Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-25 / 19. szám
SEIF. tVV. 19. SZÁM. GENF HERLEGE A genfi tanácskozások vezető szólamát ezúttal nem Briand, bauern Hendereon adta meg. ö szerkesztette meg azt az európai kiáltványt, amelyben a vezető külügyminiszterek ünnepélyesen kijelentették, hogy teljes erejükből küzdeni fognak a háború veszedelmo ellen. Ha mindjárt platonikus jellegű is ez a kívánság, mert addig béke úgy sem lehet, ameddig egyrészt a leszerelést meg nem kezdik, másrészt amig a függő nagy ellentéteket valamelyes módon nem raperálják, a kiáltvány szavait már tiszta zenéjénél fogva jól esik a fülnek hallani. A népszövetségi ülésszak, valamint a páneurópai megbeszélés még nem záródtak )o, de már meglepetéseket a januári tanácskozásoktól nem lehet várni. Ami nagyágyú volt, mind elsütötték és a pozitiv eredmény: tapogatózás a problémák körül — és a népszövetségi váltó prolongálása májasra. A legközelebbi ülésszakra halasztódnak el az európai konföderáció megalkotására irányuló tárgyalások - amikorra Törökországot, Oroszországot Genfbe várják, hogy ezek, az eddigi népszövetségi munkától távol maradt államok is megnyilatkozzanak, — májusra maradnak a leszerelést előkészítő újabb tanácskozások is ami pedig a kisebbségi problémát illeti, a lengyel-német argumentumok és elienarguinentumok után ezt a nagy európai kérdést is sikerült elsibolniok. Igaz, történtek elvi jelentőségű elhatározások a keleteurópai államok gazdasági megsegítése tárgyában, Bzóba korültek az agrársebek is, idevonatkozóan is jóakarata javallatok hangzottak el. de alapjában véve csalódással zárult a genfi együttes munkája és most azután hazamennek az egyes államok, hogy úgy segítsenek a bajokon, ahogy épÍ ien tudnak. Sőt, ha jól a mélyére nézünk a gen- i tanácskozásoknak, úgy találjuk, hogy az első páneurópai konferencia lélektani indítékaiban logikusabb volt, mint a második és nem is olyan szövevényes Az első konferencián még tetszetős volt a jelszó, hogy Európának össze kell fogni Amerika ellen, mert Amerika termelő piacának fölényével és kiapadhatatlan dollár-trezorjaival örökösen a pusztulás viharfelhőjét vontatja az európai ég irányában. Amerika azóta levitézlett, minden ötödik ember munkanélküli, a bankok úgy hullanak, mint a legyek ősz szel és Amerika nagy városaiban éhségtüntetések zajlanak le, amelyek mind ijesztőbb arányokat kezdenek ölteni, már azért is, mert az amerikai farmerek és bérmunkások kitörése spontán: Ők nem ismerik a lassú lemorzsolódását az európai igényeknek és ellenállási hajlamosságoknak. Amerikától való félelemben Európát nem kell megszervezni, Európa megszervezése immár belső szükség, úgyszólván önönmagáért van. De a belső és csakis a belső megszervezésre irányuló tekintet azonnal észreveszi, hogy Európának ily módon való megszervezése is nehezebb, mint az első jelszóröppen tyűk ideiebeu. Európát nem csupán a kisebbségi kívánságok ki nem elégithetése, a revíziós nyomorúságok miatt lehetetlen egyelőre tető alá hozni, hanem olyan okok miatt is, melyek kívül esnek a legyőzött államok sérelmén. Európát nem csupán a győztesek blokkja töri ketté, hanem az iparüző és mezőgazdasági államok automatikusan kialakult blokkja is. A mezőgazdasági államok érdekei teljesen mások, mint az iparüző államok érdekei, szinte azt mérnök állítani, hogy ezeket az érdekeket a mai Európában összeegyeztetni szinte nehezebb feladat, mint a kisebbségi problémát intézményesen megoldani. Most, hogy az államok csöndesen, vállukon a gond súlyos palástjaival, hazafelé masíroznak Európa különböző országutjain, jobb megoldás