Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-25 / 19. szám

XIV. EYF. 13. SZÁM.----------------13

.—imk

Marosy Sándor és dr- Pop Nicolae

Ez a. cikk eredetileg elméleti fejtegetésnek készült a jogtudornál! válságáról. Nincs mit tagadni ugyanis, hogy sok egyébbel együtt a jogtudomány is válságba került és ez a válság talán sehol sem érezteti inkább súlyos hatását, mint Romániában. E fölötte súlyos, bár egyébként érthető állapot kizavart aztán az általános elméleti fejtegetések köréből és átvezetett a gyakorlati jogi élet terére, melyen a címül tett két név a nagyon súlyos válság elképesztően ijesztő mértékére világit rá.

Marosy Sándor magyar diák, aki a vizke- reszt napján lefolyt tüntetések révén került bűnvádi eljárás alá. A bűnvádi eljárás során vizsgálati fogságot rendeltek el ellene, s ezt a fogságot a törvényszék megszüntető végzésének megváltoztatásával a Curtea de Apel is helybenhagyta. Bizonyára oka volt rá. A birói függetlenség legnagyobb. talán maholnap egyetlen értékünk s mi annyira becsüljük ezt, hogy csupán e megbecsülésből tartózkodni kívánunk a birói döntésekkel szemben minden olyan kritikától, mely azt a látszatot kelthetné fel, hogy a jogszolgáltatás zart területére a külső világ hangulatát kivánnók becsempészni. A Marosy Sándor vizsgálati fogsága előtt azonban alábbiak szerint még sem mehetünk el anélkül, hogy kifejezést ne adjunk annak a nyomott hangulatnak, mely a jogszolgáltatási aktus okából lelki világunkat megüü.

Fölösleges hangoztatnunk, hogy a vizsgálati fogság kérdése a büntető jogszolgáltatásnak legkényesebb részlete. 1896-1 g ez a kérdés minden komoly jogász nagy sajnálatára Erdély területén nem nyert törvényhozási szabályozást. Az 1896-ban megalkotott és XXXTII-ik t. c.-ként a törvénytárba beiktatott, teljes szellemű bűnvádi perrendtartás azonban fordulópontot jelzett ezen a téren. Ez a törvény a jog és szabadság minden hivét teljesen kielégítő módon rendezte ezt a kényes kérdést. Részletesen és kimerítően megállapította az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság elrendelésének előfeltételeit. — Ámde, ha olvassuk a törvény idevonatkozó 141. és 148. §-ait, lehetetlen meg nem bökkennünk a Marosy Sándor esetén. A vizkereszti tüntetés vele vonatkozásban levő részének vázlatos isme-, rete mellett nem igen tudjuk fölfedezni a törvényben irt cazuisztikának azt a pontját, mely a jelen esetben reá alkalmaztatott. Hiszen Marosy kiléte azonnal meg volt állapítható (141. § 1. p.). Meg sem szökött, illetőleg „nem rejtőzött el azzal a céllal, hogy magát a bűnvádi eljárás alól kivonja“. Megszökésétől sem lehet tartani, amint hogy állandó tartózkodó helye, vagy rendes kereseti forrása nincs, illetőleg mert ismeretlen és magát igazolni nem tudja. (141. § 2. p.). Arról sincs szó, hogy valakit a Uiaga érdekében hamis vallomás tételére, vagy a vallomás megtagadására rábírni, vagy a bűncselekmény nyomait megsemmisíteni törekedett volna. (141. $ 3. p.). Román állampolgár, tehát az sem vehető fel terhére, hogy a 141. § 4. p. esete forog fenn vele szemben. Az •meg egyenesen kizárt dolog, hogy az eljárás alatt újabb bűntettet vagy vétséget követett volna el, illetőleg újabb bűntett vagy vétség elkövetésével fenyegetődzött volna (141. § 5. p.). Érthető tehát, ha a Marosy vizsgálati fogságának fenntartásán meghökkenünk.

