Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-25 / 19. szám
kodé* apró titkainak feltárása, amelynek terén Gerde Mária erdélyi irodalmunkban nyilvánvalóan a legerősebb. És jól esik észreveu- nünk Berde lirai egyéniségének jelenlétét is, mint egy olyan nézőét, sőt biróét, aki nem áll szenvtelenül a magyar sors kálváriája mögé, még regényben sem, de tud a kisiklásokkal elnéző és szeretetjei felé részrehajló is lenni. Mű, amely igényeiben ha nem is monumentális, de a monumentálitás felé törekszik; mű, amelyet a legbecsületesebb és legavatottabb művészi eszközökkel oldottak meg; mű, amely a mai Erdély szonorikus hősköltemenye. Igazán megérdemli, hogy minél több olvasója legyen. Ligeti Ernő. „Megfőtt a Reggel“ Kibédi Sándor aj verseskőnyve i KI e* a btcoegö, pápaszemes, beesett arcú, zilált figura, áld mindig egy vastag bottal sántlkál be a ká- yéházba? Honnét Jön? Az Univerzumból? Csillagfény ég a száján, vagy cigarettaparázs? Milyen bolygók szakították el az átmeneti kabátját s milyen átmenetek vannak benne még, benne, vagy rajta, a kabátján kívül le? Ezzel a vastag bottal szögezte bele magát a folyton forgó földgolyóbisba, szerencsétlen szerzetes, épen Erdélyben és épen ebbe a kávéházba!... Hány éves? Tegnap mit vácsorázott?... Miért áll meg Itt némán, az asztalnál?.. Blooeat a fejével, vagy felemeli a botját, a kalapjáig, köszönés címén, hogy aztán leeressze megint a föld centrumába, anyák szivébe, férfiak bélésébe, a tavasz virágainak rejtelmes méhébe!?... Ki ez? — Szervusztok, — mondja egy asztalnál és ott hallgat, az asztalnál, egész délutánon át. Vagy: — Adj egy cigarettát, — mondja és két napra eltűnik. Hol él?... A perifériák vackán, vagy „A pillanat küszöbén,“? „Parancs alatt" vagy „Jajongó emlékfák között“? „Alvó szivek kertjében" vagy „Hajótörötten az óceánén“?.. Ml ez? Ki ez? Pardon; Ktbédl Sándor. Foglalkozása; költö. n. Nem bűnös érte. Nem is beteg. Fájdalom, tehetséges. Ennél is több: szegény. Az élet őrült kirakata előtt tántorog, vidéki fényekben, vidéki autók és vidéki urak között, koplalva és szédülve sokszor. Titkos és láthatatlan hátizsákot cipel a gerincén, van benne egy-két palack vér; csokoládé helyet: egy csomó álom, ezüstpapfrosba csomagolva, van egy nagy bádoghengere Is, amiben kondenzált tej hjján, kondenzált szenvedés lötyög s van három különös doboz konzerve, az egyikben az Igazság, a másikban a Jövő, a harmadikban a Szeretet. Kedves turistáit ilyen hátizsákkal ereszti el az Isten arra a rövid természetű hegymászásra, amit Életnek szoktak nevezni. Mindez, persze, hiábavaló dolog a tarisznyában. Az ilyen turisták, mire a csúcsig érnek, összeesnek a részvétlenségben és a konokságban. Magánosait és bátrak. Nyomorultak és hivők. A hosszú utón nincs számukra Menedékház. A Menedékházon cédula fityeg, s az van ráírva, hogy „Megtelt!“ A turista megfagy. Erdélyben még mindig hideg van... m. Szóval; Klbédl könyvet adott ki. Nyolcvanöt vers van benne. Tudom, hogy ez nem rokonszenves dolog. Alázattal kérem tessék ezt a könyvet elolvasni. Ez a könyv becsület, erő, ösztön, szépség, tisztaság, bátorság, hit. A versek néha úgy dübörögnek, mint egy megveszekedett tank és néha úgy sóhajtanak, mint anyák, alkonyattal, a távoli fiuk felé. A költő talán a fűben fekszik, a hajnal zenéjét hallgatja, néma áhítattal, az örök-élő szimfónia tágítja a fülét; és találgatom a hangnemet, mely ón vagyok a műben. Máskor azt mondja; „A fájdalmasság örömhajóján érhetek el világ-magamig." Vagy „Vagyok egyedül, az uj ég alatt." Vagy: ... .