Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-25 / 19. szám
Talpba uéstzft árak Carantölt minőség LERAKATOK AZ EGÉSZ ORSZÁGBAN. IWmiil Im tvr. íí. uzam. . ...... i'ifiij I ' riirrmr-r—mm-..— Jobban megtapogatva rájöttem, hogy éppen a báiiyaüusut sínéin fekszem. Szikladarabbal ütni kezdtem & Sint Nemsokára a sínen kívülről adott ütések hangjait hallottam, Társaim később elbeszélték, hogy a könny szemükbe szökött, mikor jeladásomat a szabadban meghallották. HöS3zü idő telt el kölcsönös kopogtatással. Néhány óra múlva hálk, duruzsoló hangokat hallottam. A hangok folytonosan efőfebödték. A sínek már valósággal harsogtak. Egyszer Csák közvetlenül mellettem a sin nagyot csattant. A hang irányába nyúltam Egy kéteólöS acélcső végét éreztem tenyeremmel. Tehát összekötöttek a külvilággal! — Egyszer csak meghallottam a bányamérnök hangját Az acélcsövört keresztül egészen jő! lehetett értekezni Társaimmal, sőt feleségemmel is tudtam később váltani néhány szót. A bádyaorvós azonnal átvette kezelésemét Szilárd táplálékot aligha bírtam volna ej legyengült állapotomban. Áz orvos tehát tejjel táplált Az acél csőbe tejet öntöttek és én élvezettel szürcsöitem a drága folyadékot Később az orvos gyógyszereket és tápláló preparátumokat is tett a tejbe. — Közben az acélcsöven keresztül érdekes párbeszéd hangjai ütötték meg füleimet Az orvos legjobb barátomat szidta, mert pálinkát akart a csövön keresztül hozzám juttatni. Alig tudtam a csövön át az orvost kiengesztelni. Az orvos rámparancsolt, hogy masszírozzam magamat és próbáljak meg aludni. Árra ís ügyeljek, hogy nem-e jelentkeznek az őrültség tünetei — Közben a bányászok ostrom alá vették a sziklát, hogy kiszabadítsanak szdklabíh-tűnőmből. Napok teltek el. A feleségem a gyermekekkel együtt minden nap beszélt vetem az acélcső vön keresztül. Az ártatlan apróságok valósággal mulatságnak tartották, hogy apjukkal az acélesovön át beszélhetnek. A mérnök és társaim a sorsom iránt érdeklődő levelek százait olvosták fel minden nap. Egy grammafon muzsikája sokban hozzájárult, hogy ép lélekkel kibírtam ezt a borzalmas tizenhat napot. Testi fájdalmaim azonban napról-napra fokozódtak. A sötétség kezdett kibirhatatlanná válni. Négy szál gyufámat már régen elégettem. — Életem legboldogabb pillanatai közé számítom azt az időt, amig a gyufák elégtek és lángjuk bevilágította börtönömet« A mentési munkálatok lassan haladtak. Oldaltárnát kellett a beomlott részig nyitni. A kalapácsok dübörgését, mint kedves muzsikát hallgattam. December 7-én temetett el a bánya és december 22-én, tehát ü tizenhatodik napon repesztettek meg mellettem a stildát. A kis nyilason át először a mérnök szorított velem kezet, A legderekabb kéz, amelyet életemben megráztam. Kemény szivü ember Vagyok, de ebben a pillanatban sírnom kellett. Megmenekülésemnek híre hamarosan elterjedt. öőzsipok és harangzúgás adták mindenkinek tudtára. A megmentésem 30 ezer dollárjába került a vállalatnak, nem számítva a közvetett kiadásokat. Ezt bizonyára a bányászat aranykönyvébe fogják feljegyezni! Eddig tart a szerencsétlenül járt bányász egyszerű elbeszélése. Ma még a kórházat nyomja s valószínűleg annyira tönkretette szervezetét a kiállott rettenetes testi és lelki szenvedés, hogy többé nem kerül vissza a bányarém titokzatosan borzalmas világába. jiiiiiillHlltsíiliiiilBHiíilliiliiiliiiilillilliiilMKliimiiiiiiniHüiimiiniliiimiiiihilraniiffidiiiiimrainraiin — Dicsőszenímártonban nem fizetik sem a tisztviselőket, sem a nyugdíjasokat. Dicsőszent- mártojii