Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-04 / 2. szám
pvisei TAXA POŞTALA Tr h- TTTÂ, m írJMERAR No. 24256—92'?. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: i érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hőr3 100 lej. Ara 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08. 6 04. XIV- évfolyam 2-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYAEOESZAGON: évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedem 15 pengő. Egyes szám ár» 20 fillér. A kormány Jegyzéket küld a magyar kormányhoz a faimport illetéke miatt (Bukarest, január 2.) A péntek délutáni minisztertanácsról a következő jelentést közlik hivatalosan: Ma délután minisztertanács volt, amelyen a kiadott jelentés szerint az I. T T. koncessziójának kérdésével foglalkoztak. A minisztertanács az ügyet kiosztotta Radueanu munkaügyi miniszternek, aki azt áttanulmányozza és a legközelebbi minisztertanácson részletes javaslatot terjeszt elő. Radueanu miniszter bejelentette, hogy a magyar kormány a romániai Ja vagonjára 17.000 lej importilletéket vetett lci, ami megbénítja a román fatermelők magyarországi eladásait. A minisztertanács elhatározta, hogy energikus hangon tiltakozó jegyzéket intéz a magyar kormányhoz amiatt. lm Hidrlghin nem akarja Momişi! venni n felmondó levelet Továbbra is a vasút igazgatójának tartja magát ~ A kormánypárt erdélyi csoportja a miniszter ellen foglalt állást Az áldozat — a tisztviselő A Monitorul Oficial szervírozta végre a tisztviselők újévi ajándékát. Most már hivatalosan is publikálták az életbelcptetett „áldozati adó“-t, amelytől a kormány az államháztartás egyensúlyának kolyreállitását várja. Egy nemzeti parasztpárti vezetőpolitikus „hazafias áldozatinak nevezi a fizetósleszállitást és azt a reményét fejezi ki, hogy a tisztviselők szintén igy fogják föl ezt a kérdést, amely a kormány számára matematikai müveiét csupán, a tisztviselők azonban aligha fogják annak tekinteni. Jól tudjuk, hogy a kormány nem szívesen nyúlt a költségvetés leszállításának ehhez a fegyveréhez, azonban ez még nem adhat felmentést sem a nemzeti parasztpárti rezsimnek, sem elődeinek, amelyek ezt a katasztrófa-politikát megágyazták. Mert másnak, mint katasztrófa-politikának nem nevezhetjük azt a megoldást, amely az ország egész. tisztviselő státusát a nyomor prédájának dobja oda és a tisztviselők anyagi nívójának leszállításával megnyitja az útját a példátlanul romboló erkölcsi nivósülyedésnek is. Ne mondja senki, hogy a takarékosságnak az abszurdumig való fokozása helyes kormánypolitika. Aminthogy az sem vonható kétségbe, hogy a tisztviselői státus túlzsúfoltsága, újabb meg újabb tömegekkel való megtömése a váltakozó kormányok meg nem bocsátható bűne. Az történt ugyanis és immár tizenkét év óta folyik ez a vétekben fo gant gyakorlat, hogy minden uj kormány kor- tűseinek és hűséges pórthiveinek sáskahadával árasztotta el az állami hivatalokat.. Minden kormánynak első ténykedése volt a más párthoz tartozó tisztviselők lehető nyugdíjazása s az uj tisztviselők expressz sietséggel végrehajtott kinevezése, nehogy elkéssenek, mielőtt távozni kénytelenek. így jutottunk el odáig, hogy ma Románia olyan hatalmas tisztviselő apparátussal dolgozik, amellyel Nagybrittániát is el lehetne igazgatni gyarmataival együtt. A-/ uralmon levő kormányt ezen a téren legalább is olyan mértékben illeti az ódium, mint elődjeit. Annál felháboritóbb, hogy egy fejnélküli, csupán saját pártérdekeit védő rezsim a saját bűnéért válogatás nélkül bünteti az egész tisztviselői kart, a régieket éppúgy, mint saját kreációit. Nem tréfa ez az „áldozati adó“. A Monitorul Oficial közli a leszállítási kulcsot, amely szerint a oOOl—-4000 lejig dotált tisztviselők fizetését 10 százalékkal, az 5000 lejes fizetéseket 14 százalékkal, 5001—10.000-ig 18 százalékkal, 10.U01—15.000 lejig 20 százalékkal, 15.001-től 20.000 lejig 21 százalékkal, 20.001-től 30.000 lejig 22 százalékkal, 30.000 lejen felül 23 százalékkal szállítják le a tisztviselők havi járandóságait. Azt jelenti ez, hogy tizezerszámra borítják fel a magánháztartások egyensúlyát, ugyanakkor pedig megszámlálhatatlan milliókat vonnak ki a kereskedelmi élet vérkeringéséből. Mindenki a pénzhiányra panaszkodik, a kétségbeesett megoldások keresői inflációt emlegetnek, a kormány pedig azzal felel minderre, hogy rengeteg tisztviselő számára lehetetlenné teszi a ruházkodást, a gyerekek nevelését, a könyvvásárlás szerény