak neki, amikor megismerték, de egyik sem árult el olyan szándékot, hogy letartóztassa Hannest. — Johnny, — kérdezte Hannes tanácstalanul, — mit jelentsen ez? Johnny szót se szólt. Ami a világrekordon kívül volt ,az őt nem érdekelte. Levegő volt neki minden egyéb. Nem is akart tudni másról. Most hirtelen egy klubtárs jött ki dresszben és odalépett:-» Te! Ott elöl legalább harmincezer ember akar beszélni veled. Egy hölgy ezt a cédulát nyomta a ke­zembe. Hannes széjjelteregette az összegyűrt papirost és csak azt látta rajta, hogy „Irén“. Felkapta a fejét. — Azonnal beszélnem kell vele. Ide tudod hozni, anélkül, hogy meglátnának? A cimbora nevetett, biccentett és elszaladt. Hannes Johnnyhoz fordult: — Johnny, — ide tudsz nekem hozni egy kocsit erre a vidékre? Nem akarok ott elől keresztülmenni! — Már telefonáltam, — jelentette ki ez. — A Mer- cedesed minden pillanatban itt lehet. — Köszönöm, Johnny. Hannes oldalra ment. Elhagyott kis helyiség volt itt, ahol egyedül lehetett lenni. Egy árnyék esett az ajtóra. Irén állt előtte. A következő pillanatban a karjaiban volt.. — Hannes! — én Hannesem! Hannes megcsókolta. De az asszony nyomban ki­szabadította magát. A lelkesültségtől és az izgatottság­tól csak úgy repesett. — Láttalak futni, Hannos — hihetetlen volt! A férfi ajkán száz kérdés lebegett, de Irén meg­előzte. Az arca hirtelen csöndes és nyugodt lett. — Az éjjel fel akartalak hívni egy néhányszor, de nem voltál otthon. Minden kiderült. Benito elment. Ma reggel repülőgépen Londonba. Sohase jön vissza többé. Holnap már valószinüleg letartóztatták volna. — El — ment? — El. Megmondtam Hartnak az igazat. Olyan ma­gamon kívül voltam, amikor tegnap elmentél — Hart tudja most már, hogy semmi dolgod nincs az egésszel ő kisért el ide engem. A Tilden Hannes feje lehanyatlott. —Irén — suttogta. — Ezt nem lett volna saabad tenned... ezt nem! kormány élén, nem uj ember a francia politi­kában. Egyszerű viszonyok között nőtt fel. Egy mészárosmester fia, aki csak úgy tudta tanul­mányait befejezni, hogy óraadásból tartotta fenn magát. Most negyvenhétéves. 1917-ben lett először tagja a kamarának, amikor Párizs egyik külvárosában választották meg szociál­demokrata programmal. A háború alatt Cle- menceau be akarta venni a kormányba, Laval azonban visszautasította a meghívást. 1919-ben, a nacionalista blokk választásainál nem kapott mandátumot és csak 1924-ben lett újból képvi­selő, mint pártonkivuli. KIS TŐKÉVEL minden szorgalmas férfi, vagy nö havi legkevesebb 5—6000 Lei biztos jövede­lemre tehet szert. Szép otthoni foglal­kozás. Megkeresések „Biztos jövedelem Lei 5000. Rbsa KW jeligén RUDOLF MOSSE SIBIU-NAGYSZKBEN továbbit Am az asszony a fejét csóválta és csodálkozva né­zett a fiúra. — Meg kellett tennem, Hannes! És különben — a hazugság se segített volna. Bénító el volt veszve. Hol­nap megtölti az ügye a lapok első oldalait. Csaknem kétmillió dollár tartozása van az összeomlásban. — Mosolygott egy kissé, elragadtatással és csöndesen. — Holnap két névvel lesznek teli a lapok — a két szenzá­ció ti vagytok ketten — te és — Benlto. Félénken, gyöngéden simogatta a Hannes kezét — Láthatod, Hannes, hogy akkor se hallgathattam volna, ha kívántad volna. Hannes bólintott. — Köszönöm, Irén. 29. Ebben a pillanatban felriadtak. Elölről valami ret­tenetes zsivajgás közeledett. Az ajtó kitárult Johnny állt a küszöbön és igy kiáltott: — Az özönvíz! Áttörték a kordont és téged akar­nak látni! — Az istenért, — mondta Hannes. Johnny behúzta az ajtót és elreteszelte. Az ablak­hoz rohant és felnyitotta: — Ott áll a Mercedes! Gyorsan, gyorsan, kifelé! Hannes még habozott. Irén jókedvűen nevetett, mint egy gyerek. — Gyere, Hannes! A hírnév menekülése! Hannes kiemelte Irént az ablakon és maga is utána mászott. Kint a kis lejtön kellett még felszalad- niok. Fent magányosan és várakozón állott a hófehér autó. A legrövidebb utón, észrevétlen érték el a kijáratot ás azt a keskeny mellékutat, amely a Heeresstrasse-ra vezet. Megmenekültek! Hannes felcsavarta a gázt és megdaloltatta a mo­tort. 140 lóerővel száguldottak a város felé, amelynek a házai ott hátul a zöld gyep mögött fel-feltünedeztek. Nyílegyenesen állt előttük az ucca. Irén átkarolta Hannest és le nem vette róla a te­kintetét. Hannes oldalról ránevetett — Utaztunk mi már egyszer .gy, Irén... Az asszony bólintott. * — Deauville-ba. Hannes fokozta az iramot. A tachométer mutatója előbbrelendült. Hetven—nyolcvan—kilencven. — Irén! — Nos? — Ismét Deauville-ba utazunk? Az asszony halkan és elragadtatva fölnevetett. — Most?

Next

/
Thumbnails
Contents