Megengedjük azonban, hogy valamely feö- főnsóges paraszt ésszel föl nem fogható alapou meg lehetett találni a vizsgálati fogság fenntartásának okát. Ez a megtalálás azonban csak a jogszolgáltatás általános menetében eladdig ismeretlen, illetőleg szokatlan módon történhetett. Hangsúlyozzuk a szokatlan szót, mert a csodálatos véletlen éppen most adta kezünkbe a dr. Pop Nieoiae tasnádi tiszti orvos borzalmas ügyét. Ebben az ügyben az általános büntető törvénykönyv 285. §-ában irt bűntettről, tehát a Marosy Sándorral szemben emelhető vádban szóba jöhető vétségnél súlyosabb bűncselekményről van szó, az idézett § 2. bekezdése szerint az ilyen esetben 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő az elkövetett cselekmény. És ebez járul, hogy a Keleti Újság hiteles adatokkal támogatott közlése szerint fennforog a bűncselekmény többszörös megismétlésének komoly alapon nyugvó föltevése. Még hozzá, ami szinte hihetetlennek látszik, de komoly adatok szerint mégis valószínűséggel bír: a bűncselekmény nyomai megsemmisítésére irányuló törekvésről is szó van és dr. Pop N. e sorok írásakor mégis szabadon jár. Bizonyára azért, mert

az ő ügyében eljáró bíróság arra a ssokatlaa útra még nem jutott el.

Nem szeretnek, ha félre értenének. Ismételjük, hogy közönséges parasztésszel ugyan nem, de jó adag képzelő tehetséggel találhatni talán okot, mely a két rsetben igen szembe ssö- kően kirívó különbséget esetleg igazolni aikal más. Azt azonban eppen a különbség okából ismételten kiemeljük, hogy a Marosy Sándor esetében csak a jogszolgáltatás menetében eddig szokatlan módon juthatott a bíróság a vizsgálati fogság fenntartásához. Nos hát a szokatlan módon elért conclusió alapját Ismerni akarjuk, Ehhez jogunk van. Hiszen itt mindnyájunk általános érdekéről: az egyéni szabadság nagy kérdéséről van szó. Ez nem a Marosy Sándor magánügye, főleg a dr. Pop Nicoiáó ügyének világításában, sokkal súlyosabb valami. Ez a két ügy időben igen sajátságosán esik egybo. Ha csak azt latjuk belőlük, amiket a hírlapi közlés eddig feltárt, nemcsak meg kell hökkennünk, de az erkölcsi következményekért, mik a Közvélemény megítélésűben támadhatnak, egyenesen el kell borzadnunk. De még

iem... Ilyen messze talán ma még ne menjünk. Azonban — és ezt illő tisztelettel adjuk tudtára minden illetékesnek — első sorban a kolozsvári Curtea de Apel felügyeleti jogkörénél fogva mo-f már különös figyelemre kötelezett elnökének, ki a magyar világban is érdemes munkása volt a jogszolgáltatásnak, hogy ezt a sajátságosán egybe eső két ügyet mostantól kezdve nem tekinthetjük a jogszolgáltatás körében fölvetődő közönséges esetnek, hanem mint úgyszólván irányjelzőt a birói szellemnek, állandóan fokozódó figyelemmel kell kísérnünk, mert várnunk kell, hogy azok a súlyos aggodalmak, melyek & két eset szembeállítása mellett lelkünkre nehezednek, megnyugtatást nyerjenek s ezzel a jogszolgáltatás is meguyerja presztigéjének azt az értékstabilizacióját, melyet ma a Marosy Sándor éa dr. Pop Nicolas ügyeinek szembeállításával már-már szinte megíngatottuak kell látnunk. Olyanformán, mint Zola látta a Dreyíus-ügyben.

AnonymusFecske elbúcsúzik

Irta: Komáromi János

Egyszer ősszel megint ott kupersgtunk a sáncban,

amelynek nem láttuk elejét-végét s a kát térdünket átkarolva próbáltunk elgunnyasztaul félórát, negyedórát...

Soha-»oha olyan uenztó aapot!