én vagyok a reszkető fájdalom, megklnaottak, üvöltése, jóllakottak borúja, sikongása a viaskodóknak, csepeg a vér belőlem, fogjátok fel, tegyétek el a következendő borzalmak idejére. Akkor vegyétek elő, étek az. Érzik ezt a forró, magatépő hárfát? Ezt a sebekkel labdázó, fájdalommutogató, különös és eredeti hangot?... A költö az uj ég alatt egyedül van, de ez az egyedülva- lóság milliókat ölel át; „Közeledjetek hozzám, ölelni akarlak benneteket. „Es másut: Tudom, a Jövendő kapujában nevetlen életek szent sora várja Jöttömet!... IV. Bénán yiszl a tarisznyát. Mindenkinek áldást oszt. A szegények testvére, a betegek orvosa, az eljövendő idők trombitás Heroldja," — nem, nem Is herold, egy finom zenekarvezető, — (a rimtelen sorokban csupa ritmus és zene) — aki azt sem tudja, hogy mi fán terem a művészi ihlet (— ilyen nincs is) — és minden sora mégis tiszta ihlet és művészet. Máskép ember, mint a most divatozó emberkereső poéták és másképpen erdélyi, mint az örök jeligéjű transzyivánusok, Kibédinél az erdélyiség nem érdem, de nem is divat: .... az óriáshegy magas, tarka csúcsán parányi, színes buborék, gyöngy-dudor, eset könnycsepje az Isten balszemének: .... Erdély! T. Mit akar? Mit keres? Különös bölcs, Erdély Irodalmi országutján, tántorogva billen ide-oda éjszaka, lámpa a kezében, mindenkinek a szemébe süt vele aztán bágyadtan leejti megint! Újra nem az, akit keresett! Diogenes ö, aki még nem találta meg az Embert, csak hisz benne, vég nélkül, várja álmodik, simogatja, hívja, érte van... S minél elhagyatottabb ez a Kibédi Diogenes, annál jobban hiszi a vaksötétben, a hátizsákkal a gerincén, a vasbottal a kezében, a végtelen hosszú kietlen éjszakában, hogy: megjön a Reggel! VI. Megjön! Megjön a Reggel, ha mindenki olyan világos tüzekbea vándorol át az Éjszakán, mint Kibédi Nekünk talán még nem jött meg, de neki, Kibédlnek már itt van, mert megszállott, ördöngös, furcsán ijesztő, nyugtalanító költő ö, magános az erdélyi piacon, a nagyvásáron, akit nem lehet megvenni, egész külön sátra van. Guggolva ül benne és mosolyog. Vigyázzunk rá. Ha még egyszer-kétszer felsikolt: —, megbánjuk, hogy amíg csak ilyen gyönyörűen jajgatott — nem akartuk észrevenni! Fekete Tivadar. Komáromi János fwzzon ötéves i ói jttbsiemna . Magyar könyvet ritkán ér az a tisztesség, hogy idegen nyelvre fordítsák, pláne franciára. Még csodálatosabb a dolog, ha olyan könyvről van szó. amely a franciákat amúgy kevéssé érdeklő magyar históriának valamelyik szép, heroikus fejezetét rögziti papírra. Már pedig most megesett ez a dolog, amikor ugyanis egy neves francia kiadó lefordittaita franciára Komáromi Jánosnak gyönyörű kuruc köny vét: az „Esze Tamást“. A magyar irodalomban fel-felbukkanó ku- ruchistóriáknak egy közös hibájuk van: az. hogy figuráik, egész miliőjük valami olyan színpadias, makartias álkurucságban szenved. — olyasfajta, mint az istenben elboldogult Népszínház népszínműveinek álparasztja volt. Komáromi Jánosnál más az eset. Komáromi végig ve reked te a tomasovi, komarovi. ra- varaszkai, sanmenti és krakkói csatákat, szu- ronyrohamban bénult meg és igy saját bőrén keresztül tudja, hogy