Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-29 / 21. szám
ma zuqojasiAdnţj TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN I'TMERAR No. 24256—927. Clof-Kolozsvár, 1931 január 29 csmmsí ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN:. R 1 lm 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. _______________Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Bserkesztcség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 ' Telefon: 5-03. S04. XIV. évfolyam 2Mk se ám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedin* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Politika és buzakenyér Irta i Dózsa Endre fí fessMí'elfgses föF¥éif Javaslatát eggelőrs levették a napirendről (Bukarest, január 27.) Annakidején jelentette a Keleti Újság, Madgearu egyik nyilatkozata alapján, hogy a kormány a kamatellenes törvényt előreláthatólag leveszi a parlament napirendjéről. Az utóbbi napokban a törvény- javaslatot tárgyaló bizottság már nem is tartott ülést. A helyzet ugyanis az, hogy a kormány néhány minisztere és a többségi képviselők között lényeges nézeteltérések vannak a bankkamatláb és a magánkamat kérdésében. A képviselőknek az a véleménye, hogy a magán- kamat legfeljebb csak három százalékkal lehet magasabb a Banca Naţionala visszleszámitolási kamatlábánál. A javaslat így hátrább került a napirenden. A kamarában Mirescu szocialista Manoiles- cu akciójával foglalkozik, amely az ipari cikkek árát akarja szabályozni és rámutat arra, hogy az iparvállalatok ezzel az akcióval kapcsolatban ki akarják erőszakolni a munkások bérének leszállítását. A kormány a tisztviselők fizetésének leszállításával már amugyis csökkentette az ország fogyasztóképességét és jelentékeny pénzösszeget vont ki a közforgalomból, ami csak az általános gazdasági válságot fokozza s a munkanélküliség emelkedését vonja maga után. Nem a munkások bérét, hanem az iparvállalatok profitját kell csökkenteni. Élesen birálja a kormány iparpolitikáját. Mirescu egy másik napirendelőtti felszólalásában a renii pénzügyi adminisztrátor ellen hoz fel súlyos vádakat. Ceausoglu iupista kéri, hogy a kormány terjesszen a kamara elé kimutatást, mennyi folyt be szeszadóban a lebutóbbi hónapokban. Voieu Niíescu törvényjavaslatot terjeszt be az 1330-ban érvényben volt adóemelések 1931-re való meghosszabbításáról. Pop Cicio elnök bejelenti, hogy a ramnieul- sarati mandátum megüresedett. Ezután a kamara üléseit február 3-ig elnapolták. A belQgyndniszter m német pirl elnökénél a kisebbségi frontról érdeklődött „Ne adja az Isten, hogy mint tavaly, az idén is folyvást buzakenyeret együnk. Amig a buza- kenyeret máiéval és puliszkával váltogattuk, csak megvoltunk valahogy. Nehezen ugyan, de a buza árából kifizettük az adót, legelődijat, útadót, községi és vármegyei taxákat. Ha eladhattunk egy-két malacot, úgy, ahogy, telt fűtésre, világításra, még dohányra is jutott olykor. De tavaly már a búzát eladni nem lehetett és ha sikerült is valamit elhelyeznünk, az ára olyan alacsony volt, hogy nem fizette ki a reá- forditott költségeket, munkánk teljesen kárba- veszett. Ettük tehát a buzakenyeret, szinte többet is, mint kellett volna, mert a buza nem olyan kiadós, mint a máié. De málénk, puliszkánk nem volt, mert ami kevés kukorica termett, alig volt elég a majorságnak és a malacnak. Pedig csak ezekből lehetett valamelyes pénzhez jutni. így kénytelenek voltunk a búzát kenyérnek használni, amig tartott belőle. Mikor már elfogyott, s jött az adóért a végrehajtó? Futottunk a bankhoz és nőtt az amúgy is nagy adósságunk.“ így panaszol a falusi ember, akiiek még valamicskéje megmaradt. De panaszol az apró földrészletekhez jutott „agrár-paraszt“ is, mert amig földjét mások igáserejével megszántatja, a termest behordatja, amit igy készpénzben kifizetett, a tiz év óta trágyázott föld hozama nem elég a kölcsönvett pénz visszafizetésére, Egész évi munkája teljesen kárbaveszett, a végrehajtó azért a kis adóért és agrárbérletért őt is felkeresi. Amit eddig a birtokosoknál harmadában vagy napszámban megkeresett, a felaprózott birtokokban nem lévén szükség annyi munkáskézre — megszerezni nem tudja, tömegesen tódul a regátba, munkát keresni és csalódottan tér vissza, mert ott is megcsappant a munkaalkalom. Nagyobbrészt visszakivánja az agrárreform előtti gazdasági rendszert, amikor a jól gondozott földek részhozamából kevesebb fáradsággal és teljesen költség nélkül több gabonája volt és napszámra is bőven volt alkalom. Hiába olcsó a buza, a kukorica, ha földje nem terem és ha pénzhez jutni sehogy sem tud. Most még az a lehetősége sincs meg, ami azelőtt. A falusi társadalom etikájához tartozott, amit régebben a nagy és középbirtokosok országszerte gyakoroltak, hogy kölcsönkóppen, fát, gabonát, olykor egy-egy malacot kaphasson