hijján — orosz példára — önálló tervgazdaságokkal kísérleteznek. Amivel Romániában kacérkodnak: trösztökbe való koncentrálással, monopóliumokkal, leépítéssel, takarékossággal, azt Európa nem egy államában már előbb fölvetették és ott, ahol még nem, biztosan föl fogják vetni. De éppen ennél a nagy tranzakciónál eszmélnek föl majd az államok arra, hogy munkásságuk sikertelen marad: csak saját erejükbe bízva, sokra nem mennek. Olaszország maga is a fascista-rendszer inaugurálása óta határozott tervgazdasággal, sőt állami szocializmussál kísérletezett, az eredmény az, hogy az olasz gazdasági állapotok is rohamosan romlanak, a munkanélküliség egyre nagyobb, tisztán abból az okból, hogy egyetlen államot sem lehet az általános gazdasági válságtól elkülöníteni, f öpni a nagy összefüggések szövedékéből, a nyomornak nincsenek vámhatárai, mond hatni a levegőben terjed, mint a spanyolnátha. Éppen a tervgazdaságok gyakorlati munkája fogja igazolni azl a megdönthetetlen érvet, hogy Európa minden ellenkező megmozdulás dacára is összefüggő gazdasági egész, amelyet csak a maga egészében lehet szanálni, de nem lehet részletekben kikurálni, legfeljebb a szétesés folyamatát ídeig-óráig visszatartani. É« ha már az államok tervgazdaságokkal kísérleteznek, takarékossági jelszavakkal dobálóznak, elfelejthetik-e egy pillanatra is, hogy a hadi felkészültség terhei azok, amelyek minden egészséges gazdasági vérkeringést lekötnek éa megakadalyozuakl Nagyon helyesen mondotta Henderson, hogy vagy „leszerelni, vagy meghalni — harmadik ut nincs“ az európai emberiség számára. Radikális, nem tessék lássék leszerelés után, egyszerre, mint egy hagymázoa álomból szabadulna fel az emberiség és rájönne ismét azoknak a polgári örömöknek izére, amelyet ide s tova közel húsz éve elfelejtett. A szociáldemokraták a magyar képviselőházban a népjóléti minisztérium e*»;yes tisztviselőit újabb vádakkal illették (Budapest, január 23.) A magyar képviselőház pénteki ülésén az elnök elparentálta a tragikus körülmények között elhunyt Beniczky Ödön, volt belügyminisztert. Ezután a gazdasági bizottság terjesztette elő jelentését, amelyben visszautositotta a képviselői fizetések leszállítására irányuló tervet. A képviselőház ezután kimondotta a kartelljavaslat sürgősségét. Az elnök a vita megkezdésének keddre való kitűzését javasolta. A szociáldemokraták külön kartelljavaslatot terjesztettek be, amelyben többek között követelik a kartell-szerződések nyilvánosságra hozatalát. A napirend megállapításánál a szociáldemokraták azt kívánták, hogy elsősorban a munkanélküliséget tárgyalják és hogy ezért szombaton is tartsanak ülést. Minthogy a kormány részéről az elnöki javaslatot támogatták, a szociáldemokraták sürfl közbekiáltásokkal zavarták a vitát s követelték a közmunkák erőteljes megindítását és folytatását annál is inkább, mivel erre már alapot létesítettek. • Farkas István és Payer Károly szociáldemokraták utaltak az albertfalvai építkezésekre, amelyeknél szerintük szabálytalanságok történtek. Az elnök tiltakozott az általánosítások ellen, amire Payer bejelentette, hogy adatokkal fog jönni annak bizonyítására, hogy az albertfalvai építkezéseknél a népjóléti minisztérium egyes tisztviselői illetéktelenül nagy összegeket kerestek. A bejelentés nagy izgalmat váltott ki. Ennek lecsillapodása után az elnök napirendi javaslatát fogadták el. Hűtlen vőlegénye helyett egy kereskedőt lőtt le a táblabiró özvegye Csernovltzban Lesben általi szerelmesének, egy rendőri om’srá nah lakása előtt s a közel« dő kereskedőre valóságos sorlíizei bocsátóit revolveréből — A szerelmi