Jókor reggel rohamra Indultunk az ellenségé« árkok, géppuskák és kartács-ágyuk ellen « ahogy szemközt velünk zenélni kezdtek a halál orgonái, alig minden tizedik emberünk tudott csak visszamenők ülni a aáachs. Ettől a sánctól térés fenéik nyúlt ki az ellenséges sáncig, azon a fensíkon feküdt most osaknem az egész század olyan egyenesben, mintha lineával mérték volna ki- Fe- küdtek-feküdtek kifeszitatt vonalban, ahogy éppen elka- száltak rajtuk géppuskák éa ksj-táoaágyuk.

Mert csaknem az egész ellensége* század holtan maradt vissza a fensíkon.

Reggel óta azok, akik meg tudtuk menteni csupasz életünket, ott gunnyasztottunk a sáncban, az ellenség irányának megtamaszkodott háttal * aközben beteg rajongással csü~ges„t ettük szemeinket dél felé, ahol novemberi ködök gyülekeztek a ahonnét, a ködökön át, Krrkkó lámpásai kezdtek föl~fölcsilianni felénk, ért esteledni kezdett trár.

Kissé jobbra tölünk erdöeske borzongott meztelenül

az ereszkedő hidegben; sz egyik fán szarkamadár oatr- geit. De később elmaradt ez a csergői is.

Mellettem Miriszlay önkéntes-tizedes ült, a sánc oldalénak támasztott háttal é* étfogott térddel. Először egy ssáratlau cseréppipából fújta a füstöt. de komlku- san-gyors kapkodással. A pipa ugyanis áttüzesedett s égette a száját Miriszlaynak. Ahogy azonban végzett volna a pipadohánnyal, átfogta a térdét ■ rajongva és sokáig nézett el Krakkó irányában ■ annyit mosdott, minden megrendülés nélkül:

— Azt hiszem, holnap m? am is el fogok patkóin!,.. Akkor aztán pássz minden pazarul kitervelt hizo-radásnak!

— Miből gondolod ezt, testvér? — néztem rá faj k óravált arccr !.

Miriszlay azon a fölényes hangon válaszolt, amely annyira sajátja volt azon az őszön:

— Miből gondolom? Együgyü kérdés! Abból, hogy csak ketten é'ünk már a negyvenhat önkéntes közül, aldk augusztusban felvirágozott sipkákban indultunk el 9 balál elébe. Mert a golyó senki kedvéért nem hajlandó kivételt tenni... Hát ezért mondom!

Azontúl nem szólt hozzám többet.

Jött-jött az őszi sürvedés és mi halálravált arccal gubbasztottunk a sáncban. Szemeink körül barna pontok karikáztak az éhségtől, mert harmadik napja nem láttunk ennivalót, miután gránát vágta azét a tábort- kenybát. Es nem tudtuk, hogy másnapra virradva nem fogunk-é ott csücsülni mi la a lengyelföldi avaron, öle- iésre-tárt két karral.

Ss mialatt egyre-közelebb nyomult felénk a szürkületi szeader, a közeli kiserdő szálfái is mintha közeledni kezdtek volna a sánc Irányába, ami elrémitőn hatott. Aközben felsóhajtotiak az erdó fái. Mert zsongó kis szél jött, vulahonnét Oderberg felől.

£a ugyanakkor különös zenére riadtunk össze.

Allg-aüg volt csak hallbató fi mindig négy különböző hang váltogatta egymást. Mintha szférikus üzenet szállt volna lo hozzánk, hogy borzalmat keltsen meggyötört leikeinkben: — jaj, mind meg fogtok halni!

Egyszerre elszürkült arccal néztünk össze Valamennyien, akik élőhoit-állapotbaa maradtunk meg addig.

Az érthetetlen zene ugyanis egyre szállt s amint szilajodnl kezdett a szél, a négyhuru zene is egyre különösebben zengett. Es nem tudtuk, ki küldhette felénk ezt a másvilági üzenetet?