luxusát, hivatalnokait nem takarékosságra, hanem koplalásra ösztönzi. íme, mit jelent az, amikor egy kormány nem lát messzebb az orránál. Amely egyre jobban megnyomja az adósrófot és azoktól a kereskedőktől és iparosoktól követeli a többletet, akiktől elüldözi a vásárlókat, őmaga egyre- wásra gyártja a törvényeket, amelyek nyilvánvalóan gyöngítik az adózó alanyokat s is azt hiszi, hogy mindent rendbehozott; ha (Bukarest, január 2.) A bukaresti lapokat élénken foglalkoztatja Stan Vidrighin ügye. A CFR vezérigazgatója ugyanis egyszerűen nem akarja tudomásul venni a közlekedésügyi miniszter felmondó levelét és magát tovább is az államvasutak vezetőjének tekinti. Radueanu miniszter felkérte Pretoriáim mérnököt, a CFR igazgató tanácsának elnökét, hívja össze a tanácsot, azonban az ülésre 14 tagból csak hatan jöttek össze és igy nem volt határozatképes. Vidrighin különben a vasút igazgatóságának értesítésére pénteken délelőtt a következő levelet küldötte Pretorianu vasúti igazgatónak: — A vasút igazgatósága 206—1931. szám alatt megküldötte nekem a közlekedésügyi minisztérium átiratát, amelyben a közlekedésügyi minisztérium újból szőnyegre hozza az én szerződésem érvényességének kérdését, azt állitva, hogy az érvénytelen, mivel a minisztérium nem iktatta és nem íáttamozta. A kérdés előző tárgyalásánál bebizonyítottam, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak és akkor a vasút igazgatósága is az én álláspontomra helyezkedett. Később ezt a kérdést a vasút ügyvédeiből álló bizottság elé terjesztették és ez ugyancsak elismerte szerződésem érvényességét. Most a miniszterem újra fölveti ezt a kérdést. Mivel nem a minisztériummal kötöttem szerződést, hanem a vasút igazgatóságával, várom, hogy az igazgatóság milyen álláspontra helyezkedik ebben az ügyben. Ami engemet illet, én a szerződést érvényesnek tekintem és igy működésemet, mint § vasút vezérigazgatója, tovább fogom folytatni. Pretorianu, a vasúti igazgatótanács elnöke, szombaton délelőttre hívta össze a vasúti igazgatóságot, amely ez alkalommal fog dönteni aj Vidrigbin-bérdésben, A helyzet nagyon érdekes. A vasút igazgatósága nem is olyan régen. mi-j kor Manoilescu. akkori közlekedésügyi mimsz-l tér kérte a szerződés felbontását, azon a vélemé- í költségvetési mérlegébe fiktiv számsorokat állít be. Ezzel szemben nem is kell látnoki tehetség hozzá, egész bizonyossággal be fog állni az újévben az adózás teljes csődje és a tisztviselői korrupció olyan mértékű felburjánzása, ami! nyen volt, hogy a felbontásra nincs ok s a miniszter kívánságát nem teljesítette. így, ha most a vasút igazgatósága fölbontja a szerződést, akkor ellenkezésbe jön önmagával. Pretorianu különben személyesen is fölkereste Vid- rigbint és kérte, mondjon le állásáról, hogy igy megkönnyítse a kormány és az igazgatóság helyzetét. ígérte Pretorianu, hogy a lemondás után a vasút kommünikét fog kiadni, amelyben legteljesebb köszönetét fogja kifejezni Vidrigkinnek szolgálataiért. Kormánykörökben úgy beszélik, hogy Vidrighin szerződését azért akarják felbontani, mert az ellenzék számára igen jó agitációs anyag a vasúti igazgató magas fizetése. Ezzel szemben Vidrighin azzal érvel, hogy fizetése most már a leszállítások, az áldozati adó után 1,600.000 lej s igy kevesebb, mint amennyi fizetést elődei kaptak. Egyébként nyilvánvaló, hogy a közlekedés- ügyi minisztérium akciójának politikai indító okai is vannak. A nemzeti parasztpárt erdélyi tagjai között nagy az elégedetlenség Raduca- nuval szemben s az akciót nem tartják egyébnek, mint láncszemnek abban a kampányban, amit egyes lapok bevonásával is, Maniu, Boila s általában az erdélyiek ellen kezdtek. Az erdélyieknek az a szándéka, hogy szolidaritást vállaljanak Vidrighinnel és nincs kizárva, hogy ha a lemondás, vagy lemondatás valóban bekövetkezik, föl fogják vetni azt a kérdést, hogy ezek után az erdélyiek támogatják-e tovább a Miro- nescu-kormányt, vagy sem. Azt a hirt, hogy Vidrighint lemondása után a Resica élére helyeznék, erélyesen cáfolják. Bukarestben erősen tartja magát az a hir, hogy Stan Vidrighin elbocsátásában annak megtörténte előtt, a kormány összes tagjai beleegyeztek és igy a vasutigazgató elbocsátása nem volt vita tárgya a legutóbbi minisztertanácson. lyen még nálunk is példa nélkül áll. Ez az az áldozati adó, amelyet egyformán fog megérezni nemcsak a tisztviselőosztály, hanem az egész polgárság és ezek sorában mindenekelőtt a kisebbségi polgár.
