Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-24 / 18. szám
Képviselőház ii '' COSTAU*. FUI TN I - TU IC RAH V . Vpr. ».24288—927. Cinj-Kolozsvár, 1931 Január 24 SzOXXlBăt BELFÖLDÖN: ä irre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lőj. Ára 5 lei. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 6-08. 8 04. £LÖ1‘1Z£T£S MAG-V ABOJüSZACiON : 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén! 15 pengő. XIV. évfolyam lS-ik szám A szebens leszámolás Mihilache azzal védte az uj közigazgatási törvényt, hogy á árosoknak visszaadta a magyar rezsimből átmentett autonómiát Élesen támadták a kormányt az időközi választásoknál me^nyiivánuiő terror miatt — „Dobrescu visszavonhatatlanul kompromittálta magát S“ Brandsch Rudolf szász . képviselőnek politikai magatartása fölött Ítéletet mondott a szász népközössé^.: Ez az itélétmondás éppen olyan korrekt, béesületes és politikus, mint amilyen szükséges volt. A Volksrat-nak, a népközösség képviseletének a szava a szász népnek az Ítélete minden olyan jnagatartásról és tevékenységről, amely a kisebbségi sors súlyos küzdelmeiben álló népképviseletnek a frontját bontja és lazítja. Mert Brandsch Rudolf ezt tette, a kisebbségi front elé maga is vitt ki, a hatalmi támogatás fedezete alatt spanyol lovasokat, visszafelé fordított hegyes tövisekkel és mögéje aknákat helyezett el, amelyeket bemázolt a saját külön nemzetvédő tóvszólamai- nak a színeivel. Általában igy szokták csinálni a félrebarangolók, akik a kisebb:gi helyzet mérhetetlenül nyomasztó légkörében könnyen növelik ki magukat nyúlánk burjánokká, mig a gyomirtás kapája belevág a száruk szálába s a gyomnak a tulajdon sajátsága, hogy valahol mindig kibukkan csirája a leggondosabban müveit földtáblából is. Általában nem akarják beismerni, hogy ártanak,, hanem a kereszt- befekvésükről, a földről is, a gátgerenda tetejéről is — sokszor hittel, sokszor elvetemültséggel — kiáltják a maguk önigazoláséinak állítmányait. Hogy ők javítanak, ők korrigálnak, ők más utakra akarnak terelni. Divide et impera. Akár jóindulatból, akár másból, egyéni elfogultságból, vagy politikai magánbarátságainak a túlértékeléséből, de ennek a szolgálatában állott Brandsch Rudolf. Oszd meg és uralkodj. Amikor a kisebbségi- életfeltételek követelése a fórumokra tör s az uj történelem folyama számára históriai jogalapokban keresi a garanciát, akkor igyekezett Brandsch Rudolf elfogadhatónak hirdetni részleges kegyigóreteket, amelyeknek időleges az értéke és minden időben kétes. Amikor kinn állnak már a kisebbségek sorfalai a táborokban, mindenik a maga helyén, akkor ő egymás- közötti hajbakapás felidézésével terelte volna el az irányt a valódi céltól. A szász népképviselet megfontolta azt a magatartását is, amit eddig követett, mint ahogyan egyedül illetékes a további útiránynak a megvonására is és megfontolta azt a határozatot is, amit a Brandsch Rudolf magatartásáról hozott. A mi számunkra nem volna más hozzáfűzött szónak helye, mint a tudomásul vételé, ha a Brandsch magatartása, viselkedése nem érintett volna bennünket, magyarokat veszélyes fenyegetésekkel. Nem azért, mintha túlbecsülnék a Brandsch képviselő megjátszott szerepének és eddig kijátszott kártyáinak a jelentőségét, mert hiszen ha a magunk soraiból kalandoznak ki hasonló szerepre tévszónokok, azok játékainak a gyors lepergésével is tisztában vagyunk. Láttunk már ilyen játékokat s láttuk azoknak a végét. De nem lehet tagadni azt, hogy a testvéri érzésbe minden eltévedés beleszur egy fájdalmas kis sebet, még ha csak megvetést érdemel is a öselekedet. Magunk között, magyarok között, megválthatjuk ezt egymásnak. De az erdélyi szászok a mi részünkről politikai magatartásban és az élet minden vonatkozásaiban, a lelki érzésekben nem tapasztalhattak mást, mint a testvéri jobbnak a kézfogásra állandó készentartását. A valóság ez, ami benne él az erdélyi magyar lélekben s mindig csak elő kellett, vagy hívni, ha elhatározásra, tettre .volt, vagy van szükség. A Brandsch képviselő ékverő szerepvállalása éppen ezért idézett elő fájdalmat. Nem volt ez méltó ahhoz a magaslathoz, amiből a kisebbségi történelmünk feladatkoncepcióját meg kell hogy értsük. A szász népközösség bölcsessége hozta a határozatot, (Bukarest, január 22.) Á szenátusban napirend előtt Gussi liberális szenátor, a küszöbön álló időközi választásokról intéz közlést a belügyminiszterhez. Kifogásolja, hogy Biharme- gyében Teianut jelölték, noha