Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-25 / 19. szám
4_________ |T1|nfiiMWWWwffwiiinnwi^f^ wiT'f 1-^1111 ifwnuşmiiiiwiiff.ir'iii mm probléttíAk Joffre becsületszava 1811. november 21-én a francia hadsereg bevonult az elstászi Thann városkába, Elszász-Lotharlnglának azon a keskeny nyugati sávján fekszik ez a város, ahol a franciák s világháború első napjaiban megvetették lábukat s állásaikat mindvégig mégis tartották. A csengő zeneszóval bevonuló csapatok élén maga Joffre tábornok, a francia haderők főparancsnoka lovagolt. A lakosság üdvrivalgásokkal fogadta a francia trikolort, mellyel a nagy forradalom századában, a szabadság tüzében forrott üsz- sze. A polgármester üdvözlő szavai szívből fakadtak és semmiben sem hasonlítottak azokhoz a kicsikart hódolatokhoz, melyekben legyőzött népek városainak vezetői kíméletet és elnézést szoktak kérni a reájuk bízott lakosság számára. Ezekben a szavakban nem volt semmi fenntartás és semmi figyelmeztetés, csak öröm és üdvözlet. Joffre tábornok válaszában mégis jónak és Szükségesnek találta többek között ilyeneket is mondani: Vlsztérésünk végérvényes. Most már örökre franciák vagytok. Franciaország azonban nem csak azokat a szabadságokat hozza el nektek, melyeket mindig megtestesített. Magunkkal hozzuk a tiszteletet is a ti saját szabadságaitok, az eiszászi szabadság jogok iránt, a ti tradícióitok, a ti meggyőződéseitek s a ti erkölcseitek iránt“. Ez a hires thann-i deklaráció. Történelmi okmány nemcsak azért, mert a francia haderó'k főparancsnokának szájábél hangzott el, hanem, mert nehány nappal később — 1914, dec. 2-án — megjelent a francia hadsereg hivatalos lapjában a Bulletin des Arméés-ben is. Elszász-Lotharlngia németjeinek életében ez a tkannl deklaráció körülbelül ugyanazt a szerepet ját- •za, mint az erdélyi kisebbségek helyzetében a gyulafehérvári határozatok. Mind a kettő ünnepélyes Ígéret, melyet senki sem kórt, de nem is tartott meg sen- klsem. Joffre marsall halála adott most újra aktualitást a thanni deklarációnak. Az eiszászi német lapok természetesen nem mulasztották el nekrologalkban megemlékezni arról a katonás egyszerűségről és világosságról, mely ezt a nyilatkozatot jellemzi s arról a csürés- osavarásról, mellyel a tábornagy szavát a francha politika 16 esztendő óta kezeli. Az clszászlak már-már gyűlölettel, keserű haraggal veszik számba azt a sorsot, amiben szabadságaiknak, tradícióiknak és szokásaiknak a francia uralom alatt része volt. A Temps, mely tudvalevőleg közel áll a Quai d’Orsay-lioz, fel is szisszent ezekre a szemrehányásokra: ,,Franciaország be tartottá azt az ígéretet, melyet nevében Joffre marsall tett. Betartotta pedig ama bizonyos törekvéseknek ellenére, melyekkel egyes agitátorok, a német propagandával együtt haladva german kultúrát akarnak ebbe a tartományba becsempészni. Ebbó'l pedig az clszá- sriak nem kémek.“ Hogy erre mifelénk a thanni deklaráció keleti testvérkéjét mivé nevelték s jeles tulajdonságait miként szokták értelmezni, eléggé ismeri mindenki. Annyira ismerik, hogy már bele Is fáradtunk az erdélyi fejedelmek hajdani rezidenciájának emlegetésébe. Pedig kár. Sőt hiba és mulasztás. Mind a két megnyilatkozásban u. 1. az Igazság, aa igazságosság szelleme szólalt meg, mely minden népnek a lelkében szuny- nyad és nagy átalakulások zajában szóhoz is jut. Az emberi igazságérzet szavai ezek, mely nem ismer emberek között két mértéket. Isteni tanításból szívta magába az ember ezt a szellemet, mely úgy szól, hogy: ne tedd mással azt, amit magadnak nem kívánsz. Újra dübörög alattunk a föld. Erőket hirdet, melyeket nem Ismerünk. Szelek fütyölnek a füleink körül, vihart hirdetnek. Ezek a rossz Idők nagyon Is jók arra, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk: