Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-24 / 18. szám

f x/f. in. îi. szm ^ A Zsilvölgyében általános sztrájkra izgató kommunista r©pinátokat és brosúrákat foglaltak le Több kommunistát letartóztattak — A munkanélküliek felét állam- • költségen illetőségi helyükre szállítják* — így „oldják meg“ a munkanélküliséget (Déva, január 22.) Dr. Medrea Flórián, er­délyi rendőrinspektor Bradean Cornél, dévai rendőrkvesztor társaságában csak a napokban volt kint a Zsilvölgyében, ahol a bórredukció s a munkásság elbocsátása miatt a hangulat, a befutott hírek szerint, elég nyugtalanító volt. Bradean Cornél dévai rendőrkvesztort ha­zaérkezése után dévai munkatársunk felkereste s a következő információt kapta tőle: — A Zsilvölgyében ma nincsen több, mint 350 munkanélküli. Ezek természetesen csak azok, akik valamikor bányászmunkát végeztek s most sehol sem tudtak elhelyezkedni. Ezek hetenkint 300—300 lej segélyt kapnak az állam­tól a családtagok számához képest. Ezeknek a munkanélkülieknek a fele azonban nem zsil- völgyi illetőségű s kijelentették, hogy szívesen hazamennének, azonban nincsen útiköltségük. Emiatt előterjesztést teszünk, hogy azokat, akik akarnak, az állam a saját költségén haza­szállítsa. Az errevonatkozó intervenciót már meg is indították. — A bérredukció ügyében január 14-én Bu­karestben indultak meg a tárgyalások, ame­lyen a munkásság részéről 16 delegátus vesz részt. A Haţieganu miniszter elnökletével fo­lyó tárgyalások, reméljük, a kellő eredményre fognak vezetni s a munkásság is meg lesz az eredménnyel elégedve. — Az első elbocsátásokat a társulat már anulálta. Ennek ellenére egyes kommunista elemek felhasználják a helyzetet arra, hogy az általános sztrájk mellett s a burzsoázia ellen izgassanak. 800 röpiratot és brosúrát koboztunk el, amelyeket egytől-egyig a romániai kommu­nista párt adott ki román és magyar nyelven. Lupényban és Vulkánban lefogtunk három kommunistát, akik ezeket a röpcédulákat ter­jeszteni akarták. Sehol nem jut azonban egy sem a munkásság kezébe, mert a rendőrség s a csendőrség minden ilyen Írást azonnal elko­bozott. Január 17-én Petrozsényban elfogtuk Kere­kes Bélát, az ismert kommunistát, éppen abban a pillanatban, amikor egy munkásnak egy röp­cédulát akart átadni s azt kérdezte, hogy, hogy állunk az általános sztrájkkal. Kerekes zsebei­ben 100 röpiratot találtunk, szintén román és magyar nyelven. Kerekes ellen már szeptem­berben is volt panasz, azonban konkrét bizonyí­tékokat ellene nem tudtunk produkálni. A fia­uiii!a!!iiniiniiQ»uiimiiiraii!::!!i!i!nnmm"::amim!ininmiiiinmn;iiiiimmQii!iniiii]!uiuiiiiiimt Börbeteésééek a gyermekeknél A Cadum Ucnöcs minden aggály nélkül alkalmazható » csecsemő kényes bőrén, valahányszor horzsolástól, kiütéstől, ekcémától, fellekvéstől és más, a kisba­báknál előforduló idcgesilö fájdalmaktól szenve­dnek. Azonnali enyhülés következik-be mindjárt a Cadum kenöcä első használatától. A viszketegség azonnal megszűnik és a Uenöc3 kihatásai annyira megnyugtató és gyógyító természetűek, hogy ezek a 4M* teremtések visszaujf eril* rendes alvAsciatv talságot kirándulásokra vitte s ott kommunista elveket tanított nekik s a kommunista indulóra tanította. — Ennek ellenére azonban nyugodtan állít­hatom, hogy