a históriát nem antra- cémnel Írják merített papírra. A magyar honvédelmi miniszter jól irta egyszer Komáro tninak az egyik levelében: „Te iró vagy s mégis elsősorban katona, aki nem pennával, hanem a kardod végivel írsz“. Ilyenformán Komáromi kurucai sem járnak selyemmenté- bcai, nem mulinéznak nikkelezett szablyákkal, nem csatáznak parfőmözött szavakkal. Komáromi arról a zempléni vidékről került az életbe, ahol az öt nevezetes folyó: a Laboré, n Latorca, az Ung, az Ondava és a Tapoly ölelkezik évmilliók óta egymással, hogy életre keltse a Bodrogot, amelynek a vize egykor jó kurucok vérétől piroslott. Ez a táj tele van babonákkal, hősi hagyományokkal, helyi legendákkal. Itt éltek Komáromi János szegény zsellérhősei évszázadok óta. családjukban apáról fiúra szállott a hagyomány, amely maradandóbb a bőrkötésű históriakönvvek- nél is. Itt látta meg rejtelmes vizióiban az Ondava egész látóhatárt elmosó árvizeit, itt látta a kincsásás színpadias jeleneteit a hold- fénynél, amiket maga is átélt gyerekkorában. És aztán Komáromi maga is átélt egy eleven darab kurnekort, amely az idők lajtorjáján lesiklatt. egészen a magunk napjaiig. Hi szén végigélte a mezítlábasok utolsó háborúját. mert valóban a nvugatmagvarországi föl kelés volt az utolsó igazi kuruchadjárat: az égigérő komikumnak és tragikumnak furcsa keveredése, vagyis az örök magyar hadako zásmód, amely már itt kisértett negyvenki kilencben is. Komáromi nem szereti a nagyhangú, puf fogó frázisokat, A legtragikusabb dolgokat is olyan magától értetődően és főleg minden kor olyan kacagtató jóhumorral mesélgeti e! hogy már ezzel is épugv belelopja magát az emberek szivébe, mint ahogy nagy regényiró- elődje, Jókai is csente bele magát a magyar olvasók tiszta érzésvilágába. UT. BT». Hl SZAK. . ..............................„—».a Érthető hát, ha a magyar köivélemény nyomban szeretettel neszeit fel arra a hírre, hogy Komáromi János huszonöt esztendős írói jubileumára készül. Huszonhárom remekbe készült könyve aranykacajjal borította el sokat szenvedett magyarságának és ezért halálával tartozunk neki mindannyian, — ez az érzés nyomakodott fel a köztudatban. Örömmel tesszük meg mi is a magunkét azért, hogy Erdély magyarsága is megismerje az élő magyar irodalom ezt az egyik legnagyobb kitűnőséget és pedig egy legsikerültebb, legnagyobb hatást elért regénye által, amelynek közlését legközelebbi számunkban megkezdjük. Botos János v. portregénye «*» Visszatérőit — Nehéz kritikát Írni olyan könyvről, amelynek lrőja I itt él közöttünk, egyéni értékeit, újságírói kvalitásait jói ismerjük, szóval az illető a mi kis családunknak, az újságíró társadalomnak rokonszenves tagja. Nemcsak azért nehéz, mert a kritikusnak már eleve szembe kell szállnia az elfogultság vádjával, hanem azért iţ, mert csakugyan az az igazság, hogy baráti érzések súlyosodnak a kritikusi pennára, már pedig senki sem szívesen tér el az objektivitás álláspontjától. Szerencsére ebben az esetben nincsenek ilyen gátló körülmények. Botos János, a „Visszatérők" iroja, a könyv murájának azzal a meghatározásával, hogy .riportregény" bebizonyította azt, hogy nem szereti a nagyképűség pózát s mar eleva felment bennünket attól, hogy a legszigorúbb irodalmi mértéket alkalmazzuk könyvére. Mindez azonban nem jelenti azt, mintha a Visszatérőkkel szemben szükség volna