a gyula- fehérvári határozatokban az igazságérzet keresett utat magának. Ezt az utat pedig a román népnek vezetői azóta elvesztették. * ' H resicai lakásukéi H resicai munkásság tiltakozik egy furcsa rend elet ellen (Eesica, ;jan. 23.) A napokban egy Cimpone- riu felügyelő aláírásával ellátott ivet köröztek az UDR alkalmazottai között, akik természetbeni lakást élveznek a vállalattól. Az iv azt tartalmazta, bogy az illető tisztviselő, vagy munkás kötelezi magát arra, hogy felmondás esetén a lakást azonnal kiüríti s olyan állapotban adja vissza a vállalatnak, mint ahogyan azt átvette. Ellenkező esetben az UDR nem fi- zeti ki illetményüket és munkásoknál 35, altiszteknél 150 lejt számit fel napi lakbér címén a lakás minősége szerint. A munkások és tisztviselők nem igen olvasták át pontosabban a körözött. iv szövegét s anélkül írták alá, hogy tulajdonképen tudtak volna arról, mit is vállaltak ezzel. Kevés akadt közöttük, aki megtagadta XIV, SVF. IS, SUM, mmmmssmeasßsassmsiamim» az aláírást, azzal a kifogással, hogy a szolgálati utasítással ellenkezik a szöveg. Azért rendkívül igazságtalan a munkásokra és tisztviselőkre nézve a vállalat elhatározása, mert felmondás esetén, amely rendesen váratlanul éri őket, nem tudnak egyik-napról a másikra lakást szerezni s kénytelenek fizetni az UDR által megszabott elég maga? napi lakbéreket. A rendelet egy másik furcsa pontja az, hogy a lakásokat olyan állapotban kell visszaadni a vállalatnak, amint azt átvették. A szolgálati utasítás értelmében a konyhák két, a szobák öt évenként festendők újra. Ha valaki a festés után négy évig tartózkodott a lakásban, nem adhatja úgy át, mint mikor kapta s igy tetemes kiadásai lesznek a rendbehozatallal. A resicai munkásság ebben az ügyben most küldöttséget meneszt Popescu Agripa főigazgatóhoz, aki előtt ki fogják jelenteni, hogy a rendelet ellenkezik szerződésükkel. Szü*ájkkal fenyegetőzlek a jegyzők» mert tizenegy hónapja nem kaptak fizetést (Kolozsvár, jan. 23.) Nagy feltűnést keltett az országos jegyzőegyesület hivatalos lapja legutóbbi számának egyik közleménye, amely nem kevesebbet mond, mint azt, hogy ha nem folyósítják fizetésüket, egyszerűen abbahagyják a munkál. A Keleti Újság megirta annakidején, hogy a jegyzőket ezután a községek fizetik. A falvak siralmas anyagi helyzete azowban nem engedi meg a jegyzők fizetésének kiutalását, ugyany- nyira, hogy kereken tizenegy hónap óta kevés kivétellel alig kaptak valami fizetést. Ez a körülmény óriási elkeseredést, keltett a jegyzők körében s minden gyűlésükön figyelmeztették a kormányt, hasson oda, hogy valamilyen utón pénzhez jussanak. Hiszen még annyi pénzük sincs, hogy a háztartási költségeket fedezhessék. Gyermekeiket viszont csakis úgy tudták tovább tauittatni, hogyha kölcsönöket vettek fel különböző bankoktól. Érdekes, hogy a minisztériumhoz beadott memorandumot még válaszra sem méltatták. Az országos jegyzőegyesülot gorjmegyei szervezete legutóbbi ülése alkalmával például a következő határozatot hozta: .„Fájó szivvel és a legteljesebb szolidaritás jegyiben: Abban az esetben, hogyha .1.931 január 1-ig kézhez nem kapjuk 11 hónapi fizetésünket és hogyha az illetékesek nem foganatosítanak olyan intézkedéseket, amelyeknek következ- ményeképen mi is, akárcsak a többi tisztviselők. rendesen havonta kapjuk a fizetésünket, a munkateljesítést beszüntetjük." Január 1-ig nem teljesítették kívánságukat s értesülésünk szerint egy hónapig kitolták a jegyzők a kitűzött határidőt. Abban az esetben viszont, hogyha most sem respektálják törvényes jogaikat, elhatározásukat keresztülviszik. A hatósági támogatás ellenére is egymásután aratja a kudarcokat a svábositó Gauamt (Nagykároly, január 29.) Alig múlik el nap, hogy