a kommunizmus a Zsilvölgyében nem veszedelem. A zavart csak néhány ember csinálja, akinek nincsen egyéb foglalkozása. Ezeknek nagyobb részét azonban már elfogtuk. —Általános sztrájkot a munkásság nem fog csinálni, hiszen ez végső veszedelembe sodor­ná. S nem teszi ezt már csak azért sem, mert a társulatok nagy szénkészlete miatt a társulat­nak egyenesen konveniálna egy több hétig tartó sztrájk. A hunyadmegyei rendőrfőnök nyilatkoza­tát azzal egészítjük ki, hogy minden a bukarest A gép kora Az emberi tevékenység majdnem minden ág*» ban a gép helyettesíti a kézimunkát. A legtöbb 6zappan gyártása és csomagolása kézzel esz» közöltetik. A Cadum-szappant géppel gyárt» ják, a puszta kéz nem érinti egyáltalában á gyártásának semmilyen fázisában. Ha látná á •Cadum-szappangyár berendezését, meggyő­ződne, hogy mennyi gondot fordítanak az egészségre, higiéniára es soha más szappan! Item használna. tárgyalások eredményétől függ, mert a mun­kásság nagyon el van keseredve a bérredukció miatt. Az is bizonyos, hogy meg nem nevezhető és fel nem kutatható elemek állandóan bánya- bezárási híreket lansziroznak, azzal a céllal, hogy a munkásságot mindig zaklassák és állan­dó izgalomban tartsák. Erre vonatkozólag azon­ban biztos értesülésünk van, hogy nagyobb bá­nyabeszüntetés nem lehet, hiszen a bánya any- nyit invesztált az egyes tárnákba, hogy azokat holttőkeként nem kezelheti. Végül meg kell je­gyeznünk azt is, hogy furcsa megoldása a mun­kanélküliség megoldásának a másilletőségü munkások elszállítása. Végeredményben igazán mindegy, hogy a munkások a Zsilvölgyében, vagy illetőségű helyükön munkanélküliek. Szatesiâ-sroB® bnszonkél magyar tiszt» visel© ellen legyei nmi eljárási «■■«látottak azéa*í, mert részivettek: a Mi agyar Párt fásai nagygyűlésén KOxbeu a kereskedőle szép ía^SM tSakremennek — A szesze­sek nem hagyják magukat — A mnmkaoéiküliek pedig­dióhéjjal füfenek (Szatmár, január 22. A Keleti TTjság mun­katársától.) Egy ideig csak kósza hirek szál­longtak arról, hogy 22 városi tisztviselő ellen fegyelmi eljárás van folyamatban azon a ci- men, mert résztvettek a Magyar Párt őszi nagygyűlésén és az ezzel kapcsolatos kulturelő- adáson. Eleinte mindenki csak suttogva beszélt erről a városban, de ma már nyiltan megmond­hatjuk, hogy huszonkét robotoló, megalázkodó, nagyon sokat tűrő magyar testvérünk kenyere, exisztenciája forog veszélyben. A fegyelmi eljárást a belügyminisztérium rendelte el névtelen följelentés alapján. Tiz magyar tisztviselőt azzal „vádolnak“, hogy résztvettek a Magyar Párt nagygyűlésén, tizenkét tisztviselő ellen pedig azért indult el­járás, mert résztvettek a Magyar Párt kultur- előadásán és annak előkészítésében tevékeny részt vettek. A vizsgálatot dr. Erdélyi Traian közigazga­tási osztályfőnök vezeti, aki már ki is hallgatta az első vádponttal illetett tisztviselőket. A má­sodik csoport kihallgatása most van folyamat­ban. A városban nagy érdeklődéssel tekintenek az ügy fejleményei elé s a kiszivárgott hirek szerint a Magyar Párt szatmári tagozata a legerélyesebben fog fellépni a meghurcolt ma­gyar tisztviselők érdekében. Szatmáron különben nemcsak a névtelen följelentés, de a névtelen levelek küldözgetése is divattá vált. Talán innen ered az is, hogy a névtelen