munka- előleg gyanánt, vagy visszatérítés ígéretével. A volt birtokososztály a megmaradt csekély birtoka után az öt évvel ezelőtt megállapított adókat és közterheket az akkori 750—800 lej gabona árakkal szemben a mostani hatvan-hetven százalékos áresés mellett sehogy sem bírhatja meg. Vagy a megtakarított tőkéjét emészti fel, vagy adósodik, de semmiesetre sincs abban a helyzetben, hogy a nép mindinkább terjedő nyomorán segíteni tudjon. Ennek a társadalmi osztálynak háztartási, gyermekneveltetési, ruházati költségei alig apadtak, mert nem lehetett tovább apasztani és mégis, még most is összébb kell szorítani, ha lecsúszni, vagy végleg elesni nem akar. Minden garasát kétszer kell megforgatni a kezében, mielőtt kiadná, mert jövedelme felénél is alább szállott. És bizonytalan, hogy nem lesz e tekintetben még mélyebb zuhanás. De alább szállott és a tapasztalás szerint alább kellett, hogy szálljon a bizalma is. Eddig a nép parolája erősebb volt minden adóslevélnél, vagy munkaszerződésnél. Ma már az Írott betű sem megbízható. Nem azért, mert a nép nem akar, hanem mert nem tud kötelezettségének eleget tenni. így zsugorodik mindinkább össze az egy(Bukarest, január 27.) Mihalache belügyminiszter tegnap hosszabb megbeszélést folytatott a kamara ülése után dr. Hans Otto Ecth-al, a német párt elnökével. A lapok értesülése szerint a megbeszélés tárgyát a nagyszebeni ülés határozatai és ezzel kapcsolatban a kisebbségek közös frontjának állítólagos megalakítása képezték és ezzel kapcsolatban Roth dr. ezúttal is elmondotta a belügyminiszternek azokat a sérelmeket, amelyek miatt a német kisebbségnek panaszai vannak. Ismeretes Brandsch Rudolfnak, a külön utakon járó szász képviselőnek Veszedelmes barátok cimü és a többi kisebbségek, különösen a magyarság ellen irányult cikke, milyen élénk polémiát váltott ki Románia egész kisebbségi közvéleményében és hogy Brandsehnak ezt .- külön magatartását a szász néptanács elitélő határozattal intézte el. Brandsch most a Lapta- ban nyilatkozik a szász néptanács határozatáról. A német nép — igy magyaráz Brandsch Rudolf — békében akar élni a többségi néppel és a többi kisebbségekkel, de meg akarja őrizni po- íitikai függetlenségét minden irányban. Ezek voltak azok az elvek, amelyeket ő hirdetett és ezeket szögezte le erőteljesen a szász néptanács határozata is, amely nem elitélő reá nézve, hamásonsegités népszokása s mind nagyobb tért nyer az élet megnehezült küzdelmében a magá- ramaradottság. Ezt a magáramaradottságot érzi a földmivelő osztály mindegyik rétege. Ez veszi el a munkakedvet, a nehéz viszonyokkal megküzdhetés önbizalmát. A feltartóztathatatlanul előretörő általános gazdasági összeomlást és az ebből folyó nyomort elhárítani ma már legelsőbbrendü állami feladat. Az államkormányzat részéről tett Ígéretek be nem váltása az egész gazdatársadalomban az elhagyatottság érzetét kelti fel. Hangok hallszanak már, hogy csak a városiakkal törődnek a miniszterek, a falu hadd tengődjék hagymán és száraz kenyenem csak kompromisszum az ő felfogása és a másgvndolkozásu szász vezetők véleménye között. A kisebbségek soraiban bizonyos idegesség észlelhető és ezt a kormány eltüntetheti, ha meghozza a kisebbségi törvényt, amelynek különösen a kisebbségek kulturális problémáinak rendezése volna a feladata. — A magyar sajtó támadásait — mondja tovább — nem kell komolyan venni. Ezek hasonlatosak annak a gyereknek a kiabálásához, aki a sötétben eltéved és a saját hangjával bátorítja önmagát. Brandsch azt hiszi, hogy mi félünk és azért mondjuk meg a véleményünket neki is. ő ne beszéljen bátorságról, mert a hatalom árnyékában bebiztosította saját személyét a félelem ellen s ebből, pusztán csak ebből áll az ő politikája. A magyarországi németek pedig nem szorultak rá az ö tanácsaira, bizza csak rájuk a saját ügyeiket, ne akarjon ott is íogadatlan prókátor lenni, mert ebben a szerepben itt is megjárta. A Curentul-ban is nyilatkozik Brandsch Rudolf, aki szerint nincs szó kisebbségi frontról, a német párt teljesen független a többi kisebbségi párttól. Bizonyos helyeken és alkalmakkor a kisebbségek együtt haladnak, igy főként választásokon, de ez korántsem érinti az állam iránti lojalitás kérdését. ren, de mi lesz, ha a városi munkanélküliek ezreihez csatlakoznak a falusi proletárrá vált százezrek. Ka a „minden mindegy“ jelszó, ami már itt-ott hallszik a nép ajkán, suttogásból viharzó hanggá válik, akkor már igen nehéz lesz visszaszorítani az áradatot. Azok a tanácskozások Bukarestben, Géniben, Prágában és másutt, nem vitték semmivel előbbre a romániai gazdasági válság feltartóztatását. Pedig vissza kell adni a népnek a bizalmát, hogy munkája nem hiábavaló. Vissza kell adni a biztonságot, hogy ez az áldozati esztendő, amelyben a buzakenyeret elvesztegetni kéllett, az utolsó.