a lefokozott igények alkalmazására. A maga nemében valóban kitűnő könyv Botos riportregénye. Izig- vérig Újságírói munka, élet, ráállítás lüktet minden sorában, egy pompás tollú zsurnaliszta éles, szinte azt mondtam a vesékbelátó szemén keresztül. Botos János nem a bínterlandból, a hivatalos jelentések szűkszavú, igazán kevesetmondó frázisain keresztül figyelte a világháborút, hanem benne élt az esemenyek sodrában, a történések kellős közepén. Látjuk a frontot a maga borzalmasságában és megismerjük a front eseményeit, kívülről mozgató kulisszatitkokat, a kémszervezetek furcsa és izgalmas világát. Botos a reflektor élességével világit be a nagy világégés szövevényeibe. Típusokat rajzol meg pompás karakterizáló vénával, de ezek a típusok szervesen kapcsolódnak bele az eseményekbe a a kép. amelyet kapunk, sehol sem vállik homályossá. Különösen jól sikerült regényének az a része, amely a forradalom előzményeiről és magáról a forradalom kitöréséről számol be. Aki a Botos János könyvét elolvassa, meggyőződik arról, hogy az események szervesen kapcsolódtak egymásba és az aláaknázott világnak már csak egy szikra kellett az erupcióig. Külön meg kell dicsérnünk Botos János Ízes és kifejező stílusát, amely engedelmes eszköze az Írónak. A mai háborús irodalom tultengésében oázis a Botos János könyve, amely mint forrásmunka is feljegyzésre méltó. A Visszatérők a szerző kiadásában jelent meg, a kiállítás azonban nem igen van összhangban a tartalommal. Egy kissé bizony vidékies. Ez a kifogásunk ellenben eliminálódik a könyv olcsóságával. Példányonként 100 lejért megrendelhető a szerzőnél Kolozsvár, Ellenzék szerkesztősége. Sz. Az Erdély Helikon januári száma a legújabb magyar Írói nemzedéket vonultatja fel. Az európai fiatalság mai útja elmen feltűnést keltő ankétot közöl a francia, német, északi, román, erdélyi magyar kisebbségi stb. egyetemi ifjúság szellemi és szociális életéről. Az uj nemzedéket novellákkal, versekkel, és cikkekkel a következők képviselik: Bálint György, Baiia Borisz, B. Bányai László, Berda József, Borsody Ferenc, Dánér Lajos, Dslda Jenő, Dr. Gábor György, Geliéri Andor Endre, Kolozsvári-Grandpierre Emil, I. Szcmlér Ferenc, Sziráky Dénes Sándor, Tamás Sári, Thury Zsuzsa és VarTÓ Dezső. Az ifjúságnak szentelt számát az Erdélyi Helikonnak Tóthfalusy Kis Miklósnak két és fél száz év előtt működő nyomdájából fennmaradt eredeti faducoknak levonatai díszítik. Az erdélyi magyar könyvtárak sorozatban díszes illusztrációkkal s egy tanulmánnyal Dr. Ferenczy Miklós az Erdélyi Muzeum Egyesület könyvtárát mutatja be. Gróf Zichy István a magyarság őstörténetéről ir tanulmányt, Botos János az erdélyi faluról irt társadalmi rajzát fejezi be. Külön érdekességre tart számot Kés Károly cikke Székely Mózesnek feltűnést keltő Zátony cimü regényéről. A külömbózö rovatokban Barker, Tamási Áron, Kovács László, Antalffy Endre, It. Nagy András, stb. Írtak cikkeket és tanulmányokat. A* Erdélyi Helikon kötetet kitevő száma csak 80 lejbe kerül. i/VWOVWWWVWWAAA/WVSAAAAAAA^e „Szabiid: Imi törpéig“ a nemzetköz! egyezménnyel, a szabadalom megszerzését és értékesítésit illető fontos tudnivalókkal. Magyar kiad s. — Ára Sí lei, előre tlzetve. VA3S A. szabadalmi ügyvivő, Cluj-Kolozsvár, Str. Drâgălina 122. — Rendelésnél hivatkozzék e lapra. — Könyvkereskedésben is árusítják. —