senki sem lehet egyszerre államtitkár és képviselőjelölt. Teianu lemondása csak formális, amit Popovici miniszternek az államtitkár helyettesítéséről szóló rendelkezése is bizonyít. Nyilvánvaló, hogyha Teianut nem választják meg képviselőnek, úgy visszatér állásába és bosszút fog állani azokon, akik nem támogatták eléggé. Ilyen módon a legfélelmetesebb választási terror van a kesében. Közli, hogy Potarca kortesutján tartott beszédjeiben uj birtokelosztást ígért a parasztoknak. Magasraugu állami tisztviselők jó napidijakkal utaznak propaganda megbízatással. A libeNapirenden a közigazgatási törvény módosító javaslata szerepel, amelyhez elsőnek Garof lid szólott hozzá. Élesen kritizálja a javaslatot, amely szerinte csak uj terheket jelent. Blaga szenátor védelmébe veszi a törvény- javaslatot, amely szerinte alkalmas arra, hogy az egész közigazgatási reformmal együtt uj lendületet adjon, különösen Erdélyben, a városi és községi életnek. Mihalache belügyminiszter nagy beszéddel válaszolt az ellenvetésekre. Az uj közigazgatási törvény lehetővé tette az ókirályság számára is, hogy olyan városi és községi autonómiát kapjon, amilyen az erdélyi községeknek és városoknak már a magyar rezsim idején meg volt. Éppen ezért csodálkozik, hogy az ókirályságbeli A kamarában napirend előtt Pamfil Seicaru tiltakozott a vasútnál eszközlendő nagy leépítések ellen. Inkább azok a speciálisták volnának leépítendők — mondotta, — akik minden haszon nélkül fejedelmi fizetéseket húznak. Nem illő, hogy most, a krízis és télviz idején bocsássák el ezrével a vasúti alkalmazottakat és növeljék a munkanélküliek számát. Dán Zaharia az ellen emel kifogást, hogy a pénzügyi hatóságok az adók után nagy késedelmi kamatot szednek semmi szavunk nincsen hozzá, mert a kisebbségi nemzet tiszteletbentartásra igényt tartó keretei közé tartozó belügy. Belügy az ok is, beliigy a kimondott szó is. De megmondhatjuk, hogy ama bizonyos fájdalomnak a vékony tűjét kihúzta a mi széles keblünkből és amint eddig sem tévesztettük össze Brandsch képviselőt a szász néppel, vagy annak képviseletével, rális párt korteseit sok helyen bántalmazták. Különösen ellene van Dobrescu jelölésének, mivel szerinte Dobrescu visszavon- hatätlanul kompromittálta magát. Falinescu belügyi államtitkár válaszol a liberális felszólalásra, amire Gussi kijelenti, hogy a válasszal nincs megelégedve. Mayer Ebner, szenátor, a bukovinai nyugdíjasok nyomorúságos helyzetére hivja fel a kormány figyelmét. Közli továbbá a pénzügyminiszterrel, hogy a szesztörvény világos, a szerzett jogokat tiszteletben tartva, rendelkezései ellenére, a prefektusok utasítására a községekben az italmérési engedélyekre tij árveréseket imák ki és ezzel egész családokat dobnak ki az uccára. szenátorok miért nincsenek megelégedve a reformmal. A törvény javítása nem Bzégyen. Számok tömegével bizonyltja, hogy a módosítás nem jelenti a községek újabb megterhelését. Tény az, hogy az államot harmincötmilliótól mentesiti — az alispáni és jegyzői fizetések megtakarításával, ami a községekre hárul. Különösen fontos a községekre nézve az az intézkedés, amely minden újabb teher kivetését a községek jóváhagyásától teszi függővé. Különösen a személyzeti kiadások azok, amelyek a községeket és városokat különösképpen terhelik és arról is történt gondoskodás, hogy ezek a sokszor politikai célokat szolgáló személyzeti kiadások ne nőhessenek túl magasra. Ebben a tekintetben különben egy külön törvényre volna szükség. és adatokkal bizonyítja, hogy néha ezek a kamatok a húsz százalékot is elérik. A kérdésben nyilatkozatot vár a pénzügyminisztertől. Racovita többségi képviselő az ipari és kereskedelmi miniszterhez intéz kérdést aziránt, hogy mi szükség van a petróleumvezetések autonóm intézetére. Nem látja, hogy ez az intézet hiányt pótolna. Madgearu válaszol a távollevő kereskedelmi és iparügyi miniszter helyett és úgy is, mint az autonóm intézetekről szóló törvény szerzője, hangoztatja, hogy az említett intézetre igenis nagy szükség van és ígéri, hogy ezt az illetékes miniszter számadatokkal fogja bizonyítani. úgy a szebeni határozat tökéletes megnyugtatásul szolgál a mi számunkra, mert azt mondja: csak egy ember a sokmillió állampolgár közül. A szász néptanács határozata azonban arra mutat példát, hogy mások is tisztán látják: sokszor elengedhetetlenül szükséges a leszámolás. A közigazgatási törvény módosító javaslata A kamarában az adók nagy kamatairól