tudósítónk jelenti: Nagy elkeseredést váltott ki a tisztviselők köréből az újévi ajándéknak érkezett áldozati adó S az elkeseredést csak tetézi áz ä körülmény hogy a leredukált nzetést sem kapják réndesén.Még ebben az évben nem kaptak fizetést a vármegyei tisztviselők és nyugdíjasok, valamint az állami nyugdíjasok, s igy a legnagyobb nélkülözéseknek vannak kitéve. Tudnunk kell ugyanis, hogy a mai rossz péhzügyi admimistráció mellett sok iratra van szüksége a szegény adózó polgárnak, ha az állam vagy vármegye kasszájából fizetést vagy követelését meg akarja kapni Kell ugyanis Bordero Acredit, Olanda» de plata és pénz. Ha van Bordero, nines pénz, ha van pénz és Aeredit, nincs Bordero; ha van pénz a Cassá- ban, megvah az Acredit és Börderó is. nincs Mandat de plata s ez igy megy állandóan mindig hiányzik valami S a CáSsa nem tud fizetni. Ez igy megy minden 1-én Dicsőszentmárton- ban. Nem tudjuk, mire fog ez vezetni? Tizenhat napig volt elevenen eltemetve egy bakersfieldi bányász Szabadulása után me grázó képét adta szenvedéseinek, amelyek -ez Őfülel: meredélyéig juha iák A legutóbbi északamerikai bányaszerencsétlenségnél, amelyik Bakersfieldben történt december hónapban, egy munkás csodálatos módon élve szabadult ki a bányából. A szerencsétlenségnél több száz bányász életét vesztette. A megszabadult Waesmareck nevű munkás 1G napig volt a föld alatt, amig tragikus helyzetéből ki tudták szabadítani. A munkás kiszabáditása után kórházba került, most állapota annyira javult, hogy amerikai újságíróknak elmondotta borzalmas élményét a betemetett bányában. — Többed magammal az Eclisoíi-Müvek egyik meredek, 45 fokos lejtéssel biró tárnájában dolgoztam. A szerencsétlenség ügy szakadt reánk, mint a villámcsapás. Recsegés, ropogás fülsiketítő zaj és a következő pillanatban elve- szitettem eszméletemet. Elájulásom pillanatában a fejemen és mellemben szúró fájdalmakat éreztem. Nem tudom mennyi ideig feküdtem igy, bizonyára több nap telt el, amig visszanyertem eszméletemet. Mikor magamhoz tértem első pillanatban az volt az érzésem, hogy sírban fekszem — de nem egyedül Tapogatózni kezdtem, kezemmel egy csizmát fogtam meg. Kiabáltam, de társaim közül senki sem felelt. — Lassacskán rájöttem, hogy égy bányacsillének köszönhettem életbenmaradásomat. • Ez rám esett és megvédett a sziklák ütésétől. Az igaz, olyan szerencsétlenül feküdt lábaimon, hogy mozdulni sem tudtam tőle. Egyébként állapotom kielégítő volt, leszámítva természetesen néhány daganatot és eltört oldalbordáimat. — Kissé igyekeztem oldalt fordulni s ez sikerült is. Üj helyzetemben azonban nem tudtam maradni, mert fejemre állandóan vizásep- pelc potyogtak. Már üz őrütéshez Voltam közel a folyton csepegő víztől, mikor sikerült megint nagyUehezen előbbi helyzetembe visszajutnom. A sötétség kibírhatatlan volt, valósággal testi fájdalmakat okozott. Sze- rencsére_ négy szál gyulámat eltettem jobb időkre. Éhségemet a mindig magammal hordott rágógumival igyekeztem csillapitáhb — Hallottam beszélni Amerikában oiyäh négerekről, ,.ÍÍn.iboyu-oknak llivják, akik erős egészséges ember létükre akkor halnák meg. amikor akarnak. Iia sorsukkal nincsenek meg-1 elégedve, lefeküsznek a földre és néhány óra múlva halottak. 1 — A fehér embernek más természete van! Tisztában Voltam azzal, hogy helyzetem teljesen reménytelen. Óriási tömegű szikla alatt feküdtem eltemetve. Életösztönöm még sem hagyott el. Amint inngnm körül tapogatóztam, a törmelék között valami vas akadt a kezembe.