följelentés nem került illetékes he­lyére: a papírkosárba. A társaságokban egyéb­ként mostanában sokat vitatkoznak arról, hogy vájjon akkor is bevezetnék-e illetékes körök a' Szigorú fegyelmi vizsgálatot, ha véletlenül a polgármester ellen érkezne névtelen följelentés. Csődlavina a piacon. Amig a városházán a kisebbségben levő kormánypárti tanácsosok minden eszközt meg­ragadnak arra, hogy a polgárság magyar és szocialista képviselőinek munkáját keresztez­zék, addig a szatmári kereskedők ádáz küzdel­met folytatnak létfenntartásukért. Ennek a szánalmas Don Quio jötte harcnak azonban minden nap meg vannak a maguk hősi halottai. A héten Szatmár egyik legrégibb üzletének, a Ragályi Kálmán divatáru cégnek húzták le a redőnyeit. Ragályi saját kijelentése szerint 120 lejjel hagyta ott üzletét, melyhez valami- j kor annyi szép reményt fűzött. Ugyanekkor! kértek csődöt, vagy kényszeregyezséget maguk ellen Farkas Dezső fehérnemű nagykereskedő, Kardos Viktor divatáru és Schwartz Sándor cérna, gomb és divatáru cégek. A kereskedők már nem mernek betáblá- zásra sem kölcsönt felvenni, mert ennek hire hamar elterjed 8 az illetőt azonnal inzolvens- nek nyilvánítják. Száz és száz titkos informá­tor terjeszti a rémhireket. Ez a körülmény idézi aztán elő, hogy milliós vagyonnal ^ rendelkező kereskedők uzsoraköl csont vesznek igénybe, csakhogy áldozatni ne essenek a mindent kiszi­matoló rémhirterjesztőknek. És közben vígan csörgedez a fekete- és zöldszesz... Ebben a kétségbeejtő állapotban, minden szigorú ellenőrzés dacára is Szatmáron vígan csörgedez a fekete- és zöidszesz. Roppant ügye­sek ezek a szeszesek. Azt mondják, nem félnek még — a birságolástól sem. Pedig az igen ma­gas szokott lenni. Rendszerint többmillió lej. De a szatmári szeszesek értik a maguk dol­gát. Árulnak, adnak, vesznek, elidegenitik, vagy megterhelik, sőt túlterhelik a vagyonu­kat. Csak nemrég adta el egyik közismert sze­szes egymillió lejért egyik ingatlanát. Terhe­lik, eladják, átírják a vagyonukat, néha pedig leutaznak Bukarestbe egy kis diszkrét ügyet elintézni. Persze vannak nagyon tiszteletreméltó ki­vételek is. De azért a feketeszesz csak folyik to­vább. Lehet, hogy mire ez a riport megjelenik, már egy hramadik szinü szeszt is felfedeznek Szatmáron, hiszen itt annyi csoda megesik... Egy zsák dióhéj tiz lej, hazaszállítva tizenkettő. Ha nem is csoda az alábbi eset, de mégis szokatlanul hangzik. Szatmáron vannak házak, no nem a főtéren, ahol dióhéjjal fütenek. Egy zsák dióhéj tiz lejbe kerül, plusz két lej haza­szállítva. Sokan még ezt a két lejt is megtaka­rítják, egyszerűen vállukra vetik a zsákot és maguk fuvarozzák haza. Azt mondják a szegények, hogy hátom-nógy napig elegendő egy zsák dióhéj, de olyanok is vannak, akik egy egész hetet kihúznak vele. A munkanélküliek segélyezésére állandóan gyűjtenek, de Fiedler püspök ötezerlejes ado­mányán és Szabó István püspöki helynök négy­ezer lején kívül számottevő összeget még senki sem adott. A munkaügyi minisztérium, a pol­gármester értesülése szerint százezer lejt utalt volna ki a szatmári munkanélkülieknek, de a pénz egyelőre még nem vehető fel. A remény mindenesetre megvan, hogy rövidesen megér­kezik. És ez is valami... Manyák József.

Next

/
Thumbnails
Contents