Akkor a figyeiöőrszem hosszan kezdett kiólálkodni a sáncból, az egyvonalban lekaszált rajvonalunk irányába s hirtelen csak felkiáltott, de remegő szájjal;

— A Fecske kenyérzsákjáS uól • hegedül

— Kinek a hegedűje, te? — szóltak fel hozzá Vagy húszán a sáuo mélyéből, £a mind a husinak vacogni kezdett a foga

Az őrszem úgy felelt felülről, hogy alig tudta ki- nyögni rémületében • szót:

— Ott hasal a hóttak közt Fecske is, Oszt az oldatába ri a hegedű...

®s akkor váratlanul ieosuklett a faj« yalamsnynylünknek,

_

___ • „ ,

Fecske cigány azért hordozta magával szakadatlanul a hegedűiét, »Ivel hadbavonuláss előtt kontráé volt a bandában, Munkácson. Ez a hegedű ott verdöste a kenyérzsákját a csaták és ütközetek alatt is, pontosan a hátsó-balfelén, Velevolt a hangszer a t&~ masovl és ravaruszkai vérengző rohamok Idején is* már amennyiben rohamban való résztvételre egyáltalán alkalmas lett volna a Fecske harctéri magatartása.

Annyi idő után állapítsuk meg a móréról, mély meg'ndultsággal, hojr> mint csatár, a legklvetnlvalóbb lógósok rendjébe tartozott.

Amikor például ez uroay támad asm kellett volna menni a tomasovi szelíd dóm holt táján, mialatt kö- roskórül a szemhatároa tűzben ágaskodott minden, a szazadparancsnok éppen felemelte kardját, jeléül annak, hogy kezdődik a roham, amikor Fecske eldobván a puskát, arcra vágta magát a főhadnagy előtt * Jaj- veazékelni kezdett, hogy ne kívánja nyomorult halálát! Inkább megesküdött, hogyha egyszer még hazaviszi , Cket az Isten, felesztendőn keresztül minden estén ingyen fog húzni a fülébe csárdást és iuUlgatőnótát vegyesen. A főhadnagy persze kardlappal verte bele a rohamba.

Fecske fogadkozását már csak azért sem vehette komolyan egyetlen katoaaemher I«, mert tudták róla, hogy csak lton Úrázásra képes.

Fecske szánandó viselkedése megismétlődött a rovara szkai erdőkben Is, amikor kemény parancs Jött, hogy a gyalogosok nekiszegzett szuronnyal vessék rá magukat az ellenségre. Fecske, akit abban az Időben a század szégyenének tartottak már, újból hasravágta magát a parancsnok előtt:

— Főhadnagy ur, meg fogok már degieni!

Újból kardlapozás következett. Ss m g a legények verítékező arccal kiáltoztak rajtát, a főhadnagy kardja ott csattogott a Fecske bornyujän. Es valahányszor föidet-dörgetva vágott te egy gránát, az ebadta a ra- varuszkai eréles pázsitra vágódott le mindannyiszor s rimánkodn! kezdett, begy eresszék őt haza!

A parancsnok, rohamközben, tanácstalanul állt meg a füvön hempergő roma előtt s nagy zavarban kérdezte, mintegy juagamagától:

— Mitévő legyek ezzel a gazemberrel?

Kiderült később, hogy Fecskével szemben tehetetlennek bizonyult az egész hadvezetöség. De kiderült egyéb is. Hogy körülbelül Fecskének van igaza, amikor — a nagy marsok alatt — egyre több bubánattól eltöltve ismételgette maga elé:

— JáJ, mind meg fogunk degieni!

ősz lett aztán, a legszumorubb ősz, mióta csak magyarok harcolnak a földön. Fecske ott mendegélt a hátam mögött, a második tagpár legszélén s szüntelenül azon morfondírozott, mint rázhatná le önmaga személyére nézve ezt a hadjáratot. Csak olyankor enyhült meg valami, ha némi pihenők következtek. Es mialatt bútól görnyedd fejje! fogta közre a század fele. Fecske hirtelen csak rázendített a legfájdalmasabb katonadalra, amely akkoriban érkezett el hozzánk Magyarország felől:

Hideg szél fuj, édesanyám,

Adja ki a kendőm:

Még ma este fölkeresem A régi szeretőm™,