dráma ve lettan áldozata meghalt, felesége agyvérzést kapott (Csernovic, január 23.) Megdöbbentő tragédia tartja tegnap óta izgalomban Csernovic lakosságát, Egy előkelő özvegy csernovici uriasz- szony tévedésből lelőtte nyílt nccán Bainrach kereskedőt, hűtlen szerelmese, egy komiszár helyett. mert a feléje közeledő férfiben csapodár udvarlóját vélte felismerni. A hűtlen rendőrkomiszár. A csernovici társaságban régóta beszéd tárgya az a különös szerelem, amely Hacon, har- miDcnégyéves komiszárt, a nála sokkal idősebb Eisenbangarnéhoz, egy volt táblabiró özvegyéhez fűzte. Az egymáshoz nem illő párt gyakran lehetett látni uecán, éttermekben, színházban és az asszony dicsekedve mondogatta ismerőseinek, hogy közelebbről megtartják az esküvőt. Hacon azonban az utóbbi időben elhide- gült az özvegy táblabirónétól, szemrehányásaira a legkülönbözőbb kifogásokkal felelt. Alikor az asszony sürgette az esküvőt, újabb meg újabb terminusokkal áltatta, végül pedig látván, hogy nem tud kitérni idős menyasszonyának ostroma elől, kereken megmondotta, hogy a házasságból semmi sem lesz, beleszeretett egy fiatal csernovici leányba s közelebbről már az esküvőt is megtartják. A bejelentést heves vita követte s végül Hacon azzal rohant el az asszony lakásáról, hogy hagyjon fel az üldözésével, mert többet nem teszi be a lábát a házba. A szakitás óta Eisenbaugarné valósággal bnskomor lett. Alig hagyta el a lakását s ha ismerőseivel találkozott, szinte menekült előlük. Lefogyott, egyre idegesebbé, ingerlékenyebbé vált. Ezalatt az idő alatt érlelődött meg benne a gyilkosság gondolata. A végzetes randevú. Eisenbaugarné kora délután eltávozott tegnap otthonról és a hideg téli délutánon bebarangolta az egész várost. Estefelé lesben állt a Cogklniceanu ucca 12. szám alatti ház előtt, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy az ottlakó komiszárt meglesse. Közvetlenül a kapunál foglalt helyet, hogy a komiszár nehogy elkerülhesse. Egyszerre csak észrevette, hogy egy magas, városi bandában lévő alak halad lefelé a ház lépcsőin. Az izgatott, majdnem félőrült asz- szony, mielőtt meggyőződött volna arról, kicsodával áll szemben, előrántotta revolterét retlküljéből és egymásntán öt lövést adott le a gyanútlan férfire, aki véresen zuhant a lépcső kövére. Mint utóbb megállapítást nyert, már az első lövés halálos volt, a magából kikelt asszony azonban mindaddig lövöldözött, amig a revolverben golyó volt. A gyilkos asszony végzetes tévedése. A lépcsőházban visszhangzó lövések zajára előrohantak a házbeliek, mire a gyilkos félőrülten elrohant. Egyenesen a rendőrségre sietett és jelentette, hogy megölte Hacon komiszárt. Letartóztatták és nyomban rendőri készültség vonult ki a Cogălniceanu uocába. A nyomozást végző rendőrinspektor mindenekelőtt azt állapította meg. hogy az elvakult asszony nem Hacon komiszárt lőtte agyon, hanem egy, egész Csernovicban közbecsülésben álló kereskedőt, Baiurachot, akit üzleti ügyei vittek vesztére abba a házba, ahol a rendőrtisztviselő lakott. Agyszélhüdést kapott a meggyilkolt kereskedő özvegye. A rendkívüli tragédiát még fokozta az a körülmény, hogy amikor Baiurachnéval közölték férje hirtelen halálát, eszméletlenül összeesett. Orvosi megállapítás szerint agyszélhü- dést kapott és súlyos állapotban szállitották kórházba. A szerencsétlen Baiurach-család iránt Csernovicban óriási részvét nyilvánult meg. Eisenbaugarnéval természetesen közölték, hogy gyilkos golyóinak nem az esett áldozatául, akinek azokat szánta, mire hisztérikus zokogás közben összeesett, úgy, hogy be kellett szállítani a rabkórházba.