a Gauamt viselt dolgairól valamit ne halljunk. Hol egy erőszakos svábositás, hol pedig valami hatóságilag is hathatósan támogatott üggyel kapcsolatban. Még a népszámlálás előtt a Gauamt nagykárolyi főnöke, Kreuzer Mihály meglátogatta a környékbeli falvakat, ahol jól ismert sváb jelszavakat igyekezett elhelyezni a színtiszta magyar lakósok között, ö maga azt mondta, hogy a „Mitteilungen“-nek (a Gauamt hivatalos lapja) akvirál előfizetés nélküli előfizetőket. Azonban, amint később kiderült, nemcsak erről volt szó. A német nevű, de egyébként magyar érzelmű gazdákat pénzzel igyekezett levenni a lábukról, hogy a népszámlálásnál, svábnak vallják magukat. Ez az akciója teljes csődöt mondott. Egyedül Csanáloson egy Szabó János nevű cselédembert sikerült neki megszéditeni, aki azóta a Gauamt csanálosi frakciójának legvéresebb szájú agitátora. Ami érthető is, mert Szabónak két fia tanul sváb pénzen. Mezőpetribe már nem mert kimenni. Itt a hivatalos agent Bárt István tanárjelölt és hti támogatója Winkler Terézia óvónő. Bárt ur az elmúlt vasárnap sváb kulturclőadást szándékozott rendezni Mezőpetriben és a község róm. kát. magyar káplánjától, Luczky Lajostól kérte a Legényegylet nagytermét erre a célra. A fiatal, lelkes magyar pap felháborodva utasította vissza a kérelmet, amire Bárt ur Germán Joan főszolgabíró nevét emlegetve fenyegetőzött, hogy majd megtanítjuk mi magát, de a fiatal káplán nem engedett. így azután Bárt ur a kulturelőadását a svábkorcsma „dísztermében“ tartotta meg, mintegy 8—10 hallgató előtt. Későbbi jelentésében ezeket irta a köz^ pontnak: „Ilyen csúfos kudarca a Gauamtnak még nem volt." De reméljük ezután lesz, bőven. Egy iskolaszék! választás tanulságai Nem érdektelen az a választási eredmény sem, amelyet a kálmándi róm. kát. hitközség iskolaszékválasztó gyűlése január 11-én felmutatott. Annyival is inkább figyelemreméltó ez a választási eredmény, mert ez is fényes bizonyítéka annak a szabálytalan népszámlálási munkának, amelyet a nagykárolyi sváb Gauamt két exponense, Kreuzer Josif és Schrek Mártin számlálóbiztosok végeztek, akik a Nagykároly melletti falu nemzetiségi és anyanyelvi megoszlásának igazi képét átfestették. Ezek az urak a legutóbbi népszámláláskor, a kapott titkos utasításhoz híven, nem törődve eljárásuk felelősségteljes voltával, egészen kiforgatták a község népi és nemzetiségi statisztikáját, úgy, hogy két-három család kivételével majdnem mindenkit „germánénak írtak. A most lefolytatott iskolaszéki választás azután nagyon rácáfolt az adatok tárgyilagosságára, amelyek a lakosságot a számláló iveken feltüntettek. Világos bizonyitéka egyúttal annak is, hogy a Gauamt 12 évi munkája homokra épített vár és hogy a nép ma már mitsem ad a Gauamtra és annak fizetett ügynökeire. Dacára annak, hogy a sváb Gauamt helybeli emberei mindent elkövettek, hogy a választás eredményének mérlegét az ő oldalukra billentsék, minden erőlködésük hiábavaló volt, mert jelöltjeik mindössze 16—17 szavazatot nyertek, mig a magyar érzelmű jelöltek 113—Ili szavazatot kaptak. Így a svábpárt jelöltjei közűi egy se jutott be az iskolaszékbe. E választásnál megnyilvánult az igazi népakarat és a nemzeti ho- vatartozandóság érzelme, mert itt nem kellett tartaniuk a recenzorok által kilátásba helyezett 2000 lej birságtól. Mki búsul— búját borra! Megnyillott a „Salon“ kávéház Kolozsvár. Str. Reg.Maria (Deák F.r.) 33. Reggeli kávé 8 és 10 fai. — Forró tea 10 és 12 Iái. Esténként ingyen borkóstoló. Virágh Lajosi énekes cigányprímás nagy zenekarával hangversenyez. Társaságok részére fenntartott asztalok. — Kitűnő szórakozás biztosítva. — Állandóan reggelig nyitva. Szives látogatást kérnek a „SALON“ KÁVÉHÁZ bérlői, Strada Regina Maria (Deák Ferenc ucca) 33 sz.
